Baratto

(ol.). B. alatt valamely árunak egy másikkal való kicserélését értik; innen B.-szerződés a. m. csereszerződés. Jelent azonfelül csalást és vasúti váltót is. - Baratt-kereskedés egyér telmü a cserekereskedéssel és azokat az ügyleteket foglalja magában, melyeknél az áruért nem pénzt, hanem árut adnak cserébe. A B. nem egyéb, mint kettős vétel, amennyiben itt a csere nem közvetlen, mert a felek mindenekelőtt bizonyos, az áru becsével felérő pénzértékben egyeznek meg, mely árban aztán a szerződő felek áruikat egymásnak kölcsönösen átengedik, úgy hogy mindegyik fél áruja egyenlő pénzértéknek felel meg. A csereárut külön számlán, a barat-számlán könyvelik el, a számadás ez árucsere alkalmával gyakran bonyolult, mert az áru csere-értékét a tényleges értéknél mindegyik fél nagyobbra becsüli.

Baratynszkij

Abrámovics Jenő, orosz költő, szül. Vjazsloban, a tambovi kormányzóságban 1800 febr. 19., megh. Nápolyban 1844 jún. 29. Az orosz nemzeti irodalom megalapítása korából való író, Puskin kortársa, bár ez utóbbival tehetségre nézve távolról sem mérkőzhetik. Pályáját mint katonai növendék kezdte, de csinyjei miatt 1815. a katonai iskolát el kellett hagynia. Fogékony lelkére nagyon hatott e büntetés, s miután hazájában harminc évig időzött, beállt közlegénynek a testőr-vadászezredbe. Rövid idő mulva altiszti rangot kapott, de pajkosságait itt sem hagyta el, s e miatt egy finn ezredbe tették át, ahol 1825. tiszti rangra emelték. B. ezután nem sokáig maradt a hadseregnél, hazament Moszkva mellett fekvő birtokára s irodalommal kezdett foglalkozni. 1843. külföldre utazott s ez utjában hirtelen meghalt. Költői tehetségére nagy hatást gyakorolt a finnországi természet, s első Eda cimű nagyobb költeményét is egészen finn szellem lengi át. Legkiválóbb munkája Cigánka (Cigánynő), amelyben a magasabb orosz társaságot rajzolja s a megfigyelés finomsága s az érzelmek gyöngédsége által tünik ki. Összes költeményeit 1869. adták ki Moszkvában.

Barátzsilip

A tógazdaságokban alkalmazott, deszkákból készült alkotmány, melyen át a víz egyik tóból a másikba vezethető. A vízleeresztést úgy szabályozzák, hogy a vizet elzáró deszkákat kiütik, minek következtében a víz a deszkákon keresztül bukik és így mennél több deszkát ütnek ki, annál több vizet lehet elvezetni.

Barázda

(franc.: cannelure). Igy nevezik az építészetben az oszloptörzs vagy pillér felületébe függélyesen vájt szögletes v. homorú mélyedést. Már az ó-egyiptomiak B.- ákkal díszítették oszlo paikat, jóllehet ők még domborúan is barázdáztak, minek következtében egy-egy oszlop nádköteghez ( canna) hasonlított. (Innen a franc. elnevezés.) A görög, római és renaissance építészet majdnem kizárólag csak homoru B.-ákat alkalmaz.

[ÁBRA] 1. ábra 2. ábra.

A dór oszlopnak 16-20 B.-ja van, melyek élben érintkeznek (l. 1. ábra), fölül ívben simulnak az oszlopfőhöz, alul nekifutnak a talapzatnak. A jón és korintusi oszlopoknak 24 B.-ja van (l. 2. ábra), melyeket azonban síkközök választanak el egymástól; a B.-k itt úgy alul, mint fölül félkörben végződnek. A pilasztereket is 7-9 B.-val szokták díszíteni. A renaissance az oszlopok és pillérek B.-áiba alul egy bizonyos magasságig egy kis domboru pálcikat is helyez, vagy azt levélfonattal diszíti. U. o. megtörténik az is hogy a B.-ák az oszlopot csigavonal alakjában fonják körül. - B. a földművelésben az a földszelet, melyet az eke a szántás alkalmával hasít. L. Szántás. - B. borona, i. Borona. - B. (növ.), lat.: (sulcus). B.-áknak nevezik azokat az egyforma keskeny mélyedéseket, melyek a növénytagok hosszaságában egymással párhuzamosan vonulnak végig. Az ilyen szár a barázdált szár (caulis sulcatus). B.-áknak v. völgyecskéknek (vallecula) mondják még a bordák közt levő mélyedéseket, melyek az apróbb szemü száraz gyümölcsökön különösen az ernyőgyümölcsön láthatók. L. Ernyőgyümölcs.

Barázda-billegető

(állat), az éneklő verébalkatuak az árcsőrüek (Subirostres) csoportjába, a billegetőfélék (Motacillidae) családjába tartozó madárfaj. L. Billegetőfélék.

Barázdálás

(segmentatio) alatt az állati és emberi petén (ovulum) a termékenyítés után beálló oszlási, azaz szaporodási folyamatot értik. Az elnevezés Prevosttól és Dumastól származik (Annales des sciences naturelles, 1824 F. II), akik e nevet azért választották, mert nagyobb peték képződésénél (p. békapetén) a felszínen barázdák jelentkeznek s ők azt hitték, hogy a barázdák csak a pete felszínén fordulnak elő. Utóbb Rusconi felismerte (Sur le développement de la grenouille. Milan 1836), hogy a barázdák egészen átvágnak a (béka-) petén s azt szelvényekre, u. n. barázdálási golyókra osztják. Későbbi szerzők (Reichert, 1840, Kölliker 1844, Remak 1852 stb.) bebizonyították azt is, hogy a barázdálási golyók tulajdonkép sejtek, s az egész folyamat nem egyéb szétoszlásnál (l. o.). Minden állati pete a termékenyítés után eleinte 2, azután 4, 8, stb. darabra oszlik, s minden darab olyan, mint egy magtartalmu sejt. Alaki tekintetben a B. az állati peték egy részénél kiterjed az egész pete testére, az u. n. szíkre (vitellus), az ily petéket teljesen barázdálódó petének nevezik (u. n. holoblasztikus peték); másoknál a sziknek csak egyik része, az u. n. főszik barázdálódik (meroblasztikus peték). Amazokhoz sok gerinctelen (nematoda, radiata, mollusca, crustacea inf.) és a gerincesek közül némely hal (petromyzon, tok), kétéltüek és emlősök tartoznak; részletes barázdálás van a felsőbbrangu pókoknál és héjas gerincteleneknél (arachnida et crustacea sup.), fejlábuaknál (cephalopoda), a gerincesek közül a legtöbb halnál, reptiliáknál és madaraknál. A teljes B. lehet: egyforma, ha a barázdálási golyók majdnem megközelítőleg egyenlő mekkoraságuak (nematoda, radiata, amphioxus, mammalia), vagy egyenlőtlen (amphibia, cyclostomata, tok); ebben az esetben a nagyobb barázdálási golyókat szíkgolyóknak nevezik, melyek a fejlődő lény táplálására vannak hivatva. Ha a szík még nagyobb mennyiségü lesz (p. halak-, reptiliák-, madaraknál), a főszíken meginduló B. nem képes azt hatalmába keríteni s előáll a részleges B., amidőn a barázdálatlan tápszík a fejlődő lény bélcsatornájával a köldöknél összefüggő szíkzacskóba (saccus vitellinus) jut. Ha a B. lefolyt, a teljesen barázdálódó állatoknál az egész petéből, a részleges barázdálódóknál a pete alkotó részéből (főszíkből) apró, kerek sejtekből álló csira lett, amit Baer óta (Müller's Archiv, 1834), szederalaku csirának (morula) neveznek; ennek belsejében a részlegesen barázdálódó petéknél a fő- és mellékcsira közt folyadék gyűl össze s előáll a hólyagalaku csira (blastula), melynek belsejét a barázdálási (v. Baer-féle) üreg tölti meg. Ez egyszerü hólyagalaku csira sejtjei azután rétegekbe sorakoznak és csiralevelekké lesznek, amelyek sejtjeiből az embrio elemi szervei és burokjai képződnek. L. Csiralevelek.

Barázdáló

keskeny, hosszu, éles kő-faragó szerszám mellyel a kő lefaragandó részeit bemetszett barázdákkal veszik körül. Nagysága szerint van gyenge és öreg B.

Barázdamoha

(növ.), Baumgarten igy nevezi az Aulacomnium Schwgr. lombos mohát, melynek hazánkban egy faja él.

Barba

(lat.) a. m. szakáll.

Barbacane

(frc., ejtsd: bárbákán), 1. falon áttört lőrés; 2. a középkori várak előtt épített igen erős, többnyire kerek alaprajzu vártorony, melyek fekvése olyan volt, hogy annak elfoglalása előtt a támadó magát a várat nem vívhatta. A B.-t a várral erődített folyosó kötötte össze. A visegrádi várnak is volt a Duna partjára épített B.-ja, melynek romjai most is láthatók; 3. a régi várak escarpe falai fölött levő ösvényt szegélyező, lőrésekkel ellátott kőfal vagy védő-cölöpzet; 4. a bélésfalaknak a mögöttük átszivárgó víz lefolyására szolgáló nyilásai.


Kezdőlap

˙