Benvenuto

olasz a. m. isten hozott; keresztnév. E név viselői közül világhirü Cellini ötvös. L. o.

Benvenuti

Pietro, olasz festő, szül. Arezzoban megh. Firenzében 1844 febr. 3., mint a művészeti akadémia professzora és igazgatója B. különösen Andrea del Sarto és Raffáel után indult de csak később bontakozhatott ki teljesen Dávid antik irányban haladó iskolájának befolyása alól. Vallási, történelmi és mitologiai képeket festett, leginkább olajban: a freskófestészetet 50 éves korában kezdé gyakorolni, és ebben az ágban teremtette mesterműveit: ábrázolásokat és ó- és ujtestamentomból a Mediciek temetkezési kápolnájának kupolájában St.-Lorenzoban Firenzében és Herkules regéjét a Palazzo Pittiben u. o. Olajfestményei: A delfii szibilla és st. Petrus Chrysologos halála. A szászok esküje a jenai csata után (ezt a történelmileg is érdekes képet, mely most egy firenzei palotában van, I. Napoleon számára festette); kortani szempontból érdekes Ugolinója, továbbá: Priamosz halála, és Judit, Holofernesz fejét megmutatva Bethulia népének (arezzói székesegyház).

Beny

persa neve az indiai kenderből (Cannabis indica) készített hasis nevü kábító szernek, mely legjobbnak tartott minőségben Heratból kerül Persiába és Törökországba.

Bény

1. Kis-B., kisközség Esztergom vm. párkányi j.-ban, (1891) 258 magyar lak., vasuti állomással. Itt nevezetes avargyűrük s egy halmon kéttornyu, román stilü premontréi prépostsági templom romjai láthatók. E prépostságot Omode gr. (az Amadé grófok őse) alapítá; 1294. a sionhegyi apát, 1516-ban a sághi prépostság felügyelete alá helyezték, 1561. I. Ferdinánd a nagyszombati jezsuitáknak adományozta. Bény nevét Byntől, Hunt fiától kapta. - 2. Nagy-B., kisközség u. o., (1891) 1057 magyar lak., van posta- és táviróhivatala, vasuti állomása és postatakarékpénztára.

Benyák

Bernát József, kegyesrendi áldozár és tanár, szül. 1745 dec. 6., megh. Selmecen 1829 márc. 1. Tanított Nyitrán, Vácott, Pesten, Fehérváron, Szegeden Debrecenben és Selmecen mint tanár és igazgató félszázadnál tovább. Lelkes magyar volt, ki felvilágosultsága miatt sokat szenvedett a felsőbbség részéről. Buzgó munkása volt a magyar irodalomnak s főkép a tanügynek. Bölcseleti előadásait még egyetemi tanárok is hallgatták. 1777. ő szólaltatta meg először Pesten a filozofiát magyar nyelven. «Villanat az éjben - mondja erre Toldy -, melyre nagy soká következett nap». Irt magyar, német, latin, görög, francia és olasz nyelven. Munkáinak száma felülmulja a kétszázat; nagyobb részüket szegénysége miatt nem adhatta ki. A Ratio Educationis hibáit belátva, nagy terjedelmü emlékiratot dolgozott ki, melyben az egész ország tanügyét egységes alapon állami vezetés mellett, magyarrá akarta tenni. Ugyanő sürgette először az állami tanárképzést. Irt magyar bölcselettörténetet, logikát, erkölcstant, egy nagyobb munkát a bölcselkedés és véleménynyilvánítás szabadságáról, husz iskolai drámát, magyar és francia nyelvtant, nagyszámu magyar és latin politikai és hazafias verset, zenedarabokat, két kis művet II. József védelmére stb. Az akadémia tagjának még Révai jelölte ki a mult században.

Bénye

1. kisközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm. pesti felső j.-ban, (1891) 1009 tót és magyar lak. A török uralom után elhagyott hely volt, 1714. Fáy Mihály telepítette be ujra tótokkal. A Káva felé eső Templomhegyen az 1600 körül elpusztult templom alapja látható. - Erdő-B., l. Erdőbénye. - 3. Legyes-B., l. Legyes-B. - 4. Magyar-B. (Benden, Bia), kisközség Kis-Küküllő vmegye hosszuaszói j.-ban, (1891) 1347 oláh és magyar lak.

Bényei

(v. Erdőbényei), 1. Deák János, ref. lelkész, szül. 1609., megh. Mádon 1645. Tanulmányait Gyulafehérvártt végezte, 1633 nyaráig Marosvásárhelyt volt tanár. Ekkor Rákóczy György fejedelem két fiának, Györgynek és Zsigmondnak lett nevelője, de egy év mulva már külföldre ment és 1634 aug. 1. iratkozott be a leideni egyetemre. Visszatérvén, 1637 szept. 17. Sárospatakon lett második tanár. 1639. tevékeny részt vett az erdőbényei zsinaton; 1641. Mádra ment lelkésznek s mint ilyet az abauji egyházmegye jegyzőjévé választotta. Munkái: De concursu causae primae cum secundis. Albae Juliae, 1630. (Keserüi Istvánnal együtt.) Janua lingvarum bilingvis, latina et hungarica... Gyulafehérvár, 1834, (Ujabb kiadásai: Lőcse, 1641. és Várad, 1654.) Praecriptiones et antidota generalia pro christianismo, adversus socinianus, Ultrajecti, 1635.

2. B. István, a magyar szinészegyesület irodaigazgatója, szül. Bátkán 1835. A szinészeti pályára 1859 lépett és mint vándorszinész működött. Legfőbb érdeme az, hogy a magyar szinészeti nyugdíj-egyesület részére a fővárostól telket eszközölt ki s azon előnyös törlesztés mellett háromemeletes bérházat épített. Irodalmi vállalkozásából fölemlítendő, hogy több komoly ujságot és élclapot indított meg, de ezek nem voltak életképesek.

Bényei prépostság

E prépostságnak, mely az esztergomi fő-egyházmegye területén feküdt és a premontreiek birtokában volt, eredetéről határozott tudomásunk nincs. Valószinü, hogy a templom és a kolostor nem egy időből valók. A templomot (l. Henszlmann: Magyarország I. folyam; Ipolyi: Archaeologiai Közlemények II.; Religio 1862), amely hazai román stilü templomaink egyik legrégebbike és legszebbje, az 1755-iki visitatio vanonica feljegyzései szerint Szt. László király fivére, Lambert herceg építette volna; míg a monostort valószinüleg, valami István mester alapította. A sági konventnek egy 1273-ról keltezett oklevele szerint ugyanis ez az István mester, Omode gr. fiának halála után, miután ezt apud monasterium suum in Ben, eltemették, végrendeletében Kéménc helységét, valamint más megnevezett birtokot «monasterio suo de Bén, confirmando donaverat». Ezek szerint a bényi prépostság István mesternek köszönné alapíttatását. E véleményt Czinár is elfogadja; l. Monasterologia II.-6. A prépostság viszontagságairól vajmi keveset tudunk. I. Ferdinánd azt 1561. a jezsuiták nagyszombati kollegiumának adományozta. A templomot ujabb időben restaurálták és 1862. ujra felszentelték. A zárda romokban hever és Kis-Bénynél, a Garam partjától nem messze, látható.

Benyíló

(szoba), mellékszoba, mely a lakó- v. vendégszobából nyilik; mondják oldal-szobának is.

Benyomás

1. Filozofiai műszó. Voltakép azt a nyomot jelenti, melyet valamely test a másikkal érintkezvén, reá hatván, rajta hagy. A filozofiában, jobban mondva a lélektanban azt a hatást jelezzük vele, melyet a külső tárgyak érzékszerveinkre tesznek. A közönséges nyelv azonban a szó használatában nem tekinti a meghatározás korlátait és sokkal tágabb értelemben él vele. Ez magában véve éppenséggel nem baj, de annál szükségesebb a jelentés különböző árnyalatainak megállapítása. A tárgyak benyomást idéznek elő érzékszerveinkben. E B. tehát tisztán fiziologiai folyamat, ama változás, mely az érzéki szervekben végződő idegszálakban végbemegy s tovább terjed az agyvelőig. Az agyvelőben azután a B. pszichikai ténnyé változik át, érzette. Az érzet tehát lélektani jelenség, a B. szülöttje, amint ez a külső dolognak ránk gyakorolt hatásáé- Mindazonáltal a közönséges nyelvben az érzetet is nevezzük B.-nak, amellyel csak abban egyezik meg, hogy midőn érzünk, látszólag nem cselekszünk, hanem elszenvedjük a testek hatását. Hasonlóképen és még tágabb értelemben minden lélektani jelenséget, mely a dolgoknak nemcsak érzékeinkre, hanem egyáltalán lelkünkre tett hatásából származik, B.-nak szokás nevezni. Igy beszélünk ama benyomásról, melyet valamely személy, valamely esemény idézett bennünk, elő, ami voltakép nem B., hanem többé-kevésbbé világos itélet e személyről vagy dologról. A szónak e sokféle használatára az az egy körülmény ad jogot, hogy e különböző lelki jelenségekben van egyező vonás: lelkünk látszólag szenvedő szerepet visz, közvetetlen hatását szenvedi a tárgyaknak.

2. B. (eszt.), az a széptani érzet, mely bennünk egy mű első szemlélésénél támad; többnyire mint első B. szerepel, de mely csak előzménye a végleges, a nyugodt és megfontolt széptani itéletnek. Fércművek néha sikerel számítanak az első kedvező B. előidézésére. Néha jelentéktelenebb művek az első B.-ra egész korszakosnak tetszhetnek, de a kérlelhetlen idő mégis átrostálja ezeket. De amint az itélet néha eltérhet az első B.-tól, ugy a legjobb mű sem észlelhető bizonyos hatás és benyomás nélkül, melyet az a nézőre gyakorol. Erre nézve a műitélőnek meg kell őriznie egy bizonyos fogékonyságot, mely által képessé válik az legnaivabb nézővel is versenyezni a B. iránti elfogulatlanságra nézve. Aki eltompul a rögtöni és őszinte B.-ok iránt és mindenütt csak rideg szabályaink alkalmazását keresi, az sokszor ferdén fog itélni. A B. fogalma az ujkori esztétikában és művészetben tágabb és egy egész irány jelszava lett, hogy a művész egyáltalában nem minták és szabályok, hanem B.-ai után alakítson. Ez új elv az impresszionizmus elve a festészetben és költészetben, melynek az a folyománya, hogy a személyek, tárgyak és események nem szintetice nőnek ki elemeikből, hanem analitice a szemlélő szempontjából nyerik viszfényöket a vásznon vagy az elbeszélésben. Miután az élet csupa impressziókban, B.-okban vonul el szemünk előtt, a művészetet sem annyira teremtő, mint visszasugárzó tehetségnek veszik és a nézőkben B.-nál többet kelteni nem is akarnak. Az impresszionizmus ennélfogva ellenlábasa a szabályos szerkezetü, szerves egészre törő művészetnek és így néha rendetlenségével, diszharmoniájával és jelentéktelenségével tünik ki.


Kezdőlap

˙