Banderilleros, banderillas

l. Bikaviadal.

Bandérium

(középkori lat. B. a. m. zászló), csapat, melyet Szt. István királytól 1848-ig a nemesek hadseregében az azon egy zászló alatt harcra kelő vitézek képeztek. A B.-ok alkotásában Magyarországon mindig az volt irányadó, hogy a nagy jövedelemmel biró egyének jövedelmüknek megfelelő számu harcossal kötelesek voltak saját zászlójuk alatt személyesen táborba szállni. A csekélyebb jövedelemmel biró nemesség s az ez által kiállított legénység a vármegye zászlója alá sorakozott együvé. A B.-ok szervezését részletesen állapítja meg Zsigmond király 1433-iki táborozási szabályzata, az 1435. évi végzés végre az 1454. évi II. törv. c. Ezek szerint: 1. a király az általa (földbirtok-élvezettel) dijazott várőrségeken kivül köteles volt még állandóan, tehát békében is, 1000 lovasból álló királyi bandériumot a saját költségén tartani. Ezenkivül háboru esetén a királynak még több - a szükségnek s a királyi jövedelmeknek megfelelő számu - B.-ot kellett saját költségén kiállítania. 2. A királynénak is, az általa élvezett jövedelmekből vett költségen, állandóan fegyver alatt kellett tartania a királyné B-át. 3. Az ország főméltóságai (zászlós urak) is kötelesek voltak B.-kat tartani; az ezáltal okozott költségek fejében készpénzből v. sóból álló évi járadékot kaptak. A XV. százád okmányai ilyen «zászlós» urakul említik az erdélyi vajdát, a horvát, a szlavóniai, a nándorfehérvári, a szörényi, a sabáci, a zeberniki és a jajcai bánt, valamint a székely és a temesi ispánt. 4. Az egyházi és világi főurak, jövedelmüknek megfelelő számu fegyvereseikkel, csakis akkor képezhettek külön B.-ot, ha régebben - Zsigmond király idejéig - legalább 400, később pedig 50 lovas-harcossal voltak képesek kiállani. 5. A megyék B.-ai a nemesek által jobbágyaik száma arányában kiállított fegyveresek, az ugynevezett portalis katonaság tartozott, ez nevét onnan vette, hogy a kivetésnél nem a jobbágyok fej-számát, hanem a jobbágycsaládok, azaz, az ezek által művelt telkekhez tartozó házat, vagyis udvarkapuk - porta - számát vették tekintetbe a megye zászlója alá, gyülekeztek végre a személyesen fölkelt nemesek is. 6. A városok B.-ai, a melyek főleg várak őrizetére rendeltettek. A városok ezenkivül ágyuk, puskák, puskapor s egyéb hadiszerek szállítására s fuvaroztatására köteleztettek. A banderiális rendszer hatását Mátyás király rendítette meg azzal, hogy szivesen vette, ha valaki a B. kiállítására való kötelezettség teljesítése helyett évi járadékot fizetett a királyi kincstárba, amely aztán a jövedelmet a király kitünően szervezett zsoldos hadának tartására fordította. Az e nagy király után trónra jutott hitvány Jagello-családbeli királyok csak annyiban követték nemes elődjük példáját, hogy a váltságot elfogadták, ezt a jövedelmet azonban nem fordították jó, állandó katonaság tartására, hanem eltékozolták s ezzel az ország ellenálló képességét majdnem teljesen tönkretették. Alattuk a banderialis rendszer annyira tönkre ment, hogy mig Zsigmond király alatt a Magyarország védelmére táborba szálló banderiális hadsereg (Feszler szerint) 93,495 fegyveresből állott, addig II. Lajos alatt, akkor is, a mikor a veszély legnagyobb volt, a népfelkeléssel együtt összesen alig 60,000 fegyveres gyülekezett egybe a különböző táborokban.

A Habsburg-házból származó királyaink alatt majdnem két századon át a régi banderiális rendszer alkalmaztatott egészen rendszertelenül, csakis a pillanat követelményeit tekintetbe vevő módosításokkal. 1715-ben végre az állandó hadsereg felállítását, kiegészítését és fentartását igtatták törvénybe, de azért az ez évi VIII. t.-c. szerint: a nemesek s azok, akiket a törvény e nevezet alá foglal, továbbra is az ország védelméért vitézkedni s személyesen felkelni, illetőleg bandériumaikat kiállítani és kivezetni tartoznak; e törvénycikk azonban nem jelölte meg közelebbről, hogy e kötelesség kiket és mily mértékben illet, amiért is már az 1741-ki országgyülésen hevesen vitatkoztak az említett t.-c. mikénti értelmezése fölött. Az 1764-ki országgyülésen Koller báró, perszonális, a felkelési kötelezettségnek készpénzben leendő megváltását javasolta, de a rendek nem mertek még több pénzt áldozni az ország alkotmányára veszélyesnek tetsző, teljesen osztrák szellemben vezetett haderő szaporítására; másrészt azonban a rendes évi járulékok fizetését már azért is tagadták meg, mert első lépésnek tekintették a nemesség megadóztatására. 1791-1848. az országgyülések folytonosan foglalkoztak a felkelési kötelezettségek végleges rendezésével; az ezen időszak alatt véleményadás végett az országgyülések által kiküldött választmányok és albizottságok igen alaposan kidolgozott véleményes jelentései olvashatók az országgyülési aktákban. Az 1848-ki országgyülés, amikor az adófizetési kötelezettséget az ország minden lakosára, tehát a nemességre is kiterjesztette, egyúttal a személyes katonáskodási kötelezettséget is minden osztályra rótta s ezzel együtt a banderiumok felállítására vonatkozó kötelezettséget is megszüntette. B. napjainkban az a díszkiséret, polgári s egyszersmind katonai jellegü parádé is, mikor ünnepies alkalmakkor, pl. koronázás, jubileum, beiktatás, fogadások, stb.-kor, bizonyos válogatott csapat magyar díszöltözetben, lóháton, középkori fegyverekkel, esetleg csatlósokkal és apródokkal, históriai jelmezekben nyilvánosan megjelenik s amelyben, ha a rendezők által megállapított öltözetre, lovasításra, stb.-re vonatkozó szabályokat megtartja, bárki részt vehet, tekintet nélkül a születésre.

Banderole

(franc.), 1. Jelmondattal v. névvel ellátott lebegő szalag; látható képeken, gobelineken és domborműveken a középkorban s a XVI. században. 2. Dárdára tüzött zászlócska a XI-XIV. században. 3. Püspöki pásztorbotokra akasztott fátyol (sudarium). 4. Fegyver- és tölténytartószijak. 5. Adóköteles áruk csomagolásánál használt, bélyeggel ellátott olyan papirhüvely, illetőleg papirszalag, mely arra szolgál, hogy az illető tárgy után járó adó lefizetését bizonyítsa. Használják gyártmányi adóknál.

Bandiat

(ejtsd: bándiá), Franciaország folyója; Haute-Vienne départementban ered, átfolyik Dordogneba és azután Charenteba; ez utóbbiban mészkőterületre jut és Marthon alatt vizének nagyobb része föld alatti üregekben (Gros-Terme, Cher-Roby, Gouffry) vész el; a Caillere-üregen tul csak nagyobb esőzések után jut el Agrisig, ahol azután a hasonló jellegü Tardoire-ral egyesül.

Bandiera

Attilio és Emilio. velencei előkelő családból származó két testvér, kik sorsuk és Nápoly ellen intézett csinyük által lettek hiresekké.

Atyjuk B. Ferenc. (megh. 1847) Ausztria buzgó hive és ellenadmirál, császári szolgálatban. Az 1831. mozgalmak után az anconai menekültek elfogása által honfitársainál nem éppen irigylésre méltó hirnévre tett szert. Két fia azonban, kik tengerészhadnagyok voltak osztrák szolgálatban, atyjukétól eltérő politikai elveket vallottak. Attilio (szül. 1817) és Emilio (szül. 1819), a szabad és egységes olasz köztársaságért rajongtak. 1842. levelezésbe léptek Mazzinival és 1843. elérkezettnek vélték az időt fölforgatási eszméik megvalósítására. Minthogy magaviseletök időközben magára vonta a rendőrség figyelmét, 1844. Márc. Korfuba menekültek. Szökésük nyugtalanságot: okozott ugy a milanói, mint a bécsi udvarnál: attól tartottak, hogy példájuk követőkre fog találni. Kalabriából érkezett tudósítások folytán féltek az egész tartomány föllázadásától. Ily körülmények közt 1844 jun. 16. 20 társuk kiséretében kikötöttek Kalabriában a Nieto folyó torkolatánál, azon reményben, hogy a nép már puszta megjelenésükre is fegyverhez fog nyulni. A nápolyi kormány már várta őket: társaik egyike, bizonyos Bocceheciampe, elárulta őket. San Giovanni in fiore nevü falunál túlnyomó katonai erő által megtámadtatván majdnem valamennyien elfogattak. B. Attilio s Emilio és 7 társuk 1844 jul. 25. Cosenzában nyilvánosan kivégeztettek; többi társaik egy év mulva kegyelmet nyertek. L. Ricciardi: Storia dei fratelli B. e consorti. (Firenze 1863.)

2. B. Ferenc báró, osztrák ellentengernagy, szül. Velencében 1785 máj. 24. Mint temgerészhadapród 1801. lépett az osztrák tengerészetbe, honnan azonban már egy év mulva a francia hadtengerészet szolgálatába állott. 1806. a párisi béke után mint sorhajóhadnagy ismét visszavétetett és mint ilyen 1817. Leopoldina osztrák hercegnőt kisérte Braziliába. Buzgó és hű szolgálataiért vm. (harcolt a görög kalózok ellen vivott összeütközésekben is) 1830. a marokkóiak elleni harcokban tanusitott magaviseletéért fokonkint előléptettetvén, a vaskoronarend és a Lipótrend tulajdonosa lett és 1839. mint ellentengernagy az osztrák középtengeri flottát vezényelte, mely az angol flottával 1840. őszén egyesülvén, Beirutot bombázta és a St.-Jean d'Arc-i szerencsés ütközetet vivta. A sziriai háboru után az I. oszt. vaskorona-rendjellel, az angol, orosz, török, görög és porosz fejedelmek által pedig más rendjelekkel tüntettetett ki. Fiai, Attilio és Emilio sorhajóhadnagyok által kompromittáltatván, kik az egységes olasz köztársaságért rajongtak és atyjukétól eltérő politikai elveket vallottak, állásától felmentetett és nyugalomba helyeztetett. Miután fiai 1844. a nápolyi kormány hatalmába kerültek és mint lázadók és lázítók Cosenzában kivégeztettek, atyjuk kedélybeteggé lőn s mint ilyen halt meg Carponade birtokán, Velence mellett, 68 éves korában 1847.

Bandiere

(franc. bandjer), zászló; valamely seregrész arca.

Bandinelli

Baccio, olasz szobrász, szül. Firencében 1493 nov. 12., megh. ugyanott 1560 febr. 7. Atyja Michel Angelo di Viviani ötvös volt, mestere Rustici szobrász. Föképen Michel Angelo művein buzdult. Mély szeretettel tanulmányozta a Fürdő katonák cimü kartonját, és beteges becsvágyában később versenyre kelt a mesterrel, de később szenvedélyesen meggyülölte Michel Angelot. Vasari igazságtalanul vádolja, hogy azt a kartont megsemmisítette. 1515. X. Leó firenzei tartózkodásának tiszteletére a Mediciek pártfogásával óriási Herkules-szobrot mintázott, 1525. pedig a Laokoon-szoborcsoportozatnak egy erősen túlzott és durva másolatát készítette el I. Ferenc tiszteletére. Nyughatatlan, gyülölködő ember létére nem maradt sokáig egy helyen és nagyon kevés művét fejezte be. Legfőbb alkotásai: Herkules és Cacuis (1534. a firencei Palazzo vecchio előtt), nehézkes kolosszus. melyért sok keserü guny érte; 88 próféta-, szent- és apostolszobor különböző székesegyházakban, Giovanni delle Bande siremléke, Bacchus (Palazzo Pitti), Ádám és Éva (Firenze).

Bandini

Sallust Antal, szül. 1677., megh. 1760., nemzetgazda: Discorso economico c. műve, melyet 1737. irt, azért érdekes, mert itt kifejtett nézetei már sokban hasonlítanak a később fellépő fiziokraták tanaihoz (l. Fiziokrátizmus): ez a munka azonban nem gyakorolhatott befolyást a fiziokrata eszmék keletkezésére, mert csak szerzőjének halála után 1775. látott napvilágot. Discorso sulla Maremma Sienese c. munkájában a sienai mocsarak kiszárítására adott életrevaló tervet.

Bandita

a. m. utonálló, rabló.

Bándl

János, középiskolai igazgató-tanár, szül. Kajmád pusztán, Tolnam. 1828 aug. 2., meghalt 1881 jun. 1. Mint honvéd részt vett a szabadságharcban; 1852-ben lett Baján főgimn. tanár, 1866. 1879-ig igazgató; ekkor a bajai gimnáziumot a ciszterciek vették át és B.-t áthelyezték a kaposvári algimnáziumhoz, hol a természetrajzot tanította. Munkái: Bevezetés a jegecisme elemeibe. Pest 1852. - A gerinces állatok természetrajza. U. o 1853. - Rövid utmutatás a selyemtenyésztés kezelésére. U. o. 1856. - Egy nő levelei. U. o. 1863. - Szellemi csokrok. Kaposvár 1880. Szerkesztette az Alföldi Lapokat Baján, 1866 jan. 1-től aug. 30-ig.


Kezdőlap

˙