Bakony-Szent-László

kisközség Veszprémmegye zirci j.-ban, (1891) 1375 magyar és német lak., postahivatallal.

Bakony-Ujvár

(Podmaniczkyvár), régi vár a Bakonyban, Pápához közel, melynek ma már csak némi romjai látszanak. A XVI. század első felében e várnak ura Podmaniczky János előbb Szapolyainak, azután pedig Ferdinándnak a pártján volt: az utóbbitól kegyelmet kapott. A vár valóságos rablófészek volt, melytől különösen a bakonybélí apátság sokat szenvedett, míg végre Podmaniczky János és Rafael megadta magát; a vár ezután elpusztult; kulcsát emlékül a pannonhalmi régiségtárban őrzik.

Bakos

Régi magyar személynév, melyet Bagosnak is mondtak (l. o.).

Bakos

(osgyáni). Régi magyar család, mely a Géza fejedelem korában sváb földről beköltözött Hunt vagy Cuntius és Pázmán vagy Poznanus vitézektől származott Hunt-Pázmán nemzetség egyik elágazása a Jánoky, Leszenyey, Osgyány, Miklós és Zsaluzsányi-családokkal együtt. E családok közös őse leszenyei és kovárszegi Lampert ispán 1244. említtetik; Lampertnek négy fia volt: Vajday, Welk, Hunth és Péter, kik 1266. a helmeci és korponai polgárokkal birtokaik határa fölött egyezkednek. Péter fiai, Károly és Márton 1294. Harmac, Asszó és Velesz nevü birtokaikat eladják a Rátolt nembeli Lensták fia Lorántnak, de ugyanezen évben ugyancsak ezekét a birtokokat Geynnel és Gyarmattal együtt unokatestvérük, Ders fiának, Tamásnak engedik át; 1320. unokatestvéreikkel együtt az említett Loránt nádornak s fiainak gömörmegyei Harmac nevü közös birtokukat ujólag eladják. Károly és Márton fiai az Osgyáni nevet veszik föl; Károlynak két fia volt: Bogus és Tamás, kik közül 1348. csak Bogus volt életben, Tamásnak pedig egy István nevü fia említtetik. Bogus fia, Miklós 1358. fordul elő, tőle származik az osgyání Bakos-család. B. Pál 1457. tokaji várnagy volt. Vele egy időben élt B. Antal, Mátyás korában nándorfehérvári kapitány, kinek unokája, B. János 1505. Hontmegye követe a rákosi országgyülésen majd pedig tokaji s dobronyai várkapitány. B. Orbán 1549. a rablófészek hírében álló szitnyai várban a hajdúk kapitánya volt, midőn Salm a várat ostrom alá fogta, egy szerencsétlen kirohanás után szabad elmenetel föltétele alatt a várkapitánnyal együtt Szitnyát föladta. Ifjabb B. János 1583. gömörmegyei alispán volt s még 1607. is élt, így tehát hasonnevü apja nem lehetett egy személy a föntebb említett B. Jánossal. Két fia maradt: István (megh. 1630) nagykállói várparancsnok és (Abor (szül. 1607, megh. 1666), ki fiatal korát Bethlen Gábor udvarában töltötte s előbb füleki alkapitány, majd Rákóczi alatt ónodi, később pedig a királyiaknál szendrői kapitány volt; fiai, István és Mózes előtte halván el, 1666 junius 5. sirba vitte az osgyáni B.-családot. Eltemettetett a csetneki evang. templomban. (Wertner M., Magyar nemzetségek. II. 56., 57. Nagy J., Magyarorsz. családai I. 105.)

B. (Bakosch) János (kecskeméti), tartományi albiztos, szül. 1653 jun. 29., megh. 1697 febr. 1. Bogdán Mihály szelindeki rektor nevelte s tanította a korán elárvult fiut, ki utóbb Nagy-Szebenben és Gyula-Fehérvárott tanult. 1681. lett harmincados a vöröstoronyi szorosnál, 1682. a nagy-szebeni községi testület tagja, 1688. biztos az adópénztárnál, 1693. a városi tanács tagja ás Bethlen Miklós tartományi főbiztos mellett albiztos, 1694. ugyancsak albiztos Apor br. főbiztos mellett. Kurz und rechtmässiger Grund der Hochdeutschen Spraohe c. könyve 1678. jelent meg Nagy-Szebenben. Önéletrajza kéziratban maradt fönn. V. ö. Szinnyei: Magyar Irók Élete.

Bakos lövegtalp

melynek törzsökére lovagló módjára ülhetnek fel a tüzérek. A hatvanas évekig bakos lövegtalpakkal voltak felszerelve az osztrák császári tüzérség lovassági és röppentyüs lövegei is.

Bakos szélmalom

l. Szélmalom.

Bakovár

kisközség Temesmegye buziási j.-ban, (1891) 2031 német lak. és postahivatallal.

Bakpata

(meredek pata), olyan alakulása a ló patájának, melynél a fokfal a vízszintes vonallal 60°-nál nagyobb szöget képez. Oldalról nézve az ilyen patán a fokfal igen meredeknek, egyes esetekben majdnem függőlegesnek látszik és ilyenkor a sarokfal majdnem olyan magas lehet, mint az előbbi. Ennek megfelelőleg a talp kelleténél domborúbb, járáskor pedig a fokfal sokkal erősebben kopik, mint a sarokfalak. Legjobban szokott kifejlődni az olyan lovak lábain, melyeknek születésöktől fogva túlságosan hosszú csűdjei vannak; hátrahajlott lábállás esetében a hibás állást többékevésbbé kiegyenlíti. Míg itt a szóban forgó pataalakulás fiziologikusnak tekinthető (és ez a patkó egyenletes kopásából is kitetszik), más esetekben határozottan beteges állapotot jelent. Kifejlődik minden olyan esetben, amidőn az átlépés bármi okból (inlob, csánkpók, vérfolt, stb.) akadályozott vagy fájdalmas, amennyiben ilyenkor a fokfal erősebb kopása mellett a kevésbbé megterhelt sarokfalak meghosszabbodnak; végül hibás vasalás, a sarokfalak túlságos megrövidítése szintén előidézi e hibás alakulást. A hibás lábállással kapcsolatosan jelenlevő bakpata ily alakjában meghagyandó; ha a láb gyuladásos megbetegedései okozták, akkor e betegségek gyógyítandók és javulásukkal arányban a sarokfalak rövidítendők; ha rossz vasalás okozta, akkor hasonló az eljárás s a fokfal elől vastagabb patkó ráillesztésével kiemelendő. Egyébként a normális alakot mindig csak lassan, fokozatosan kell visszaállítani.

Baksa

Bernát, Szapolyai híve; jeles törvénytudós, ki magyarázó könyvet írt Verbőczy Tripartitumáról.

Baksafalva

kisközség Vas vmegyének németujvári j.-ban,(1891) 1385 német lak.


Kezdőlap

˙