Apoxyomenos

Praxiteles kora legkiválóbb szobrászainak egyike sikyoni Lysippos. Ő tőle származtatjuk az u. n. A. (gör., a. m. vakaró) szobrot, mely Rómába került és kitünő másolatban ott most is megvan a Vatikánban. Fiatal atletát ábrázol, de nem a harc hevében, sem nem nyugalomban, hanem azon helyzetben, mikor a harc vagy testgyakorlat után valami ércszerszámmal levakarja balkarjáról a rátapadt olajat és port (l. Görög szobrászat).

Apozéma

füveknek, gyökereknek forrázata, forró vizzel készült kivonata, mely gyógycélokra szolgál. A. kifejezés ma elavult, e név helyett ma a franciák a tisane elnevezést használják. Az A. nagyobb mennyiségü folyadék volt, melyet italul használtak. Ilyenek voltak régente az A. antiscorbuticum (bardanával és lapath. acut.-al készült), A. purgans (sennával, rheummal készült), sudorifica (guajakkal, sassaparillával készült).

Appalachicola

(ejtsd: appalacsikóla), folyó, mely az északamerikai Georgia államban két patak összefolyásából keletkezik, átfolyik Floridán s a Mexikói-öböl S. George-öblébe ömlik; hossza 1040 km., amelynek jórésze gőzössel hajózható. Torkolatához közel van az ugyancsak A. nevü város, élénk fakereskedéssel.

Appalachok

l. Alleghany.

Apparátus

(lat.) a. m. 1. készülék, eszköz; vm. munkához v. tudományos foglalatossághoz szükséges munka- és segédeszközöknek összesége. - 2. Gratianus Decretumának az egész szövegre kiterjedő s más irók glosszáit - magyarázatait - is magában foglaló magyarázatai. Az A.-nál rendszeresebb magyarázat kommentár. - 3. A. criticus, kézirati hagyományra támaszkodó kiadásokhoz mellékelt kritikai elvek szerint rendezett kézirati olvasások gyüjteménye.

Apparició

(lat.) a. m. jelenség, különösen rendkivüli jelenségek.

Apparitor

a régi Rómában alsóbbrendű államhivatalnok alsóbbnemű szolgálatok végzésére. Nálunk a kollégiumokban bennlakó tanulók közt a felvigyázó.

Appartement

(franc., ejtsd: appartman), nagy házakban v. palotákban az együvé tartozó szobák és termek egész sora, melyek lakásra v. vendégek fogadására szánvák.

Appassionato

(ol.), zenei műszó, melyet szenvedélyes előadás előirására szoktak használni; rendesen mint jelző fordul elő, p. Allegro appassionato, vagy sonata appassionata, mi annyit jelent, hogy szenvedélyes kifejezésü allegro v. szonáta; azonban mint puszta jel is használatban van, s akkor az időmérték gyorsítását valamint nyugtalanabb és szenvedélyesebb előadási módot kiván.

Appel

(franc.) a. m. hivás. Némely seregben a csapatok alosztályainak fegyverzet nélkül való összegyüjtését A.-nek nevezik. Miután az ily gyülekezésre adott parancsnak miként történő teljesítéséből a csapat fegyelmezettségére is lehet következtetni, azért a jól fegyelmezett csapatra azt mondják, hogy van A.-je. A.-nek nevezik továbbá a vívóiskolában a jobb lábbal való erős toppanást; ezzel meggyőződik a vívómester, hogy a vívó teste egyensúlyos helyzetben van-e és előlépésre készen áll-e; az A.-t különben cselként is alkalmazzák: az ellenfél hibás mozdulatra való csábítására.


Kezdőlap

˙