Bókai

1. Árpád, egyetemi orvostanár a budapesti egyetemen. Született Pesten 1856. Doktorrá avattatott 1879. Eleinte Balogh Kálmán segédje volt a gyógyszertani tanszéknél, majd Korányi Frigyes tanár mellett működött mint tanársegéd. 1883. egyetemi dócense lett a belgyógyászati diagnosztikának. Ugyanebben az évben mint rendes tanár nyert meghívást a kolozsvári egyetemre, hol 7 éven át működött, gyógyszertant és általános kórtant adva elő. 1890. Budapestre nevezték ki a gyógyszertan rendes tanárává. Főbb munkái: Dolgozatok a kolozsvári Ferenc József tud. egyetem gyógyszertani és ált. kórtani intézetéből (1. köt. 1888); Újabb gyógyszerek (Budapest 1891); Vénygyüjtemény, mely 3 év alatt 4 kiadást ért. Szerkeszti a Magyar Orvosi Archivum-ot. Szerkesztette a Korányi Frigyes 25 éves tanári jubileumára kiadott Jubiláris dolgozatokat 1891.

2. B. János idősb. a gyermekgyógyászat egyet. ny. r. tanára, a pesti Stefánia szegény-gyermek kórház igazgatója, szül. Iglón (Szepes vm.) 1822., megh. Budapesten 1884 okt. 20. Az orvosi tanfolyamot Pesten és Bécsben végezvén, 1847. Pesten doktorrá avattatott. 1847. a gyermekkórház segédorvosa lett Schoepf-Merey tanár mellett, majd ennek az országból való távoztával ideiglenes, 1852. pedig a kórház rendes igazgató-főorvosává választatott. 1861. magántanárrá képesíttetett, 1867. a gyermekgyógyászatnak ny. rendkívüli, 1873. érdemei elismeréseül ugyanannak nyilv. rendes tanárává nevezték ki, jóllehet, hogy a gyermekgyógyászatnak rendszeresített tanszéke nem volt. 1872. kir. tanácsosi címmel, 1884. (az új kórházi épület felavatása alkalmából) a III. oszt. vaskorona-renddel tüntették ki. 1868-74-ig a budapesti orvosegylet elnöke, azonkívül a m. orvosi könyvkiadótársulat alelnöke és igazgatósági tagja volt. 1877. a közegészségügyi tanács tagjává neveztetett ki. Az irányában fennállott bizalomnak tanuja az a kitüntetés is, mely azzal érte, hogy Balassa tanár halálával a királyné Mária Valéria főhercegnő orvosi gondozását ő reá bizta. Tagja volt a főváros törvényhatósági bizottságának, preszbitere volt az ágost. ev. magyar egyháznak. A gyermekkórház új épületének létrehozása az ő érdeme. Az ő fáradhatlan munkássága nyerte meg ennek az intézetnek a királyi család, a kormány s az emberbarátok pártolását. Életében mint gyakorló orvos a közönség és orvostársai egyforma nagyrabecsülésével találkozott. Ő tekinthető a gyermekgyógyászat megalapítójának hazánkban. Külföldön is jő hire volt. Irodalmi munkássága felöleli a gyermekgyógyászat minden tárgyát; értekezései és monografiái a garatmögötti tályogokról, a garatmögötti mirigylobról, a húgykövekről stb. Orvosi Hetilapban, a magyar orvosi könyvkiadó társulat könyvtárában, a Jahrbuch für Kinderheilkunde-ban s Gerhardt würzburgi tanár Handbuch der Kinderkrankheiten c. gyüjtőmunkájában jelentek meg.

3. B. János ifj., rk. egyetemi tanár s a budapesti Stefánia gyermekkórház igazgató-főorvosa, fia néhai id. Bókai János egyetemi tanár és gyermekkórházi igazgatónak, szül. Budapesten 1858. Tanult a budapesti egyetemen, doktorrá avattatott 1880. A Stefánia gyermekkórházban 1883. rendelő főorvossá, 1884. helyettes igazgatóvá, majd atyja elhalálozása után igazgató-főorvossá választatott. Az egyetemi dócensi címet 1885. nyerte el, rendkívüli tanárrá 1891. neveztetett ki. 1892 január óta rendkívüli tagja az orsz. közegészsegi tanácsnak. 1885 óta a lipcsei Jahrbuch für Kinderheilkunde szerkesztő-bizottságának tagja. Szakba vágó dolgozatai hazai és német lapokban jelentek meg. Munkálatainak egy része két önálló kötetben jelent meg: Gyermekgyógyászati kórrajzok és Közlemények a heveny fertőző kórokról címen. Magyarországon a croup operativ kezelésében B. alkalmazta először az amerikai O'Dwyer-féle intubációt.

Bokaj-Alfalu

kisközség 793 lak., és Bokaj-Felfalu, kisközség, 490 oláh lak., Hunyad vmegye algyógyi j.-ban. Előbbi körjegyzői székhely, Mátyás idejében a Bakaji-család birtoka és lakóhelye volt. Kapi György kastélyának romjai is láthatók. A Hora-lázadáskor 1784 nov. 6. váratlanul ide lerohant oláh felkelők a Thoroczkay-család házszentelőjén a családot rokonságával és a bokaji társbirtokossággal lemészárolták. Határában Piatra Tomi őskori telep. Kitünő szőllő terem B.-nak a Marosra néző hegyoldalain.

Bokelberg

Ernő, a magyar tornászatnak egyik legérdemesebb művelője és terjesztője, szül. Hannoverában 1839., megh. Budapesten 1891 nov. 17. Katonai intézetben nevelkedett, a honnan kilépvén, csakhamar tiszti rangot nyert és mint főhadnagy részt vett az 1864-ik évi schleswig-holsteini hadjáratban. 1865. került Budapestre, hol még azon évben a nemzeti tornaegylet művezetőjévé megválasztatván, ettől kezdve szakadatlanul a magyar tornászat, tűzoltás és mentési ügy fejlesztésének szentelte tehetségét és tanulságát. B.-nek úgyis mint gyakorlati tornásznak, úgyis mint a helyes elmélet emberének és kitünő vezetőnek maradandó érdemei vannak a magyar tornászat fejlesztése terén. A testgyakorlás fejlesztését magyar alapra kivánta helyezni és dacára német eredetének, magyar torna-műszói a legjobbak közé tartoznak. A tűzoltás rendszeresítése körül is tetemes érdemei vannak, mert Matolay Elekkel gróf Széchenyi Ödönnel és Follmann Alajossal együtt, megalkotói közé tartozott a pesti önkéntes tűzoltó-egyesületnek. Hasonló érdemeket szerzett a mentési szolgálat szervezése körül. Sokat fáradozott az országos vörös kereszt-egyesület ügyében is, és ő volt az első, aki a sebesülteket gondozó csapatot szervezett és beoktatott s ellátta a saját terve szerint átalakított és jónak talált sebesültszállító kocsival. Önálló művei: A tornázás versenyszabályai (Budapest 1890), Reformjavaslatok a tornatanításról (u. o. 1891).

Bokelmann

Lajos, német festő, szül. St.-Jürgenben, Bréma mellett 1844 febr. 4. A düsseldorfi akadémián, majd Sohn V. műtermében tanult. Rendkívül jellemzetesek, élethűek Karácsony előtt (1878), Választási küzdelem (1880), A kivándorlók (1882, Drezda), Törvényszék (1883), A monte-carlói játékbank (1884) c. művei, melyek az elrendezésben azonban még némi hiányt mutatnak. Legkiválóbb művei: A végrendelet fölbontása (1879, berlini nemzeti képtár). Az elfogatás (1881, tartományi múzeum, Hannover). 1879. B. a berlini kiállítás nagy arany éremét nyerte.

Boker

György Henrik, amerikai költő, született Philadelphiában 1823 okt. 6., megh. u. o. 1890 jan. 2. Jogot tanult, 1871. miniszterrezidens volt Konstantinápolyban, 1875. követ Szt.-Pétervárott. 1879. tért vissza Philadelphiába. A következő munkákat tette közzé: The Lesson of Life and other poems (1847), Calynos (tragédia 1848) s Anna Boleyn (1850), Leonor de Guzman, Francesca da Rimini drámák; Plays and poems (1856). Poems of war (1864), Sonnets (1886).

Bokhara

(v. mint az arabok nevezik: Maveraülner), emirátus Közép-Ázsiában Orosz-Turkesztán, a Pamir-fensík, Afganisztán, az oroszok uralma alatt álló Turkomán-föld és Khiva között. Területe 205.000 km2. B. nagyobbára sík, futóhomokkal fedett föld. Hegyek, a Tien-Sán ágai (Terektau, Ak-tau, Kara-tau) csak É-on takarják. Főfolyója és B. igazi éltető eleme a körülbelül 700 km. hosszu Zerafsan és az Amu-Darja, kisebb mellékvizeivel: az Ab-i Hisszárral és Szurk-abbal. Éghajlata kontinentális, száraz és egészséges; a nyár meleg, télen gyakorta esik a hő. A föld csak ott termékeny, ahol öntözhető, ami az egész területnek alig teszi 10-15-öd részét. Termesztenek pamutot, rizst, buzát, rozsot, kukoricát, szezámot, dinnyét, különféle zöldséget, dohányt, jó gyümölcsöket és sok eperfát. A házi állatok száma nagy; köztük az első helyet a kövérfarku juh és a kecske foglalja el; nagyobb számmal vannak még a szamarak, egypúpu tevék és a lovak. A vad állatok gyérek. A lakosok száma: 1.250.009 (6 egy km2-re). Az uralkodó néptörzs az özbég (az emir a Mangit törzsből való); vannak azonkívül tadsikok, kirgizek, arabok, merviek, persák, hinduk és zsidók. Az ipar kizárólag házi ipar és csak a legszükségesebb tárgyak előállítására szorítkozik. A kereskedelem azonban az utak hiánya dacára elég élénk, ami B. fekvésének köszönhető; egyedül az Oroszországgal való forgalom valami 9 millió rubelre rug. Az emir korlátlan ura alattvalóinak. B. 6 kerületre van beosztva. A főváros B. Egyéb jelentékenyebb helységek: Kermine, Hisszár, amelynek citadellájában az emir kincseit őrzik, Csardsui, ahol vasuti híd visz át az Amudarján, és Karsi; kisebb helységek: Katorcsi, Nurata, Karaköl stb. A hadsereg 12.000 emberből áll.

Története: A Zerafsan körül elterülő vidéket a Zendaveszta Szugda néven ismeri; az ókori persa birodalomnak ez volt a Sogdiana nevü tartománya. B. alapítójául a hagyomány Efrasziabot tartja, egy hatalmas turáni harcost. A hagyomány köde csak akkor kezd B. történelmében foszlani, midőn az arabok a VII. és VIII. században az iszlamot teszik benne uralkodó vallássá. Az arabok betöréseinek és az ebből keletkezett villongásoknak a IX. században a Szaman családból (Balkhból) való Izmail vet véget és magát B.-nak meg Khivának emirjévé teszi. Utódai alatt a béke nem sokáig tartott. 1218. B.-t elfoglalta Dsingiz khán. Ekkor szorították ki a persa elemet az özbégek. Dsingiz utódai uralmának a XIV. sz.-ban Tamerlan (l. o.) vetett véget, aki Szamarkandot egész Ázsia fővárosává akarta tenni és B.-t is a jólét magas fokára emelte. Halálával tervei is sírba szállottak. A tulajdonképeni B. nemzeti történelme a XVI. sz.-ban kezdődik, midőn Ebulkeir khán a Seibani dinasztiát alapítja meg. Utódai közül Abdullah khán (szül. 1544.) volt egyike a legjelesebbeknek; uralma alatt B. újra fölvirágzott és határai kiterjesztettek. A rája következő uralkodók alatt azonban B. ismét pártharcoknak és a szomszédok ellenséges betöréseinek vált színhelyévé. 1784. a Mangit dinasztia ragadta magához az uralmat. Ennek egyik tagja Naszrullah (1826-60) fanatizmusa és kegyetlensége által hirhedett el. 1842. az angol Stoddartot és Conollyt kivégeztette; Khokand ellen makacs és vérengző háborúkat viselt és még halálos ágyán maga mellett fejeztette le egyik nejét. Utóda, Muszaffar-ed-din folytatta a háborút Khokand ellen; eközben az oroszokkal is viszálkodásba keveredett; ezek 1866. Csernajev vezérlete alatt betörtek B.-ba, de visszaszoríttattak. Romanovszki vezérlete alatt azonban megujítják a támadásukat, máj. 20. megverik az emir hadait, több kisebb várat, azután Dsizákot elfoglalják; folytatják a háborút 1867 és 1868.; ez utóbbi évben Kaufmann megszállja Szamarkandot és még egyszer jul. 14. tönkre teszi az emir seregeit. Ekkor végre létre lön a béke. Eszerint B. elvesztette a Zerafsan felső völgyét, hadi kárpótlásul közel egymillió frtot fizetett és országában az oroszoknak szabad kereskedést biztosított. Későbben (1868) az oroszok segítséget küldtek az emirnek saját fellázadó fia ellen. A khivai háborúban az emir nyújtott segítséget az oroszoknak, amiért Khiva DNy-i részét kapta. Muszaffar-ed-dint 1882. Abdul-ahad váltotta fel, aki 1886. az oroszok ösztönzésére eltörülte a rabszolgaságot és aki ma már alig egyéb, mint az oroszok helytartója. 1893 januárban az emir Szt.-Pétervárott a cárnál tisztelgett és hír szerint hajlandónak nyilatkozott arra, hogy országát bő évi díj fejében az oroszoknak átengedi. Ez ajánlatot azonban nem fogadták el. Márciusban az emir megint visszatért országába. Látogatása alkalmával beleegyezett, hogy B. az orosz vámterülethez csatoltassék. Az utazók, akik B.-t megismertették, a következők: Ruy Gonzales de Clavijo, III. Henrik kasztiliai király követe (1404); Mir-Izzet-Ullah (1812); Meyendorf (1820); Alexandre Burnes (1831); Khanikov, Lehmann és Bogoszlovszki (1841); hires hazánkfia Vámbéry Ármin (1863); Majev (1878); Osanin (1878); Herman (1878; Bonvalot és Capus (1881).

B., az ugyanily nevü emirátus fővárosa, az alsó Zerafsán közelében, 70.000 lak. Tornyokkal megerősített falak környékezik, amelyeken számos kapu vezet a városba; szűk, piszkos utcákkal, 5 nagy és több mint 100 kisebb mecsettel, valami 140 mohammedánus iskolával; bazárokkal és karavánszerájokkal. Az emir palotája két megerősített toronnyal dombon áll. Konstantinápoly után B.-t tekintik az iszlam legkiválóbb helyének; mellékneve i-Serif, a szent. Lakói selyem- és gyapotkelméket, durva kendőket, jó pengéket készítenek és bőrt gyártanak; kereskedelme igen élénk. B.-t az egykori Trybactrának tartják, mely város Sogdianában épült. Dsingiz khán és Timur idejében a mohammedánus tudományosságnak volt középpontja (állítólag 10.000 tanuló tanult benne). - B. (Kis-), helytelen elnevezése keleti Turkesztán-nak (l. o.)

Bokhara-bőrök

még meg nem született fekete bárányok finom bőrei, melyeknek gyapját mesterségesen simították s bodorították. Bokhara s Khiva szolgáltatja a legjobbakat, Sirasz s Rum Persiában a kisebb értéküeket. Ezekből készülnek a persáknak lábnyi magas, kúpalaku süvegei.

Bokhara-szőnyeg

kecske- és teveszőrből csomózott kemény szőnyeg, melyet a bokharai tatár népek készítenek.

Bokhári

(Bukhári) Abu Abdelláh Muhammed b. Iszmail al-, a mohammedán hagyomány (1. Hadíth) leghiresebb gyüjtője, szül. Bokharában 809., meghalt Khartankban, Szamarkand mellett 870. Már 17 éves korában Mekkában és Medinában a vallásos tudományokkal foglalkozott, innen pedig 16 éven át a mohammedán világ nagy részét beutazta, hogy a hagyomány leghiresebb ismerői szájából a próféta mondásait és a szent történetre vonatkozó tudósításokat hallhassa. A mohammedánok 600.000-re teszik a B.-től öösszegyüjtött hagyományos mondásokat, melyekből, miután azokat módszeres elvei szerint megrostálta, 7275-öt mint hiteles hagyományt, tartalom szerint elrendezett fejezetekben rendszeresen összeállított. E gyüjteményt (Al-dsámi'al-szahih) a mohammedánok nagy kegyelettel tisztelik és a korán után a legszentebb könyvnek tartják. B. sírjához az iszlám hívei áhitattal zarándokolnak. B. műve a mohammedán tanulmányokban mint alapmunka nagy jelentőséggel bir; amaz ú. n. hat könyv-nek (al-kutub al-szitta) egyike, melyekből a hiteles hagyomány ismeretét merítik; sok magyarázó munkát kapcsoltak hozzá, melyek közül a leghiresebb Al-Kasztalláni (megh. 1517.) kommentárja 10 kötetben. A szövegnek és kommentárnak számos kiadása van keleten. Európában Krehl L. kezdte meg B. műveinek kiadását, melyből csak 3 kötet jelent meg (Le Recueil des traditions mahométans par el-B. Leida 1862-1868). V. ö.: Goldziher, Muhammedanische Studien, 2. köt. (Halle 1890).

Bokkeveld

két vidék neve Dél-Afrikában, a Cape (Fok-) gyarmatban; az É.-i vagyis hideg B. marhatenyésztésre, a D-i vagyis meleg B. szőllő- és gabonatermelésre is alkalmas; fővárosát, Cerest, mellbetegek szokták felkeresni.


Kezdőlap

˙