Bihar hegység

hazánk egyik legjelentékenyebb hegytömege, mely Magyarország és Erdély határán a Szamostól a Marosig terül el. Elsőben Schmidl Adolf foglalta össze B. neve alatt az ezen területet elborító hatalmas hegységeket, anélkül, hogy azoknak a Kárpátok hegyrendszeréhez való viszonyát szabatosan megállapította volna. Szerinte a B. az erdélyi felföld Ny-i párkányhegysége, gerinces hegység, aránylag keskeny, csak helyenként szélesbedő gerinccel, mélyvölgyekkel és szurdokokkal két főcsoportja a Bihar és a Muntye; ÉNyi folytatásának a Rézhegységet, DK-i folytatásának a Hegyes-Drócsát tekinti; hozzászámítja továbbá a Moma-Kodru hegységet és az Aranyos és Meleg-Szamos közti hegységet. Hunfalvy ezen hegytömegeket a Kárpátoknak a magyar-erdélyi határláncolat főcsoportjába osztotta be s benne 5 főtagot különböztetett meg u. m. a Hegyes-Drócsa hegységet, az Erdélyi Érchegységet (melyhez a Körösbányai hegycsoportot, a Nagyági v. Csetrás hegységet, az Ompoly és az Aranyosmelléki hegységeket számította), a, B.-t, a Moma-Kodru hegységet és a Gyalui havasokat; ezeken kivül megkülönböztette a Sebes-Körös és Szamos közötti hegységeket, amelyeket Kolozsvár-Almási hegycsoportok Rézhegység Meszes hegység és Bükkhegység neve alatt 4 tagra különített. Ezen, nagyjából Schmidl osztályozásával egyező rendszerbe foglalt hegytömegnek a Kárpátok övétől való elkülönültsége s orografiailag teljes önállósága, szerkezetének a Kárpátokétól való eltérése, geologiai viszonyainak komplikáltsága s sajátságos jellegzettsége azon geologiai felfogást eredményezte, hogy a B. a Kárpátok hegyrendszerétől különálló hegység gyanánt tekintendő, amelyet amattól É-on a Szamos, D-en a Maros völgye választ el; ezen, ily határozottsággal eddig csak Jankó János által kimondott elmélet ma még ugy földrajzi, mint geologlai szempontból nyilt kérdésnek tekintendő, mely ismereteink jelen állásánál végleg még alig dönthető el. Általánosan elfogadottnak eddig csakis a B. nevének a Szamostól a Marosig való kiterjesztése s a B.-nek a Jankó-féle rendszer szerint való megállapítása tekinthető. Eszerint a B. bonyolult kolosszusa a Szamos és Maros közt terjed el; a Sebes-Kőrös É.-on, a Fehér-Körös és Aranyos D-en egész tömegét 3 részre osztja, amelyek egyuttal geologlai egységet képeznek. A hegytömeg É-i, a Sebes-Körös és Szamos közötti része orografiailag É. felől zárja be az erdélyi felföldet, melynek neogén tömegéből részben eocén előhegyekkel emelkedik ki; a kristályos palák itt csak a Réz- és Messzes-hegységben, ugyszintén az É. felé különváltan emelkedő Bükk hegységben nyertek nagyobb kifejlődést A B.-nek a Sebes- és Fehér-Körös közt emelkedő középső főtömege geologiailag sokkal változatosabb; É-i részében (a Vlegyásza csoportjában) a trachit uralkodik, Ny-on a Bihar vmegyei dombok neogén képleteiből hatalmas jura-képződmények emelkednek ki 3 nagy tömegben (Fekete erdő, Béli hegység, BatrinaGlavoi), odább K-re nagy kiterjedésü primerképletek övezik a Gyalui havasok gránit-magját és ugyanezek az Aranyos mentén messze Ny-ra huzódnak. A B. D-i tagjának geologiai szerkezete szintén nagyon változatos; az Aranyos jobb partján jura-foltokkal behintett kréta-képletek uralkodnak, melyekhez Ny. felé a Fehér-Körös mindkét oldalán neogén vulkáni tuffok csatlakoznak; a Hegyes-Drócsa kristályos palákból, granititból és kréta-képletekből épült fel; az Ompolymelléki hegység és az Érchegység neogén és eocén formációit a melafir és augitporfir szaggatott szigetei szegélyzik. E lényegesen elütő geologiai szerkezet s az orográfiai tagozódás alapján a B. -et a következő tagokra osztjuk fel:

a) a Sebesés Fehér-Körös közt:

a tulajdonképeni Biharhegység (l. alább),

Béli havasok v. Moma-Kodru (l. o. ),

Gyalui havasok (l. o. );

b) a Sebes-Körös és Szamos közt:

Kolozsvár-Almási hegység (l. o. ),

Réz-hegység (l. o. ),

Meszes hegység (l. o. ),

Bükk hegység (l. o. )

Érmelléki hegység (l. o. ):

c) a Fehér-Körös és Maros közt:

Hegyes-Drócsa hegység (l. o. ),

Körösbányai hegycsoport (l. o. )

Nagyági v. Csetrás hegység (l. o. ),

Erdélyi Ompolymelléki hegység (l. o. )

Aranyosmelléki hegység (l. o. ).

A tulajonképeni B. az egész hegytömeg legnagyobb s leghatalmasabb tagja; a Sebes-Köröstől a Fehér-Körösig terül el, főgerincének közepes magassága 1420-1500 m. D-i sarokbástyája a Gajna (1486 m. ), innen a főgerinc É. felé huzódik s főbb csucsai a Petra Aradului (1427 m. ), Muncsel (1497 m. ), Kukurbeta (1849 m. ), Bihar (1659 m. ), továbbá a Fekete-Körös felé tartó Galbina völgye és az Aranyos közti mély nyergen (1025 m. ) tul a Glavoi (1417 m. ), Batrina (1443 m. ), Magura (1638 m. ), Varasója (1467 m ), Karligát (1693 m. ) és Muntyilor (1656 m. ). Itt a gerinc kettéágazik; a Drágán völgytől K-re a Gyalu-Bricsiej (1758 m. ), Botyásza (1792 m. ) és Verfu rosu (1717 m. ) csucsán át a Vlegyásza (1845 m. ), a B. másodmagasságu csucsa felé vonul az egyik ág mig a másik ÉNy. felé kanyarodva, a Dragan, Jád és Fekete-Körös völgyei közt tömörül (Vurvu Pojéni 1627 m., Gyalu fontana galbina 1421 m., Boica 1352 m. ) s utóbb a Királyerdő nagy fensikjává terül szét, mely a Sebes-Körös völgyéig huzódik. A B. főgerince, egyes sziklás hegyek kivételével, gömbölyded, helyenként széles háttá terül szét, általában hosszan elnyuló, szelid hajlásu, csucsai többnyire kerekded kupok, könnyen megmászhatók, mert többnyire be vannak gyepesedve. Az erdő, egyes nyergeket kivéve, nem ér fel a hegység főgerincéig, ez tehát mindenütt gyepes és havasi legelőül szolgál: sajátságos, hogy a csucsok Ny. felé rendesen hatalmas sziklákkal esnek alá, igy a Kukurbeta, beszélő szikla (Pietra graitore), Gyalu alunumik (1363 m. ), Varasója, Vurvu Pohodej, V. Pojéni, Botyásza stb. A Galbina és Aranyos közti nyereg ugy geografiailag, mint orografiailag két lényegesen eltérő szakaszra osztja a B. főgerincét; a D-i keskenyebb s bár az egész hegység legmagasabb orma, a Kurkubeta rajta van, kupjai és közepes magassága alacsonyabbak mint az északié. A B. mindkét oldalát mély harántvölgyek szelik, melyek Ny. felé a Fekete-Körös K. felé a Szamos és Aranyos felé öntik vizeiket. É felé a Drágán, Jád és székelyói völgy huzódik, mind a három a Sebes-Körösbe torkollik; a Kis-Aranyos a Kurkubeta D-i lejtőin, a Nagy-Aranyos a Galbina forrásai és a B.-et kettéválasztó mélynyeregtől (1025 m. ) nem messze ered, s ugyanott van a Fekete-Körös eredete is (Biharkapu, Portale). A mélyre bevágódott, helyenként vadregényes sziklaszorosokat (Szabó József-hasadék Szegyesel mellett) alkotó völgyek mellett sajátságos alkotásu hegyterületek vannak, melyeken bonyolódott ormok és párkányok, töbörök és völgyteknők mutatkoznak s ahol számtalan hasadékot, barlangot és buvópatakot találunk. A barlangok különösen triasz mészkőben fordulnak elő, mely Funáca, Rézbánya és Meziád körül lép fel nagyobb kiterjedésben; általában e helyeken vannak a hegységek legfestőibb részletei. A barlangok beszakadási és kiömlési barlangok; számuk meghaladja a 30-at, legnevezetesebb a szegyeseli József főherceg barlang, a ponori örvény, a Zapodia jeges barlang, a Szkerisóra melletti jégbarlang, a fosszil állati maradványokról elhiresedett Oncsásza, a funácai, meziádi, fericsei barlang, a pesterei Igric, a Pösnice, a Nándorbarlang, Albert főhercegbarlang, Dőry-barlang, a zádorfai üreg, a Kimpanyászka-barlang Vaskóh mellett stb.: a buvópatakok mellett a kalugyeri időszaki forrás (Izbuk, l. o. ): a Kimp és Vaskóh-Szohodol közti töbör-vidék kiválóan érdekes; ezek azonban szorosan véve már a Loma-Kodra hegységben vannak.

A B. alsó lejtőit kiterjedt tölgyesek fedik, melyek onnan a sikságra is kiterjednek, feljebb vegyes lomberdők következnek, 600 méteren tul már bükkösök váltják fel, 1300 -1400 m. magasságban a fenyvesek kezdődnek, de ezek a K-i oldalon 7-800 méternyire is aláereszkednek. Belsejében óriási kiterjedésü őserdők vannak, melyekhez a favágó fejszéje még nem nyult: más helyen az erdők kihasználására nagy fürészművek és iparvasutak épültek (Jádvölgy). A hegység főgerinceit kiterjedt havasi legelők borítják. A B. alsóbb részét s mélyebb fekvésü völgyeit, különösen a Fekete-Körös felé sürün lakják; ez utóbbi mellékvölgyei községekkel tele vannak hintve; sokkal ritkább a lakosság a keleti oldalon, magában a hegység belsejében pedig csak egyes erdőőri tanyákat, fürészmalmokat, többé-kevésbbé elhagyott bányaműveket s Bihar-Füred klimatikus gyógyhelyet (1069 m. ) találjuk. A hegység tömegén át nem vezet közlekedési ut, a legérdekesebb pontok csak gyalog v. lóháton érhetők el. A nagyvárad vaskóhi vasut, valamint a magyar kir. államvasutak nagyvárad-kolozsvári vonala a hegységbe juthatást lényegesen megkönnyítik, a B. -nek turistai gondozását pedig a Bihari Kárpátegyesület (Nagyvárad) vette kezébe, mely ez irányban már eddig is sokat tett; e téren azonban még nagyon sok a teendő.

Bihari

1. János, hires cigányprimás, született Nagy-Abonyban, Pozsony vmegyében 1769., megh. 1827 ápr. 26. A kis cigány gyermek zenei jártassága már hét éves korában feltünt, amikor is mint kontrás ügyesen kezelte hegedüjét, 15 éves korában társainak vezetője lett és mint primás kitüntette magát. Mint 18 éves ifju kiváló tagokból álló zenekarral Pestre jött s itt nemsokára országos hirre tett szert. E társasággal bejárta Magyarországot, Erdély és Lengyelországot, hol mindenütt a legnagyobb lelkesedéssel fogadták, s a magyar zene fejedelmének nevezték. Budán a nádori, Pozsonyban az udvari koronázási, országgyülési és más nemzeti ünnepélyeken ő muzsikált. Bécsbe is nem egyszer felhivják az udvari bálok alkalmával s olyankor hangversenyeket is adott. A bécsiek elragadtatva mind játéka, mind szerzeményeinek eredetisége által «ungarischer Beethoven»-nek nevezték. Szerzeményei telve eredetiséggel, zenéje karakterisztikus volt és minden művének a cimnek megfelelő szinezetet is tudott adni. Kiváló művei: Hadik óbester nótája, Hatvágás verbunkos, Huszár verbunkos, Sarkantyus verbunkos, Bihari nótája mikor a pénze elfogyott, Requiem fia halálára, Koronációs, Primiciális, Palatinus magyarjai és még több hallgató magyar nóta; utóbbiakban megvan a méltóság s az ünnepélyes hangulat, táncnótáiban meg éppen elérhetetlen volt. Eddigelé mindössze tizenhat művét ismerjük, számra nézve nem sok, de mindegyik egy-egy zenei gyöngy. B. kitünő hegedüs volt, hegedüjéből nagy hangot tudott kihozni, kiváló technikával birt, játékában óriási szenvedély nyilatkozott, mely elragadott, lelkesített s ahol kellett, megvolt a kellő lágyság s oly érzés is, mely könyeket csalt ki a hallgatók szemeiből. Nagy hatást tudott kelteni Rákóczy-, Bercsényi- és Chlopiczky-nótáival melyeket nagy virtuózitással játszott.

Életében nemcsak hirt és dicsőséget, de sok pénzt is szerzett. Azonban mint a legtöbb lángésznél, ugy nála is a pénz amily hamar jött, oly hamar el is repült s ezt öregebb korában nagyon megsinylette. 1824 nov. 29-től dec. 4-ig az egri tisztujításra hivták társulatával s onnan Pestre visszajöttében Hatvannál szekere feldőlt, és oly szerencsétlenül esett ki, hogy bal karját sulyosan megsebesítette. Minden gyógyítás dacára bal karja idegei megmeredtek s előbbi hajlékonyságát többé vissza nem nyerte. Játszott ugyan még az 1825-iki országgyülés alatt Pozsonyban bemutatva uj Koronációs magyarját (utolsó szerzeményét), de már nem volt a régi B., és ugy hatni, mint azelőtt, már nem birt. Bekövetkeztek a sanyaruság napjai, s ő, ki ezreket keresett, most, hogy életét fentartsa, a saját bandájában mint kontrás szerepelt; jövedelmi forrása napról napra csökkent, s hazánk e kitünő zenésze testi a lelki nyomorban halt meg 58 éves korában. A pesti ferencvárosi temetőben temették el. Műveinek nagyobb részét 1890. adta ki Káldy Gyula A régi magyar zene kincsei cimü gyüjteményében. Életrajzát megirta Mátray Gábor. (Pest 1853). Magyarország és Erdély képekben II. ) V. ö. Ábrányi Kornél felolvasását a Petőfi-társaság 1892 nov. 13. ülésében.

2. B. Mór, ügyvéd, közgazdasági iró, szül. Budapesten 1860 ápr. 25. 1886 óta budapesti ügyvéd. Praxisa mellett szépirodalommal, jogi és nemzetgazdasági kédrések fejtegetésével foglalkozik. Munkája; A cukoradó története Magyarországon. Budapest 1883.

3. B. Péter, dr., főiskolai tanár, szül. Zurányban, Bihar vmegyében 1840 febr. 5., megh. Budapesten 1888. Iskoláit Nagyváradon, Békésen, Debrecenben elvégezvén, a debreceni főiskolában még ötödfél évet töltött mint esküdt diák, elemi iskolai tanító és szénior, s igy indult külföldi utjára. Meglátogatta a bécsi, párisi egyetemeket. Utazott Hollandiában, Belgiumban, Svájcban, 1865. a szatmári ref. gimnáziumba ment tanárnak, 1878. pedig a budapesti ref. főiskolánál lett a bölcsészet rendes tanára. Magántanár volt a budapesti tud. egyetemen is. Munkái: Rövid nevelés- és oktatástan, Budapest 1872; A philos. tudományok enciklopédiája, Budapest 1875 Az iskolai nevelés elvei Carrie után, Budapest 1876. Általános és hazai művelödéstörténet, u. o. 1884. Egyetemes és részleges esztetika, u. o. 1885. Logika, u. o. 1885. Bölcsészettörténet u. o. 1886. stb.

4. B. Sándor, genrefestő, szül. Nagyváradon 1856. Mint minden később hirnévre emelkedett képiró, úgy B. is már gyermekkorában nagy kedvet mutatott a rajzolgatásra. Minthogy szülőinek nem állt módjukban őt taníttatni, egy fényképész mellett keresett alkalmazást s ott annyi pénzt kuporgatott össze, hogy azzal nemsokára Bécsbe utazhatott. Először fényképésznél dolgozott, és annyi pénzt takarított meg, amennyivel egy esztendeig biztosíthatta magát az akadémián. Egy évi rendszeres tanulás után azonban kénytelen volt otthagyni Bécset és haza menni Nagyváradra, ahol azonnal már arcképek festésére vállalkozott. Terve az volt, hogy addig mindig arcképet fest, mig a párisi utra szükséges pénzt meg nem szerezi. A dolog azonban nagyon nehezen ment s B.-nak Páris helyett Budapesttel kellett megelégednie. Eleinte a fővárosban sem kapott megrendeléseket, de kapott egy lelkes pártfogót Tauszig Hugó személyében. Ez küldte ki őt a saját költségen Párisba, hol Jean Paul Laurens tanítványa lett. Itt sokat tanult nagyon gyorsan haladt, s már öt hónap mulva megfestette a Cilinder-próbá-t, mely a magyar falusi nép életéből ábrázol jóizü, humoros jelenetet. Ezt követték a Kereszttüzben, Fürösztés és Kéjutazás a Zagyván cimü képek, melyek egytől egyig feltünést keltettek a képzőművészeti társulat kiállításain. Mindezeknél nagyobb és maradandóbb sikere volt azonban a Biró előtt cimü képnek, mely duhajkodásért bepanaszolt parasztlegényt ábrázol, körülvéve vádaskodó cigány muzsikusoktól. A tárgy ügyes kiaknázása, a csoportosítás élénksége, a jellemzés karakterisztikus volta a legujabb magyar genre-gépek közé emelik B. festményét, melyet I. Ferenc József király vásárolt meg budai képtára számára. E mellé a kép mellé méltóan sorakoznak: a Leány kérő, a Falu rossza, a Programmbeszéd, megannyi érdekes jelenetek a falusi magyar nép életéből. A nagyobb alkotások mellett főleg a hangulatos, kisebb tájképek tanuskodnak B. nem közönséges tehetségéről. Ujabb időkben mint tanár is üdvös tevékenységet fejt ki az általa és Karlovszky Bertalan által alapított magán festőiskolában.

Bihari h. é. vasutak

Először egy angol konzorcium akarta az eredetileg tervezett 253 km. hosszuságu egész vasutat kiépíteni. A kormány azonban megtagadta a tőle kért 1 milló frt segítséget s igy az érdekeltség csak a főbb vonalak kiépítését határozta el. E célra Bihar vármegye 700000 frtot évi 75000 frt részletekben szavazott meg á fonds perdu, az érdekeltség pedig 230000 frtot 10 év alatt lerovandó hozzájárulással. Mivel az állam e vonallal a hadi tekintetből okvetlenül szükséges, de közforgalmi szempontból fölösleges második vágány fektetését takaritotta meg a püspök-ladány-debreceni vonalon, ami 660000 frtba került volna, az államnak nagyon kedvező volt e vonal kiépítése s ezért törzsrészvények fejében 300000 frtot készpénzben utalványoztatott ki fele-fele részben az 1886. és 1887. év folyamán. Az eredetileg tervbe vett 20 kg.-os sinek helyett azonban 23.6 kg.-os sineket fektettek és a vonalat úgy rendezték be, hogy rajta 24 órában tizenöt 50 tengelyü katonai vonat közlekedhessék mindkét irányban. A vonal 1887. adatott át a közhasználatnak. Főiránya Bihar-Püspöki-Ér-Mihályfalva, 60 km. E vonalból ágazik el a Székelyhidról Margitára vezető 26 km. hosszu szárnyvonal. A harmadik rész az ősi-koti vonal. Hossza 45 km. Jellege sík pálya. E 131 km. hosszu vasut alaptőkéje áll 1550000 frt törzs-és 2325000 frt elsőbbségi részvényből, összesen 3875000 frt névértékkel. A társaság székhelye Budapest. Az üzlet kezelését az egész 90 évi engedélyidőre a m. kir. államvasutak vette át.

Bihari pontok

alatt az a programm értendő, melyet a Tisza Kálmán által Nagyváradra 1868 márc. 17. egybehivott értekezlet dolgozott ki a célból, hogy ismét helyreállítsa az országgyülési baloldali párt egységét, mely a delegációba menetel kérdése óta meg volt zavarva. Ez értekezleten, mely Miskolczy Lajos szállásán tartatott, mindenekelőtt e pártnak a szakadás előtti programmja, a koronázás után kiadott u. n. juniusi programm, olvastatott fel, mely ellen a Jókai-frakciónak sem lehetett kifogása. Miután több román felszólalt és a programmhoz csatlakozott, Gyalokay indítványára bizottság alakíttatott a párt politikai vezéreszméinek összefoglalására. E bizottság által kidolgozott programm mely 1868 ápr. 2. jelent meg ugy a Hon mint a Hazánk első helyén (a párt erdélyi lapja, a Magyar Polgár ápr. 5. közölte) abból indult ki, mint a párt első alakulásakor, hogy «Magyarország semmi más nemzetnek v. országnak alá nem vetett, szabad és független ország»; s ez alapon kimondta, hogy a párt mindenekelőtti feladatának azt tekinti, hogy minden alkotmányos eszközzel oda hasson, hogy mindazon törvények, melyek a haza függetlenségével ellentétben állanak, megszüntettessenek, mindazon törvényes intézkedések pedig, melyek biztosságára szükségesek, létesíttessenek. «Megszüntettessék ennek folytán a delegáció intézménye és a közös miniszterium, s létesíttessék a magyar hadsereg, létesíttessék pénz- és kereskedelmi ügyeink függetlensége és hazánk törvényes függetlenségének diplomáciai elismertetése». E programm, mely főleg annak köszöni hirét, hogy Tisza Kálmán 1875. a Deákpárttal való fuziókor eltért tőle, azzal a sokat idézett nyilatkozattal végződik, hogy az emlitett célból egyesült párt «határozottan fog a kitüzött irányban haladni, de higgadtan fogja megválasztani müködésére az időt».

Biharit

az agalmatolithoz hasonló ásvány hazánkból Rézbányáról; tömött, finoman kristályos kaolinféle anyag mészkőben; sárgás vagy zöld; K. 2. Kálium-magnézium-aluminium-mész-szilikát. Peters irta le és nevezte el 1861. A név a megyét jelzi, ahol terem. Régebben agalmatolitnak tartották.

Biharmegyei régészeti és történelmi egylet

alakult 1872. Nagyváradon s rövid idő alatt figyelemre méltó érem- és régiséggyüjteményt állított össze. 1875. a régészeti és történelmi közlemények kiadását is megkezdte, de már a következő évben beszüntette s az egylet életében is pangás állott be, mígnem 1885. Rómer Flóris és báró Dőry József főispán uj életre keltették. Első évkönyve 1888. jelent meg. Az elnökségben Rómer utódja Bunyitay Vince lett. Tagjainak száma mintegy 120.

Bihar-Püspöki

nagyközség Bihar vármegye központi j.-ban, (1891) 2769 magyar lak.; vasuti állomás, posta- és táviróhivatal, ptakarékpénztár.

Bihe

Benguelától, a portugál birtokoktól K-re fekvő tartomány D.-Afrikában, Serpa Pinto szerint 6500 km2 területtel és 95000 lak. B mintegy 1600 m. magasságban fekszik, a Kuanza, Kunene és Kubango forrásvidéke; földje termékeny. Lakói a bunda négerek, akik elefántcsonttal élénk kereskedést üznek, teherhordókul szegődnek; aránylag igen értelmesek; cölöpkerítésekkel ellátott falvakban laknak. Főhelyeik: Delmonte és Kangombe egymás közelében vannak. Ezen országban telepedett meg Magyar László hazánkfia, elvevén a király leányát; itt is halt meg. V.ö. Magyar L., Délafrikai utazások és Serpa Pinto utazása Afrikán keresztül. Budapest 1884.

Biiszk

(Bijszk), az ugyanily nevü kerület székhelye Tomszk szibériai kormányzóságban a Bija partján, közel azon helyhez, ahol az a Katunjával egyesül, (1885) 17560 lak., akik a közel lakó kalmükokkal és Khinával élénk kereskedést üznek. 1797-ig falakkal volt körülvéve.

Bija

D. -Szibériában az Obforrás-folyója; a 120 km. hosszu Teleckoje tóból folyik ki és 222 km. hosszu folyás után Biiszk alatt a Katunjával egyesül.


Kezdőlap

˙