Birodalmi párt

illet. német birodalmi párt (Deutsche Reichspartei), elnevezése a birodalmi gyülés ama mérsékelt konzervativ pártjának, mely a német-konzervativ és nemzeti-szabadelvű párt között áll.

Birodalmi tanács

(Reichsrath), országos törvényhozó, v. pusztán vélemenyező, tanácsadó testület. Igy nevezik Ausztriában a törvényhozó testületeket t. i. a képviselők és urak házát együttesen. Magát az osztrák államot jelenti a törvényekbe is átvett eme körülirás «A birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok». - Törvényhozási hatalommal az osztrák B. csupán az 1867. évi dec. 21. kelt alaptörvényben elősorolt ügyekre nézve bir, egyéb ügyekben a tartománygyülések gyakorolják azt. Ausztriában tehát birodalmi törvények mellett a tizenhét tartománynak vannak külön- és tartalmilag gyakran lényegesen különböző törvényei.

Birodalmi törvények

(Reichsgesetze). Igy neveztetnek Ausztriának és a Német birodalomnak törvényei megkülönböztetésül az egyes osztrák tartományok, illetőleg az egyes német államok törvényeitől. Az osztrák B. létrejöveteléhez a birodalmi tanács két házának (urak és képviselők háza) és a császárnak egyező akarata szükséges; a német B. alkotásának tényezői a birodalmi gyülés, a szövetségtanács - Bundesrath - és a német császár. Mind Ausztriában, mind a Német birodalomban alaptörvény szabályozza a B. törvényhozásának hatáskörét.

Birodalmi törvényszék

(Reichsgericht), a Német birodalom államainak közös legfőbb törvényszéke, mely az 1877. évi ápr. 11-iki birói szervezeti birodalmi törvény szerint Lipcsében székel, és az előbbi birodalmi kereskedelmi főtörvényszék helyébe lépett. Elnökét, tanácselnökeit, biráit, valamint a mellette működő birodalmi főügyészt és ügyészeket a szövetségtanács - Bundesrath - előterjesztésére a császár nevezi ki. Csak az nevezhető ki birónak, ki a birodalom valamely államában birói képesítést szerzett és legalább 35 éves. Hasonlókép B. - Reichsgericht - nevet visel Ausztriában az 1867. évi dec. 21-iki alaptörvény alapján felállított közjogi főtörvényszék, melynek hatásköre főleg az országos politikai jogok, azután birói és közigazgatási hatóságok, tartományi gyülések és minisztérium, vagyis miniszter, s végül a különböző tartományok autonom szervei közt támadt hatásköri összeütközések feletti biráskodásra terjed ki. Különbözik ettől az 1875. alkotott osztrák közigazgatási főtörvényszék (Oberverwaltungsgericht), a nyilvánjogi igazságszolgáltatás második nagyfontosságu birói organuma.

Birodalmi városok

a régi Német birodalomban olyan városok, melyek közvetetlenül a császár és a birodalom alatt állottak s más fenhatóságnak alávetve nem voltak. Ezt a jogi viszonyt, melyben az említett városok a fejedelmekhez és a birodalomhoz állottak, nevezték Reichsunmittelbarkeitnak.

Birodalom

Az első rendü államokat, melyek ugy területöknek terjedelménél, mint hatalmi állásuknál fogva az államok között kiváló helyet foglalnak el, B.-nak nevezik. Igy az ókorban a római birodalom; igy korunkban az osztrák-magyar, a német B. A B. a latin imperium, a francia empire, az angol empire, az olasz impero fogalomnak felel meg, feltétele tehát, hogy élén császárnak nevezett egyeduralkodó - imperator, impereur, emperor; imperatore - álljon, amiért köztársaságokra a B. elnevezés nem alkalmazható.

Birói dorgálás

Büntetési nem, melyet a btő-törv. életbe lépte előtt divó birói gyakorlat is ismert, a btő-törv. azonban mellőzött. Alkalmazásának, ahol el van fogadva, általános feltétele természetesen az, hogy csakis enyhébb esetekben lehet helye. Igy a német btő-törv. szerint a B. csak vétségeknél és kihágásoknál, az olasz btő-törv. szerint csak egy hónapi fogház vagy elzárás, v. 300 lirát meg nem haladó pénzbüntetés helyettesítéseképen alkalmazható. Egyéb feltételekre nézve a btő-törvények eltérő intézkedéseket tartalmaznak. A ném. btő-törv. a 18 éven aluli egyénekre szorítja, míg az olasz btő-törv. csak büntetlen előéletet követel, sőt csekélyebb kihágásért történt megbüntetés - ha az egy hónapi elzárást meg nem haladott - alkalmazását ki nem zárja. Különösen érdekes az olasz btő-törv.-nek az az intézkedése, mely szerint ha az elitélt a B. meghallgatására kitűzött határnapra meg nem jelen vagy a B.-t kellő tisztelettel nem fogadja, helyébe az ítéletben megállapított rendes büntetés lép. A B.-nak büntetőjogi jelentősége a rövid tartalmu szabadságvesztés-büntetéseknek általánosan felismert káros hatásában van, mely leginkább két irányban nyilvánul, u. m. a) a bármily csekély szabadságvesztés-büntetéstől elválaszthatatlan, s az elkövetett ballépéssel gyakran arányban nem álló társadalmi megbélyegzésben; b) a kellő számu intézetek hiánya miatt annak lehetetlenségében, hogy az ily büntetések az illetőnek feltétlenül teljes magára zárásával végrehajtassanak, s így a közös letartóztatás erkölcsi veszélyének eleje vétessék. E szempontok nálunk is a törvényhozásnak sürgős feladatává teszik, hogy a rövid tartalmu szabadságvesztésbüntetéseknek alkalmas pótszereiről gondoskodjék. Ilyen a B.-on kivül az ugynevezett feltétele elitélés. Magától érthető, hogy nem osztható ama tulzásba menő nézet, mely a rövid tartamu szabadságvesztés-büntetéseknek teljes eltörlését hirdeti, holott a józan feladat nem ebben, hanem abban rejlenék, hogy a rövid szabadságvesztésbüntetések számának jelentékenyebb apasztásával, a pótszerek mellett még mindig szükségszerüen fenmaradó büntetéseknek teljes magánelzárással való végrehajtása lehetővé tetessék.

Birói felelősség

Annak a tágkörü hatalomnak ellensúlyozására, amellyel a birák az állampolgárok személyi és vagyoni érdekeinek megóvása végett föl vannak ruházva B. szolgál, amely kiterjed a biráknak (de a birósági hivatalnokoknak is) hivatalos kötelességeiknek szándékosan v. vétkes gondatlanságból történt vétkes megszegésére. A hivatalos kötelességek szándékos megsértését feltételezik a hivatali bűntettek és vétségek, a hivatali sikkasztás, a megvesztegetés, a hivatali visszaélés, a hivatalos hatalommal való visszaélés, a hivatalos erőszak, zsarolás v. hamisítás, a hivatalos titok közlése. A hivatalos kötelesség vétkes, de nem oly bűnös célból történt megszegése, hogy ez által illetéktelen haszon szereztessék, v. jogtalan kár okoztassék, fegyelmi vétség. A hivatali bűntett és vétség megtorlása a büntető törvény értelmében és a rendes büntető eljárás útján történik és azok miatt a megállapított büntetésen felül a viselt hivatal elvesztését is kimondják. A fegyelmi vétségek miatt megindított eljárást az 1871: VIII. t.-c. külön szabályozza. A fegyelmi biróságot a törvényszékek területen alkalmazott birósági hivatalnokokra nézve a törvényszék, az elsőfoku biróságok itélőbiráira és a kir. itélőtáblák hivatalnokaira nézve a kir. itélőtábla, a törvényszékek elnökeire s a kir. itélőtáblák biráira és a kir. Kuria hivatalnokaira nézve a kir. Kuria, a kir. itélőtábla elnökeire és a kir. Kuria itélőbiráira nézve a felsőház tagjaiból és a kir. Kuria biráiból alakított külön fegyelmi biróság képezi. A közvádló az illető biróságnál alkalmazott ügyész. A fegyelmi vétség büntetései: a rosszalás, a feddés, pénzbüntetés, hivatalvesztés. A biró vagyonilag is felel azért a kárért, melyet hivatalos kötelességének megsértése által okozott. A kártérítési kereset megindítására rendszerint szükséges, hogy a kereshetőséget fegyelmi eljárás utján előzetesen megállapítsa. Olyan károkért, melyeket a biró vagy birósági hivatalnok hivatalos minőségben elkövetett sikkasztás által magánfeleknek okozott, az állam is felelni tartozik.

Birói függetlenség

alatt szorosan véve azt értjük, hogy az állami igazságszolgáltatást e célra külön szervezett biróságok végzik, melyek a kormányzati hatóságoktól teljesen függetlenek és különösen, hogy törvényes ítéleteiket más hatóságok felül nem vizsgálhatják, föl nem függeszthetik, meg nem változtathatják; tágabb értelemben pedig ide sorolnak még némely intézkedéseket, melyek közvetve hatnak arra, hogy az objektiv igazság kiderítésének munkájában a biró minden idegen befolyástól ment lehessen. Mig az alkotmányosságra ujabban áttért államokban a B. Montesquieu tanának hatása alatt csak lassan fejlődik és Franciaországban először az 1790 aug. 24. törv. állapítja meg, addig hazánkban már régtől fogva törvények támogatják. Az 1492. X. t.-c. szerint: «a királyi felség, az ország egyházi és világi nagyjai a birák közül senkit sem kényszeríthetnek, hogy a szokások és törvények ellen cselekedjék»; valamint később is több törvény biztosítja. Így az 1791. XII. t.-c. szerint: «a király a biróságoknak megállapított rendjét meg nem változtathatja, a törvényesen hozott bírói itéletek végrehajtását nem akadályozhatja, mások által akadályoztatni nem engedheti, a birák törvényes itéleteit meg nem változtathatja, sem pedig saját részéről, vagy valamely politikai hatóság által felülvizsgálat alá nem vonhatja; hanem az igazságszolgáltatás az országnak eddig alkotott és ezután alkotandó törvényei és törvényes szokásai szerint valláskülönbség nélkül alkalmazott birák által gyakorlandó.» Hasonlót fejez ki az 1869. IV. t.-c. is. Ugyanott a B. érdekében intézkedik még alkotmányunk, midőn kimondja a biró elmozdíthatatlanságát (1848. XXIX., 1869. IV., 1871. IX.), továbbá, hogy a biróra inkompatibilis minden olyan foglalkozás, mely függetlenségét, habár csak társadalmi okokból is, befolyásolhatná (1869. IV.), végre, hogy ugyanazon biróságnál birói állásra az egymással rokonságban, sógorságban levők nem alkalmazhatók (1891. XVII.).

Birói gyakorlati vizsga

Az 1869. évi IV. t.-c. értelmében Magyarországon a birói hivatal viselésének előfeltételei közé tartozik a köz- és váltóügyvédi vagy gyakorlati bírói vizsga letétele. A gyakorlati birói vizsgára csak az bocsátható, ki a jogi tanfolyam elvégzése után három éven át joggyakorlaton volt. A vizsgát előbb az 1874. XXIV. évi t.-c., ma az 1891. évi XVII. t.-c. és az annak alapján kibocsátott 1891. 45.036. sz. igazságügyminiszteri rendelet szabályozza. Tárgyai a magyar közjog, polgári büntető, bánya-, kereskedelmi anyagi és alaki jog, váltó- és csődjog, közigazgatási és pénzügyi jog. A vizsga szóbeli és irásbeli, lényegesen gyakorlati jellegü. A képesítés egyszerü v. kitűnő. A vizsgát csakis a Budapesten szervezett vizsgáló bizottság előtt lehet letenni, melynek elnökét és tagjait 3 évre az igazságügyminiszter nevezi ki. Egy vizsgálat bizottsága az elnökön kívül 3 tagból áll.


Kezdőlap

˙