Aequinoctialis

l. Equinokciális.

Aequipollentia

(ujlatin: egyértéküség, ami egyenlő érvényü). A logikában két különböző minőségü (igenlő, tagadó) ítéletnek értelemben való megegyezését szokás aequipollentiának nevezni. P. A fémek elemek = a fémek nem kémiailag összetett testek. De ilyeneket is szokás ide számítani: Az egész nagyobb részénél = a rész kisebb az egésznél, azaz, amidőn a két ítélet egyáltalán logikus formájára nézve különböző, de értelemre nézve azonos. A kifejezést. legelőször Appulejus használta. Fogalmakat is neveznek aequipollenseknek, ha ugyanazon tárgyakra vonatkoznak, de más-másjegy szempontjából: p. egyenlő szögü és egyenlő oldalu háromszögek, v. Nagy Sándor nevelője=a tudományos logika megalapítója.

Aequitas

a rómaiaknál a méltányosság megszemélyesítése. Bőség szarujával és mérleggel a kezében szokták ábrázolni, l. Méltányosság.

Aequivalens

l. Egyenlőértékü.

Aequo animo

(lat.) a. m. léleknyugalommal.

Aër

(lat.), levegő.

Aera

l. Era.

Aerarium

(lat.), a régi Rómában az állami kincstár neve. A fórumon Saturnus templomának hátsó részében volt elhelyezve. Ide folytak be a rendes jövedelmek s itt fizették ki a kiadásokat. A köztársaság idején a szenátus quesztorok által kezeltette, rendelkezési jogát azonban a császárság korában mindinkább elvesztette, amennyiben az A. a császárok magánkincstárával (fiscus) összeolvadt. A III. század eleje óta már A.-ról nem volt szó. Augustus a katonai kiadások fedezésére az A. militare-t állította fel, melynek jövedelmeit az örökségi és a fogyasztási adók képezték.

Aerarius

a régi római államban a vagyonnal nem biró római polgár, aki hivatalképességgel és szavazatjoggal nem birt és csakis fejadót fizetett.

Aërenchyma

(növ.), l. Légjárós (légvezető) szövet.


Kezdőlap

˙