Bak

faalkotmány, mely állványok és hidak lába; minden baknál megkülönböztetik: a B. lábait, a lábak felső részeit, az összekötő baktalpfát, melyre hidaknál a hidlás gyámgerendái fektettetnek le s végre a támasztékokat vagy összekötő gerendákat (esetleg léceket), amelyek a lábak kellő helyzetben való maradását biztosítják.

[ÁBRA] 1. Ábra. Bak.

Vannak különféle szerkezetü bakok, mint pl. a közönséges kőmívesbak, melynek minden egyes lába két lábgerendából és egy összekötő póznából áll s azonfelül még a két lábat két támasztó és két összekötő pózna is tartja a kellő helyzetben (l. az 1. ábrát, amelyben f a lábgerenda és s a baktalpfa), továbbá a leginkább hidaknál és bürüknél alkalmazott vezeték bak (Coulissenbock), melyen a talpfa csakis egy gerendából képezett lábra szegezett fokon nyugszik (l. a 2. ábrát, amelyen f a lábgerenda, u a fából készített s a lábra erősített fok és s a talpgerenda A többnyire hidalásokat tartó függesztő és feszítőműveket is bakoknak nevezik. B. kötélbak.

[ÁBRA] 2. Ábra. Bak.

A hajó fedélzetén vagy peremén függélyesen kiálló oszlopok, melyekhez a kikötő- vagy vontatóköteleket erősítik. Fahajókon fából, vashajókon gyakran öntött vasból vagy hengeralakúlag összeszögecselt vaslemezből van. B., tornaeszköz, mely különféle ugrási gyakorlatok végrehajtására való. Áll egy körülbelül 55-60 cm. hosszu és mintegy 25 cm. vastag és ugyanily magas fatönkből, vagy keményre tömött bőrrel, ritkábban szövettel bevont vánkosból, melynek bizonyos mértékig sikosnak kell lenni, nehogy a tornász gyakorlatközben megakadjon rajta. Ennek a vánkosfélének négy egymástól gúlaszerüleg távolodó lába van, amely lábak akár csapok, akár rugók segítségével meghosszabbíthatók s igy a bak maga emelhető A bakon való tornászati gyakorlatok igen fontosak testképzés szempontjából, mert határozott gyors és bátor müködést követelnek. A bak-gyakorlatok kétfélék: olyanok, amelyeket magán a műszeren végzünk s ezek az egyszerü és összetett felülések, üléscserék, és olyanok. melyeket a baknak pillanatnyi érintésével

s annak rögtöni elhagyásával hajtunk végre; ezzel a különféle ugrások, amelyek a bakot mint külön becses tornaeszközt jellemzik. A bakon való átugrások, legyenek azok terpesztett vagy oldalugrások vagy átguggolások, lényegesen különböznek a lóugrásoktól, mert míg az utóbbi szeren a tornász ugrás közben a kápákat legtöbb esetben fogja, addig a baknál csak tenyerét illesztheti a szerre és így fogás helyett csak támaszkodás által óvakodhatik a hibás ugrás veszélyeitől. B. hímnemü állatot jelent, szorosabb értelemben azonban csak a kecske, zerge és őzféle állatoknál nevezik a hímet baknak, beszélnek kecskebakról, vagy bakkecskéről, őzbakról stb. Ugyanily értelemben használják a nemi ösztön nyilvánulásának kifejezésére a bakzás szót.

[ÁBRA] 3. Ábra. Bak.

B. A szőllőmívelésben oly tőkefej, amelyből négy, egysorban vagy keresztben álló rövid szarv nö ki (l. a 3. Ábrát); e szarvakon a valódi baknál folyton rövid csapokra metszetnek vissza a venyigék, a félbaknál ellenben a szarvaknál kinövö venyigék egy része majdnem teljes hosszuságban mint szálvessző, vont venyige vagy félív nő ki. A bakmivelés főképen a Rajnamelléken van elterjedve.

B. (Capricornus), az állatöv 1. tizedik 270°-300° hosszuságig terjedő jele (g), és 2. a 301°-326 1/2° rektascenzió és 9 3/4°-28 1/3° déli deklináció között elterülő csillagkép, mely Heis szerint 63 szabad szemmel látható csillagot tartalmaz; három ezek közül harmadrendü.

Baka

(Boka). Régi magyar személynév, melyet többek közt a XIII. század kezdetén egy Tam falubeli viselt, kit a szabolcsiak Bánk és Benedek ispánok előtt lopással vádoltak s miután a tüzes vaspróbán nem tudta bebizonyítani ártatlanságát, «megégettetett» vagyis megbélyegeztetett. (Vár. Reg. 215. Endlichernél 694.) 1213. egy vasvári várjobbágy, Michel centario testvére fordul elő e néven. (Árp. Uj Okl. Vl. 359.) B. népies nyelven a sorgyalogsághoz tartozó katona; sajátképen a régibb bakancsos elnevezés röviditése. Ez az elnevezés a XVIII. század elején keletkezett, amikor a magyar gyalogosok többé nem bocskort viseltek, hanam bakancsot kaptak.

Bakabánya

(Pukane), nagyközség, azelőtt sz. kir. bányaváros Hontmegye báti j.-ban, (1891) 675 házzal és 3186 túlnyomóan tót (csak 50 magyar) lakossal. Selmectől 2 órányira, katolikus gimnáziummal, ipariskolával, 5,15 hektár bányamértékü aknái, melyekben egykor sok aranyat és ezüstöt találtak, most már kimerültek s 1891. mindössze 300 kg. arany- és ezüstércet. termeltek 150 frt értékben; kén- és vasrészekből álló ásványos vize kellemes izü, golyva és görvély ellen hathatós gyógyszer. B. Baka név alatt már a garam-szt. benedeki apátság 1075. alapítólevelében említtetik; 1321. már királyi bányatelepítvény volt s városi jogosítványait valószinüleg már Róbert Károly királytól nyerte. Zsigmond király korában az alsó-magyarországi bányavárosok szövetségében mint önálló tag foglalt helyet s ezekkel együtt engedtetett át Borbála és a későbbi királynénak és lett részes a szövetséges városok jogaiban és privilégiumaiban. Gót izlésü temploma 1510-ben épült. A várost 1569. kőfalakkal kerítették be, melyek 1578-ban kijavíttattak. Bocskay, Bethlen, Rákóczy és Tököly alatt sokat szenvedett e város s a törökök 1654. be is vették. I. Lipót 1686-ban szabad kir. város rangjára emelte. A város jelentékeny kádáripara ujabban hanyatlott. V. ö. Venzel Gusztáv Magyarország bányászatának kritikai története. Budapest 1880.

Bakács-család

(Szent-györgy-völgyi báró.) A mult század közepén kihalt mágnás család, melynek első ismert őse Sándor ki 1525. királyi adományul kapja Uzd, Patala és Füred helységeket. A következő évben részt vett a szerencsétlen mohácsi ütközetben, hol lindvai Bánffy János nádornak, ki alól a lovát kilőtték, saját lovát engedi át; hogy meneküljön. Bánffy ezért B.-nak Baltavárt adta ajándékba. Unokáját Sándort 1622 augusztus 15-én II. Ferdinánd nemességre emelte s címerében az a jelenet van feltüntetve, midőn nagyatyja a nádort saját lovára felszállani segíti. Jelen volt az 1625. országgyülésen, onnan küldték Szalavár, Egervár és Nempthi ertődítésének felügyeletére s az ugyanez évi 20. törv. c. nagyságos (a. m. báró) címmel említi. Nejétől, Rumy Katalintól született Sándor, ki részt vett 1686-ban Budavár visszafoglalásának ostromában. Fiaiban a család férfiágon kihalt.

[ÁBRA] Bakács-család címere.

Bakacs

Tamás, lásd Bakócz.

Bakacsin

(olasz eredetü szó: boccaccino, franc. boucassin): fekete, egyáltalán sötétszinü vászon, mellyel különösen a koporsót szokták bevonni. («Az éj bevonta, az eget s a földet bakacsinba vonta» Arany: Toldi.) B: ból készült a betyárok s néhol a pandurok gatyája.

Bakai

Benedek, sárospataki igazgató-tanár. Születése ideje bizonytalan. Meghalt 1633 febr. 19. Kassáról származott. lskoláit itthon végezvén 1615. Wittenbergába, 1622 után a belga akadémiákra s onnan Angliába ment. Visszatérte után Kassán viselt papi vagy tanítói hivatalt. I. Rákóczi György 1630. a sárospataki iskola igazgatójává tette.

Bákálái

v. Bákélé, a bántu négerekhez tartozó afrikai nép az Ogove folyó (Guinea) mentén; szorgalmas, de felette kegyetlen természetü nép.

Bakállás

Igy nevezik az állatnál azt az állást, midőn a mellsö végtagok térdben előre hajlanak. Ez a hiba leggyakoribb a lónál, mely a megfeszített munkától kapja; a gyenge térdü lovak kiméletes használás mellett is bakállásuak lesznek. A bakállás vele is születhetik az állattal, de ekkor csak szépséghiba, mert a láb erős. Legrosszabb a bakállás akkor, ha együtt jár a térd rezgésével.

Bakancs

(elöbb bokancs), a magyar gyalogos által viselt, a lábfejen összefüzött s a boka fölé érő lábbeli, mely Erdélyben már a XVII. században az uri osztály viselete volt, a XVIII. század óta pedig a magyar gyalogság lábbelije lett. Bakancsos, a magyar sorgyalogsághoz tartozó katona; l. Baka.


Kezdőlap

˙