Archeláos

1. A heraklida Temenos fia, testvérei elől Macedoniába, Kisseus királyhoz menekült, akit, midőn ez igérete ellenére leányát és országát nem akarta neki adni, sőt élete ellen tört, ugyanabba a gödörbe taszított, amelyben neki kellett volna elvesznie. Erre elmenekült s Apollón utasítására Egea városát alapította. 2. A., Macedonia királya, II. Perdikkas fia, rokonait meggyilkoltatta, hogy a trónt hatalmába kerítse Kr. előtt 413. Az elpártolt Pidna várost legyőzte s lakóit országa belsejében telepítette meg. A peloponnézusi háboru vége felé Athén pártján állott. Országutakat épített, több határvárost alapított, a hadsereget szervezte és megerősítette s megteremtette Macedoniának első hajóhadát. Nagy barátja lévén a görög művészetnek és tudománynak, udvarán, melyet Egeából Pellába tett át, korának leghíresebb költői és festői, Euripidés, Agathón, Zeuxis és mások megfordultak. Megh. 399-ben. 3. A., a pontuszi nagy Mithridatés hadvezére, kappadociai születésü, Kr. e. 88-ban megverte III. Nikomédést, Bitinia királyát, a következő évben 120,000 emberrel átkelt Görögországba, ahol Athént, Spártát, az achivokat és beóciaiakat magának megnyerte A. Pireuszban állapodott meg s azt mindaddig védte a rómaiakkal szemben, mig Athén Sulla kezébe került. Erre Beóciába vonult, itt azonban Sulla előbb Chaironeiánál, majd Orchomenosznál, dacára megszaporodott seregének, 85-ben megverte. Maga is csak nagy üggyel-bajjal menthette meg életét. Mithridatés megbizásából Sullával fegyverszünetet kötött Délionnál, később a békét közvetítette. Ez utóbbi közbenjárása miatt Mithridatés gyanuba fogta, mire A. a rómaiakhoz menekült. 4. A., az előbbinek fia, Pompeius Kr. e. 63-ban Bellona papjává nevezte ki a pontuszi Komanában. A.. azonban még magasabbat áhított. 56-ban nőül vette Berenikét, ki apját Ptolemaios Aulétést Egyiptomból elűzte s most maga uralkodott. A számüzött király érdekében a rómaiak Aulus Gabinius prokonzult küldötték, aki A.-t legyőzte és megölette. 5. A., az előbbinek unokája, anyjának szépsége miatt Antonius megtette Kr. e. 34-ben Kappadocia királyává. Octavianus, jóllehet Antonius pártján látta, nem bántotta, ellenkezőlég még birodalmát megnagyobbította. Tiberius azonban Rómába csalta s ujításai miatt a szenátusnál bevádolta. A. meghalt Kr. u. 17-ben. 6. A. a nagy Héródés fia apját Kr. e. 4-ben követte Judea trónján. A lázongó farizeusok ellen Augustusnál keresett segítséget ki Judea egyik felét neki, a másikat testvéreinek adta. 9 évi uralkodása után a zsidók panaszára Augustus Rómába idézte és zsarnokoskodása miatt Viennába (Gallia) száműzte. 7. A., gör. bölcsész, Anaxagorás legkiválóbb taványa, ki a Kr. e. V. század második felében született. Mestere után ő volt a lampszakoszi iskola feje. Később Athénbe tette át az iskolát s ott állítólag Sókratést is tanította. Mint a jón bölcsészet tanítója fizikusnak nevezték, habár, úgy látszik, erkölcstant is tanított, mert neki tulajdonítják azt a tételt, hogy a jó s rossz nem a természettől van, hanem csak a szokástól s megállapodástól. Az ősanyagok kaoszát levegőnek nevezte, melyben a szellem is bele van keverve. Az anyagok elválása ritkulás és sűrüsödés által történik, ennek folytán legelőször a meleg s hideg vált ki.

Archemoros

tulajdonképen Opheltés, kit egy sárkány megölt, mialatt gondatlan dajkája Hypsipylé a Téba ellen vonuló heteket egy forráshoz kalauzolta. A hetek adták meg balsejtelemben az A. nevet (előljáró a halálban). Halála kedvelt tárgya volt a képzőművészetnek.

Archena

(ejtsd: arcséna), látogatott fürdő Murcia spanyol tartományban, a Segura jobb partján, gyönyörü völgyben, (1887) 3761 lak., 51 C° hőmérsékletü forrásokkal.

Archenholz

János Vilmos, szül. Langenfuhrban 1743 szept. 3., megh. 1812 febr. 28. Kiképeztetését a berlini hadapród-intézetben nyerte. Résztvett a, 7 éves háboruban. 1763-ban kapitányi ranggal kilépett a hadseregből, s mintán majdnem egész Európát beutazta volt, Angliában élt egy ideig. Né metországba visszatérve, Drezdában, Lipcsében, Berlinben 1792-től pedig Hamburgban élt s az irodalomra adta magát. Számos munkát irt. legelőször havi folyóirattal lépett fel, ez a: «Literatur, und Völkerkunde» (1782-91), mely Németországban egyike volt a legolvasottabb folyóiratoknak. «England und Italien» címü művében e két ország társadalmi és politikai viszonyait beható szakértelemmel tárgyalja. 1792-ben «Minerva» cím alatt történelmi és politikai folyóiratot alapított meg (1792-1808); nagyfontosságu a «Miscellen zur Geschichte des Tages» (2 köt., 1785) c. műve. Rendkivüli feltünést okozott a «Geschichte des siebenjährigen Krieges in Deutschland» (2 köt., Berlin 1793), mely még ma is a legjobb történelmi művek közé tartozik. Egyéb művei közül még kiemelendők: «Geschichte der Königin Elisabeth» (Berlin 1789) és «Geschichte Gustav Wasa's» (Tübinga 1801 ) stb. Magyar fordításban megjelent: A Filibusztierek históriája, készítette Archenholz J. W. hajdani burkus kapitány, fordította Borosy Mihály vaiszlói ref. predikátor. Nyugatindia mappájával. (Pesten, 1811. Trattner Mátyás bet.)

Archeologia

(gör.), szó szerint régiségtan, régészet. Az A. név alatt tágabb értelemben az emberi nem civilizációjának történelmét értjük a fenmaradott emlékek nyomán, szükebb értelemben a klasszikus népek emlékeinek régészetét, tehát a régi görögökét, rómaiakét és etruszkokét. Ezek az emlékek már a XIV. század óta magukra vonták a tudományos férfiak figyelmét s a humanisták lelkesültek a fenmaradt vagy időnként felfedezett épületek, érmek, feliratok, díszedények és szobrokért, melyek a klasszikusok illusztrációjául szolgáltak, s melyeket a régi irók munkáiból magyarázgattak. De mindezek a tanulmányok csak monografiák, nem pedig tudomány számba vehetők voltak, mignem Winckelmann a mult század második felében megitta a görög művészet históriáját, s ez alapvető munkájában roppant tudománnyal, finom ízléssel és példás stilusban az akkor ismert klasszikus régiségek felett (antikoknak nevezték a németek és franciák) úgy műbecsük, mint kronologiájuk szerint oly itéletet hozott, mely alaptételeiben még most is érvényes. Ottfried Müller adta meg 1830-ban az uj tudománynak a biztos bölcsészeti alapot és határozta meg logikus tagozását. Az A. ily szükebb értelemben is több külön tudományra oszlik, a görög-római műtörténelemre az egigrafikára; vagyis a feliratok magyarázatának tanára, és a numizmatikára vagyis a régi érmészetre. Amint Champollion le jeune a huszas évek végén az egyiptomi hieroglifák oly titkát lángeszü kombináció, lelkiismeretes észlelet és tanulmány által felfedezte, s a Nilus-völgy számtalan emlékeit sok tudós vizsgálat tárgyává tevé, az egyiptomi A. v. rövidebben az egiptologia méltó helyet foglalt a klasszikus A. mellett. Erre következtek Botta, Layard, Smith és Rassam felfedezései és az ékirati feliratok olvasása, mely Grotefend nyomán Rawlinsonnak, Birchnek, Oppertnek és tanítványaiknak sikerült. Igy keletkezett az assziriologia, vagyis az ékirás (kuneiform irás) népeinek A.-ja, mely azóta nagyszabásu tudománnyá fejlődött ki. Rossi alapította meg a római katakombák felásatásával, emlékeik kutatásával és kiadásával a keresztény A.-t, a skandináv tudósok pedig (Thomson, Worsaae, Hildebrand, Montelius) alapját vetették meg a történelem előtti, prehisztorikus vagyis őskori A: nak, melyet a klasszikus nyelvészek kezdetben mint a félig műveltek tudományát kigúnyoltak, most azonban egyenjoguságát az összes A. minden egyéb ágaival elismerni kénytelenek voltak, mint az emberi nem művelődése oly fokának tanát, melyből a klasszikus népek civilizációja is kifejlődött. L. még Ásatások.

Archeologiai intézetek

társulatok feladata a régészeti kutatások és az ásatások eredményeinek közzététele, a régi emlékekről szóló tudósítások összegezése s az emlékek kiadása. A legkitünőbb s legnevezetesebb ilynemü intezet az Instituto di correspondenza archeologica Rómában, mely 1829-ben porosz védnökség alatt alakult, s évenkint tizenkét legnagyobb ívrétü táblán azokat az emlékeket adja ki melyeket az évkönyvében (Annali) évenkint, és értesítőjében (Bulletino) havonkint magyaráz v. megbeszél. Ez az intézet, melynek Athénben is van fiókja, 1874 óta német birodalmi intézetté alakult át. Van palotája a Capitoliumon s ebben a leggazdagabb régészeti könyvtára. Öt ösztöndíj áll az intézettel kapcsolatban, mely kizárólag a klasszikus régiségekkel foglalkozik, hetenkint régészeti felolvasásokat tart, s a hallgatókkal a tudós két titkár vezetése mellett a római muzeumokat s régiségeket tanulmányozza. A franciáknak is van 1875 óta régészeti intézetük Rómában és j 874 óta Athénben: Ecole française de Rome és Ecole française d'Athenes, melyeknek közlönye a Bibliotheque des écoles françaises d'Athenes et de Rome, továbbá a Bulletin de correspondance hellénique. Olaszországban fennáll a Scuola archeologica di Pompéi, melynek folyóirata a Giornale degli scavi. A görögöknek is van egy archeologiai társaságuk Athénben, szintúgy van az amerikaiaknak.

Amit külföldön a kormányok tesznek, azt kezdeményezte Rómában (a Porta Pia közelében épített) intézetevel Magyarország számára Fraknói Vilmos címzetes püspök. Náluk az Akadémia archeologiai bizottsága és a régészeti társulat adják ki a magyarországi régészeti emlékeket a Monumentákban, Közleményekben és Archeologiai Értesítőben (l. o.), melyek az összes archeologiára mindenben kiterjednek, s nemcsak a történelem előtti, római és népvándorlási régiségeket adják ki s magyarázzák, hanem a középkori, renaissance és barokk idők emlékeit is figyelembe veszik. Több archeologiai társulat és muzeum keletkezett ujabb időkben Magyarországban, ezek közt legnevezetesebb az erdélyi muzeum Kolozsvártt, a Bruckentháli muzeum Szebenben, a felsőmagyarországi Kassán továbbá a győri, a soproni, a mosonmegyei stb., melyeknek kutatásairól az Archaeologiai Értesítő adja mindig a legkimerítőbb tudósítást. L. Régészeti és embertani társulat.

A német birodalomban csaknem minden nevezetesebb városnak van egy ősrégészeti gyüjteménye. Az őskori régészeti tudományt képviseli főleg a Berliner Gesellschaft für Anthropologie Ethnologie und Urgeschichte, Ausztriában a bécsi embertani és ősrégészeti társulat, melyeknek kiadványai az archeologiai tudomány folytonos kifejléséről számot adnak. A már említetteken kivül a legnevezetesebb régészeti folyóiratok Olaszországban a Notizie degli scavi és a Bulletino della commissione archeologica di Roma, Franciaországban a Revue archéologique s a Gazette Archéologique, Görögországban az Ephemeris Archaiologiké és a Deltion, Amerikában az American journal of philology. Kézikönyvül különösen ajánlható Perrot és Chipiez nagyszabásu, kitünően illusztrált «Histoire de l'art dans l'antiquité», melynek eddig a hatodik kötete jött ki. Az ősrégészetet tárgyalja Hörnes: Urgeschichte d. Menschen c. munkájában. Persia, Babilonia, Assziria archeologiáját ügyesen és népszerüen összefoglalja Babelon Manuel műve: L'Archeologie orientale. Atlaszformában jó átnézetet ád a régi klasszikus emlékekről a Lipcsében megjelent Kunsthistorische Bilderbogen és Schreiber: Kultur-Historischer Bilderatlas (1888). Lexikon formában igen jó s ajánlatos Baumeister munkája: Denkmäler des klassischen Alterthums (1885-88 három kötet). Még kitünőbb Daremberg és Saglio: Dictionnaire des antiquites, mely eddig csak az F betüig haladt. A berlini akadémia kiadta a Corpus inscriptionum groecarum és Corpus inscriptionum latinarum-ot. A német archeologiai intézet kiadja az összes terracotta emlékeket, az összes szarkofágokat, az összes görög sírdomborműveket, továbbá az összes etruszk tükörrajzokat s előkészíti a «Corpus nummorum antiquorum»-ot. A magyar akadémia archeologiai bizottsága munkába vette a «Corpus nummorum Hungariae» kiadását. Lásd a régészeti irodalomra nézve még az Ásatások cikket.

Archeo-Pantocsekia

Borb. (növ., Pantocsekia Grunow 1886, nem Griseb. 1873) Nógrádmegyében talált ásatag Bacillaria-féle moszat. Az A. clivosa (Grun.) nevü faj Pantocsek József nek Beiträge zur Kenntniss der fossilen Bacillarien Ungarns I. Theil. (1886) 47. l. van leirva s a 27. táblán 258 a-b sz. a. lerajzolva.

Archer

(ejtsd: arcser), jelentékeny folyó a britausztráliai Queensland gyarmathoz tartozó York félszigeten; a félsziget magaslatain ered s 13° 21' d. sz. alatt a Carpentaria öbölbe ömlik. 1880-ban Pennefather kutatta át.

Archer

1. Tamás, angol iró, szenzációs regényekkel szerzett hírnevet, milyenek: Madame Prudence (1862), Wayfe summers (1863), The frog's parish clerk (1866), és különösen a vonzó stilü A fool's paradise (1870, 3 kötet). Nagyobb jelentőségü a londoni szegények ről és gonosztevőkről szóló könyve: The pauper, the thief and the convict (1865). Legujabb művében (Alexandra) a hasonló nevű londoni árvaházzal foglalkozik. 2. A. W. J., jelenleg angol konzul (Chieng-ben) Sziam-ban. Nevezetes utazásokat tett a Schan-államokban (melyek Birmának adóznak), 1890-91. pedig a Mekong, Chieng-hab és Nam-Sak folyók vidékén élő, Sziam- és Birmának alárendelt törzseket kereste fel. (Petermann, Geogr. Mittheilungen 1889. 101. és 1892. 174. l.)

Archers

(ejtsd arsé), íjászok. Franciaországban régente igy hítták a rendőrség tisztjeit. Egészen a XIV. századig voltak Európában lovas és gyalog íjászcsapatok. Különösen híresek voltak az angol íjászok, akik rajokat képezve harcoltak s minden percben 12-szer lőttek s nyilaikkal 200 lépésre is eltalálták céljukat. Később az ijászcsapatok a közönséges íj helyett ágyas íjat használtak. VIII. Károly francia király a XV. század vége felé elrendelte, hogy háboru esetén minden plébánia községe egy jól begyakorolt íjászt (archer) köteles a király seregéhez küldeni; ez az íjász minden adó és urasága iránti kötelezettségei alól fel volt mentve, amiért is «szabad» (franc) íjásznak, az Ily emberekből alkotott csapatot pedig «francs archers»-knek szabad íjászoknak nevezték. E név utánzása a «francs tireurs» szó.


Kezdőlap

˙