Boldogasszony ünnepe

az alföldi nép szerint a szombat, melyen régente nem is dolgoztak.

Boldoggá avatás

(lat. beatificatio v. canonisa-tio.), a szentté-avatással vegyesen és felváltva használatos szó, azon tény és eljárásnak kifejezése, mellyel istennek szentség hírében meghalt valamely szolgája a szentek névjegyzékébe (canon) felvétetik és ekként a hívek elé utánzandó példaképül, valamint tiszteletük és segítséghívásuk tárgyául állíttatik. Mig a régibb időkben az ily B.-t a püspök v. a nép szava végezte, III. Sándor pápa azt 1170. a pápa által teljesítendő cselekménynek jelentette ki és VIII. Orbán (1623-44) a B.-nál megtartandó eljárási módozatot is megállapította. Az eljárási módozat ügyében kibocsátott, egyedül érvényes pápai dekrétumok szerint a B.-nál 3 fokozatot kell megkülönböztetni: 1. a püspöki ügyvizsgálatot, amelyben azon helybeli püspök, ahol a boldoggá avatandó elhunyt, arra nézve tart szigoru nyomozást, hogy a boldoggá avatandó nem részesült-e meg nem engedett tiszteletben; továbbá hogy csakugyan kitünt-e úgy életszentsége mint csodák által. 2. A püspöki ügyvizsgálat végleges eredményt csak a pápai ügyvizsgálat által nyer, mely a püspöki ügyvizsgálat után 10 év mulva és akkor jön folyamatba, ha a boldoggá avatandó szentségi híre tartja magát. A pápai ügyvizsgálat által a püspökinek érvénye bizonyíttatik. Ha a boldoggá avatandónak halála óta 50 év folyik le és a szentség hírére vonatkozó minden bizonyíték amellett szól, nemkülönben az is minden kétségen felül áll, hogy a boldoggá avatandó halála óta két csoda történt általa v. szentsége mellett, úgy a pápa boldoggá avathatja az isten ily szolgáját, ki «boldog» címet nyer (beatus) és számára korlátolt tisztelet engedélyeztetik. Ha már most, midőn az isten szolgájának közbenjárására v. sirjánál ujabb csodák történnek, megkezdődhetik a 3. ügyvizsgálat (processus canonisationis), melyet a pápa a bibornoki testület jelenlétében vagyis a konzisztóriumban végez. A már elébb «boldoggá» avatott a «szent» (sanctio) címet kapja; ereklyéi nyilvános tiszteletre kitetetnek, nevére templomok építtethetnek, ünnepnap és ezen ünnepélyes istentisztelet és a breviariumban (papi zsolozsmás könyvben) «officium» rendeltetik számára. Mindezekről, valamint a B.-i ügyvizsgálatoknál és ünnepélyeknél zsinórmértékül szolgáló mozzanatokról értekezik XIV. Benedek pápa tudós munkájában: De Servorum Dei beatificatione (Bologna 1734-38) és 2. kiadás ( Pádova 1743) nagy 4-rétü kötetben. V. ö. még Bangen, Röm. Curie (Münster 1854).

Boldogkő vára

Abauj vmegyében. 1383. királyi vár, melyet Zsigmond király 1388-ban tartozékaival együtt 8838 frton, majd 8 év mulva 10.830 frton az olnodi Cudaroknak adott zálogba. 1427-1453. Brankovics György rác despota birtoka. 1461. Mátyás király a Parlagiaknak adományozta, de már 1467. Kassa városának zálogosítja el s 1471. ismét a magáénak mondja. A XVII. században a Rákóczyaké, s ugyan e század végén indul pusztulásnak; ma csak romjai vannak fenn.

Boldogok szigetei

görög felfogás szerint távol a mélyfolyásu Ókeanosban fekvő szigetek, melyeken egyes kiváló hősök gondatlanul, boldogan élnek, s hol nekik háromszoros termést hoz a föld. Az ilyen hősök nem csupán lelki, hanem testi életet is élnek, csakhogy tisztultabb testi életet. Mig tehát a világ közönséges sora szerint a halandóknak nagy tömege a Hadésba kerül, a sötét Erebosba a tévelygő psyché (lélek) e tulvilági rendeltetési helyére, addig az olyan hősök, kik hatalmas isteneknek közeli rokonaik, a B.-re kerülnek. Nem istenek azért, de istenekként (l. Apoteózis) halhatatlanok. A hésiodosi felfogás szerint a Trója és Téba falainál harcolt hősöknek egyik részét a Hadésba küldte Zeus, másik részöket a B.-re telepítette, hol Kronos uralkodik felettök. Más neve csak az Elysiumnak (l. o.) az elysiumi sikságnak. Achilleus (Antilochos, Patroklos és Aiással együtt) Arktinos Aithiopisa szerint Leukén, a Pontos Euxeinosban lévő szigeten, a megboldogult hősök tartózkodási helyén, Hésiodos szerint csak általánosabban a B.-nél. Ide jut Homéros szerint Meneláos, itt élnek (egy attikai V. századbeli váza tanusága szerint) Diomedés s (Arktinos szerint) Memnón. Hérodotos csak egy Boldogok szigetét ismer, s azt a libiai Oásis városával azonosítja. De a görög népképzelem főként nyugaton keresté őket s egyes irók a Zöldhegyfoki vagy Kanári szigetekben vélték a B.-t megtalálhatni. V. ö. Rohde E., Psyche. I. Lipcse 1890. 63-103. l.

Boldogság

l. Boldog.

Bóldva

(Bodva), kisközség Borsod vármegye szendrői j.-ban, (1891) 1464 magy. lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. A határában létezett Perec, Sütő és Abód pusztákat Szapolyai és I. Ferdinánd idejében a törökök elpusztították s lakói B.-n telepedtek le, ahol akkor pálos kolostor állott, melynek némi nyoma még napjainkban látszik.

Bolechow

Galiciában, Dolina kerületi kapitányságban, a Swiza partján (1890) 4400 lak., sós forrással, számos bőrgyárral, továbbá kőolajfinomítóval.

Boleman

1. István, vihnyei fürdőorvos, Besztercebánya s Bars vármegye t. főorvosa, kir. tanácsos, szül. 1843-ban. Orvosi tanulmányait a bécsi egyetemen végezte s ugyanitt nyert oklevelet is. Bolemannak nagy érdemei vannak a hazai fürdő- és forrásügy felvirágoztatása körül. Művei: A fürdőtan kézikönyve; Fürdőtan, különös tekintettel a magyarhoni gyógyhelyekre stb.

2. B. István, evang. teol. tanár, szül. Krzsichlicén Csehországban 1795 máj. 9., megh. Pozsonyban 1882 jun. 12. Midőn atyját, ki magyar nemes származásu vala, a zólyomvármegyei garamszegi egyház megválasztotta lelkészéül, visszatért a család s azzal B. István is az ősi hazába. Ezután középiskoláit Selmcen, a teologiát Pozsonyban és Tübingában végezte. Rá nevelő lett Bercelen, Baloghy Lajosnál. 1815-ben a losonci ref. liceumban a szónoklat, 1820. a selmeci gimnázium tanára lett, majd 1840. a pozsonyi liceumhoz a teologia tanárául hivatott meg, s tanársága félszázados évfordulóján a Ferenc József-rend keresztjét kapta. Munkái: Carmen Danieli Kanka rectori et professori primario stb. (Selmec 1814); Rhetorica ex indole sermonis explicita (Pest 1836); A dicső szabadságra emelkedő iskola, (Pozsony 1848); Pál apostolnak a korinthusiakhoz irott két levele. Röviden magyarázta, (Pozsony 1860, 2 kötet). Ezenkivül a pozsonyi gimnázium értesítőjében, Prot. Jahrbuch-ban és az Egyházi Reform-ban több cikke jelent meg.

Bolero

spanyol nemzeti tánc, melynek zenéje régi időben egy zenész által előadott s harmonia kisérettel ellátott, gyöngéd s lirai jellegü táncdalból állt; 3/4 ütemben, mérsékelt időmértékben mozgott és a táncosnak hasonlóan - a menuett-hez - arc- és tagjátékra alkalmat nyujtott. A B. castagnettek zajával és tamburin-ütésekkel szokott volt kisérteni: ritmusa, mely most a polonaise-éhez hasonlít, a legrégibb nemzeti táncban a következő volt:

[ÁBRA]

A kiséret hosszabb tagjaihoz az ének ritmusa korrekt nyolcad mozgásban csatlakozott, mig ellenben a gyorsabb kisérethez hosszabban kitartott hangokból álló dallamokat énekeltek, alatta teljesen is szünetelt az ének; ezen körülmény, valamint a mindinkább használatba vett castagnettek ritmusa:

[ÁBRA]

ezt a táncot annyira érdekessé és kedveltté tette, hogy mind jobban elterjedt, sőt dalművekbe is felvétetett. Más táncokkal analogice, a B. formáját is teljesen kifejlesztették, és pedig olyképen, hogy a trio is hozzájárult, ugy hogy most a B. tökéletes formájában két első részből (melyek ismételtetnek) és egy trio-ból áll. Mint a modern B. mintaképei felsorolhatók: a cigánytánc Weber Preciosa cimű és a hires B. Auber Porticii néma c. operájában.

Boleszláv

szláv keresznév, másként: Bogiszláv vagy Boguszláv, öt lengyel és három cseh fejedelemnek neve.

a) Lengyel fejedelmek. 1. B. Chrobry («a hős B.») I. Miciszláv fia, a lengyel birodalom igazi alapítoja. Uralkodott 992-1025-ig. Csaknem valamennyi észak-nyugati szláv országot egyesítette jogara alatt, meghódította Sziléziát, a csehektől Morvaországot és Oroszországnak nyugati részét. Hatalma kiterjedt Danzig-ig, Kievig és a Saale folyóig. Szláv történetirók állítása szerint B. 999. II. Boleszláv cseh herceg halála után hazánk É.-nyugati felföldét, a tótok hazáját is csatolta országához, mely felföldet azután Szt. István foglalta volna vissza a lengyelektől. De ezen állítás hiteles alappal nem bir. B. sokat fáradozott a keresztény hit terjesztése terén, és több püspökséget alapított. Az 1000. évben a gnesen-i püspökségnek vetette meg alapját, mely alkalommal III. Ottó német császár is meglátogatta B.-ot. Ottó halála után azonban ostorává vált a német birodalomnak ugy, hogy II. Henrik császárnak háromszor (1005, 1012 és 1015) kellett a tulhatalmas lengyel fejedelem ellen hadat viselnie, miben őt sógóra, Szt. István királyunk, kinek a hatalmas morva szomszéd szintén szálka volt szemében, bizonyára támogatta. E változatos eredménnyel lezajló háboruk mégis B. kezébe adták a győzelmet: az 1018-iki; bautzeni békekötésben Luzáciát hűbérül megtartotta.. Egy évvel halála előtt kírállyá koronáztatta magát.

2. II. B. Smialy (a. m. «a bátor», másutt «a bőkezü»), lengyel fejedelem, I. Kázmér fia, I. Béla magyar király sógora, uralkodott 1058-1080-ig. Erélyes fejedelem volt, ki a nagyratörő és dacos nemesekkel meg főpapsággal gyakran viszályban élt. Hogy hatalmát emelje, sokat avatkozott a szomszéd országok (Cseh- és Oroszország) trónviszályaiba. Magyar rokonai iránt ellenben hű barátnak mutatkozott. Midőn Béla herceg három fiával féltékeny bátyja, I. Endre király elől B. udvarába menekült, ez segédhaddal küldte őket vissza Magyarországba (1059) és e segéllyel nyerte meg Béla herceg a döntő ütközetet. Midőn 1063-ban Béla fiai: Géza, László meg Lambert mint földönfutók a lengyel udvarba érkeztek, B. maga kisérte el őket hazájukba, amidőn azután Salamon király az ország harmad részét nekik átengedte. Harmad izben, 1074. azonban B. nem támogathatta, rokonait, mert ekkor maga is esküdt ellenfelével, a kievi nagyherceggel viselt háborut. E harcban győzött, amiért is Kiev város másodizben való megvivása után, 1076. karácsony napján lengyel királlyá koronáztatta magát. De szerencsecsillaga már három év mulva letünt. Midőn felindulásában a dacos és árulással vádolt Szaniszló krakói püspököt személyesen leszurta. VII. Gergely pápa átokkal sujtotta és alattvalóit a hüség esküje alól felmentette. B. egy évig dacolt a papsággal, de 1080. az élete ellen szőtt összeesküvés elől országából menekülni volt kénytelen. Sehol biztosabb menedékhelyet nem találhatott, mint hazánkban; Szt. László királyunk őt is, fiát, Meskót is barátságosan fogadta és a további üldözéseknek véget vetett. B. azonban nemsokára hazánkban rejtélyes viszonyok között elhalt; az egykoruak hol bubánatot, hol a vadászaton történt szerencsétlenséget említenek halálának okául; némelyek gyilkosságról is szólnak. Több száz év multán az a mese kapott lábra, hogy B. Karintiába menekült, hol az osziachi kolostorban (hol mai napig mutogatják siremlékét) mint bűnbánó barát végezte életét. (Caro, Geschichte Polens; Pichler, Boleslav II. Ungarische Revue 1891. évfolyam.)

3. III. B. «Krzyvousti» (magyarul: «a görbe száju»), I. Ulászlónak fia, uralkodott 1102-39-ig. Legfőbb érdeme abban áll, hogy bambergi Ottót a kereszténység terjesztésében támogatta. 1134-ben kénytelen volt, Szász Lotártól Pomerániát hűbérül elfogadni. Országát négy fia között osztotta föl.

4. IV. B. («a göndörhaju» melléknévvel), uralkod. 1146-73., az előbbinek fia, ki bátyja, II. Ulászló elüzetése után magához ragadta a kormányt. I. Rőtszakállu Frigyes adófizetésre kötelezte.

5. V B. («a szemérmes»), szül. 1226., meghalt 1279., II. Leszek fia. Mig kiskoru volt. Szakállas Henrik és más rokonai vitték helyette a kormányt. Nem volt képes a mongolok betöréseit meghiusítani és a nemesség meg a papság tulkapásainak véget vetni. Alatta a fejedelmi méltóság teljesen eltörpült, Szilézia meg Lengyelországtól elvált. Szűzies házasságban élt Kunigunda, IV. Béla magyar király leányával.

b) Cseh hercegek. 1. B. («a kegyetlen»), 935-967., Vratiszláv és Drahomira fia. Mint a pogánynemzeti párt feje, bátyja, Szent Vencel herceg életére tört, kinek megöletése után a trónt elnyerte. Később azonban maga is kereszténnyé lett. Sokat küzdött rakoncátlan hűbéreseivel és minden igyekezete dacára kénytelen volt Csehországot I. Nagy Ottó német császártól hűbérül venni. A lechmezei döntő ütközetben (955) is segítette Ottót a magyarok ellenében.

2. II. B., 967-999., az előbbinek fia és utóda, kit II. és III. Ottó császár hódolatra kényszerített. Sok érdemet szerzett a keresztény egyház szervezése körül és közreműködésével létesült a prágai püspökség (976). A cseh főuri ellenzéket megtörte, és a dölyfös Slaweika családot Bibitz fellegvár bevétele után leölette (995).

3. III. B., («a vöröshaju»), az előbbinek fia, és utóda, uraik. 999-1002-ig, hadi vállalataiban szerencsétlen és amellett kegyetlen fejedelem, kit népe elüzött. A cseh trón ekkor Boleszláv Chrobry lengyel herceg öccsére, Madivej hercegre szállott. 1003. ugyan B. visszatért, de mivel kegyetlenségeivel most sem hagyott fel, Boleszláv Chrobry hadastul Csehországban termett, B.-ot elfogatta, megvakíttatta és fogolyként egy lengyel várba vitette, hol haláláig őriztette.


Kezdőlap

˙