Ampelius

Lucius, a Kr. u. III. században élt latin iró, egy kis «Liber memorialis» szerzője, melyben kortársai számára röviden megirta a legszükségesebb tudnivalókat. Kiadta Wölfflin (Lipcse 1854).

Ampelocera

Klotzsch (növ.), a ceitisfélék között, két faja Cuba szigetén él.

Ampelocissus

Planch. (Vitis autorum, pro parte, növ.), a szőllő testvér génusza, mintegy 62 faja él Európán kívül a forró tartományokban.

Ampelodaphne

Meisn. (növ.), a babérfélék közt, 5 faj Dél-Amerikában.

Ampelodesmos

Link. (növ.), pázsitfű, egy faja (A. tenax Link v. Arundo ampelodesmos Cyr.) Európa Földközi vidékén él.

Ampelográfia

(gör.) a. m. szőllőismeret, a különböző szőllőféléket osztályozó, leiró és ismertető tudomány.

Ampelopsis

Michx. (növ.), némelyek a Parthenocissus-szal Planch. egyesítik, l. Borostyánszőllő.

Ampelosicyos

Thou. (növ.), a tökfélék génusza Madagaszkár szigetén, de nem igen ismeretes.

Ampelosz

(gör. a. m. szőllőtő), fiatal szatír, Dionysos kedvence, ki midőn egy szilfa ágain ülve, egy felfutó szőllőtőkéből fürtöt szakított, lebukott és meghalt. Zeus szőllőtőkévé változtatta.

Ampare

(ejtsd: amper, 1. András Mária, francia fizikus és matematikus, szül. Lyonban 1775 jan. 22., meghalt Marseilleben 1836 jun. 10. Lavoisier művei a kémia s fizika tanulmányozására vezették. Bourgban és Lyonban a fizika és kémia tanára volt 1801-1805-ig, mikor a párisi École polytechnique-re hívták mint repetiteurt. Ugyanott 1809-ben. az analizis és a mechanika tanárává lett, 1824-től a Collége de France-ban mint a fizika tanára müködött. Miután Oerstednek (l. o.) a galvánáram és a mágnes közt létező rokonságot illető felfedezéséről tudomást szerzett, e tüneményből kiindulva a galvánáram kölcsönös hatásának törvényeit fedezte fel. Ez a kutatás és az elektro-dinamika alaptörvényének felfedezése, melyet a «Théorie des phénomenes électrodynamiques» (Páris 1830) címü értekezésében kifejtett, mintaszerü elméleti és kisérleti tanulmányt képez. A mágneses tüneményeket az acél molekuláit körülfolyó galvánáramok segítségével magyarázza (Recueil d'observations électrodynamiques, Páris 1822). Azonkivül még a fénynek kristályokban való kettős törésével is foglalkozott. A tudományok rendszeres felosztását megkisérlette «Essai sur la philosophie des sciences» (Páris 1838-43) c., halála után kiadott művében. V. ö. « Journal et correspondance de A. M. A. 1793-1805» (Páris 1877). «André Marie et Jean Jacques A.; correspondance et souvenirs 1805-64» (Páris 1875). Barthélemy St. Hilaire, «Philosophie des deux Amperes» (u. o. 1866). Valson, «La vie et les travaux d. A. M. A.» (Lyon 1866).

2. János Jakab Antal, szül. Lyonban 1800 aug. 12., meghalt Párisban 1864 márc. 27. -1833-ban a francia irodalomtörténet tanára lett a College de Franc-on, 1847-ben a francia akadémia tagja; számos utazást tett Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában, melyek eredményeit a «Revue des Deux Mondes»-ban irta meg (összegyüjtve «Littérature et Voyages» cím alatt, 2 köt. Páris 1834, 1850). A francia irodalomról irt több értékes művén kivül még kiemelendő, «La Grece, Rome et Dante» (1848), és «Histoire romaine a Rome» (1856).


Kezdőlap

˙