Bernini

Lőrinc, olasz festő, szobrász és építész, szül. Nápolyban 1598., megh. Rómában 1680 nov. 28. Már kora ifjuságában rendkivüli könnyüséggel tanulmányozta az ábrázoló művészeteket, 10-ik életévében pedig egy gyermekfejet faragott márványból, melyet csudaként bámultak. Hogy e rendkivüli tehetséget kiképeztesse, atyja elvitte Rómába, hol kiváló tehetségével általánosan feltünt s magára vonta V. Pál figyelmét is. Még nem volt 18 éves, midőn elkészítette Apollo és Dafne márványszobrát, mely a kivitel gyengédsége által tünt ki. Midőn élete vége felé meglátta e művét, önmaga bevallotta, hogy azóta keveset haladt. Hirneve tetőpontját VIII. Orbán pápa alatt érte el, ki megbizta, hogy készítsen terveket szt. Péter templomának díszítéséhez. E pápán kivül még X. Ince pártolta B.-t. Leghíresebb művei közé VIII. Orbán s VII. Sándor pápák és Matild grófnő síremlékei tartoznak. Építészeti művei közt a szt. Péter-templom előtti óriási oszlopcsarnoka a legkitünőbb. Ezt a főművét 1667. kezdte és IX. Kelemen pápasága alatt fejezte be. A szenteknek és szerzetesrend-alapítóknak 162 szobra, mely az oszlopcsarnokot dísziti, szintén B. rajzai szerint készült. Az ő műve a Barberini-palotának a via delle quattre fontane felé néző homlokzata, a Bracciano-palota a piazza di ss. apostolin, a Vatikán Scala Regiája, a Gandolfo-kastély tengerre néző oldalának csarnoka és homlokzata, a fegyvertár Civita Vecchiában. XIV. Lajos meghívta Párisba és B. 1665. engedett a meghívásnak. Párisban leginkább a Louvre kiépítésének tervezésével foglalkozott; utóbb azonban a francia Perrault Claude terve szolgált az építkezésnek alapjául. Gazdagon megajándékozva elhagyta Párist és visszatért Rómába, hol a Sta.-Maria-Maggiore templomban temetik el. B. az irodalmi téren is megpróbálta erejét; vigjátékokat írt, de a színpad nem termett számára babérokat.

Bernis

Ferenc Joákim, bibornok és francia államférfiu, szül. 1715 máj. 22., megh. Rómában 1794 nov. 2. Régi grófi család sarja volt; teljes neve: François de Pierre de Bernis, comte de Lyon. Tanulmányait a saint-sutpicei papnöveldében végezte. Eleinte Pompadour asszony kedvence volt, de utóbb ugyanannak áskálódásai folytán az udvarnál elfoglalt állásától elmozdították és hogy Párisból eltávolítsák, velencei követté nevezték ki. Ezen minőségében rendkivüli ügyességet és államférfiui tehetséget nyilvánított. Majd innen visszahívták és a király a külügyek miniszterévé nevezte ki 1757-1758. Pompadour üldözései elől a magányba vonult, míg végre Pompadour halála után a király Abby érsekévé nevezte ki 1764.; 1769 pedig Rómába küldötte követ gyanánt. Több költői és prózai műve van, melyekért a francia akadémia már 1744. tagjává választotta. Művei megjelentek: Oeuvers mjelleés en prose et en vers és Oeuvres compljeltes c. alatt 1825.

Berni vallási vita

A Zwingli által Zürichben 1519 óta hirdetett vallási reform-eszmék Német-Svájc több más kantonában is visszhangra találtak, így a berniben is, hol Haller Bertalan és János, Kolb s mások erősen buzgólkodtak azon eszmék diadalra juttatásán; de másfelől ugy a városi és katonai főtanácsban, mint a főbb papok és szerzetesek körében számosan a régi vallás védelmére keltek és sürgették, hogy az 1526. bádeni szóvitán hozott katolikus szellemü határozatok szabályozókul tekintessenek. Nagy zavarok támadtak az egész megyében, egyik helyütt eltörülték, másutt megtartották a misét; itt nős, amott nőtlen papok végezték az isteni tisztelet. A berni főtanács a zürzavarnak véget vetendő 1528 elejére nyilvános szóvitát hirdetett, melyre meghívta a konstanzi és három svájci püspököt, Svájc minden kantonát képviselők küldésére hívta fel, a berni kanton minden papját berendelte, mindenki részére véleménye szabad nyilvánítását biztosította; de egyszersmind eleve kimondotta, hogy csak a szentírásból vett érvekkel szabad harcolni, a szentírás értelmezésénél az egyházatyák magyarázata mellőzendő és ami igy az isteni és bibliai iratokból bebizonyíttatik és megállapíttatik, az minden ellenmondás nélkül örökre érvényesül tekintessék. A Haller és Kolb által készített 10 vitatételt kinyomatták és az illetőknek eleve megküldötték. A katolikus tudósok közül aránylag kevesen jelentek meg, annál többen a reformátusok táborából. Zürichből a polgármester, Zwingli, 40 lelkész kiséretében, Baselből Oekolampadius, Bucer, Capito, Konstanzból Blauer. A 20 napig tartott vita a reformátusok győzedelmével végződött, a reformáció szellemében fogalmazott 10 tételt aláírták a jelen volt kanonokok, számos idegen lelkész; ennek következtében a misét eltörölték, a képeket a templomokból eltávolították, a püspököknek az engedelmességet felmondták s pár hét múlva az egész berni kanton, csekély kivétellel, a reformációhoz csatlakozott, sőt megkönnyítette ezen vita a reformációnak más kantonban is a diadalt, így p. Basel és Schaffhausenben.

Bernkastel

járási székhely Trier porosz kerületben a Mosel mellett, (1890) 2362 lak., dohánygyártással, vas-, ólom- és rézércbányákkal, környékén kitünő moseli bort (Bernkasteler Doktor) termelnek.

Bernolák

Antal, szláv nyelvész és tót író, szül. Szlanicán (Árva vmegye) 1762 okt. 4. meghalt Érsekujvárott 1813 jan. 15. A papi pályára lépett, a teologiát Pozsonyban és Nagyszombatban végezte. Előbb cseklészi, később érsekújvári r. k. lelkész és esperes volt. A szláv nyelvek tanulmányozását korán kezdte s már mint 25 éves ifjú és teologus írta meg Dissertatió c. művét. Mint káplán és lelkész nemcsak íróskodott, hanem a tót irodalom művelésére irodalmi kört is hozott létre, mely 1793. alakult Nagyszombatban s a felvidék nyugati vmegyéire is kiterjedt. A kör kiadványainak a főpapok között is hatalmas pártfogókat tudott szerezni, kik műveit nagyobb körben terjesztették. Mint író arra törekedett, hogy az ő fölléptéig általánosan használt cseh irodalmi nyelv helyébe a tótot helyezze s ezzel az irodalmat a tót népnek hozzáférhetőbbé tegye. Irataiban a cseh nyelvhez legközelebb álló nagyszombati szójárást követte s hol a fogalmak kifejezésére a nép nyelvében szavakat nem talált, ilyeneket maga alkotott. A mai tót irodalom B. nyelvétől eltért s a keményebben hangzó túróc-liptói szójárást fogadta el alapul, az ő műszavait is használaton kívül hagyták, miért B. működése csak átmenetnek tekinthető a cseh irodalomtól a tulajdonképeni tót irodalomhoz. Föllépésének azonban megvolt az a nagy fontossága, hogy a tót nép irodalmi önállóságához s a csehtől való különválásához vezetett. Az ő nyomában egész írói nemzedék lépett, mely hűen követte mesterének tanait. Ezeket a mai kor Bernolákistáknak nevezi (köztük legkiválóbb: Holly János költő). Művei: Dissertatio philologico critica de litteris slavcrum (Pozsony 1787).Grammatica slavica (Pozsony 1887 és 1790. Utolsó kiadása Budán 1849. Németre fordította Brestyanszky András Budán 1817) Etymologia vocum, slavicarum (Nagyszombat 1791). Lexicon slavicum, bohemico-latina-germanico-ungaricum (Budán 1825-1827). Ez utóbbi mű Palkovics György esztergomi kanonok költségén jelent meg, ki ahhoz Repertoriumot is írt.

Bernoulli

(ejtsd: bernulyi),

1. Ágost, svájci történetiró szül. Baselben 1839., előbb kereskedő volt, azután történeti tanulmányokhoz fogott. Jelenleg mint magántudós él Baselben. Művei: Die Schlacht bei St.-Jakob (1877); Winckelrieds That (1888); Der ewige Bund der Eidgenossen; Die Sagen im weissen Buch v. Sarnen; Der Hut in der Tellsage; Zürcher Annalen; Zürcher Chronik der Mailänderkriege. (Megjelentek az Anzeiger für schweizer Gesch.-ben.) Basels Eintritt in den Schweizerbund (Basel 1891). Ő adja ki a Berner Chroniken címü kútfőgyüjteményt.

2. B. Dániel, svájci matematikus és fizikus, született Grönningenben 1700 febr. 29., meghalt Baselben 1782 márc. 17. Miklós bátyjával Szt.-Pétervárra akadémikusnak hivták meg, 1733. Baselben az anatomia és botanika tanára lett, 1750. pedig a fizikáé. Dolgozatai különösen az általános mekanikai elveket és ezzel kapcsolatban a hidrodinamika alapelveit, továbbá az akusztikát illetik. Hidrodinamikája (Straszburg 1738) az első mű, mely a folyadékok mekanikáját egy általános elvre támaszkodva az analizis segítségével tárgyalja. Az elv, melyre a hidrostatikát és hidrodinamikai egyaránt alapította, az eleven erők elve volt, melyet ő a tényleges esés és a potenciális emelkedés között fennálló egyenlőségnek nevezett. Az eleven erők elvét lényegében már Huygens alapította meg, B. János és Dániel azonban nagy érdemet szereztek az elv alkalmazása és érvényének általános kimutatása körül. B.-nek a húrok és pálcák lengésének matematikai elméletére vonatkozó vizsgálódásai úttörő jelentőségüek, éppúgy, mint a gázokra vonatkozó kutatásai a modern gázelmélet előfutárai. Érdemei méltó elismerésben részesültek. 1747. a berlini akadémia tagjává, a rákövetkező évben pedig a párisi akadémia külső tagjává választották. 1750. a Royal Society s ezután még számos társaság megválasztással tüntette ki. A párisi akadémiának tíz díját nyerte el.

3. B. Gusztáv, szül. Baselban 1834., meghalt San-Franciscoban 1878. 1870. 1876 és 1877. Közép-Amerikát járta be. Úti levelei Petermann Mitteilungenjaiban jelent meg.

4. B. Jakab, matematikus, szül. Baselben 1654 dec. 25. (ó stilü naptár), megh. u. o. 1705 aug. 16. Atyjának, B. Miklós kereskedőnek és tanácsosnak 11 gyermeke közül ő volt az 5-ik. Atyja akarata ellen, ki őt papi pályára szánta, matematikai tanulmányokkal foglalkozott, 1687. szülővárosának egyetemén a matematika tanára lett, 1696 óta a párisi, 1701 óta a berlini akadémia tagja volt. Leibniznek 1684. megjelent alapvető értekezése a differenciál- és integrálszámítás tanulmányozására vezette. Első eredménye e téren az izokrónesést illető görbe kiszámítása volt, melyet Leibniz tüzött ki feladatul. Azt találta, hogy ama görbe, melyen egy eső test egyenlő idők alatt egyenlő magasságokat fut be, ú. n. kubikus parabola. Fontosak voltak a következő, ugyanazzal az eszközzel kivitt vizsgálatok a láncgörbén, a logaritmikus csigavonalon és más görbe vonalakon. Említendők még dolgozatai a valószínüségszámításról, melyek az Ars conjectandi-ban (halála után, Basel 1713) jelentek meg; feltalálta továbbá a róla nevezett B.-féle számokat. Sírirata:

Eadem mutata resurgo.

Ez célzás a logaritmikus csigavonal ama tulajdonságára, hogy az ő evolutája megint logar. csigavonal. Értekezéseit Opera Jacobi B. cimen B. Miklós adta ki (Genf, 1741 2, köt.).

5. B. János, svájci matem., szül. Baselben 1667 julius 27., megh. u. o. 1748 jan. 1. Szülei kereskedelmi pályára szánták, de ő is, mint bátyja, tudományos foglalkozásra adta magát. Bátyja egyszersmind tanítója volt; későbbi években a két testvér között felbomlott az egyetértés, mivel a fiatalabbik nem tűrte el azt a szellemi uralmat, melyet bátyja fölötte gyakorolni kivánt. Huygens ajánlatára 1695. mint a matematika és fizika tanára Gröningenbe ment, honnan 1705. Baselbe tért vissza, hogy elhalt bátyja helyét az egyetemen elfoglalja. A differenciál- és integrálszámításban az exponenciális függvény vizsgálata és a racionális tört függvények integrálásával tünt ki. A mekanika terén különösen a lengési középpontra vonatkozó vizsgálataival végzett fontos munkát. B. a mekanikai munka fogalmát állítja fel, s számára az energia kifejezést használja. A táplálkozásról írt értekezésében az anyagcserét fejtegeti. Az izmok mozgásáról szóló értekezésében az izmok mekanikai effektusát is ki akarja számítani. Összes művei Lausanneban jelentek meg (4 kötet

1742) és 189 dolgozatból állanak. Leibnizcel folytatott levelezése szintén ki van adva (Genf 1735, 2 köt.).

6. B. János, csillagász B. Dániel öccsének fia, szül. Baselben 1744 nov. 4., meghalt Berlinben 1807 jul. 13., mint az akadémia matematikai osztályának igazgatója.

7. B. János Jakab, svájci történetiró, szül. Baselben 1831 jan. 31. Előbb gimnáziumi tanár volt szülővárosában, azután a svájci történet rendkivüli tanára a baseli egyetemen. Művei, melyekben többnyire az ókori műtörténettel foglalkozik, ezek: Ober die Laokoongruppe (1863); Die Bildnisse des älter Scipio (1875); Römische Iconographie (1882).

8. B. Miklós, svájci matematikus, szül. Baselben 1687 okt. 10., megh. u. o. 1759 nov. 29. 1716. Padovában a matematika tanárává lett, 1722. Baselben a logika tanárává, 1731. pedig u. o. jogtanárrá. A valószinüségszámítás, továbbá az integrálszámítás terén kitünő dolgozatokat írt.

9. B. Miklós, svájci matematikus, szül. Baselben 1695 jan. 27., megh. Szt.-Pétervárott 1726 jul. 26., mint a matematika tanára. Különösen a merőleges trajektoriák vizsgálatával gyarapította a geometriát.

Bernoulli-féle számok

Ha az

[ÁBRA]

hatványsor értéke

[ÁBRA]

akkor e sort

[ÁBRA]

sorral szorozván

[ÁBRA]

felének kell adódnia. Ekkor tehát a B1,B2... együtthatókra vonatkozólag a következő egyenletek állnak fenn:

[ÁBRA]

A Bernoulli-féle számok ezen egyenletsorozatnak

[ÁBRA]

megoldásai, melyek a matematikában számos alkalmazást találnak. Különösen szoros kapcsolatban vannak az első (n-1) természetes egész szám a-dik hatványainak összegével. Ha a poz. egész szám, akkor

[ÁBRA]

V. ö. Saalschütz, Vorlesungen über die B.-Zahlen, Berlin 1893.

Bernstadt

több német helység neve; köztük legjelentékenyebb B. Boroszló (Breslau) porosz kerületben a Weida partján; (1890) 4426 lak., posztószövéssel, cukorgyárral, 1 gőzmalommal és 2 gőzfűrésszel.

Bernstein

1. Áron, német politikai és természettudományi író, szül. Danzigban 1812., megh. Lichterfeldeben 1884 febr. 11. 1849. megalapította az Urwählerzeitung c. demokrata néplapot, mely nagyon elterjedt és melynek révén B. sajtópörökbe keveredett, sőt 1851. több havi fogságba is került. Miután lapját 1853. betiltották, Volkszeitung cim alatt hasonló irányu uj lapot alapított, melynek legtöbb vezércikkét egész haláláig ő maga irta. Munkái: Revolutions- und Reaktiorisgeschichte Preussens u. Deutslands von den Märztagen bis zur neuesten Zeit (3 köt., Berlin 1883); Aus dem Reiche der Naturwissenschaft (Berlin 1856); magyar fordítás: A természet könyve. Fordít. Nagy István, Miavecz László és dr. Toldy László (Budapest 1875, 1876. Franklin-Társulat); Naturkraft u. Geisterwalten (Berlin 1884); Natur und Kultur (Lipcse 1880). Igen kellemes olvasmányok a zsidó életből vett novellái: Vögele der Maggid, Mendel Gibbor stb., valamint történelmi dolgozatai: Die Märztage (Berlin 1873); Aus dem Jahre 1848 (u. o. 1873); 1849 Verfassungskämpfe und Kabinettsintriguen (u. o. 1873); Die Jahre des Volkes (u. o. 1874); Die Jahre der Reaktion (u. o. 1881).

2. B. György Henrik, német orientalista, szül. Kospeda faluban Jena mellett 1787 jan. 12., megh. Laubanban 1860 ápril 5. Előbb magántanár volt Jenában, utóbb rendk. tanár Berlinben, 1820 óta rend. tanár Boroszlóban. Tanulmányainak főága a szir nyelv és irodalom. Fontosabb művei: a Kirschféle Chrestomathia Syriacához irt szótár (1832-37, 2 köt.) és a Bar Bahlul szir-arab szótárából közzétett mutatványok (1842). Saját nagy szir szótárából csak az első füzet jelent meg (1857). Az uj testamentumnak Barhebraeus-féle fordításából kiadta János evangeliumát (1853).

3. B. Gyula, német orvostanár, szül. Berlinben 1839. Doktorrá 1862. lett. Du Bois-Reymondnak volt tanítványa. 1872. a hallei egyetemre hivták meg az élettan tanárának. Nevezetesebb munkái: Untersuchungen über den Erregungsvorgang im Nerven- und Muskelsysteme (Heidelberg 1871); Die fünf Sinne des Menschen (Leipzlg 1875). Ezeken kivül irt számos kisebb, az élettan körébe tartozó dolgozatot.

Bernstorff

1. Albrecht gróf, porosz államférfiu; született Dreilützowban (Mecklenburg-Schwerin 1809 március 22-én, meghalt Londonban 1873 március 26-án. Porosz szolgálatba lépett 1830-ban. Különféle követségeknél (követségi) titkár vala, mig 1845-ben követnek küldetett Münchenbe. Az ultramontán párt ellen működött, de azért I. Lajos király kegyét nem vesztette el. Bécsi követ lett 1848., a honnan Schwarzenberg kivánatára (1851) visszahivatott, 1851-52. Berlin városát képviselte az első kamarában. 1852. Nápolyba, 1854. pedig Londonba küldték követnek. Londonban bizalmatlansággal fogadták, mert az orosz politika hivének tartották. Azonban Poroszországnak a krimi háboru idején tanusított semleges magatartása megerősíté őt diplomáciai állásában. 1861. az u. n. uj éra alatt külügyminiszter lett. Állását nem tudta kellőképen betölteni és nem lévén szónok, visszatért (1862 szept.) követségi állomására Londonba. Törökországot képviselte a londoni békekongresszuson (1864 és 1867). A német birodalom megállapítása után is megmaradt a londoni követség élén.

2. B. András Péter gróf, dán államférfiu, született Hannoverban 1735 augusztus 28-án, meghalt 1797 junius 21-én. Lipcsében és Göttingában tanult. Beutazta Angliát, Svájcot, Francia- és Olaszországot s 1759-ben lépett dán szolgálatba. Nagybátyjával egyidejüleg emeltetett grófi rangra s 1769. titkos tanácsossá neveztetett ki Struensee ugyan 1770. kiszorította, de már 1772. visszahivatott s 1773. államminiszterré lett. Befejezte a Gottorp ügyében folyt alkudozásokat Oroszországgal. A béke embere volt. Az ádáz angol-francia-spanyol tengeri háboru alatt fegyveres semlegességi szövetséget kötött Orosz-, Porosz- és Svédországgal. De mivelhogy nézetei nem egyezték Juliánna özvegy királyné és Goldberg miniszter nézeteivel, elbocsátását kérte (1780). Mihelyt azonban a fiatal trónörökös a királyné hatalmát megtörte, 1784. B.-t visszahivta, ki azóta a dán külügyi és belügyi kormánynak lelke volt. A kikerülhetetlen svéd háborunak lehetőleg gyors véget vetett; 1791. a török háboru alkalmából mint közvetítő szerepelt Oroszország és Anglia között. Az 1791. a franciák ellen kötött koalicióban nem vett részt. A belügyi politika terén befejezte a dán jobbágyság fölszabadítását s ugyanezt előkészíté Schleswig-Holsteinban is. A szabadelvüség védője és a sajtószabadság hive vala. Dánia e derék és tiszta jellemü férfiunak bölcs kormánya alatt virágzásnak indult. V. ö. Eggers, Denkwürdigkeiten aus dem Leben des Staatsministers von B. (Kopenhága 1800).

3. B. János Hartwig Ernő gróf, dán államférfiu (Nagy Frigyes szerint «Dánia jósdája»), szül. Hannoverában 1712 máj. 13., megh. 1772 febr. 19. Dániát képviselte a regensburgi birodalmi gyülésen (1737) és Párisban 1747. Mint külügyminiszter és Schleswig-Holstein kormányzója 1751 óta megőrizte Dánia semlegességét a hétéves háboruban és előnyös kiegyezést hozott létre Oroszországgal. Erre VII. Keresztély király grófi rangra emelte. Struensee kiturta a király kegyéből (1770), de Struensee bukása után ismét az ügyek élére hivatott. B. buzgón törekedett Dánia jólétének előmozdítására: támogatta az ipart, a kereskedelmet, a tudományokat és művészeteket (Klopstock). A szegénység enyhítéséről is gondoskodott; ő alapította a kopenhágai menházat és az országos kórházakat. Jövedelmeinek 1/4 részét minden évben a szegények között osztá ki, és még kegyvesztésének ideje alatt is nagy összegeket osztatott ki Dánia szegényei között. Emberszeretetét legjobban bizonyítja az, hogy birtokain, melyeket 1764. a királytól kapott ajándékba, a jobbágyságot megszüntette. V. ö. Navarro, Vie du comte J. H. E. de B. (Nápoly 1822); Vedel, Den aeldre Grev Bs. Ministerium (Kopenhága 1882); Vedel, Correspondance ministerielle du comte B. (u. o. 1882, 2 köt.); Barthélemy, Histoire des relations de la France et du Danemark sous le ministere du comte de B., 1751-70 (Kopenhága 1887).

4. B. Keresztély Günther gróf, az előbbinek legidősebb fia, szül. Kopenhágában 1769 ápril 3., megh. Berlinben 1835 márc. 28. Egy ideig a berlini követséghez volt beosztva, azután követ lett Stockholmban. Atyja halála után külügyminiszter volt, de fájdalom, nem volt benne az az előrelátás és tapintat, ami atyját jellemzé. Alatta a dán kereskedelmi hajókat fegyveres erő kisérte, mi Angolországgal való ellenségeskedésre vezetett (1798). Állásáról 1810. lépett vissza, bécsi követ lett s mint Dánia meghatalmazottja. részt vett a bécsi kongresszusban. Azután berlini kövét lett s 1818. porosz szolgálatba ment át. Mint porosz külügyminiszter részt vett az aacheni, karlsbadi, troppaui, laibachi és veronai kongresszusokban. Határozott ellensége volt a szabadelvüségnek és az egyetemi szövetkezéseknek. Nyugalomba vonult 1831.


Kezdőlap

˙