Bloch

1. József, magyar hegedűművész és zeneszerző, szül. Budapesten 1862 január 5-én. Első nyilvános fellépésekor 12 éves volt. A Nemzeti Zenedében s az Orsz. Zeneakadémián tanult; hegedűlni Gobbi A.-nál kezdett, mig Huber K.-nak legkiválóbb tanítványa lett; a zeneszerzésben Volkmann R. volt mestere. Alig 16 éves korában segédtanár lett a N. Zenedében, de tanulási vágya csakhamar Párisba üzte, hol a Conservatoire-t látogatta és számos hangversenyen vett részt hét éven át. Hazatérve, a Hubay-Popper vonósnégyes tagja lett, az maradt is ennek feloszlásáig (1892). A hegedűjáték tanárává neveztek ki az Orsz. m. kir. Zeneakadémián 1889., a Nemzeti Zenedében 1890. - Művei: kisebb hegedűdarabok, két nagyobbszabású suite zenekarra.

2. B. Mózes, a budapesti orsz. rabbiképző-intézet tanára, szül. Ronsbergben, Csehországban 1815 febr. 2. 1841-53-ig Wottizban (Csehország), 1853-56-ig Herman-Miestetschben (Csehország), 1856-77. Leipnikban (Morvaország) volt rabbi; 1877 óta a budapesti rabbiképző intézet talmudtanára. Munkái: A zsidóság instituciói (Bécs 1879 és Przemysl 1884, 2 köt. Héber nyelven); A mozaiko-talmudi rendőrjog (Budapest 1879); A polgári perrendtartás a mozaiko-rabbinikus jog szerint (Budapest 1882); Az etika a halákhában (u. o. 1886); A mozaiko-talmudi örökösödési jog (u. o. 1890). Utóbbi négy munkája németül is megjelent.

Bloch

Károly, 1. dán festő, szül. Kopenhágában 1834 máj. 23. A tengerészeti pályára készült, de idejekorán felismerte igazi tehetségét és 1849-ben beiratkozott szülővárosának művészeti akadémiájára. 1854-től 1859-ig részint komoly, részint idillikus és humoros genreképeket festett, melyeknek tárgyát a dán népéletből vette. 1859-től 1865-ig Olaszországban lakott, ahol hasonló irányu, de az olasz népélet tanulmányozásából eredő genreképeket festett. Rómában való tartózkodásának utolsó idejében Sámson a filiszteusok közt címü nagy kompoziciójával (1863) a történeti szakma felé fordult. 1864. befejezte Jairus leányának feltámasztása c. festményét. Mindkét képét megvették a dán nemzeti muzeum számára. Még nagyobb dicsőséget aratott az athéni királyi palota számára 1865. készített Prométheus megszabadítása címü óriási méretü képével. A dán akadémia megválasztotta tagjának, egy gazdag műpártoló pedig tőle 22 ujtestamentumi tárgyu festményt rendelt meg a leégése után restaurált frederiksborgi kastély kápolnája számára. E képek nagyobbrészt már elkészültek. B. 1865 óta ismét Kopenhágábán lakik. Több nagy történeti képén kivül (Niels Ebbesen Randersben meglepi Geert holsteini grófot, gróf Moltke Gerup Fünenben, Sámson és Delila, mely a leégett christiansborgi kastéllyal együtt 1884. elpusztult), mint már említettük, festett római és dán genreképeket, azonkivül néhány oltárképet is. Genreképeiben rendkivül élénk a jellemzés, ellenben vallásos festményei modorosak és merevek a formában.

2. B. Márkus Eleázár, német ichtiologus, szül. Ansbachban 1723., megh. Karlsbadban 1799 aug. 6. Mint gyakorló orvos élt Berlinben. Főmunkája: Allgemeine Naturgeschichte der Fische (Berlin 1782-95, 12 köt., 432 színes képpel); Systema ichtyologiae iconibus CX illustratum c. munkája befejezetlenül maradt.

Blochausen

Félix báró, luxemburgi államférfi, szül. 1834 márc. 25. Belgiumban és Franciaországban tanulta a jogot, 1860. Diekirchben képviselőnek választották, 1874. pedig államminiszterré nevezték ki. Pénzügyi műveletei bukással végződtek, valamint az a terve is meghiusult, hogy a luxemburgi trónöröklést a Hollanddal való perszonális unió alapján létrehozza. Államosítani akarta a Prinz Heinrich-vasutat, de ez a terve sem sikerült, mi bukását okozta (1885 febr. 20.). Később ujra megválasztották képviselőnek.

Blochmann

Károly Jusztusz, német pedagogus, a róla elnevezett drezdai nevelőház alapítója, szül. Reichstädtben 1786 febr. 19., megh. Genfben 1855 máj. 31. Yverdonban, Pestalozzi intézetében volt tanító. 1834. alapította Drezdában a Blochmannsche Institutot, s mikor ez a Bisthum-gimnáziummal egyesült, az intézetet 1451-ig igazgatta. Irodalmilag keveset foglalkozott. Pestalozzi születésének száz éves fordulójára irta e művét: H. Pestalozzi, Lipcse 1846.

Block

1. Albrecht, német gazda, született Saganban 1774., meghalt Karolathban (Porosz-Szilézia) 1847. Ifjúságát szegénységben töltötte és fogyatékos oktatásban részesült, jeles tehetségeivel és nagy szorgalmával azonban kora legjelesebb mezőgazdái és szakirói közé küzdötte fel magát. Több gazdaságban mint gazdatiszt működött, 1811 a schieraui jószágot szerezte meg s ott gazdasági iskolát alapított. 1835. gazdasági tanácsos s utóbb a porosz-sziléziai hitelintézet igazgatója lett. B.-nek nagy érdemei vannak a váltógazdaság, trágyakezelés, a burgonyatermelés s a juhászat előmozdítása körül. Tevékeny életének gazdag tapasztalását és tanulmányainak eredményeit ily címü nagybecsü munkában hagyta az utókorra: Mittheilungen landw. Erfahrungen, Ansichten u. Grundsätze (2 kiad., Boroszló 1837-1839, 3 köt. ).

2. B. Mór, francia statisztikus és nemzetgazdasági iró, szül. Berlinben 1816 febr. 18. Párisban, Bonnban és Giessenben tanult, majd Franciaországba visszatérve, 1844. a földmívelési miniszteriumban alkalmazták 1852. pedig a statisztikai hivatalnak lett tagja. Állásáról azonban tiz év mulva (1862) lemondott, hogy kizárólag az irodalomnak élhessen. 1880 óta az Académie des sciences morales et politiques tagja. B. két közkézen forgó évkönyvet ád ki: az Annuaire de l' administration française (1858 óta) és az Annuaire de l' économie politique et de la statistique (1856 óta) címüt. Ezek mellett következő önálló műveit említhetjük: Des charges de l' agriculture dans les divers pays (Páris 1851); L' Espagne en 1850 (1851); Dictionnaire de l' administration françalse (1855-56); Statistique de la France comparée avec les autres États de l' Europe (2 kötet, 1860); Dictionnaire général de la politique (1884); Puissance comparée des divers États de l' Europe (1862); L' Europe politique et sociale (1869); Lés théoreciens du socialisme en Allemagne (1873); Petit manuel d' économie politique (1873, 8. kiadás 1880); Les communes et la liberté (1877); Traité historique et pratique de statistique (1878); Les progrés de la science économique depuis A. Smith (1890). Magyarul megjelent: Népszerü nemzetgazdaságtan. A francia akadémia által a legelső díjjal koronázott pályamű. A 10. kiadás után ford. s a nép és iskolai könyvtárak használatára átdolgozta Dobóczky Lajos (Budapest 1883, Franklin társ.).

Blocus

1. Forgalomzár.

Bloedit

(ásv., Astrakanit, Simonyit), viztartalmu szulfát ásvány, kénsavas magnézium és nátrium kettős sója (Na2SO4+MgSO4+4H2O). Szintelen egyhajlásu kristályokban (Hallstadt, Stassfurt) és sárgás vaskos tömegekben fordul elő. Az ásványt Bloede mineralogus és kémikus nevéről nevezték el.

Bloemaert

(ejtsd: blumárt) 1. Ábrahám, hollandi festő, szül. Gorkumban 1564., megh. 1651. Sokat vándorolt; egy ideig id. Franken Jeromos tanítvány a volt Párisban. 1591. amsterdami polgár lett, de csakhamar visszatért s 1595. Utrechtben állandóan megtelepedett. Első műve Niobenek és gyermekeinek büntetése 1591-ből a kopenhágai képtárban. Ebben, valamint következő műveiben, melyek mitoszi vagy bibliai tárgyuak, egészen az olasz modorosság követőjének mutatkozik. Később, a XVII. század harmadik tizedétől fogva, némileg szakított ez iránnyal, jobban tanulmányozta a természetet és a színezésre is több-több gondot fordított. Tanuskodnak e mellett Venus és Adónis (1632, Kopenhága), Péleus és Thetis lakodalma (1638, Hága) és Neptunus diadala (Stotckholm) c. képei. Utolsó éveiben tanítványainak hatása alatt állott. A rézmaratást is művelte. - Fia 2. B. Henrik, szül. Utrechtben 1601 körül, megh. ugyanott 1672-ben; atyja tanítványa volt, történeti, bibliai és genreképeket festett, művészetének jelentőgége vajmi kevés. Kiválóbb képei közé tartozik a m. országos képtárában az Olvasó agg képe (1651). c. - 3. B. Kornél, B. Ábrahám második fia, szül. Utrechtben 1603 körül, főleg rézmetszéssel foglalkozott. - 4. B. Adorján, B. Árahám harmadik fia, szül. Ultrechtben 1609 után, megh. u. o. 1666., tájképeket festett, amelyek minden ügyes kivitelük mellett csak kevés eredetiségre vallanak.

Bloemfontein

(ejtsd: blumfontájn), Oranje délafrikai köztársaság fővárosa, a Modder közelében, (1889) 3320 lak., kik élénk gyapjukereskedést üznek. B.-t egészséges éghajlata miatt mellbetegeknek ajánlják lakóhelyül.

Blois

Loir-et-Cher franciaországi département székhelye, a Loire mellett emelkedő meredek dombon, (1891) 22.558 lak., ecet-, csokoládé-, tapiokagyárral, keztyü-, billardgolyó-, butor s cipőkészítéssel, agyagiparral, szeszgyártással és kémiai iparral, élénk bor-, gabona- és lókereskedéssel. B. felső és alsó városra oszlik; amannak szűk és meredek utcái vannak, emez rendesen épült, szép kőpartokkal a Loire mentén, amelyen pompás hid vezet a Vienne nevü külvárosba. Legrégibb épülete a Saint-Laumer klastrom temploma, amelyet 1186. alapítottak. Érdekes temploma volt az Üdvözítőről elnevezett templom; 1329 ápr. 21. ebben áldotta meg a chartres-i püspök az orléansi szűz zászlóját és későbben ugyanebben kötött örök szövetséget III. Henrik király Guise Henrikkel, mit két hónappal későbben Giusenek orgyilkos uton való kivégzése követett. A katasztrófa a templommal szemben B. kastélyban ment végbe. A régi, XI. századból való kastélynak csak egy tornya maradt meg, XII. Lajos 1498., későbben pedig I. Ferenc és utána Gaston d' Orléans egészen ujra építtették; pompás benne a Mansardtól eredő lépcső. A kastély most múzeum, ugyanitt van a 35.000 kötetből álló könyvtár, amelyben nagyszámu értékes kézirat van. Sok B.-ban a régi palota: Epernon hercegé, Guise-Hurault-családé és. az Aumale-palota, amelyben XII. Lajos korából való, teljesen jó karban levő, igen értékes festmények láthatók. A várost még Denis Papin szobra ékesíti. Római régiségei bizonyítják, hogy már a rómaiak korában is fönnállott. Toursi Gergely Blesae néven említi. Mint a Blesensis pagus (Blaisois) főhelyét a Champagne gróf család tagjai kormányozták, akik közül István az angol trónra került. 1397. az orléansi hercegek szerezték meg. 1498. a francia koronával egyesíttetett. Az utolsó Valoisk kedvelt tartózkodási helye volt; ekkor élte fénykorát. B. Amboise kardinálisnak (meghalt 1510), XII. Lajos királynak, Guise Henriknek (megh. 1664) és Denis Papinnak (meghalt 1790) a szülővárosa. V. ö. Saussaye, Histoire de la ville de B., ( 7. kiad. 1875); u. a., Blois et ses environs, 1862. (6. kiad. )


Kezdőlap

˙