Bienefeld

hollandi származásu család, melynek hét tagja osztrák hadi szolgálatban tünt ki. Löwenkroni B. osztr. őrnagy, a Mária Teréziarend lovagja, szül. Lippán (Temes vm ) 1776.,megh. 1823. Az 1798-99-iki olasz hadjáratban különösen Coni várának ostromlásánál tünt ki. 1805. Schwarzenberg hadtestében harcolt és Bellegarde tábornagy alatt Aspernnél (1809) oly merész támadást intézett a franciák ellen, hogy a Mária Terézia-rendet kapta jutalmul. Harcolt Wagram és Znaim mellett is, szintugy az 1813-1815-iki háborukban. 1816-ban nyugalomba vonult. - Löwenkroni B. Ferenc, osztrák táborőrnagy, született 1770 körül. megh. 1846. A bécsujhelyi katonaakadémia elvégzése után az 59. gyalogezredbe lépett; 1808 mint főhadnagy azt a parancsot kapta, hogy egy századdal Firenze felé portyázzon. Cortonát csakugyan meg is szállta és előbb 200, azután ismét 500 franciát ejte foglyul. A következő hadjáratokban is kitünt bátorság és óvatosság által. Utóbb Brood parancsnoka vala

Biener

1. Frigyes Ágost, kiváló német jogtudós, szül. 1787., megh. 1861. Egy ideig berlini egyetemi jogtanár volt. Művei: Geschichte der Novellen Justinians (1824); Beiträge zur Geschichte des Inquisitionsprocesses und der Geschworenen-Gerichte (1827); Das englische Geschworenen-Gericht (1852-55) stb

2. B. Keresztély Gottlob, német jogtudós, szül. Zörbigben 1748., megh. 1828. Lipcsei majd merseburgi jogtanár. Művei: Commentarii de origine et progressu legum juriumque germanicum (1787-95); Systema processus judiciarii cummunis et saxonici (1801); Opuscula academica

Bienewitz

l. Apianus.

Bienne

l. Biel

Biennis

(lat ), l. Kétnyári. - B-nek hivták 1848 előtt a magyarországi református főiskolákban a másodéves diákokat, kik a mai gimnazium VIII-ik osztályába járókkal voltak egy szinvonalon. - Biennium a. m. két évi időköz

Bientina

község Pisa olasz tartományban, a Nievole-völgyben, 3145 lak: mellette volt a B. vagy Sesto nevü tó és mocsár, amelyet teljesen kiszárítottak: e régi tófenék egyike Olaszország legtermékenyebb vidékeinek.

Bienvenue

(ejtsd: bjenvnű) Károly Leo, francia iró és zsurnaliszta, szül. Párisban 1835 márc. 25. Egy sereg szatirikus lap dolgozótársa, a Tintamarre szatirikus ujság megalapítója és szerkesztője, 1868 óta a Charivari egyik főszerkesztője volt. Parodizálta Hugo Viktor Nevető emberét; nagyobb humorisztikus munkája: Histoire tintamarresque de Napoléon III. (mely egy időre ki is volt tiltva a könyvpiacról); Les cinquante lettres républicaines de Gervias Martial; Le Dégringolade imperiale de 1866 á 1872; La grande mythologie tintamarresque (500 rajzzal); Mémoires d'un préfet de police. Irt egy vaudevillet is: Un monsieur, qui veut se faire un nom

Bienville

(ejtsd: -will), county Louisiana északamerikai államban, 1960 km2 területtel, 10442 lak., Sparta nevü főhellyel

Bierbauer

Lipót, pap és tanár. szül. Kőszegen, Vas vármegyében 1841 nov. 9; 1857 szept. 8-án lépett a rendbe s Pannonhalmán teologiai tanulmányát végezvén, 1864 nov. 19. fölszenteltetett. 1864-65. Sopronban, 1865-67-ig Pannonhalmán volt hitszónok és tanár, mígnem a győri gimnázium tanára lett; jelenleg a veszprémi jószágkerület kormányzója Pannonhalmán. Munkái: Vegytan a legujabb elméletek alapján (Győr 1876); Fizika a középtanodák felsőbb osztályai használatára, (u. o. 1878); A fizikának elemei középiskolák számára (u. o. 1884); Csillagászat toldalékul a Fizika elemeihez (u. o. 1884). V. ö: Szinnyei, Magyar irók.

Bierbrunner

Gusztáv, ág. ev. lelkész, szül. Nagyszentmiklóson, Torontál vármegyében 1835 aug. 3. Tanult Nagybecskereken, Temesvárt és Sopronban. A teologiát Budapesten hallgatta az egyesült prot. teol. intézetben, azután a berlini egyetemen, honnan hazatérvén, a pesti német egyház 1863. segédlelkésszé választotta s egyuttal az ottani gimnáziumban segédtanár lett. 1867 okt. lelkésznek hivatott meg Ó-Kérre. Számos cikket írt a Prot. Egyh. és Isk. Lapba, a Prot. Hetilapba, az Erdélyi Prot. Közlönybe és az Ev. Egyház és Iskolába, ugyszintén a Pesti Hirlapba. Munkái: Istóczy und die Juden (Budapest 1876); Der gordische Knoten Europas (u. o. 1876, álnév alatt); Christlicher Hausaltar (u. o. 1878); Uj magyar Athenas (u. o. 1882-77, Szentkuty Kis Károllyal és Kálmán Farkassal együtt); Des Landmanns Wissenschaft (Kula 1886 átdolgozás); Szántó János beszédei az eke mellől (Spurgeon után átdolgozva, u. o. 1886); Luther Márton édes anyja (Prof. Népkönyvtár IX. Budapest 1887).


Kezdőlap

˙