Amarantszin

szép sötét, violaszinbe játszó vörös szín. Nevét az Amarant-fától kapta (l. o.), melynek ilyen szép violába játszó biborszine van.

Amarantus

L. (gör., «hervadhatatlan», növ.), hibásan Amaranthus. Általában a szalmavirágot, a görögök a Gnaphalium Stoechast nevezik így; l. Paréj.

Amarapura

(Ummera poora a. m. istenek városa), Birma egykori fővárosa Hátsó-Indiában az Iravaddi és a Mjit-Nge összefolyásánál, Ava, volt fővárostól északkeletre. 1783-ban alapitották, s 1810-ben már 170,000 lak. volt; ekkor leégett. 1827. az udvar elköltözött, a 1839-ben földrengés pusztította el. 1838-1860 közt ismét főváros volt, de a király azután Mandalajba költözött. Jelenleg alig van 7000 lakosa. A belváros egyenlő oldalu négyszög s magas falakkal s mély árkok veszik körül. A közepén levő régi királyi palotának hármas fala s négy kapuja van; a tulajdonképi palotába, a Mje-Nanba a keletiből van a bejárat. A.-tól északra 5 km. távolságban van az Arakan templom vagy Maha-Mjat-Mamii, ez a hires bucsujáró templom, 250 m. magas aranyozott faoszlopokkal s benn Buddha óriás szobrával, melyet 1784-ben hoztak hadi zsákmányul Arakanból.

Amaraszinha

régi ind tudós, valószinüleg az V. századból; ő irta a hires szanszkrit szótárt, az Amara Kosát.

Amarazd

a pogány örmények főbálványa. Benne az ég, föld és emberiség urát imádták, ki teljes bölcseséggel és igazsággal megjutalmazza az érdemeseket és megbünteti a gonoszokat.

Amargura

a Barátságszigetek egyike a Csendes-tengerben, folyton működő vulkánnal.

Amari

1. Michele, olasz történetiró és orientalista, született Palermoban 1806 jul. 7., meghalt Firenzeben 1889 jul. 16. Apját a Bourbon-összeesküvésben való részvétel miatt 30 évi fogságra itélték és így A. ifjusága szomoruan és nél- külözések között folyt le. Eleintén hivatalnok volt szülővárosában, később Nápolyban, de e mellett buzgón folytatta történelmi tanulmányait, melyeknek eredményét az 1841-ben megjelent: «Uno periodo delle istorie siciliane del secolo XIII» cimű könyvében tette közzé. A rendőrség gyanusnak találta a könyvet s a kiadót elfogatta; a szerző még jókor Franciaországba menekült. Itt addig maradt, míg végre az 1848. évi forradalom hazájába visszaszólította, hol a mozgalomnak főtámasza volt, s Sziciliát rövid ideig az angol udvarnál is képviselte. A reakció beállta után 1849. ismét Franciaországba távozott, de 1860. visszatért, hogy a palermói egyetemen elfoglalja az arab nyelv tanszékét. 1860. részt vett Garibaldi alatt a szabadság kivivásában. Garibaldi külügyminiszterévé tette, mely minőségben A. gróf Cavourral alkudozott. Miután a felszabadított Sziciliát az olasz királysághoz csatolták, Viktor Emánuel kinevezte A.-t szenátorrá. 1862-64-ben közoktatásügyi miniszter volt, 1864-1878-ban pedig ismét a palermói egyetemen működött. Legfontosabb műve, melyet még a számkivetésben, Párisban adott ki: «La guerra del vespro siciliano», mely (eleintén 2, jelenleg 3 kötetnyi) munka 1886-ig 9 kiadást ért és több nyelvre le van forditva. (Németre Schröder forditotta. 1851, Lipcse.) A. kimutatja e munkában, hogy a franciák (1282 márc. 30.) semmiféle összeesküvésnek, hanem a népszenvedély hirtelen kitörésének estek áldozatul, és hogy a Procida János összeesküvéséről szóló hir a mondák országából való. További munkái: Storia dei Musulmanni di Sicilia (Firenze 1853-73. 3 köt.), Bibliotheca arabo-sicula (1857-ben. Olaszul 1880. 2. köt., ehhez 1887. és 1889. pótlék járult), Nuovi ricordi arabici sulla storia di Genova (1873). Le epigrafi arabiche di Sicilia transcritte, tradotte ed illustrate (1875). Altre narrazioni del Vespro Siciliano (Milano 1886). Politikai iratai közül csak az 1849. Párisban kiadott: «La Sicile et les Bourbons» említendő. 2. A. Emerico, olasz gróf, jogtudós és hírlapíró, szül. Palermóban 1810 máj. 9., megh. u. o. 1870 szept. 20. A büntető jog tanára volt a palermói egyetemen; részt vett az 1847. és 1848. évi köztársasági mozgalmakban. 12 éven át kénytelen volt számkivetésben élni; 1861. visszatérvén Sziciliába, az ujonnan szervezett helytartótanácsban szolgált. 1867-ben beválasztották a parlamentbe, hol az első szónokok egyike volt. Legfontosabb műve: «Critica di una scienza delle legislazioni comparate» (Genua 1857). V. ö. Samolo, Commemorazione di E. A. (Palermo 1871).

Amaribo

folyó francia Guyánában, 220 kilom. folyás után az Atlanti-tengerbe ömlik.

Amarin

elszászi megye 16 községgel; 16,148 lak. Székhelye Szt: A. város, (1890) 2178 lakossal, s különféle gyárakkal. Alapítója Szt.-A. (Marinus), ki a VII. században élt itt. Először bencés kolostor volt, s Nagy Károly idejében Murbach apátság tulajdona, honnan a Habsburgok uralma alá, s azután 1648-ban Franciaország birtokába jutott.

Amarkanaik

hegy Gondvana kelet-indiai tartományban, belőle ered a szt. Narbudda, melynek templommal körülépített forrásaihoz a hinduk elzarándokolnak.


Kezdőlap

˙