Apaszőllő

A szőllőfajok keresztezésénél azt a fajtát nevezik így, amelynek hímporát mesterséges termékenyítésre használták. L. még Anyaszőllő.

Apát

(abbas), a héber atya szónak káld alakja, melyet címként adtak szerzetesek előljáróinak, de oly szerzeteseknek is, akik nem állottak ugyan valamely kolostor élén, de kiváló tiszteletnek örvendettek. Az abbas elnevezés nyugatra megy át, s helyét keleten az archimandrita cím válja fel. Az áldozári renddel bíró apátok már a VIII. század óta püspöki jogokkal is felruháztatnak, s jogot nyernek arra, hogy az alájok rendelt szerzeteseknek az alsóbb rendeket feladhassák, mely jogot a tridenti zsinat 23-ik ülésének 10. fegyelmi határozata is biztositja. Némely apát püspöki jelvényeket is viselhet, ezek az u. n. abbates mitrati ellentétben a non mitratival. Nem minden szerzetes-rend főnöke viseli az apát nevet, hanem vannak prépostok, priorok stb., mivel azonban ezen cim régibb, azért a szerzetes apátok megelőzik a szerzetes prépostokat. A középkor folyamán azok a fejedelmek, akik befolyást gyakoroltak A.- ok választására, ily apátságokat világiaknak, vagy világi papoknak adományoztak, s ezzel alapját vetették meg a világi apátságoknak. Magyarországon is vannak szerzetes és világi apátok, még pedig valóságosak, vagy címzetesek. E megkülönböztetés eredete a mohácsi vész által okozott pusztításokra vezethető vissza, amikor is az akkori szerzetes-apátságok javait hatalmas világiak elfoglalták, vagy visszaszálltak a koronára, s jövedelmeiket a háboru költségeinek viselésére fordították. A viszonyok változásával ez elfoglalt apátságok közül némelyeket visszaadtak régi tulajdonosaiknak, másokat kegyes alapítványok és iskolák emelésére fordítottak, ismét másokat a korona számára tartottak fenn, mely ezeket jövedelmeikkel együtt az egyház és állam körül érdemeket szerzett egyházi személyeknek adományozta;ezek a valóságos vagy birtokos apátok, abbates reales. A legtöbb apátságot és azok jövedelmét azonban az azokat elfoglalók visszatartották, aminek következtében úgy, mint a szerzetes rendek eltörlésével, azoknak csak címe maradt fenn, amelyeket az apostoli király a püspök fölterjesztésére káptalanbeli, vagy lelki pásztorkodással foglalkozó, v. tudományos pályán alkalmazott papoknak adományoz. Ezeknek a valóságos apátokéval egyenlő méltóságuk van, joghatóságuk azonban nincs.

Némely apátság magánkegyurak alá tartozik; ilyen a csatári apátság, mely a gr. Erdődyek idősebb ága, a hahóti, mely a gr. Festetich család kegyurasága alá tartozik, a szt.-tamási plébániát a gr. Festetich család apátsággá emelvén, az a vasvári uradalom patronátusa alá került. Az itt említetteken kivül Magyarországon a következő valóságos apátságok vannák: A pannonhalmi szt. mártoni főapátság; a zalavári, bakonybéli, tihanyi, dömölki, zirci, szt.-gothardi, telkei, kapornaki, szt. jobi, tapolcai, peéli, pecöli, jáki, széplaki, kereszturi, vaskai és topuscai. Az apátok szerzeteik kormányzatára vannak hivatva. A XIII. század óta felavattatnak, vagy megáldatnak, még pedig vagy pápai tekintely alapján, ha exemtusok, vagy a püspök által, akinek joghatósága alá tartoznak. E felavatás egy éven belül kérendő. Magyarországon a pannonhalmi főapát bármely püspök által, a kivett apátok az esztergomi érsek által áldatnak meg, «a ki nem vett» apátok attól a püspöktől kérik megáldatásukat, akinek egyházmegyéjében vannak. A címzetes apátok kineveztetésüket tartoznak tudatni a püspökkel, akinek területén az az apátság van, melynek címét viselik. Nálunk szokás, hogy még a cimzetes apát is gyűrűt és mellkeresztet viselhet, ha megerősítették, s őt, vagy keresztjét megáldották. Régebben a karok és rendek táblájának tagjai voltak azok a világi és szerzetes apátok, akik nemesi földbirtokkal ellátott javadalmat kírályi adományból birtak. L. Főapát.

Apaté

a görögöknél a csalás fogalmának megszemélyesítése, Hésiodós szerint az éjszakának, Nyx-nek leánya.

Apatelek

(Mokra), nagyközség Aradmegyének borosjenői járásában, (1891) 1148 oláh, tót és magyar lakossal, kik kitünő bort termesztenek. Vasuttal, postával és táviróval. Kiterjedt kő- és kavicsbányászata teszi nevezetessé.

Apatelit

szulfát-ásvány, sárgás földes, néha veséded alakokban; vas-szulfát a következő összetétellel: 3(Fe2O3 . SO3) -j- 2(H2O . SO3). Páris közelében Auteuil mellett agyagban találják. Régebben közönséges sárga okkernek tartották, de kisült róla, hogy nem az; nevét Meillet-től kapta (1844); apatélosz (gör.) = csaló.

Apátfalva

1. nagyközség Borsodmegyének szt. péteri jár., (1891) 1399 magyarajku lak., postával, kőedénygyárral. Igen régi nevezetes helység. A község közelében a teljesen eltünt Bél falu mögött volt a bél-háromkuti (apátfalvai) cisztercita rendü apátság (l. Apátfalvai apátság), a Bükk hegység orma alatt fakadó három forrás táján, melyek közt ma román stilü templom áll; e vidéket Böngér, Bors fia, Acsád és Edemen vezérek kun-palócai szállták meg s még a pogánykorra emlékeztetnek a Bélkő alatt fenmaradt Áldozókő és Hamuhegy helynevek. - 1750-ben több más helységgel A. is meg tagadta az urbéri tartozásokat s mintegy 400-an összegyülve A.-n, erőhatalommal készültek ellenszegülni és csak akkor állott helyre a csend, amidőn lovas ezredet küldtek ellenük s a lázadók közül harmincnégyet vasra vertek s többet közülök felakasztottak. A most is fennálló román átmenetü stilü templom nevezetes műemlék. A.-nak van kénforrása, mely három forrásból ömlik, soha be nem fagy és köszvény ellen jó. A hegyben, melyből e források erednek, van egy barlang, melyből sajátságos gáz tör ki, mely néha a sötétben lángként világít. L. lpolyi, Arch. Közl. Vl. 44-59., Rupp, Magyarorsz. helyr. tört. II 42-53. - 2. A., nagyközség Csanád m. központi járásában, (1891) 1017 házzal és 5158 magyar lakossal; van itt posta, táviró és vasuti állomás: határa termékeny s marha- é a lótenyésztése virágzó; dohánybeváltó hivatal, gőzmalom, téglagyár is van itt. - 3. (Losonc-A.) kisközség Nógrádm. losonci járásában (1891) 777 tót és magyar lakossal, posztógyárral..

Apátfalvai apátság

A három Bél forrási, sz. Mária mennybemeneteléről nevezett apátság Apátfalván (Abbatia B. Mariae V. in coelos assumptae trium fontium de Beel, seu Apátfalva; más cime ez: Trium fontium de Beel Cumanorum). II. Kletus egri püspök a ciszterci szerzetesek számára alapította 1232-ben, nekik adván egri-megyei tizedeinek ötvenedrészét, mit 1240-ben IX. Gergely és 1253-ban IV. Ince pápák megerősítettek. 1261-ben IV. Béla egyik okmányában az apátságról megemlékezik. 1330-ban Thelegdy Csanád, egri püspök, Kletus alapító levelét megerősíti, melyből látjuk, hogy a zárda mellett fekvő Apátfalvát ez apátság birta. Az 1332-37. évi pápai tizedregestrum ez apátságot is megemlíti. 1400-ban az esztergomi érsek hatósága alá rendelték. Virágzott ez az apátság körülbelül 1530-íg, midőn azt az L Ferdinánd és János királyok közt való versengés alkalmával a Perényi Péter által háborgatott szerzetesek elhagyták. Az utolsó szerzetest az Egerbe vivő országúton öltek meg Kis-Szoros nevü helyen; ez eset emlékét a nép máig is az által tartja fönn, hogy minden arra menő utas követ vagy galyat dob arra a helyre; az így keletkezett emeltebb helyet paprakásnak nevezik. Amint így a szerzetesek elszéledtek s javaik 1562-ben a szarvaskői várhoz csatoltattak, tettleg megszünt az apátság. Cimét azonban folyton-folyvást alományozták. Czeglédy Albert apát 5000 frton, s utodja Ajtay János bizonytalan összegen lassankint visszaváltotta az apátság hajdani birtokait. Lipót király pedig Szarvas-kőnek a törököktől való visszavétele után 30 évre az egri káptalannak engedte át, mely 1730-ban az egri papnevelő-intézetnek adta, mit Lipót még az év okt. 17-én jóváhagyott.

Apáthy

1. István, a magyar jogászvilág egyik kitünősége, szül. Hidján, 1829 aug. 29., meghalt 1889 dec. 4. A szabadságharcbán mint tüzérfőhadnagy vett részt. A harc lezajlása után egyideig bujdosott, majd a pesti egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1857-ben jogtudorrá lett és 1859-ben ügyvédi oklevelet kapott. Tiz évig tartó ügyvédi pályája alatt kezd az irodalommal foglalkozni Váltójogtan, 1869) s az egyetemen többször helyettesít. Tehetségének és képzettségének elismeréséül 1870-ben a budapesti egyetemre a váltó-, kereskedelmi és a tételes nemzetközi jog rendes tanárává nevezték ki és ez időtől fogva nagy számmal jelennek meg kiváló beccsel biró jogi munkái: A váltójog kézikönyve, Polgári törvénykezési rendtartás, A magyár váltóeljárás, Kereskedelmi jog (II. kiad. 1887), Anyagi és alaki váltójog (II. kiad. 1886), Tételes európai nemzetközi jog (II. kiad. 1888), Kötelmi jog; valamint számos kisebb értekezés és szakvélemény, így az alapok és alapítványok jogi természetéről, a szerzői jogról stb. Ezenkivül miniszteri megbizásból elkészítette a váltó-és kereskedelmi törvény tervezetét, mely az 1875-78. törvényhozási szakban törvénnyé vált, valamint a csődtörvény tervezetét és a magánjogi törvénykönyv tervezetének kötelmi részét. Tanári és irodalmi érdemeinek elismeréséül királyi tanácsosi cimet és III. osztályu vaskoronarendet kapott, a tudományos akadémia rendes tagjául választotta s kereskedelmi-jogi munkáját nagy díjával jutalmazta. Volt egyetemi rektor és ismételve jogkari dekán. Tudományos munkálkodása mellett a közéletben is kiváló szerepe volt. A letenyei kerület 1878-ban országos képviselővé választotta s a képviselőháznak egész haláláig tagja maradt, ugyancsak e kerületet képviselve. A házban különösen a jogi vitákban vett részt; több törvényjavaslatnak előadója, az igazságügyi bizottság tagja, majd elnöke volt. Továbbá a főváros törvényhatósági bizottságának tagja, az iparbank elnöke, a kisbirtokosok hitelintézetének igazgatója volt; a X. oszágos jogászgyülés pedig a már nehéz betegséggel küzdőt elnökévé választotta.

2. A. István, zoologus, az előbbinek a fia, szül. Budapesten, 1863. jan. 4-én; gimn. és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte és orvostudorrá lett. 1890-ben a kolozsvári tud. egyetemhez az állat-és összehasonlító bonctan tanárává nevezték ki. Különböző hazal és külföldi folyóiratokban több kisebb-nagyobb dolgozata jelent meg, melyek között terjedelmesebbek: «Tanulmány a Najadeák szövettanáról» és «A magyarországi piócák faunája» a m. tud. Akadémia kiadványaiban, továbbá «Analyse der äusseren Körperform der Hirudineen», a «Mittheilunng aus der zool. Station zu Neapel» 8-ik kötetében, a «Süsswasser Hirudineen», a «Zoologische Jahrbücher» IV-ik kötetében stb. Főleg a piócák tanulmányozásával foglalkozik, de irt szépirodalmi cikkeket is.

Apáti

1. kisközség Abaujmegyének cserháti járásában, (1891) 119 magyar és tót lakossal. 1375-ben ezt ahelységet Borsi Mihály és Széplaki György birta, de Albési Márton többek társaságában megtámadta, egészen elpusztította a helységet és lakosait saját birtokaira hajtván, jobbágyaivá tette; ez erőszakoskodásért Mária királynő a leleszi gyülés elé idézte. - 2. A., nagyközség Aradm. borosjenői járásában, (1891) 2862 oláh lak., a Leveles tó mellett fekszik, s két gőzmalma van. - 3. A., kisközség Hontm. nagy-csalomjai járásában, (1891) 103 magyar lakossal; régi helység, melyröl már 1253-ban történt említés. - 4. A., nagyközség Tolnam. völgységi járásában, (1891) 1606 német lakossal, üveghutával; hajdan a bátai apátsághoz tartozott, melynek szt. László adományozta. 5. (Gyöngyös-A.), kisközség Vasm. szombathelyi járásában a Gyöngyös mellett (1891) 192 magyar lakossal, gróf Schönfeld György szép kastélyával.. - 6. (Jász-A.), nagyközség Jász-Nagykun-Szolnokm. jászsági alsó járásában, (1891) 2201 házzal s 10,401 magyar lakossal; szolgabirói székhely, ipartársulat, különböző egyletek; már 1391-ben jászok lakták, kiket az időben filiszteusoknak neveztek. Van itt vasuti állomás, posta és táviró. 7. (Kis-A.), kis-község Zalam. tapolcai járásában,. (1891) 492 magyar lakossal; 1146-ban puszta volt s mint ilyent Géza király a pannonhalmi apátságnak adományozta, mely azt 1535-ig birta, s ekkor a turóci apátságnak engedte át. - 8. (Kopács-A.), kisközség Szabolcsm. tiszal járásában, (1891) 760 magyar lakossal, nevezetes gyümölcstermesztéssel. - 9. (Kőrösszeg-A.), nagyközség Biharm. mezö-keresztesi járásában, (1891) 1637 magyar és oláh lakossal; 1517-ben a tordai zárdához tartozott, 1326-ban pedig Károly király Nagy mihályi Györgynek adományozta. Környékén tartották a kunok IV. László alatt gyüléseiket. - 10. (Monostor-A.), kisközség Zalam. tapolcai járásában. az Eger vize mellett, (1891) 1417 magyar lakossal, postahivatallal; közelében zárdaromok vannak. - 11. (Nemes-A.),kisközség Zalam. zalaegerszegi járásában, (1891) 1746 magyar lakossal, postahivatallal. -12. (Szilvás A., Opacka), kisközség Abauj-Tornam. kassai járásában, (1891) 284 tót lakossal, a Hernád balpartján szép vidéken, a kassaiak kedves mulatóhelye. - 13. (Zala-A.), kisközség Zatamegye pacsai járásában, (1891) 860 magyar lakossal, egyike a legrégibb magyar községeknek. Szt. István már 1024-ben az általa alapitott zalavári szt. Benedekrendi apátságnak adományozta. 14. A., eltünt helység Zalamegyében, a Tihanyi félszigeten; az ott létezett három helység közül ma már csak Tihany áll fenn.

Apáti

1. Ferenc, versszerző a középkor végéről; nevét egy feddő ének versfejei tartották fenn, a Peer-codexben. Csipős gúnnyal mutogatja ebben korának henye nagy urait, feszelgő parasztjait, táncba futó leányait, főkép papjait és apáturait, kiknek «számtalan jószágok, kevés zsolozsmájok». Gondolatait nem füzi szorosan össze, de észjárása természetes, ötletei talpra esettek s élénk képet nyujt kora erkölcsi fonákságairól. Toldy Ferenc a Jagellók korából valónak tartotta Apáti énekét; mig Szilády Áron azt hiszi, hogy a benne rajzolt állapotok I. Mátyás korára vallanak. V.ö. Régi Magyar Költők Tára I.

2. A. Miklós, ev. ref. lelkész, szül. Debrecenben 1662 jan. 4., megh. u. o. 1724 dec. 24. Elvégezvén szülővárosában tanulmányait, két évíg tanitó volt, majd 1685 jun. 8. külföldre indult, hol a kollégiumban a holland egyetemeket, legtovább, két évig (1685 aug. 20. - 1687), a leidenit látogatta. Németalföldről 1689 szept. 5-én indult vissza, magával hozván a Tótfalusi Kis Miklós által Amsterdamban kinyomott vallásos könyveknek hazaszállítás végett reábízott példányait. Sok viszontagság érte ezek miatt s csak sokára juthatott el Magyarországra, hol első izben Galambos Ferencnek lett udvari lelkésze. Azután Nagykaposon (1703 körül), Dobóruszkán; Varannón, Lasztócon (1713 táján), Toronyán, Bodrog-Kereszturon, végre 1721 - től Debrecenben folytatott papi hivatalt. A teológiában Coccejusnak, az egyházigazgatási elvekben Amesiusnak, a filozofiában Cartesiusnak volt követője. Az orvosi tndományokban is szerzett jártasságot. Munkái: 1. Urim et Thummim ... I.-III. Lugduni Batavorum. 1686. 2. De virga Mosis ... U. o., 1687. 3. Vita triumphans civilis.. Amsterdami, 1688. 4. Vigasztaló levél Vári Mihály szatmári espereshez leánya halálakor. Kolozsvár, 1716. Kéziratban maradt művek is maradtak hagyatékában.


Kezdőlap

˙