Aljalevél

l. Dohány.

Aljas

(eszt.) a stilusnak az a neme mely az illetlenségek és erkölcsi nemtelenségek bemutatásában gyönyörködik; ide tartozik a pornografia, valamint a rágalmazó, piszkolódó pamflet és paszquill-irodalom. Néha az aljas jellemeket költőileg az ellentétek kiélesítése végett használják fel, ilyen Thersites Homérosznál, Caliban Shakespearenél, Wurm Schillernél, Biberach Katonánál stb. Greguss Ágost szerint a «fenség ellenképét látjuk az aljasban, mely származik ha korlát emelkedik ott, ahol a szabadság fogalmához képest nem szabadna korlátnak lenni».

Aljas sók

l. Sók.

Aljazás

annyi mint a gazdasági állatok számára fekvőhely készítése különféle alomból, p. szalmából. Bő A. nemcsak jobb fekvőhelyet szolgáltat az állatoknak, hanem azok tisztántartását is lehetővé teszi, azonfelül pedig a ganaj mennyiségét szaporítja.

Aljbor

(így is: ajbor), salakos seprős bor.

Aljegyző

(megyei). A megyei hatóságnak s különösen a hatóság középpontjának egyik legfontosabb tisztviselője. Előkészítője és előadója a központi hatósághoz beérkezett ügyeknek, és pedig úgy azoknak, amelyek az alispán elintézése alá tartoznak, valamint azoknak, melyek a közgyülés, a közigazgatási bizottság és egyéb megyei választmányok és bizottságok hatáskörébe valók. E hatáskörnél fogva az A., illetőleg az aljegyzők kezében összpontosul úgyszólván a megyei közigazgatás minden tárgya, s mint előkészítők és előadók igen nagy befolyással és hatáskörrel birnak az ügyek elintézésére, úgy hogy a megyei közigazgatás jósága nagy részben az aljegyző ügyességétől, lelkiismeretességétől és erélyétől függ. Különösen a régibb időben, mikor még a megye hatáskörébe tartozott a törvénykezéssel együtt az általános igazgatás minden ága, Az aljegyzői állásnak kiváló fontossága volt a közéletben s betöltése igen jó iskolája volt a közpályára készülő fiatal embereknek, kik ebben az állásban a közigazgatás és törvénykezés minden ágával megismerkedhettek. A mai állapot szerint is. midőn a megyei hatóság csak a szűkebb értelemben vett közigazgatásra terjed és azt is nagyobbara csak közvetíti az aljegyzői állás fontossága és tekintélye csökkent ugyan, de még mindig egyike a legtöbb, előkészültséget; műveltséget, szakértelmet és lelkiismeretességet igénylő hivataloknak. Az A., mint a megyei tisztviselők legnagyobb része, hat évre választatik. Csak az választható meg, ki az 1883. L t.-c. értelmében minősítve van. Tiszteletbeli aljegyzőt a főispán nevezhet ki. A tiszteletbeli aljegyzőség tulajdonképen csak cím, de többnyire alkalmat nyujt arra, hogy a fiatal emberek a választások előtt bebizonyíthassák képességeiket és munkaerejüket. Némely megyében, így p. Pestmegyében is szabályrendeletileg ki van kötve, hogy amelyik tiszteletbeli aljegyző egy fél éven keresztül nem dolgozik, még a tiszteletbeli címet is elveszíti.

Aljfa

bokor-növényzet ntintegy második réteg az erdőkben a fák koronája alatt. Ilyen lehet magának az uralkodó fának fiatal bokra v. a boróka, galagonya, fagyal, fűz, vadrózsák, kökény, nyírcsemete, a fekete és vörös gyűrü; szeder, kecskerágó, Lonicerák, Rhamnus-ok, bodza stb., ritkábban az egres, nedvesebb helyen az égerfa, kányafa. Gyakran az erdő szélét is ez szegélyzi, s mogyoró és más bokrok is közéjük vegyülnek. Sok helyütt bizonyos kórók (csanál, ernyősek, bogács) is egész bokormagasságra nőnek az erdőben s majdnem áttörhetetlen sűrüséget alkotnak.

Aljfü

a réti füvek ama része, mely közvetetlenül a földet lepi el, leginkább leveleket, ellenben kevés és nem magas szárat hajt. Jó réten az A. s a szálasfű (l. o.) között kedvező arány van s a sürü A. a rét értékét tetemesen növeli.

Aljlemez

(alsó lemez), az építkezéseknél az olyan, rendesen öntött vaslemez, melyet vasoszlopok alá állítanak, hogy azok biztos állást kapjanak. Az A.-t az alatta levő kőbe közönségesen csappal eresztik bele (1. ábra), de nagyobb állósságot kivánó esetekben az oszloptalpat az A.-hez, és viszont ezt az alatta levő kőhöz vagy alapozáshoz csavarokkal is hozzá erősítik (l. a túloldalon a 2. ábrát).

[ÁBRA] 1. ábra. Aljlemez.

[ÁBRA] 2. ábra. Aljlemez.

Alj-növényzet

(erdei füvek, akcesszórius erdeiflóra),. az erdővegetáció fűszőnyege. Az erdő bokornövényzete alatt t. i. még kisebb cserjék (fenyvesbogyó, Calluna, zanót, rekettye) alkotnak harmadik réteget, s velök vegyest, vagy nagyobb területeken velök váltakozva -. mint harmadik réteg erdei füvek, ezek közt vagy alattok végre, mint negyedik réteg, mohák és zuzmók nőnek. A sűrü erdők aljnövényzete nem nagyon változatos, mert az erdőtalajt gyakran fenyőtű és toboz vagy száraz faharaszt boritja, ellenben az erdő tisztásain a növényzet igen változatos és érdekes. Leggazdagabb mégis a tölgy erdő A.-e: sisakvirág, erdődísz, bükköny, Doronicum; Scabiosa, korállbogyós folyondár, turbán-liliom, stb.: a tölgy felső határán meg a bükkerdőben a Telekia speciosa tányérvirágalakú nagy virágcsillagjával és zamatos illatával ékeskedik. A bükk A.-e között kiváló továbbá a medvehagyma, holdviola, Helleborusok, Asperulák, a Campanula abietina meg a Viola declinata, a szívlevelü nadálytő, piros tüdöfű stb., a fenyő övében pedig a nagyvirágu montika, Campannla ésVerbascumabietinum Hieraciumok, Rumex arifolins, Atragene, Heracleum palmatum stb.


Kezdőlap

˙