Billeng

(növ.), igy nevezi Gönczy az összetett-, nevezetesen a szőllőfürtöt. Ellenkezője a csilleng, mely sovány azaz kevésszemü fürtöt jelent.

Billentés

A billentyüzettel ellátott hangszereknél (mind zongora, orgona) a billentyük lenyomása. Ha valamely hangszer könnyü v. nehéz billentési módját említik, ezzel azt mondják, hogy a billentyük lenyomásához kevesebb v. több erő szükséges. Zongorák B.-éről lehet mondani, hogy az lágy, kemény, gyenge stb. Végre a zongora- és orgona-zenét illetőleg többféle billentési módot különböztetnek meg, melyek segélyével a zeneszerzők által célba vett kifejezés megvalósítható. A főmódozatok a legato és staccato B.; az elsőnél a hangok szigoruan egymáshoz köttetnek, mi ugy történik, hogy el nem eresztünk egy billentyüt (ujjunkat el nem vesszük róla), mig a másikat le nem nyomtuk; a staccato-nál ellenben az első billentyüt eleresztjük, mielőtt a másikat lenyomnók. A staccato-t a hangjegyek fölé irt ..... v. ,,,,, által jelzik. A pontokkal jelzett staccatónál a hangokat értéküknek körülbelül háromnegyedrészéig tartják ki, mig a vonásokkal jelzettnél csak értékük feléig. A legato-t pedig egy, az összekötendő hangok jegyei fölé irt ívvel jelölik.

Ezen billentési módon különböző nemei: a legatissimo, amelynél a megfelelő billentyüket még az egyes hangok értékénél tovább is kitartják, amennyiben ezt a zenedarab harmoniai szerkezete megengedi; továbbá az ugynevezett non legeto, a staccatónak leglágyabb módozata, melynél a hangok lehető legtovább kitartatnak, de mégis kissé elválasztatnak egymástól; ezen billentési mód jelzése [ÁBRA], ami nem is egyéb, mint a legato-ivnek [ÁBRA] a pontokkal ..... való összeköttetése; ezen B.-t portamento-nak is nevezik. A tulajdonképeni staccato háromféleképen játszható: 1. teljesen nyugodt karral és kézzel, csak az ujjak gyors fölemelésével, ugynevezett ujj-staccato; 2. a kézcsuklóval; 3 a könyökcsukló segélyével; a legkeményebb staccato az utóbbi. Megjegyzendő azonban, hogy a gyakorlatban ritkán használják ezen három különböző staccato egy-egy nemét, hanem együtt alkalmazzák azokat.

Billentyü

(olasz, tasto, lat. clavis), az orgona és zongora azon része, melyet az ujjakkal nyomnak le s melynek segélyével az orgonánál út nyílik a szélnek a sípokhoz, a zongoránál pedig mozgásba hozzák a kalapácsokat, melyek a húrokat érintik. Az összes, valamely hangszerhez tartozó B.-ket billentyüzetnek hívjuk. L. Billentyüzet.

B. az elektro-technikában az a szerkezet, melyet leginkább használnak arra, hogy megváltoztassák a gyenge elektromos áramok vezetőkörének folytonosságát, azaz hogy nyitott áramkör gyorsan és kényelmesen zárassék v. zárt áramkör gyorsan és kényelmesen zárassék v. zárt áramkör megszakíttassék. A B. alakja rendeltetéséhez képest igen különböző. A legelterjedtebb a szobacsengőknél használata. B. ezen B.-nél a faalapzatra (A) erősített fémrugó (f1) felett van egy ugyancsak faalapzatra, de az előbbi rugótól elszigetelve erősített lapos fémrugó (f). Minthogy az elektromos áramkörnek egy-egy huzala az a illetve a b csavarral a két rugóhoz van kapcsolva, a két rugónak egymással érintkeztetése az áramkört zárja. E szerkezet burkolatát a célhoz képest vagy egész egyszerüen, vagy többé-kevésbbé díszesen készítik el. Hogy az f rugót ne kelljen a csupasz kézzel érinteni, a burkolatban (B) alkalmazott nyíláson át a rugóra fektetett, rendesen csontgomb (c) nyulik ki, melynek lenyomása által az f rugó az f1 rugóhoz nyomatik.

[ÁBRA] Szobacsengő billentyüje.

A B. másik alakja az, mely a távirdánál van alkalmazva. Ennél egy kétkaru emelőt (e) egy erős, lapos rugó (r) tart rendes állásában, úgy hogy az emelő egyik vége c-vel állandóan fémes érintkezésben van. Az emelőkar lenyomásával az érintkezés megszünik és ekkor a szükséghez képest az emelő másik karja a-val jön fémes érintkezésbe. Az emelő s az a és c fémdarabok az alapzat (A) oldalára erősített csavarokkal vannak összekötve, melyekbe az illető áramkör drótjait lehet becsiptetni és az áramkört a B.-vel megfelelően megszakítani és zárni.

[ÁBRA] Telepváltós kettős billentyü.

A távirdánál telepváltós B.-ket is használnak t. i. olyant, melynél a B. alapzatára egy dugaszos váltó van erősítve. A váltó alsó - rendesen 4 - lemezéhez különböző számu galvánelemnek sarka van kapcsolva, úgy hogy a váltó dugaszolásának változtatásával a táviratozásnál használt elemek számát a szükségeshez képest változtatni lehet. Némely esetben egy alapzatra két billentyü van alkalmazva - kettős billentyü -, melyre ismét telepváltó is lehet erősítve - telepváltós kettős B.

[ÁBRA] Távirdai egyszerü billentyü.

A B.-nek használatosabb 3. válfaja az, melyet laboratoriumokban használnak mérések megejtésénél. Ez rendszerint egy rugalmas lemezből áll, melynek egyik szabadon lengő végén fa v. ebonit fogó van, másik - fix - végéhez az áramkör egyik pontja van erősítve. A lemeznek a fogó alatt lévő, az áramkörbe kapcsolt érintkezési pontra lenyomásával zárják az áramkört.

[ÁBRA] Billentyü.

Billentyüzet

(klaviatura). Így nevezik a billentyüs hangszereknek, t. i. az orgonának, zongorának stb. összes billentyüit. Az orgonánál s a harmoniumnál több, kézzel használt B. van; az orgánál ezek manuale név alatt ismeretesek; az orgonának lábbal mozgatott billentyüzetét pedig pedal-nak nevezik.

Billér

(állat, halter), a kétszárnyuak (Diptera) rendjébe tartozó rovarok elsatnyult hátsó szárnyából képződött pikkelyecske v. kocsányos bimbó. L. Kétszárnyuak és Legyek.

Billet

(franc., ejtsd: bijé), Franciaországban a saját váltó elnevezése; különben a kereskedelmi forgalomban minden bemutatóra szóló és forgatható papir, különösen utalvány, check és papirpénz.

Billiard

a milliard mintájára készült szó, mely ezer billiót jelent.

Billiard

francia szó, magyarul tekeasztal elnevezés alatt ismeretes, bár többnyire a B. nevet használják. Zöld posztóval bevont vagy 8-10 cm. magas rugalmas peremmel ellátott asztal, melyen elefántcsontból kiesztergályozott golyókkal, ugynevezett dákó segítségével játszanak a civilizált világ minden részében; az egyes játékok elnevezésére magyar szók még nincsenek, hanem el van fogadva a karambol, piramidli, kis és nagy kégli, preferánc, melyek leirását lásd a megfelelő betüknél.

Billikom

nagy, kupaszerü borosserleg üvegből, kristályból v. fémből.

Billió

A németek B. s más hasonló képzésü elnevezések alatt a milliónak hatványait értik. E szerint tehát:

billió=millió×millió=1 000 000 000 000=1012, trillió=millió×billió=1018. A millió további hatványai: quadrillió, quinquillió, sextillió, septillió, oktillió stb. Ettől eltérőleg a franciák és más déleurópai népek azokat a számokat nevezik így, melyek milliónak ezerrel való ismételt szorzása révén adódnak. Nálunk tehát billió = ezermillió 1 000 000 000 = 109, trillió = ezerbillió 1012 stb. Nálunk Magyarországon a német értelmezés dívik.


Kezdőlap

˙