Acerina

Cuv. (állat), a tüskeparás-csontoshalak, sügérfélék családjába tartozó halnem. L. Sérinc.

Acerineák

v. Aceraceák (növ.), a juharfafélék családja (l. o.).

Acerites

(növ.), l. Ősjuhar.

Acerosae

(növ.), l. tűlevelü fák. Acerosus, l. l. Tűlevelü.

Acerra

(ejtsd: acsérra), város Caserta olasz tartományban, vasuti állomás, püspöki székhely; van székesegyháza, mely az 1788-iki földrengés után ujra épült, kénes forrása és (1891) 15205 lakosa. A. már 331. Kr. e. római polgárjogot nyert.

Acervus

(lat.: rakás), logikai műszó egy szofista bizonyításmód jelzésére. A példa legjobban megvilágítja a dolog mivoltát és nevét. Kérdem: egy búzaszem rakás-e már? Bizonyára nem az. Hát két szem? Az sem. Ha folytatjuk a kérdezést, kitünik, hogy vagy a búzaszemek millióit se nevezhetjük rakásnak, v. pedig, hogy egyetlen egy szem hozzátétetvén a többiekhez, csinál belőlük rakást. Ez az «acervus», A szofizma megoldása abban van, hogy az ilyen szók, minő rakás gyülés stb. határozatlan számu egynemü részekből álló viszonyos fogalmakat jelentenek, tehát az a kérdés, hogy hány ily rész jogosít fel ilyen szó alkalmazására, a fogalom mivoltával ellenkezik. Acervatio, a retorikában a képletek halmozása.

Acetabularia

Lamour (növ.), ernyőalaku bekérgezett moszat a Vaucherieae családban. Az A mediterranea Lamour (Corallina Acetabulum Cav.) tengeri kavicson sziklákon s tengerparti lakásokban gyakran látható.

Acetabulum

(lat.), vápa, izületi gödör, izvápa; nem egyéb mint a csontok mélyített felületei, kisebb-nagyobb csontos és rostos porcogós szegéllyel (limbus) körítve, amelyben valamely más csont izesülési feje (izfej) fekszik, abban ugynevezett tokszalaggal és erősítő szalagokkal kisebb-nagyobb erővel odatartva. Ilyennek mondható például az a vápa, amelyet a medence csontjai képeznek s amelyben a combcsont feje van dióizületszerüen beerősítve.

Acetál

E triviális névvel jelölik azaethylidendiaethylatot, tehát azt a vegyületet, mely úgy vezethető le, hogy az oethylalkohol két molekulájában a hidroxilok hidrogenjeit a 2 vegyértékü aethyliden gyökkel helyettesítjük

C2H5.O

C2H4.

C2H5.O

E vegyületet először Döbereiner állította elő borszeszből, ezt finoman elosztott platina alkalmazásával oxidálva; később Liebig állapította meg közelítőleg tapasztalati képletét, egészen helyesen Stas. A vegyület szerkezetére vonatkozó vizsgálatokat Wurtz és Frapelli végezték. Előállítható a borszeszből oxidáció utján meghatározott körülmények figyelembevétele mellett. Szintelen, éterszerü folyadék, melynek kellemes szaga és ize van. Fs. = 0,821 fp. = 105° C. Vizben alig oldódik, éterrel, alkohollal minden viszonyban elegyíthető. Erősebb oxidációkor aldehiddé, majd ecetsavvá alakul. Az ammoniás ezüstnitrátoldatot nem redukálja, tehát az aldehidek reakcióját nem adja.

Acetaldehid

(Acetaldehyd), a legközönségesebb és legjobban ismert aldehid, úgy hogy már az aldehid elnevezés alatt is az A.- t értik (l. Aldehidek). Képződik a közönséges borszesz enyhe oxidálásakor, amikor is a borszesz I. rendü alkoholcsoportjából a 2 hidrogén vizzé alakulván kiesik:

CH3.H2.OH+O=CH3.CHO-+H2O.

Liebig jelölte e vegyületet aldehid névvel az al(kohol)dehyd (rogenatum) szókkal jelölni akarva, hogy az miképen képződik az alkoholból. Tisztátalan állapotban Döbereiner állította elő először 1821-ben; későbben Liebig vizsgálta meg pontosabban. Előállítása úgy történik, hogy alkoholt kénsav és barnakővel v. kénsav és krómsavas káliummal melegítnek, amidőn jó hütés mellett a szedőben tisztátalan aldehid gyül össze; e tisztátalan készítményt megolvasztott klórkalciummal néhány napig zárt edényben állani hagyják, majd újból ledesztillálják; az így kapott aldehid már meglehetősen tiszta, mivel a klórkalcium a borszeszt és vizet visszatartja. Az aldehid ammoniával és savanyu kénessav-sókkal szépen kristályosodó s így igen tisztán előállítható vegyületeket ad; e vegyületek elbontása utján a legtisztább aldehid nyerhető. A nyers borszeszt tisztítva faszénen is szürik át, amidőn oxidáció folytán aldehid képződik, ezért e szürt borszesz ledesztillálásakor az első részletekben sok aldehid van és manapság a legtöbb közönséges aldehidet e desztillátumból kapják, azt újból frakcionált desztillálásnak alávetve. Szintelen, könnyen mozgó folyadék, jellemző éteres, de egyuttal fojtó szagu; vizzel, borszesszel és éterrel minden viszonyban elegyíthető. Fs. 0°-on = 0,80092 fp. = 21° C. Benne feloldódik a kén, foszfor és a jód is; meggyujtva kormozó lánggal ég el. Polimerizáció folytán folyós paraldehiddé (l. o.) és szilárd metaldehiddé alakul. Az aldehidet kátrányfestékek (aldehidzöld) és paraldehid előállítására használják.


Kezdőlap

˙