Békés-Szent-András

nagyközség Békés várm. szarvasi j.-ban, (1891) 1186 házzal és 6735 magyar lakossal, takarékpénztárral, különböző társulatokkal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Békésvármegyei helyi érdekü vasut

Épült 1889/90-ben. Hossza 62 km. Alaptőkéjét 6970 törzs- és 12541 elsőbbségi 100 frtos részvény képezi, összesen 1.951.100 frt névértékkel. A vonal két részre oszlik. A fővonal Dévaványa-Kőrösladány-Szeghalom-Vésztő-Kót. Hossza 51 km. A szárnyvonal Szeghalom-Füzesgyarmat. Hossza 10 km. Jellege sikpálya 6% legnagyobb emelkedéssel. Nyomszélessége a szabványos 1.435 m. Nagyobb műtárgy a Berettyó hidja. Az üzletet az egész engedélyidő tartamára (90 év.) a m. kir. államvasutak vették át. A részvénytársaság székhelye Budapest.

Békeszegés

l. Béke.

Békeszövetség

l. Szövetségek.

Beketfa

kisközség Pozsony várm. alsó-csallóközi j.-ban, (1891) 109 magyar lakossal gr. Pálffy-féle juhászattal.

Béketörés

l. Béke.

Békevesztett

(Friedloserklärung), a régi german jogokban a nemzet (Volksgenossenschaft) ellen intézett bűntetteknek büntetése, kiközösítés a polgárok jogait biztosító társadalmi rendből (közbéke), ugyhogy az illetőt bárki szabadon megölhette. (Volgelfrei.)

Békey

1. Imre, fővárosi kir. tanfelügyelő, min. tanácsos, szül. Budapesten 1832 okt. 6. meghalt u. o. 1889 febr. 23. Középisk. s egyet tanulmányait a fővárosban végezvén, egy darabig Egerben és Székesfehérváron volt szolgabíró tollnok. 1860. visszakerülvén szülővárosába, a főv. törvényhatóságnál vállalt hivatalt. 1867. városi tanácsosság választották s 1878. a főváros tanfelügyelője lett s mint ilyen működött haláláig. Adott ki több isk. ügyi szabályzatot s hivatalos jelentést. A főváros közoktatásának vázlatos történetéről 1868-1881 (Budapest 1882) szintén adott ki egy művet. A fővárosi népoktatás ügyének fejlődésében neki is nagy érdeme van.

2. B. István, min. o. tanácsos, született 1829., megh. Budapesten 1888 jun. 26. Jogi tanulmányait Pesten és Egerben végezte s már 18 éves korában megszerezte az ügyvédi oklevelet. 1867. Andrássy Gyula a honvédelmi miniszteriumban titkárnak, később osztálytanácsosnak nevezte ki. Részt vett a védőtörvények alkotása ügyében Bécsben tartott tanácskozásokban s a magyar törvényhozás elé került katonai ügyeket érintő törvényjavaslatokat ő fogalmazta. Mint Horváth István egykori tanítványa annak szellemében fogalkozott a történelemmel is. Munkái: Béla király jegyzőjének személye és kora (Budapest 1886); Szittyák, pártosok, törökök (u. o. 1887).

Bekezdés

l. A linea.

Bekker

1. Ágost Emmánuel német filologus, szül. Berlinben 1785 máj. 21., megh. u. o. 1871 jun. 7., hol 1811 óta a klassz. filologia egyetemi tanára volt. Kéziratok összehasonlítása és kiadása céljából sokat utazott és több évet töltött Olasz- és Franciaországban, valamint Angliában. Első rangu szövegkritikus, kinek kiadásai módszeres eljárás tekintetében korszakot alkotnak. Főkiadásai: Apollonii Alexandrini de pronomine liber (1811); Anecdota Graeca (1814-21, 3 köt.); Theognis (1815); Kolluthos és Tzetzés (1816); Platón (1816-23, 10 köt.); Thukydés (1821, 3 köt.); Az attikai szónokok (1822, 7 köt.); Photios (1824, 2 köt.); az Illiász szkolinojai (1825-27, 3 köt.); Aristophanés (1829, 5 köt.); Livius (1829); Festus (1831); Aristotelés (1831, 3 köt.); Harpokration és Moiris (1833); Sextus Empiricus (1842); Pollux (1846); Dio Cassius (1849, 2 köt.); Homéros (1843) stb. A Scriptores historiae byzantinae-ből 25 kötetet adott ki. Ezenkivül több kiadatlan provencal és ófrancia szövegeket (Fierabra, Aspremont, Flor és Blancheflor) tett közzé. Utolsó műve: Homerische Blätter (1863-72, 2 köt.). Életét és jellemzését l. Preussische Jahrbücher, 1872.

2. B. Ernő Emmánuel, német jogtudós, szül. Berlinben 1827., elébb greifsxaldi, majd Windscheid utódjaként, heidelbergai jogtanár. Egyideig a jónevü Kritische Vierteljahrsschrift für Gesetzgebung und Rechtswissenschaft folyóiratnak szerkesztője. Az Ihering-jubileum alkalmából az Ernst u. Scherz in unserer Wissenschaft c. művét adta ki. (Lipcse, 1892.)

3. B. Erzsébet, németalföldi irónő, született Vlissingenben 1738 jul. 24., megh. Hágában 1804 nov. 5.; férje Wolf Adorján beemster-i református pap volt. Kezdetben kisebb szatirikus művekkel lépett föl. Mindjárt első ily irányu elbeszélésével föltünést okozott. Majd nagyobb költemények, eposzok következtek (Andromache an Gamemnon s mások). Férje halála után Deken Agatával, a szellemdus irőnővel szoros baráti viszonyban élt s ezzel Franciaországba ment lakni, hol Trévouxban telepedett le (1788). Itt irta dalgyüjteményét, Wandelungen in Bourgogne (Vándorlások Burgundiában). Végre 1798-ban visszatérve hazájába. Hágában, a fővárosban töltötte élte alkonyát, barátnőjével együtt.


Kezdőlap

˙