Balga

és balgaság (eszt.), a komikum megjelenése, egyik alkotó eleme. Ugy lehet venni, hogy a B.-ság eredete mindig valami balság és így a balga (balogsüti) a gyenge elméjüek amaz osztályát jelenti, mely minket balul ért, mindenhez balul fog, egyáltalában mindig hiábavaló gondolatokon töprenkedik és haszontalan, jelentéktelen cselekményeket végez.. A B. sokkal alantabb foku, mint a bohó, ki önkényt követhet el balgaságokat és így az értelmességet nem nélkülözi, mindamellett, hogy szántszándékosan rosszul használja. A B. a vígjáték vagy bohózat egy régi, állandó alakja, rendesen mint balga ifju jelenik meg, kit barátjai, kedvesei kihasználnak és tönkretesznek. De mint komikus öreg is szerepel, mely alakban már az aggkorral járó csacskaságot és hülyeséget érinti.

Balga Tamás

magyar népmesei alak. A róla szóló mese eddig legteljesebb változatát l. Gaál György: Magyar népmese-gyüjteménye I. köt. 23-50. lapjain. Külföldi változatai közül a legközelebbről rokon vele a nápolyi Pentamerone (l. a Basile szó a.) Pervonto c. 3. sz. meséje. B. amolyan férfi Hamupipőke, mint a német Grindkopf és a finn Tuhkamo. A Gaal-féle B. mese kivált azért érdekes nagyon, mert ugy hazai, mint külföldi változatainak nagyobb részénél jóval teljesebb és tele van rendkívül becses néphitbeli vonatkozásokkal és jelentős mozzanatokkal.

Balgicsi

(gör.). Bizanci irók szerint a boszporusi bolgár helytartó neve. Vámbéry (Magy. Ered. 68.) a török «balgitcsi» buzogányos szóval veszi egynek.

Balha

l. Bolha.

Balhafű

vagy balhahalál v. balhaűző-fű (növ.). Melius Juhász és Benkő szerint a Conyza squarrosa L. Később balhafű-nek a Pulicaria Gärtn. nevü növényt nevezték; B.-nek nevezik még némelyek a Plantago Psyllium-ot, valamint a Polygonum Hydropipert is.

Balha-játék

botokkal és egy balha nevü fadarabkával játsszák, melyet dűlt állásban a főldbe szúrnak s rá a botokkal célba dobnak. Leirását l. Kiss Áron, Magy. gyermekjáték-gyüjtem., Budapest 1891, 461. l

Bali

a Kis-Szunda szigetek egyike, Jávától K-re, amelytől a Balii-szoros választja el. Területe: 5800 km2. B.-t különösen középső részeiben hegyek borítják, legmagasabb az Agung (3414 m.); a hegyekből számos patak foly a tengerbe; az elég sűrü esők és a meleg éghajlat termékennyé teszik; főtermékei rizs és gyapot; nagy terjedelmü sűrü erdők is vannak rajta. Flórája és faunája különben olyan mint Jáváé. Lakói (körülbelül 700,000) szintén rokonai a jávaiaknak, nyelvök is csak kevéssé különbözik ezekétől. B.-t az teszi érdekessé, hogy rajta a Brahma vallása és a vele járó kasztrendszer épen fentartotta magát, dacára a XV. századbeli mohammedán inváziónak. B. egymással szövetségben álló, 8 kis fejedelemségre oszlik, ezek: Bleling, Tabanan, Mangui, Karang-Asszem, Klonkong, Bangli, Gandsar és Badong. A fejedelmek a radsah nevét viselik. 1849. Jurien de la Graviére hollandi admirális rövid, de véres harc után kényszerítette a radsahkat a hollandi felsőbbség elismerésére és ez alkalommal a szomszédos Lombok szigetet (ter. 4661 km2, 160,000 lak.) is elfoglalta. A hollandi erőd Blelingben van; ugyanaz a hely a főkikötő is.

Bali

a brahmánák (hindu szent könyvek) szerint egy aszura azaz: démon; a későbbi éposz-költészetben a daitják mesés királya. Sikerült neki, amint a hitrege elbeszéli, Indrát legyőzve az egész eget és földet hatalmába keritenie, de Visnu isten egy törpe alakjában jött le hozzá és annyi földet kért tőle, amennyit három lépéssel bejárhat. B. ráállott kérésére. Visnu erre magára öltve eredeti alakját, három lépéssel a földet, levegőt és az eget bejárta s így a rászedett B.-nak csak az alvilág (pátála) maradt. Ez a törpévé változás volt Venus 5. megtestesülése (avatára).

Balia

Sámuel (felső-szilvási), kir. tanácsos, az erdélyi kir. táblának birája. Szül. 1744., megh. 1796. Munkája: Erdélyország közönséges nemzeti törvényeinek első része (1791).

Balics

Lajos, hittudor, teologiai tanár, szül. Lövőn, Sopronmegyében 1856 febr. 8. A teologiát Bécsben, a Pázmány-intézetben tanulta. 1879 jul. 13. szenteltetett fel és aug. 12-től 1881 szept. 8-ig mint káplán működött Tatán, azután több éven át a győri nagyobb papnevelő intézet tanulmányi felügyelője, 1886 febr. teologiai tanár s 1887. a győri kir. jogakadémia magántanára lett. 1888-ban négy hónapot történeti kutatások céljából a vatikáni levéltárban töltött Rómában. Főmunkája: A róm. katolikus egyház története Magyarországon I. II. kötet. 1. 2. része. Bpest, 1885-90. (A Szent-István társulattól a Tárkányi-féle 100 arany dijjal jutalmazott pályamunka.)


Kezdőlap

˙