Alaj

(török), eredeti jelentése «ezred», jelent továbbá pompát, nyilvános felvonulást, kiséretet. Az őrnagy neve mir-alaj, és a padisah disz-felvonulásai szintén alájok, így az az ünnep, amidőn a szent kardot felövezi, kilids alaj vagyis kardünnep. Alaj pasa, egy ily ünnepet rendező ezrednek a pasája; alaj bég, az alaj vezetője.

Alaja

alagia v. aladsa, sűrü, tarka gyapotkelme, melyet Törökországban nagy mennyiségben szőnek, főképen Kis-Ázsia számára.

Alajos

Szent. Gonzaga vára, Lombardiában, Mantuához közel, ősi fészke a kiváló olasz hercegi családoknak, amelyekből a mantuai hercegek, guastallai, tabbionettoi, castiglionei, novellarai hercegek illetőleg őrgrófok is származtak. Szent Alajos a castiglionei ágnak volt sarja, legidősebb fia gonzagai Ferdinandnak a római birodalom hercegének, castiglionei őrgrófnak. Szül. a bresciai egyházmegyében, Castiglioneben 1568 márc. 9-én. Jámbor anyja rendkivüli gonddal és vallásosan nevelte. A.-t 7 éves korában apja a táborba vitte, ahol a katonáktól néhány illetlen szót tanult el és bár nem értette, otthon is ismételte. Nevelője által megintetve, úgy megbánta illetlenségét és annyira lelkére vette, hogy állítása szerint ez az intés, ez a bánat adott irányt egész életének. Apja akaratából Alajos és öccse két évet a firenzei magas műveltségü udvarnál töltött, hogy magát kiképezze. A. itt is kitünt kiváló erényei és tiszta élete által, melynél fogva különösen a nőkkel való társalgást kerülte. Még nem volt 12 éves, midőn visszakerült apja házába. Szorgalmasan olvasta a pogányokat térítő jezsuiták leveleit, melyek megérlelték benne a szándékot, hogy ő is jézsuita lesz. Évek multak, mig szándéka megvalósulhatott. Első szt. áldozására kiváló buzgósággal készült, sőt erre borromai Szt. Károly segítségét is igénybe vette, akivel 1580-ban ismerkedett meg; ez időtől még jámborabb lett és mind jobban hajlott az aszkézis felé. Hetenként háromszor böjtölt, csak az okvetetlen szükséges táplálékot vette magához; deszkán aludt és gyakran virrasztott imádságban. 1584-ben apja a madridi udvarhoz vitte, ahol az ifju castiglionei marquist testben élő angyalnak nevezték. Itt vallotta be szüleinek, hogy jezsuitává szeretne lenni; ezzel anyját megörvendeztette, de apját bosszusággal töltötte el, aki 1584-ben haza is vitte, majd egy esztendei körutra küldte. A. szándékától nem tántorodott el, s 1585-ben apja beleegyezését is kinyerte. II. Rudolf megengedte, hogy acastiglionei hercegség Rudolfra, A. öccsére szálljon. A. 1585 nov. 21-én élte 18. évében kezdte meg az ujoncévet; engedelmessége, alázata nagy volt, szívesen koldult szerzete számára Róma utcáin. Az önmegtagadás szelleme a legszigorubb önsanyargatásra vezette, amivel midőn egészségét is meggyöngítette, feljebbvalói megtiltották, hogy a rendszabályok szigorához még ő is adjon és Nápoly vidékére küldtek üdülésre. két évi noviciátus után 1587 nov. 20-án fogadalmat tett, tonzurát és a kisebb rendeket kapta s megkezdte teologiai tanulmányait. két évre rá a rend főnöke Bellarmin Róbert atya által megparancsolta neki, hogy Mantnába utazzék a családja közt kitört viszály megszüntetésére. A szent itélete előtt meghajolt mindkét fél. Ugyanekkor rávette bátyját, hogy titkon, de egyházilag érvényesen kötött házasságát hozza nyilvánosságra, bár neje nem volt vele egyenlőrangu.

1590 márc. 22-én Milanóba, majd ismét Rómába ment tanulmányai folytatására. Ekkor Rómában járvány dühöngött; a jezsuiták kórházat építettek szegény betegek számára; Szt. A. is felajánlotta szolgálatát. Sok jezsuita lett ekkor önfeláldozásának áldozata. 1591-ben Szt. A. megbetegedett s teljesen nem is gyógyult fel többé soha; lappangó láz gyötörte, amely junius 20-21-re való éjjel kioltotta életet. 23 éves még nem volt, 6 évet töltött rendjében. Bellarmin látta el a haldoklót a szentségekkel, akiről másokkal egyetértőleg mondotta, hogy életében halálos vétket nem követett el soha. lelki tisztasága, engedelmessége, alázatossága miatt, az egyház az ifjuság védő szentjének nyilvánította őt. XV. Gergely 1621-ben boldoggá, XIII. Benedek 1726-ban szentté avatta. Teste a római Szt. Ignác templomban egy róla elnevezett felséges kápolnában nyugszik. 1891. a világ minden részéből indult ifjusági zarándoklat sirjához; Magyárországból is 300 ifju jelent meg szept 28, 29, 30, okt.1. és 2-án Szt. Alajos sirjánál és XIII. Len pápa előtt. Csaknem minden papnevelő intézet, több gimnázium, jelesen a kalocsai küldött képviselőt; az egyetem itjusága a Szt. Imre-egylet által volt képviselve. A zarándoklat eszméje Magyarországban a budapesti kir. papnevelőintezetből került ki, onnan tervezték és rendeztek. Szt. A. tiszteletére ez alkalommal díszes album készült, melybe 300 ezeren itták nevüket, köztük József főherceg és családja. Az 5 kötetes albumot, melynek költségeit főrangu magyar hölgyek viselték, a vatikáni könyvtárban őrzik.

Alajozás

a festésben az alapszín felrakása. Ha például a képiró földet akar festeni, az alapszín kék, erre sárga festéket rak s azután jön a zöld szín. A mázolásnál az olajozás a fának első mázolása, vagyis olajfestékkel, illetőleg lenolajfirnisszel való bevonása. Az olajozás minden színre és majdnem minden tárgyra nézve más-más eljárást igényel.

Alajozógép

készülék, mely tarka papiros és falkárpit készitésénél a szinek egyforma elosztására szolgál.

Alajuela

1. tartomány a középamerikai Costarica államban, 27,000 lakossal; 2. a tartomány fővárosa Poas vulkántól délre. A keleti parttal vasút, a nyugatival (Punfa-Arenas) országút köti össze. Mintegy 8000 lakosa van, kik kereskedők.

Alak

(lat. forma), az úgynevezett anyaggal ellentétben, a dolgokba egységet hoz, a részeket összefüggő egésszé teszi. Ahol tehát részekről, részek egymásra vonatkozásáról szólhatunk, alakról is szólhatunk. Igy van a fogalomnak, itéletnek, következtetésnek alakja, az érzésnek, akaratnak alakja, a matematika elvont tárgyainak alakja, mint az érzékelhető tárgyaknak. Alak ily értelemben az egység elve, a dolgok mivoltának megnyilatkozása, a formált anyag. Szorosabb értelemben érzékelhető tárgyaknál beszélünk alakról s értjük alatta a tárgyak megjelenése módját. A tárgyak alakját v. azok természete határozza meg, mint a sók kristályát, a vas szemcséit, az állatok, szervek formáit stb., v. az ember ad a tárgyaknak alakot bizonyos célok szerint, mikor fegyvert, műszert készít, követ farag stb.: mesterséges alak. Ilyenkor az alakot mindig a cél határozza s magyarázza meg; a részeket a cél egységéből kell megfejtenünk.

Alak az esztétikában

Az alak fogalmának nagy szerepe van az esztetikában. A széptan egyik sarkfogalma, amennyiben a képnek, vagyis a művészi eszmének nyilvánulása mindig és mindenben az érzékileg észlelhető alakhoz van kötve. Mig az anyag ugyanaz lehet kézművesnél mint művésznél, száraz tudósnál mint lángeszü költőnél, addig az A. adja meg mindig és mindenben ama sajátos különbséget, mely a müvészetet és költészetet az emberi elme többi müveletétől elválasztja. Az A. különféle értelemben veendő az egyes műágak szerint; a plasztikában az A. a tárgyak teljes körvonalait és kidomborodó részleteit és ezeknek egymásközt való harmóniáját foglalja magában, a költészetben megkülönböztetik a külső A.-ot, a formát, mely versekre, kifejezésmódra, az előadás külső sorrendére vonatkozik, és a képzeleti A.-ot, mely a költő élénk és pregnáns előadási módjának szüleménye. A művészi fantázia egyik legelőkelőbb sajátsága, hogy a benne megfogamzott eszméket teljes alakokban és a valóság világitásában, szinében és távlataiban látja a saját szellemében kitárni és a költő e szellemi látományokat oly müvészileg tudja szavakba önteni, hogy a hallgató az idegen fantázia szüleményeit majdnem mint élő A.-ot és szeme előtt lefolyó eseményeket véli észlelni. A magyar poézis, ugy a népies mint a műköltészet, remekei ily érzéki elevenséggel szülemlett képzeleti A.-okban, melyek Arany Jánosnál mennyiségre, mint minőségre nézve a legmagasabb fokot érték el.

A. matematikai értelemben l; Algebrai alak; Geometriai alak.

A. a növénytanban

többféleképen használt szó. Értik alatta a növénynek külső alakját v. alakbeli sajátságait. Összetételben több jelentése van, l. A.-csere, A.-tan, A.-kör. A.-nak mondják a gombák fejlődésének egy-egy szakát is, melyet vm. más növényen (gazda) szokott tölteni, vagy ugyanannak a fajnak különböző-spórás eltéréseit is, melyeket régebben külön génusznak v. fajnak tartottak, Töalaknak Hazslinszky a növényfajok jellemző tipusos alalkjait nevezi. Grisebach a fiziognómai rendszer alkotó tagjait, vagyis tenyészeti alakzatait (l. o.) is formáknak nevezi, p. fűzfa-alak, mangrove-alak v. alakzat. Gyakran mint a szisztematikai különböztetések legalantibb foka szerepel, s az egyes növényfaj v. fajtának csekélyebb eltérését p. szőrösebb v. kopaszabb; zöldebb vagy deresebb színü eltérését, tehát az alakkör sorozatának egy-egy tagját szokás A.-nak nevezni. Ilyenkor az A. (forma) olyan növényfajtával egyenlő értékü, amelynek szisztematikai eltérő bélyege általában nem j elentékeny v. nem állandó (p. Triticum intermedium Host., var, subglaucum Borb.). Ily A. pl az illatozó ibolya fajkörén belül a lila és fehér ibolya, vagy a fehér és lila orgonafa. Christ H. svájci botanikus «Dia Rosen der Schweiz» (1873) cimü munkájában a rózsafajok körében talált eltéréseket jelölte formáknak, de ezek közül több A.-nak jelzett eltérés faji önállóságához általában semmi kétség; nem férhet, p. a Rosa Andégavensis Bast. Christ felfogását amennyire lehetett, Borbás Vince is követte «A magyar birodalom vadon termő rózsái monografiájának kisérlete» (Budapest 1880) c. munkájában. Végre, Lokális forma vm. növénynek olyan alakja, mely más termőhelyen valamivel eltérő.

Alakbeli

(morfologiai), növénytani műszó, p. alakbeli változás l. Alak, Növényteratologia

Alak-csere

alakváltozás (metamorfózis), növénytani műszó, l. Átalakulás.

Alakfa

(L. a külön képmellékletet.)

A kertészetben a gyümölcsfák (főleg a törpefák) különféle mesterséges alakokban neveltetnek, részint, hogy a szemre kedvező benyomást gyakoroljanak, részint, hogy áltatok bizonyos helyek p. falak, kerítések kihasználtassanak, egyszersmind feldiszíttessenek. Az A: k rendesen korábban teremnek, mint a közönséges fák, de életük rövidebb. Felnevelésük ügyes kertészt kiván s ápolásuk is folytonos gondot ád. Leggyakoribb A.-k a következők: 1. A gulafa. Olyan fát neveznek így melynek oldalágai a törzs alsó részétől felfelé fokozatosan rövidülnek (l. a képmellékleten 5. és 6. ábra); ez, egyike legrégibb és legbővebben termő alakoknak, de csakis szabad helyre való.

[ÁBRA] 5. ábra. Közönséges gúlafa, ágai botokhoz feszítve

[ÁBRA] 6. ábra. Közönséges gúlafa

Gulának valamennyi fát lehet nevelni, de legjobban alakítható így a körtefa. Egyik változata a szárnyas gulafa, amely az előbbitől azáltal különbözik, hogy oldalágai a. törzs kerületén egyenletesen, egyes síkok irányában vannak elosztva, úgy, hogy az egy-egy síkban elterjedő ágak egy-egy szárnyat alkotnak (l. 4. ábra) van 3-4 és 5 szárnyu gulafa ez utóbbi a legkedveltebb.

[ÁBRA] 4. ábra. Szárnyas gúlafa

2. Az orsófa. Igy neveztetik az olyan körülbel 3 m. magas fa, mely egész tetejéig csupa rövid oldalágakat visel, úgy hogy a fa koronája nagyon hasonlít az orsó alakjához;. többnyire csak körtefákat nevelnek ilyen alakban; előnye e fáknak, hogy kevés tért igényelnek. 3. A bokorfa, amelynek törzsén minden irányban úgy fejlődnek az ágak, hogy koronája egy golyóalakot képez (mint a golyóakácnál). 4. A pányvafák (redélyfa palmetta). Így nevezik az olyan fákat, amelyek ágai mindig csak egy síkban terülnek el; hogy ez lehetséges legyen, az ágakat lécezetekhez és dróthálózatokhoz kötik ki. Nagyon sok változata van, ilyenek: a legyezőfa szárnyas-, a karosgyertyatartó(l. 8. ábra), a lant (l. 9. ábra), a kör-, az «U» alakú (l. 1. ábra) és a Verrier fa (l. 3. ábra); valamennyi között a, legkedveltebb a Verrier-féle pányvafa.

[ÁBRA] 8. ábra. Karosgyertyatartó-alakú pányvafa

[ÁBRA] 9. ábra. Lantalakú pányvafa.

[ÁBRA] 1. ábra. U alakú fa, négyes

[ÁBRA] 3. ábra. Verrier-fa

Pányvafákat különösen az őszi barackból szeretnek nevelni, de nagyon szépen nevelhetők a körték is. 5. A szegélyfák (kordonok, giriandfák):. Így nevezik az olyan fákat, amelyek törzse csak egy, legfeljebb két ágat alkot; ezeken csak rövid termő ágak neveltetnek. Több változatuk van, ilyenek: a függőleges (l. 10. ábra) a vizszintes (l. 7. ábra), a ferde és a kigyódzó (l. 2. ábra) szegélyfa.

[ÁBRA] 10. ábra. Függélyes szegély fa

[ÁBRA] 7. ábra. Kétkarú vizszintes szegélyfa

[ÁBRA] 2. ábra. Kígyódzó szegélyfa

Az alakfák közül főleg a pányvafákat és a szegélyfákat karolják fel újabban, mert velök kis kertekben minden tért ki lehet használni s különben is a kerteknek nagy díszévé válnak, korai termésük mellett megvan az az előnyük is, hogy a fagytól könnyen óvhatók.


Kezdőlap

˙