Ambrafa

(növ.) l. Liquidambar és Santalum album. Ambra flava, l. Ősfenyő. Ambra liquida, l. Liquidambar.

Ambras

(Amras), tiroli falu 8 km.-nyire délketetre Innsbrucktól, (1890) 725 lak. Hírneves várkastélyát Andechs és Tirol grófjai építették a XIII. században. I. Ferdinánd császár fia Ferdinand főherceg első nejével Welser Philippinával többnyire itt tartózkodván, 1566-89 közt a várat megnagyobbította s igen értékes könyv-, fegyver- és régiséggyüjteményt alapított benne; e gyüjtemény nagyobb részét az osztrák főhercegek tiroli ágának kihalása után Bécsbe vitték s itt Ambrasi gyüjtemény név alatt először külön, majd az uj műtörténeti udvari muzeumban állitottak fel s még ma is hires 69 igen értékes kézirata, 1200 régi arcképe s számos más műtárgya miatt. A könyvtárból 5880 ritka nyomtatvány és 538 kézirat a bécsi udvari könyvtárba, a többi művek az innsbrucki egyetem könyvtárába, az éremgyüjtemény a bécsi éremkabinetba került. A. vára ujabban 1856-58 Károly Lajos főhercegnek, mint Tirol helytartójának lakóhelye volt s az ujból szervezett muzeumot 1882-ben nyitották meg a nagy közönségnek. A várból gyönyörü kilátás nyílik.

Ambravirág

(növ.), l. Pézsmavirág.

Ambre-fok

Madagaszkárnak északi csucsa.

Ambrit

a borostyánkővel rokon ásvány UjZélandról (Auckland). Nagy tömegben találják és úgy használják mint a borostyánt. Alkoholban éppenséggel nem oldódik. Sárgás-szürke. Anyaga C40H6605.

Ambriz

(Oporto do A. v. Mbris) Angola portugál gyarmat ugyanilyen nevü kerületének (312,550 km2 mintegy két millió lakossal) székhelye a Loje torkolatánál 2450 lak.; egykor kíkötőhelye volt a Quibanza nevü kis néger államnak, melyet 1855-ben foglaltak el a portugálok, s erődöt, vámházat és templomot építettek reá. A vidéke fátlan, forró s egészségtelen, Kikötője rossz s belföldi kereskedelme, különösen elefántcsonttal, ma már hanyatlik; helyette gummi, kávé, réz a bembai bányákból és kopál a főtárgyak a kereskedelemben. Az áruforgalom 1885-ben 1,6 millió forint volt.

Ambró

l. (adamóci) A. Ignác Romuald, orvos, szül. Trencsénben 1748-ban, megh. Ujvidéken 1785-ben. Középiskoláit szülővárosában s Nyitrán végezte, a felsőbb tudományokat pedig Nagyszombatban hallgatta, hol a bölcselet mestere lett. Később a bányászatot, a hazai jogtudományt, a természettudományokat művelte, s a zenében és költészetben is kiképezte magát, Bécsben pedig az egyházi és polgári törvények ismeretét sajátította el. Csak ezután szentelte minden idejét az orvostudományokra, s 1776-ban doktorrá avatták. Beszélte az európai művelt nyelveket, s tudományos szempontból beutazta hazáját és a szomszéd országokat. Főbb művei: «Theses inaugurales medicae» (Bécs 1776), «Panegyrícus de medicinse laudibus» (Pest 1785). Egyéb művei kéziratban maradtak. Mint orvos nagy hírben állt. - 2. A. János; született 1827 márc. 27. Beckón (Trencsén), megh. 1890 május 15-én. Pesten és Bécsben tanult, orvosi oklevelét Pesten 1852-ben nyerte, Bécsben pedig a sebészi és szülészmesteri diplomát is megszerezte. A bábaképzés kiterjesztése és javítása benne lelkes úttörőre talált; 1872-ben a pozsonyi bábaképző intézet igazgatója lett, s mint bábatanár rendkivüli tevékenységet fejtett ki. A szülésznők használatára tankönyvet is irt magyar és tót nyelven; 1878-ban az orsz. közegészségügyi taná s tagjává nevezték ki. - 3. A. Ferenc Ignác, könyvnyomdász volt Vácon 1779-179. I.

Ambros

Ágost Vilmos, cseh eredetü zenei iró, szül. Mauthban (Csehország) 1816 nov. 17. Megh. Bécsben 1876 jun. 28. A kitünő eszü fiu zenész akart lenni, anyja is annak szánta, de módos apja a zenei nevelést, mindvégig szigoru következetességgel, megtagadta, pedig a fiúnak már gyermekkora óta párját ritkító hallása volt, s legfőbb vágya, ábrándja a zene; 16 éves korában Mozart «Don Juan»-ja érlelte meg benne, hogy maga tanuljon, titkon, zongorázni, s lehetőleg zeneértőkkel érintkezzék. A gimnáziumot és jogot Prágában hallgatta, itt vállalt hivatalt is a kir. ügyészségnél. Széles műveltségét ekkorra a zenei tudással is kiegészítvén, már 1845 táján komponált és Schumann szaklapjába, valamint prágai hirlapokba irogatott zenei. cikkeket. Első könyve csak 1856-ban jelent meg: A zene és költészet határai cim alatt meggyőzően és szépen fejtegette Hanslick «A zenei szépről» hirdetett elméletének egyoldalu voltát. Könyvei még: A tiltott ötödök tana (1859), Művelődéstörténeti képek a jelenkor zenei életéből (1860), Tarka levelek (2 kötet, 1872 óta); főműve a 16 éven át roppant lelkiismeretességgel és szorgalommal irt, de csak Palestrina koráig vezető 4 kötet: A zene története, a maga nemében a legalaposabb mű, melyről Coussemaker, Hanslick, Westphal is csak a legnagyobb elismeréssel szóltak. A zene történetét A. már az 50-es évek eleje óta előadta a prágai konzervatóriumon; végre negyedik olaszországi tanulmányutja után kinevezték a prágai egyetemre a zeneelmélet és történet rendkivüli tanárává, 1872-ben pedig Bécsben lett igazságügyminisztériumi tisztviselő, konzervatóriumi tanár és a fiatal Rudolf trónörökös oktatója. Mint zeneszerző, A. szintén méltó a fölemlítésre: A-moll miséje, «Bretislaw a Jitka» c. cseh dalműve, «Stabat mater»-e, kisebb-nagyobb egyházi és világi jellegü szerzeményei sok szépet tartalmaznak. - Leánya (Schlemmer pozsonyi orvos özvegye), 1892. okt. óta a bécsi konzervatóriumon zenét tanit.

Ambrosi

János, magyarországi születésü, de Németországban működött ev. lelkész, szül. Szielnicén, Liptómegyében 1734., meghalt Berlinben 1796 febr. 22. Tanult Nagy-Palugyán, Besztercebányán, Lőcsén, Debrecenben, Pozsonyban, Bécsben és Halleban. 1756-1770-ben a berlini cseh egyház második lelkésze volt, azután Havelbergbe hivták első papnak és esperesnek; 1773. ismét Berlinben, a Gertrud-templomnál lett első lelkész és itt is egyuttal esperes. Munkái: l. Ueber die Zweifel der Christen ... Berlin 1773. 2. Ueber die verschiedenen Erkenntnisse der wahren Christen. U. o. 2775. 3. Von dem Umgang Jesu mit dem Sünder. U. o. 1776. 4. Ueber die Selbstverläugnung. U. o. 1781. 5. Ueber die Nothwendigkeit der christlichen Besserung. U. o. 1783. 6. Das Betragen des Mörders und Posträubers Lenz in seinem Gefängnisse. U. o, 1790.

Ambrosia

L., kedves szagú növény, a róla nevezett családban, 12-20 faja leginkább az Ujvilág meleg és mérsékelt tartományaiban nő. Európa mediterrán vidékén, különösen Spanyol-, Olasz-, Dalmát- és Görögországban egyetlenegy faja, az A. maritima L. terem, melyet már Dioscorides mint orvosságfüvet említ. Hogy mikor honosodott meg, azt éppen azért, mint egy amerikai növénycsalád egyetlen európai faja, nem tudják reábizonyítani. Az újabb időben azonban kétségtelen, hogy amerikai A.-fajok Európa földjén meghonosodnak, p. az A. artemisiaefolia L., mely északamerikai heremaggal jutott Angol-, Dán- és Németország földjére. Az A. tenuifolia Spr. Dél - Amerikából került Franciaországba. Minthogy azonban Európában egyetlenegy A: faj él, sőt az A. az Ó-világban is csak elszórva és egyenkint terem (A. abrotanifolia Wall, Keletindia, A. Senegalensis DC. Szenegál vidékén, A. villosissima Foresk. Arabiában), azért ezeket nevezetes, vagy talán éppen müvelődéstörténeti emlékeknek kell tekintenünk. T. i. vagy az Ambrosiaceák hajdan Európában is bőven tenyésző, most amerikai családjánák ősmaradékai lehetnek az Óvilágban, vagy, mert mindegyik óvilági faj tengerpart közelében terem, lehetséges, hogy őskori, titokszerüen becsempészett növények az Ujvilágból. Az ilyeneket a növénygeografusnak s az ősművelődéstörténelem buvárlójának buzgalommal kell kutatni. L. Cigánymogyoró, Szerbtövis.


Kezdőlap

˙