Jancsovics Antal:
Andreas Rauch élete és művei

Andreas Rauch 1592-ben született az alsó-ausztriai Pottendorfban. Apja Wolf, vagy Wolfgang Rauch, Miksa főherceg testőrségében szolgált, a török elleni harcban vesztette életét. Mostohaapja Georg Ludwig Moßbach lett.

Testvérei: Ábrahám, Johannes és Jacob. Ez utóbbi a magyar határőröknél szolgált, katolikus hitre tért és nemességet kapott. Andreas evangelikus hitét soha nem tagadta meg, ezért hazáját el kellett hagynia. Szellemi vezetői között volt Salomon Eg(l)inger, aki Pottendorfban, később Sopronban működött.

Andreas 18 éves korában a hernals-i evangélikus rendek orgonistája lett, mint írja "a mindenható Istentől" kapott tehetsége miatt. Első műveit itt komponálta. Két "újévi jókívánságát" Helmhardt Jörgernek ajánlotta, melyhez Heinrich Ulrich készített rézmetszeteket 1613-19 között.

"Thymiaterium musicale" c. sorozata 25 vegyeskari művet tartalmaz, melyeket német és latin szövegekre komponált, ajánlásuk pedig a hernals-i híres prédikátoroknak: Mülbergernek, Ursinusnak és Steudlinnak szól. (A szövegek részben a bibliából, részben az énekeskönyvből valók, illetve szabad imádságok).

1625-ben Incersdorfba került, ahol "Zwey Christliche Musicalische Gesänglein" c. művét írta Ézsaiás és Luther szövegére. Mindezen vegyeskarok és a háromszólamú "Musicalisches Stammbüchlein" Nürnbergben jelent meg. Ajánlásaik, szövegeik, címeik több mecénás nevét őrzik, akik támogatták Rauchot. Első feleségének nevét: "Regina", szintén innen tudjuk.

Mivel 1627. szeptember 14-ével minden nem katolikus vallás gyakorlását megtiltották Alsó-Ausztriában, Rauch is távozni kényszerült. Új hazára Sopronban lelt, ahol szabad vallásgyakorlatot biztosított Lackner Kristóf polgármester. 1628 márciusában érkezett a városba, ahol szívesen fogadták. A városi tanács 1628. július 10-én fogalmazta meg befogadó határozatát, végleges szerződését pedig 1629. június 1-jén kapta. Két szobát, konyhával, 100 rajnai aranyat, sok bort, gabonát, fát sorol fel a szerződés, melyet június 6-án ratifikáltak. Június 15-én Rauch ezt megköszönte és igéretet tett, hogy szorgalmával és munkájával fogja viszonozni a város által nyújtott támogatást.

Második házasságát Blasius Wagner bécsi kereskedő lányával, Rosinával kötötte, kitől 1632. január 22-én született Matthias nevű fia, ki később Boroszlóban és Strassburgban tanult, majd hazatérve elvette Anna Regina Völcker személyében az egyik legmódosabb Lackner örököst. Andreas Rauch többi gyermeke rövid életet élt (Johann Andreas 1633, Andreas 1634, Jacob 1636-ban született). Rosina gyermekágyi lázban húnyt el 1637-ben.

Rauch szorgalmasan komponált, így Lackner temetésére "Lamentatio"-t írt, majd Dávid 15 zsoltárát zenésítette meg, melyet litánia követett. Ezek a darabok elvesztek.

Fennmaradt viszont a soproni országgyűlésre készült "Concentus votivus" (1634), melyben II. Ferdinánd dicsőségét kellett zengeni. A művet Bécsben ki is nyomtatták. 1635-ben Te Deumát mutatták be a Szt. Mihály templomban (ez a mű is elveszett, csakúgy, mint az újévi zenés jókívánságok, melyekért szép honoráriumot kapott). 1641-ben két énekszólamra és basso continuora írott "Missa Vespera" című sorozata jelent meg Nürnbergben, melynek címlapjáról ismerjük egyetlen fennmaradt arcképét.

Ekkor már harmadik házasságát is megkötötte, felesége: Maria, Matthias Einfalt városi kapitány lánya lett. Sorra születtek gyermekeik: Jacob Andreas (1640), Maria (1641), Erardus (1643), Ferdinand (1645). Ezek a gyermekek is rövid életűek voltak, Maria Rauch is elhúnyt 1645-ben.

1648-ban 13 nagyszabású Canzonát ajánlott az addig uralkodott Habsburg császároknak "Currus triumphalis musicus" címmel. Szövegeit főleg Dávid zsoltáraiból vette. Bécsben adták ki a szólamkönyveket.

Rauch negyedik házasságát egy bruck-i vaskereskedő: Caspar David Franck leányával, Eva Rosinával kötötte, kitől 1650-ben született Andreas nevű fia, 1655-ben pedig Helena nevű lánya. Ekkoriban írta végrendeletét az idős és beteg Andreas Rauch is. 1656. május 22-én. 10 gyermekéből csak Matthias és a negyedik házasságából származó Andreas élte túl.

A végrendeletben felsorolt rengeteg bútor, ház, szőlőskert mellett hangszerek is maradtak a szolgálati lakásban, melynek falát ma emléktábla díszíti: "Itt élt és alkotott Sopron városának legnagyobb zeneszerzője."

Születésének 400. évfordulójára Pottendorf és Sopron közösen készült kiállítással, tudományos előadásokkal és hangversenyekkel.

Szeretnénk, ha művei felébrednének csipkerózsika-álmukból és megismerné őket a világ.