Aristella

Bert. (növ.), majd külön pázsitféle génusz, majd a Stipa L. (l. Árvalányhaj) algénusza; Fiume körül egy faja (St. Artstella L. v. A. bromoides (L.) Bert.) terem. Az árvalányhaj fajaitól egyenes, nem térdelt, s a virágnál csak kétszer hosszabb szálkája különbözteti meg.

Aristénos gyüjteménye

A keleti egyház zsinati végzéseinek jegyzetekkel ellátott kivonata «Synopsis» cím alatt. Hasonló kivonatokat készítették Arsenios, Simon Logotheta, Harmenopulos. Ezeknek a gyüjteményeknek rendszeres egybefoglalását képezi Blastarés Máténak «Syntagmae nevű műve (1335) mely a keleti egyház papsága közt nagy elterjedésnek örvendett.

Aristida

L. (növ.), pázsitféle, mintegy 100 fajjal a melegebb tartományokban; az árvalányhaj rokona de szálkáját három serte alkotja.

Aristippos

Kirénében e gazdag és virágzó görög gyarmatvárosban Afrikában született talán 495 táján Kr. e., s ott iskolát is alapított, melyet cirénéinek vagy hédonisztikusnak neveznek. Úgy látszik hogy Protagoras tanait ismerte, még mielőtt Sokratés-szel megismerkedett. Az idősb s ifj. Dionysos udvarán Sziciliában állítólag több ízben tartózkodott s találkozott Platónnal. A sokratikusok közt ő követelt először fizetést tanításáért. Élte végét 356 utánra teszik. Iskolájához tartoznak leánya Arété, Antipatros-os, továbbá Arété fia ifj. Aristippos (az anyja-tanította melléknévvel), ennek tanítványa Theodóros az ateista, Hégésias és Annikeris. Bión és Euhémeros. Aristippos ép úgy mint Antisthenés a tudást csak annyiban becsüli, amennyiben gyakorlati célokat szolgál. Az ismerettanban Protagoras híve. Tudásunk érzésen alapszik, az érzések pedig nem tudósítanak bennünket sem arról, milyenek a tárgyak magukban, sem arról, milyenek mások érzései. A bölcsnek feladata a kéjt élvezni, anélkül, hogy rabszolgájává legyen. Kéj alatt pedig nem a kedély nyugalmát érti, hanem pozitiv élvezetet, mely a jelenben van; mert csak a jelen a mienk, a jövő bizonytalan, a mult meg eltünt. Hogy miből támad a kéj, közömbös, mert a kéj mint ilyen jó. Azonban mégis vannak különbségek, melyeket meg kell tudni itélni s erre tanít a filozofia. A cinikusok a függetlenséget a kéjtől való tartózkodásban, a ciréné-iek a kéj fölött való uralkodásban keresik. Hogy Aristipposra gazdag szülővárosának luxusa hatással volt, nyilvánvaló. Ügyes világfi, aki mindig meg tudja magának, ha méltatlan módon is, az élvezetet szerezni, aki elmésen meg tudja magatartását védelmezni, aki minden helyzetben fensőséggel feltalálja magát a szükségesbe beletörődik önuralommal s belátással vidámságot s megelégedettséget biztosít magának. Másokkal szemben szeretetreméltó és jóakaratu; az állami élettől, függetlensége kedveért, távol tartja magát (l. Zeller). Sókratést, kinek az ő nézeteire való hatása kézzelfogható, nagyon tisztelte. Tanítványai közül Theodóros a végső következtetéseket levonta e tanból, csakhogy a pillanatnyi élvezetnél többre becsülte az állandó vidám hangulatot (chara). Hégésias (peisithanatos aki a halálra rábeszél), az ó-kor leghatározottabb pesszimistája, a pozitiv élvezetben nem hisz s a közömbösségben találja a boldogságot.

Aristobúlos

1. az első zsidó bölcsész, aki kimutathatólag görög filozofiával foglalkozott. Alexandriában élt, ahol 150 körül Kr. e. tanított. Ő kezdi meg azt a görög-zsidó filozofiai irányt, melynek Philón (l. o.) legkimagaslóbb alakja. A. mondja Ptolemaios Philométor királynak, hogy már a régi görög költők és filozofusok ismerték az ó-testamentomot s e célra egy egész sor hamisított idézetre hivatkozik. Magát a bibliai hagyományt allegoriai módon értelmezi. (A hetes szám nagy szerepet visz!) Isten az égben lakik, nem érinti a földet, hanem közvetítő erők által hat reája. Ez erők a következők: bölcseség (megfelel szerepében is a görög logosz-nak), a szeretet s a harag; ime: csirája az alexandriai iskolákban később tanított háromságoknak. Ez aristotelési fordulatok miatt nevezték az ez iskolához tartozottakat peripatetikusoknak.

2. A. I. és ennek unokaöccse A. II., zsidó fejedelmek a Makkabeusok családjából. L. Makkabeusok.

Aristodémos

1. a héraklida Aristomachos fia, a dórok egyik vezére, midőn Peloponnézust meghódították. Állítólag a villám ölte meg Naupaktosznál. Fiai Proklés és Eurysthenés a két spártai királyi család törzsapái. 2. A., az I. messzeniai hadjárat alkalmával a jóslat szavára feláldozta leányát, hogy a győzelmet Spárta fölött biztosítsa. Euphaés halála után Kr. e. 731-ben polgártársai megválasztották királynak. Midőn megtudta a jóslatot, hogy Ithomé vára, melyet a legmakacsabb elszántsággal védelmezett, elbukik, leánya sirján véget vetett életének.

Aristoklés

l. Peripatetikusok.

Aristolochia

L. (növ.), l. Farkasalma.

Áristom

a. m. börtön.

Aristomenés

a második messzeniai háborúban (Kr. e. 685-668) annyira kitüntette magát bátorságával, hogy királynak kiáltották ki. A. azonban beérte a hadvezéri címmel. A spártaiak vele szemben csak Tyrtaios dalaira nyerték vissza bátorságukat. A. az arkadiai Aristokratés király árulása folytán csatát vesztett s Eira várába vonult vissza, melyet még 11 évig hősiesen védelmezett. Honfitársai Sziciliába vándoroltak ki, míg A. Ázsiába ment hogy a lidek és médek segítségét megnyerje, de meghalt Jalysosban Rodus szigetén, ahol aztán hősként tisztelték.


Kezdőlap

˙