Bobory

Károly, r. kat. pap, hit- és bölcsészettudor, szül. Pesten 1807 márc. 31., megh. Nagy-Kátán 1879 jun. 15. Hat fitestvére közül öt katonai szolgálatba lépett s ezek közül kettő: György és Kálmán 1848-49-ki szabadságharcunkban is tevékeny részt vett. B. iskoláit Pesten, Vácon és a bécsi Pazmaneumban végezte. 1835. a pesti egyetemen az ó-testamentomi szövegmagyarázatot és a keleti nyelveket tanította. 1846. ceglédi pap lett, hol minden gondját a reá bizott hivek lelki és testi jólétének gyarapítása képezte. Az ő határt nem ismerő lángoló hazafisága polgártársainak ezt a feltétlen bizalmát a haza javára fényesen fel is használta, mikor 1848 nyarán Kossuth Lajos fogadtatására előkészítette a ceglédieket. B. ettől kezdve az egész szabadságharcban tevékeny részt vett. A szabadságharc bukásával elfogták és halálra itélték, de kegyelemből 15 évi várfogságot kapott s 1857. évi május hó végéig Csehországban Josephstadtban volt elzárva. Kiszabadulása után előbb Félegyházán káplánkodott, mert lelkészi állomását vissza nem nyerhette, ezután Ceglédre ment lakni, hol országgyülési képviselővé választatván, 1875-ig képviselte e kerületet. Ez utóbbi évben nyerte el a nagy-kátrai r. k. lelkészi állást. B. politikailag a legszélsőbb ellenzéknek volt rendíthetetlen hive. Irodalmilag is munkás ember volt; alapította az Uj Korszak címü lapot 1868. Ugyan akkor jelent meg nagy feltünést keltett munkája: Polgári házasság címmel.

B.-kácsa v. császár-kácsa. A házi kácsának egy fajtája, melyet, ámbár gazdasági tekintetben is jónak mondható - jó tojó és husa izletes - inkább diszszárnyasként tenyésztének. Főjellege, hogy fején husos bubot visel, mely nagyon finom pelyhes tollazattal van benőve. Két változata van: a sárga B., mely kivéve a bóbitát, sárga tollazatu mely a gácsernál fakósárga - a fején, a nyak felső oldalán és a vállakon sötétebb árnyalattal -, a jércénél chamois-sárga; a fehér B. tollazata hófehér. Edzett, igénytelen fajta, melynek tenyésztése nagy gondot nem igényel.

Boborykin

Dmitrijevics Péter, orosz iró, szül. Njizsnjij-Novgorodban 1836 aug. 15. (ó napt.), előkelő nemes családból s mint ilyen u. n. nemesi nevelésben részesült, t. i. már fiatal korában több nyelvet tudott s a szépművészetekben is jártas volt. A kazani mérnöki gimnáziumban, azután az ottani egyetemen a legjobb tanulók egyike volt s már tanuló korában lefordította Lehmann vegytanát. Kazanból a dorpáti egyetemre ment, ahol öt évig tanulván, végig járta az orvosi tanfolyamot s nemcsak tudományos művek fordításával foglalkozott, hanem drámákat is irt: Fantazer (Ábrándozó), Rebjonok (A gyerek) és Odnodvorec (k. b. Hétszilvafás) cimek alatt. Ez utóbbi nyomtatásban is megjelenvén, a fiatal 24 éves emberre oly befolyással volt, hogy végkép szakított a tudományos pályával s Szt.-Pétervárra ment azzal az elhatározással, hogy iró lesz. Itt is beiratkozott azonban az egyetemre, de nemsokára megkapván örökségét, már 1863. saját kiadásában egy közlönyt szerkesztett: Biblioteka dlja cstenija (Olvasó könyvtár) cimen. Későbben a közlöny megszünvén B. kizárólag az irásra adta magát. Egymásután jelentek meg elbeszélései, regényei, melyek közt kiválóbbak: Zsertva vecsernjaja (Esteli áldozat), Szolidnyja dobrodjetjelji (Szolid jóltevők), Doktor Cybujka, Kitajgorod (Khinaváros, Moszkvának egyik városrésze), Iz novih (Egy az uj emberek közül), Na uscserbje (Meredek felett) stb., legujabb regénye Vaszilij Tjerkin cimen 1892. a Vjesztnjik Jevropy folyóiratban jelent meg s az orosz állapotoknak kiméletlen feltárása miatt hazájában, de külföldön is nagy feltünést keltett. B. nagy megfigyelő képességgel és élénk temperamentummal rendelkezik, ami nemcsak műveiben, hanem életmódjában is nyilvánul, egy-egy városban alig tölt egy-két hónapot, folytonosan utazik ide s tova. Emiatt nem igen találhatók műveiben komolyabban, alaposabban kigondolt s szigoruan és következetesen. megrajzolt tárgyak és tipusok s bár elbeszéléseiben mindig érdekes, ezt inkább a részletezéssel éri el, nagyon emlékeztetve a Zola-féle naturalisztikus irányra.

Bobot

(Boboth), kisközség Trencsén vármegye boni j.-ban, (1891) 523 tót és német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Van papirgyára, mely kizárólag csomagolópapirt készít.

Bobota

község Szerém vmegye vukovári járásában, (1891) 2230 horvát-szerb lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Mint politikai községnek 3523 lak. (94 magyar) van.

Bobovac

kisközség Zágráb vmegye kosztajnicai j.-ban, (1891) 1096 horvát lak. 2. B., várrom Boszniában, Sarajevo kerületi kapitányságban, Catiéi vasuti állomás közelében, a Trsztenica völgyében. Egykoron a boszniaibánok és királyoknak volt székhelye. Bosznia utolsó királya Tomasevics István 1460. székhelyét Jajcába tette át, mivel B. a törökök támadásainak nagyon ki volt téve. De végzetét evvel elhárítani nem tudta, mert 1463 máj. 22. Radak várkapitány II. Mohammednek a várat feladta; a szultán az erősséget leromboltatta és Radakot lefejeztette.

Bobrinec

város Kerszon D. oroszországi kormányzóságban, a B. partján, 193 km.-re Kerszontól, (1890) 10.053 lak., dohánygyártással. Közelében sok kurgan látható.

Bobrka

B. kerületi kapitányság székhelye Galiciában, 31 km.-re Lembergtől, (1890) 4939 lak., vászonszövéssel.

Bobró

kisközség Árva vm. námesztói j.-ban, (1891) 1512 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Lakói kitünő vásznat szőnek s azzal a külföldön is kereskednek.

Bobróc

(Nagy-), kisközség Liptó vmegye liptó-szent-miklósi j.-ban (1891) 1597 tót lak., van postahivatala és postatakarékpénztára.

Bobrov

B. kerület székhelye Voronezs orosz kormányzóságban, a Bitjuga mellett, 100 km.-re Voronestől, (1885) 3660 lak., gyümölcstermesztéssel.


Kezdőlap

˙