Aposzpazma

(gör.) a. m. szétszakítás, folytonosság megszakadása, egymástól elhúzódó szélekkel, minők az inak, izmok szétszakadása.

Aposztata

(gör. apostatés a. m. hitehagyott), 1. Aki a keresztény hitből a pogányra tér vissza, vagy a nagyobb egyházi rendek fölvétele, vagy végre az ünnepies szerzetesi fogadalom után megy vissza a világi életbe (l. Aposztázia). Tehát az egyik keresztény felekezetből a másikba való áttérés, hacsak nem fölszentelt papról, v. fogadalmas szerzetről van szó, nem jelenti az A.-t. Az A. «renegát»-nak is neveztetik, ha az iszlámba megy át. Végre az A. mint gúnynév is szerepelt a III. században, mellyel a novatianusok illették a katolikusokat, minthogy ezek az üldözés alatt megtántorodott hiveket («lapsi»), bűnbánat után, ismét visszafogadták. - 2. L. Julianos.

Aposztázia

(gör.). Háromféle A. van: 1. a keresztény hittől való elszakadás (apostasia a fide), vagyis a megkereszteltnek visszatérése a pogányságba (iszlám, zsidóság). Ha ez kényszer hatása alatt történik, mint a keresztények üldözése alkalmával nem egyszer megtörtént, «lapsus» vagyis visszaesésnek hívták, s az illetők nem aposztaták, hanem «lapsi»-k voltak. Az A.-ra szigoru büntetést szabott már N. Konstantinos, Valentinianos, Theodosios stb. Az egyház szigoru vezeklés után (mely néha 12 évig tartott) vette föl ismét őket. A mai disciplina szerint «excommunicatio s. Pontifici spec. mod. reserv.» az A. büntetése. 2. Az egyházi rendtől való elszakadás (a. ab ordine), ha valaki a magasabb egyházi rendből vissza megy a világi életbe: amivel, házasságkötés érdekében, nem egyszer valamely herezisbe való átmenet van egybekötve. Büntetése a püspöknek föntartott exkommunikáció. 3. A szerzetes rendből való kilépés (a. ab ordine), ha valaki ünnepies fogadalmat tett és elhagyja a szerzetes rendet. Büntetése szintén a püspöknek föntartott exkommunikáció; s azonkivül egyes szerzeteknek külön törvények szerint, másféle büntetéseik is vannak.

Aposztáziafélék

(Apostasieae) (növ.), egyszikű, csak mintegy 5 fajt magába foglaló növénycsaládja a trópikus Ázsiának. Anyahímesek, tehát az orchideákkal rokonok, némelyek csak e család alcsoportjának tekintik, de a hímjök fent szabad, a a termő pedig háromrekeszű. V. ö. R. Brown az Aposztáziáról (Vermischte Schriften, 5 köt).

Aposztéma

(gör.), 1. tályog, genygyülemlés: - 2. régibb használat szerint minden nagyobb daganat, melyet valamely folyadéknak felhalmozódása okozott.

Aposztia

(gör.), az előbőr hiánya a himvesszőn. Veleszületett képződési hiba, mely azonban semmiféle hátrányt nem okoz.

Aposztrófa

(görög nyelvtani műszó), hiányjel egy-egy kihagyott hang, illetőleg betü helyén: l. Hiányjel.

Aposztrofál

(gör.) a. m. egy szót hiányjel által megrövidít; továbbá valakit keményen megszólít, megtámad.

Aposztrofé

(gör., a. m. elfordulás), beszédalakzat, midőn a szóló a hallgatóságtól mintegy elfordulva távollevőkhöz, megholtakhoz, élettelen dolgokhoz intézi szavait, mintha jelen volnának, illetőleg érezni és itélni tudnának. Rokon alakzat a látomással. Heves indulat nyilatkozik benne, a beszédet hathatósan élénkíti s költők és szónokok gyakran használják. (L. a Zalán futása és Toldi szerelme kezdetét.)

Apotéke

(gör.) eredetileg annyi mint rakodóhely.E szót használták azután az orvosszerek boltjának megnevezésére, s belőle ered a magyar patika szó.


Kezdőlap

˙