Básta

György, I. Rudolf király hadvezére, szül. a Nápoly melletti Roccaban, 1550. jan. 30., megh. Bécsben, 1607-ben aug. 26. Katonai szolgálatát Németalföldön kezdte meg s Rudolf király hadseregében folytatta. 1590. lépett a császári hadseregbe, hol csakhamar a tábornokságig vitte. A Báthori Zsigmond lemondását követő zavarok lecsillapítására 1598. Rudolf Erdélybe küldte, 1599. a fejedelemségre törekvő fiatal Báthori Endre bibornokot megölette és Erdélyt Mihály havasalföldi vajdával együtt kormányozta. Nemsokára azonban összevesztek és Básta a vajda seregét 1600. szept. 18-án Miriszlónál tönkre tette. Mihály ujra Rudolf híve lőn és B.-val együtt megverte Goroszlónál 1601 aug. 3. Báthori Zsigmond seregét. Básta, nem tudni, mi okból, valószinüleg mert veszélyes ellenfelét látta benne, Mihály vajdát még ez év aug. 19. megölette s a maga kezébe ragadta az uralmat. Alatta Erdély a legkegyetlenebb zsarnokságnak volt kitéve. Kegyetlenkedéseinek Bocskay István fellépése vetett véget 1604., mikor Erdélyből visszahivatott s Bocskai ellen küldetett, kit 1604 nov. 14. Osgyánnál és 24. Erdélynél megvert. Mikor 1606. a törökkel a zsitvatoroki béke megköttetett, B. visszavönult a magánéletbe. B. felismerte Erdély fontosságát a monárkiára s nézve, azt német kolóniává akarta átalakítani. Erre vonatkozó tervét egy emlékiratában dolgozta ki. Irt két hadtudományi munkát:-Il maëstro di campo generale és Governo della cavalliera, melyek közül az első 1606., a második 1612. jelent meg. Németre fordította Bryms 1614-1617.

Básta szekere

Básta Györgytől kapta nevét, aki, mikor bevonult Erdélybe, a néptől az igásmarhát elszedte s a jobbágyok kénytelenek voltak maguk huzni a szekereiket. L. Básta.

Bastan

a Gave de' Pau mellékvize Hautes Pyrénées départementban; völgye egyike a legvadabbaknak és legkopárabbaknak; benne épült Bareges fürdőhely, Luz stb.

Bastard

embertani tekintetben. A földön a korcs nemzetségek és fajták felette nagy számmal vannak elterjedve; szoros értelemben tisztavérü nemzetség, fajta nincs is; legalább nem valószinü, hogy létezzék. Érdekes, hogy mig némely vérkeverékek satnya korcsokat hoznak létre, melyek minden tekintetben satnyábbak a szülő fajtáknál, addig mások életrevaló korcsokat hagynak hátra. Ilyenek p. az u. n. bastard hottentotok (Afrika). Ők ugyanis sokkal magasabb termetüek és erőteljesebbek mint a tisztavérü hottentotok. Arckifejezésük sokkal közelebb áll az europaiakéhoz, mint a hottentotokéhoz. Bőrszinök sokkal sötétebb barna, mint akár az európaiaké, akár pedig a hottentotoké; néha azonban fakó és hamvas jellegü, a mi a hottentotok bőrszinét megközelíti: A bastard hottentotok a legkitartóbb pusztai kóborlók, a legkitünőbb vadászok, a legkörmönfontabb észjásásu kereskedők, a legszemtelenebb gézengúzok és legveszedelmesebb gonosztevők. Egyszóval a bastardhottentotok benszülött rokonaikat mind testi, mind szellemi tekintetben, és pedig egyaránt a jó és rossz sajátságokat illetőleg, felülmulják. Ilyen bastard-hottentotok közé még a griquá-kat lehet sorolni. B. állattani értelmében két különböző állatfaj keresztezéséből származott állategyén, a mely rendesen terméketlen. A szabad természetben több esetét találjuk; igy bastardja lehet a farkasnak a házikutyával, a házimacskának a vadmacskával, a zergének a kecskével, a süketfajdnak a nyirfajddal, a különböző fácánfajoknak, a pontynak a kárásszal, sőt még békáknál is észlelték. Legközönségesebben ismert bastard a ló és szamár keresztezéséből származó öszvér. B. növénytani tekintetben l. Fajvegyülék.

Bastarda

A törököknél a szultán vagy a pasák nagy 26-36 evezőpaddal ellátott diszcsónakjait nevezték B.-nak. Jelen időben ilyen csónakok már nem igen találhatók, mivel gőzcsónakok- és kisebb yachtokkal helyettesítették.

Bastardagium

(ujlatin), házasságon kivül született oly egyének hagyatéka, kik vérbelileg leszármazó örökösök nélkül halnak el. Ily hagyaték a középkorban némely államok törvénye értelmében «jus bastardisae»-nél fogva a fejedelemre szállt.

Bastardváltó

oly váltó, melyen a kibocsátó aláirásaképen egy tényleg nem létező cég szerepel.

Bastarnák

hatalmas, harcias néptörzs, Tacitus germán eredetünek. mondja, a régibb görök irók szerint a keltákhoz tartozott. Hazája a Kárpátoktól Északra volt, ahonnan az alsó Dunáig s a Fekete-tengerig nyomult elő, hol a görögökkel s a rómaiakkal lépett érintkezésbe. III. Fülöp Kr. e. 182. a rómaiakkal szemben a maga részére nyerte. A háboru kitörésekor tényleg 70,000 B. egyesült a macedoniai hadsereggel, de visszafordultak, midőn Perseus a kivánt zsold kifizetését megtagadta. A rómaiaknak Mithridates ellen viselt háborujában a B. az utóbbinak oldalán állottak. Kr. e. 30. M. Crassus megverte s a Duna túlsó partjára űzte. Később a markomannokkal szövetkezve harcoltak Marcus Aurelius ellen s a gótokkal együtt többször betörtek római területre. A III. század óta összeolvadtak a gótokkal, nevök eltünik.

Basthohm

Keresztély, a XVIII. század 3 utolsó évtizedében dán udvari evang. lelkész és konfesszionárius s az akkor uralkodó népies racionalizmusnak egyik legbefolyásosabb képviselője, szül. Kopenhágában 1740., megh. 1819. Az egyetemen főként bölcsészettel és természettudományokkal foglalkozott, de apja kivánságára a teologiát is végezte s 1761-ben a lelkészi vizsgát letette; azután különféle tudományokkal foglalkozott, de, anyagi szükségtől kényszerítve, elfogadta a szmirnai német gyülekezet lelkészi állomását; 1771. visszatért, a királyi várkápolna lelkésze lett s kitünő egyházi szónok hirébe jutott; 1774. hittudor, 1778. főudvari lelkész lett s egy csomó vallásos, népies bölcsészeti és-történelmi iratokkal igyekezett a XVIII. század u. n. felvilágosodottságát Dániában diadalra juttatni. Nagy feltünést keltett 1784-ben kiadott s németre is lefordított «egyházi szónoklattan»-ával, melyet II. József császár is oly nagyra becsült, hogy azt Ausztria minden fensőbb intézetébe bevétetni rendelte. «Az istentisztelet helyesebb berendezésének kisérlete» cimü művével nagy mozgalmat támasztott Dániában, azt ajánlván, hogy az istenitiszteletet is, a hangversenyek mintájára érdekesebbé, változatosabbá kell tenni. A francia forradalom szelleme Dániát is érintvén, a szélsőségekig menő engedményeket tett a kor észelvi irányának: elvetését a lelkészavatásnak, a lelkésznév helyett a «néptanító» név használását; a falusi lelkésznek nem hittudományi képzésre, hanem természettanra van szüksége, hogy irtsa a babonát, fejlessze a földművelést, vajkészítést, stb.

Bastia

egykori fővárosa Korzika szigetének, most az ugyanily nevü francia départementnak; a Cap-Corse nevü félsziget keleti partján. (1891) 21,763 lak.; termékeny, de kevésbbé egészséges vidéken, amfiteátrumszerüen épült, szük és kanyargós, de tiszta utcákkal, három részre oszlik: Terra Vecchia, Terra-Nuova és La Citadelle; az erődjén kivül kiváló épületei nincsenek, a Bt.-Nicolas-téren van I. Napoleon szobra. A lakosok főfoglalkozása: korallhalászat, makaroni-gyártás, antimonium-bányászat, hajóépítes és kereskedelem. Kikötőjébe nagy hajók nem juthatnak be; ujabban két molo építésével jobbá tettek; az egyiknek áldozatául esett a hires il Leone szikla: A kivitel cikkei: vas- és rézércek, antimonium, bőrök, bor, halak, korall és déli-gyümölcsök. 1885-ben 109 hajó fordult meg benne (12,000 t. tartalommal). A rómaiak korabeli Mantinum a római uralom megszüntével elpusztult. A XIV. század végével a genovaiak ujra fölépítették, megerősítették (La bastida) és Korzika szigeti uralmuk főhelyévé tették. 1768 óta francia birtok; 1793-1811. Golo départementnek volt főhelye.


Kezdőlap

˙