Bolhó

kisközség Somogy vmegye nagy-atádi j.-ban, (1891) 1786 horvát és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Boli

B. járás székhelye Kasztamuní kis-ázsiai vilajetben, a B.-szu mellett termékeny vidéken, 5-10.000 lak., posztókészítéssel és bőrgyártással. B. a régiek Claudiopolisa helyén áll; a törökök 1324-ben foglalták el.

Boliac

(ejtsd: -ak) Cézár, román iró, szül. Bukarestben 1813. megh. 1880-ban. Szülőhelyén a Szt. Száva-kollegiumba járt. Mint költő kisebb helyet foglal el az irodalomban; munkásságának értéke a, politikai s társadalmi téren keresendő. Egész életében egyike volt azon román államférfiaknak, akik az oroszok ellen körömszakadtukig küzdöttek. Résztvett az 1848-iki forradalomban is s ezért kénytelen volt előbb Konstantinápolyba, majd Párisba menekülni. Művei: Operile lukupi Cesar B. (1835); Matilda (dráma, 1836); Meditatiuni (Elmélkedések: társadalmi költemények, 1842); Poesii noi (1847); Poesii nationale (1847); Despre archeologie. Cusa fejedelem alatt, aki a kolostorok vagyonát szekularizálta, ő vizsgálta meg a monostorok legnagyobb részét s tapasztalatai alapján irta a Mănăstirile închinate c. művét. Rosetti lapjának, Romanul-nak hosszu ideig politikai cikkirója volt; cikkei külön is megjelentek: Culegere de mai multe articoli (1861). Szerkesztette a Curiosul, Buciumul s a Trompeta Carpaţilor c. lapokat.

Boli barlang

l. Boli vára.

Bolin

András Vilmos, svéd filozofus és irodalomtörténetiró, szül. Pétervárott 1835 aug. 2. Helsinkiben (Helsingforsban) kezdte tanulmányait s ott nyert tanári széket 1870-ben; 1873-ban az egyetemi könyvtár igazgatójának nevezték ki, miután nagy tanulmányutat tett volt Svéd- Német- és Franciaországban és Belgiumban. Németországban Feuerbach Lajossal ismerkedett meg, kihez lelkes hiveként csatlakozott. Svéd nyelven irta: A család (1864), Európa állami élete s a filozofia polit. tanításai a XVI. sz. óta (2. köt. 1868-71) c. műveit. Német nyelven is sokat irt. (Die Entwicklung des Familienbegriffs bis zur Reformation 1860; Leibnitz ein Vorbote Kants 1864; Die Lehre von der Willensfreiheit 1868; Über Ludw. Feuerbachs Briefwechsel und Nachlass 1877; 1891-ben egy ujabb művet Feuerbachról, kivel a személyes érintkezés megszakadása után élénk levelezésben állott.) Kiadta Shakespeare műveit (1889) s egy vigjátékot is irt (A király gyámfia, 1882).

Bolingbroke

(ejtsd: bolingbrók v. búlingbruk) Henry Saint John, angol államférfiu. bölcsész és történetiró, szül. 1678 okt. 1., megh. Batterseaben 1751 dec. 12. Oxfordban tanult s miután a kontinenst beutazta, egyideig London fiatal kéjencei között főszerepet játszott. 1701. az alsóházba választották, hol nevét fényes szónoki tehetsége, mély államférfiul belátása és éles itélete hamar hitessé tették. Bár kezdetben a tory-párthoz tartozott. 1704. Marlborough-től elfogadta a hadügyiminiszterium vezetését, de a telivér whigek onnan már 1708. kiszoritották. Most két évig - a politikai élettől visszavonulva - tanulmányokkal foglalkozott, azonban az udvarral, nevezetésen Anna királynővel, folytonos összeköttetésben maradt. A rendkivül szellemes irót és jókedvü világfit könnyelmüsége dacára sokan kedvelték. Az 1710. tory-miniszteriumban elnyerte a külügyminiszteri tárcát és miután 1712. Saint-John báróvá és B. viscount-tá neveztetett ki, 1713. a közvélemény ellenére megkötötte az utrechti békét. Oxford gr. bukása után megbizatást nyert egy uj miniszterium alakítására, de Anna királynő négy nap mulya bekövetkezett halála után megint elbocsátották s mivel felségsértéssel, illetőleg azzal vádolták, hogy a Stuartokkal titkon összeköttetésben állott: 1715. márciusban Franciaországba menekült. Itt III. Jakabbal lépett összeköttetésbe (l. alább), de a trónkövetelő sikertelen skóciai partraszállása után a Stuartok bizalmát is elveszítette; 1723-ban I. György kedvesének közbenjárásával kegyelmet nyervén, visszatért Angliába és birtokait visszakapta, de politikai pályája be volt fejezve, amiért Walpole miniszterelnököt röpirataiban keményen megtámadta. Későbbi éveiben gyakran időzött Franciaországban, hol első nejének halála után de Villette marquis özvegyét vette nőül (1718). Fontosabb politikai iratai a következők: Dissertation on parties és Idea of a patriot king (1738). Leghiresebb műve: Letters on Ne study of history (számos kiadásban), mely az angol deizmus történelmében korszakot alkot, és melyet az angol egyház ateista irányzata és államfelforgató tanai miatt szigoruan eltiltott. Összes műveit kiadta Mallet (London 1753-54, 5. köt. és számos új kiadásban). V. ö. Cooke, Memoirs of B. (Lond. 1836. 2 köt.); Noorden, Lord B. (Historisches Taschenbuch, 6. kötet Lipcse 1882); Brosch; Lord B. (Frankfurt 1883); Stephen, Dict. of Nat. Biogr. (VI.) Collins, B. a historical study (Lond. 1884); Rémusat, L' Angleterre au XVIII. siécle. (I. köt.); Harrop, B., a study; Carran, La philosophie en Angleterre 4. kötet. Vajjon azonban B. csakugyan annyira megfeledkezett-e a hazaszeretetről, hogy Anna királyné halála után a Stuartok restaurációja érdekében a franciákkal összeesküvést szőtt, vitás kérdés. Noorden tagadja mig Brosch, Grimmani velencei követ jelentése nyomán igennel felel. V. még össze Koch, B. s politische Ansichten und die Squierarchie (Berlin 1890).

Bolintineanu

(ejtsd: -nján) Dömötör, román költő szül. Bolintinban, Romániában 1826., megh. u. o. a Pantelimon kórházban, a legnagyobb nyomorban 1872 szept. 1. Tanulmányait Bukarestben kezdte a Szt. Száva kollegiumban. Már akkor kezdett verselni s a Golescu testvérek, látván az ifjuban a kiváló költői tehetséget, kiküldték Párisba, hogy ismereteit ott gyarapítsa és költői erejét fejlessze. De Párisban nem volt sokáig maradása, mert a 48-as idők zavarai őt is hazaszólították. Résztvett a forradalomban, és ezért száműzték. Mikor újra hazajött, Cusa megtette kultuszminiszternek. B. sokat utazott, különösen keleten. Bejárta Palesztinát és Egyiptomot. Utazásait több kötetben megirta: legérdekesebb román szempontból az Utazások a macedóniai románok közt címü, mert ez az első munka, amely alaposabban foglalkozik a macedóniai románokkal és szokásaikkal. Irt igen sok történelmi költeményt; s két regényt is: Manuil és Elena címen. Mint költő egyike a román irodalom legtehetségesebb költőinek, aki erőre nézve messze fölülmulja Alexandrit is. Képzelete hatalmas, telve a kelet bizarr képeivel. Florile Bosforului c. kötetében a kelet csodás világát annyi elevenséggel s oly ragyogó képzelettel festi, hogy az olvasó azt hiszi, hogy az «Ezer egy éj» országában jár. Hazafias költeményeiben annyi erő és lelkesedés lüktet, hogy e tekintetben vele alig versenyezhet más román költő. Van több drámája is, melyeket azonban eddig még nem adtak elő. Nevezetesebb munkái: Cântece şi plângeri (Dalok és panaszok), Legende şi basme naţionale, Poesii vechi si non, Bătăliele Românilor, Conrad, Scrieri dramatice stb. Versei francia fordításban is megjelentek: Brises d' orient (1866) címen. Jóval később Bolintineanu halála után Ghika miniszter kezdeményezésére kőemlékkel jelölték meg a költő sirját.

Bolivar

1. Venezuela egyik állama Bermudez állam, Juruari territórium, Brazilia és Kaura territórium között 372.447 km2 területtel, (1891) 58.289 lak., és Angostura vagyis Ciudad B. fővárossal. - 2. B. (Ciudad B.), azelőtt Angostura, az Orinoko jobb partján, püspöki székhely 11.700 lak.; az Orinoko-vidék főkikötőhelye, melyet tengeri hajók is elérhetnek. Kiviteli tárgyai főképen állati bőrök, kávé és dohány, a bevitelé: iparcikkek; összesen mintegy 17 millió frank értékben. 1819-ben itt vetették meg alapját Kolumbia federativ köztársaságnak. - 3. Kolumbia köztársaság egyik departementója, a Karibi-tenger, Magdolna-folyó, Antioquia s Cauca között, 60.000 km2 sík területtel, nedves, egészségtelen klímával, 32.400 nagyobbára korcs lak., Cartagena fővárossal. - 4. Ecuador köztársaság állama, az Andok Ny.-i lejtőjén 31.327 lak. Guaranda fővárossal. - 5. County Missziszippi, É.-amerikai államban 2300 km2 területtel, 18.652 lak., B. főhellyel.

Bolivar

Simon, szabadsághős, ki a dél-amerikai gyarmatokat a spanyol járom alól felszabadította [El Libertador], szül. Caracasban 1783 jun. 24. régi nemes és gazdag spanyol családból, megh. Santa Marta-ban 1830 dec. 10. Árvaságra jutván, neveltetéséről nagybátyja (marques de Palacios) gondoskodott. Madridban jogot hallgatott, Párisban pedig az École Normale és École polytechnique előadásait kisérte nagy érdeklődéssel. Párisban Humboldt Sándorral s Bonplandal is megismerkedett. Miután 1803. Madridban megnősült, feleségével hazájába költözött. De a sárga láz elragadta nejét s fájdalmában ismét útra kelt. 1804. Párisba érkezett s szemtanuja volt Napoleon megkoronáztatásának. Hazatérő utjában (1809) meglátogatta az Egyesült Államokat: csodálkozással nézte ez ország virágzását s föltette magában, hogy Washington példáját követve, fölszabadítja hazáját az idegen járom alól. Venezuelába érkezve, bensőbb összeköttetésbe lépett több derék hazafival s midőn Caracas 1810 ápr. 19. fegyvert fogott a spanyolok ellen, a junta őt Londonba küldte, ahonnan 1811 szept. 6. nagy fegyverkészlettel tért vissza. Azután Miranda vezérlete alatt harcolt a spanyolok ellen, de ezek legyőzték és A.-nak Curassao szigetére kellett menekülnie.

1812 szept. az ujgranadai fölkelők élére állott s nemsokára a szabadságharc lelke lett. Élet-halálharc volt az, melyben a spanyolok borzasztó kegyetlenségeket követtek el; ezek megtorlásául B. valamennyi royalista spanyolra kimondta a halálos itéletet. Több szerencsés ütközet után elfoglalta Caracast (1813 aug. 4.). Ekkor a nép Venezuela fölszabadítójaként üdvözölte s az 1814 jan. 2. összehivott nemzetgyülés megerősitette őt diktátori hatalmában. Azonban szerencséje nemsokára egészen elhagyta, úgy hogy a spanyolok elől Cartagenába kellett menekülnie, mire tisztjeivel együtt Uj-Granada szolgálatába lépett. A granadai kongresszus fővezérré választotta, de a szerencse most sem kedvezett fegyvereinek s midőn Morillo (1815 márc.) ujabb spanyol csapatokkal szállt partra; B. kénytelen volt Jamaica és később Haiti szigetére menekülni, a hol menekült honfitársaiból új sereget toborzott, mellyel 1816 dec. 6. Margarita szigeten kikötött. Innen hivta egybe mint a venezuelai köztársaság feje a kongresszust, ideiglenes kormányt is alakított; proklamálta a rabszolgaság eltörlését s maga is szabadon bocsátotta rabszolgáit. A következő két esztendőben B., Paez és Santander tábornokok annyira és annyiszor megverték Morillót, hogy a kongresszus 1819 febr. 15. Angosturában megkezdhette tárgyalásait.

Mindenekelőtt B.-t a Venezuela, Uj-Granada és Ecuadorból alakított Kolumbia köztársaságnak elnökévé választotta. Az új elnök erre átkelt a járatlan Kordillerákon, elfoglalta Tunját (1819 jul. 1.), megverte a spanyolokat Bochica és ismételten Calabozo mellett (1821) és e diadalok által felszabaditá egész Uj-Granadát a spanyol iga alól. Junin mellett kivivott győzedelme és Sucre tábornoknak Ayacucho mellett aratott diadala után Alsó- és Felső-Peru is felszabadult. 1825. az új állam: Bolívia köztársaság is B.-ra ruházta a diktátori hatalmat. 1826. B. Venezuelában elnöki méltóságáról leköszönt, de Kolumbia köztársaság még ebben az évben, szintugy 1828. majdnem korlátlan hatalommal, mint diktátort ültette az elnöki székbe. Ezen években B. különösen arra törekedett, hogy az összes délamerikai államok között véd- és dacszövetséget hozzon létre, de az e célból összehívott panamai kongresszus nem alkotta meg a remélt uniót. 1827 óta B. népszerüsége némileg megingott, sőt ellenfelei élete ellen összeesküvést szőttek (szep. 25.), melyet szigorral elnyomott. 1827 aug. 17. Peruban is élethossziglani elnökké választották; de midőn a boliviai kongresszussal oly alkotmányt (Code Boliviano) fogadtatott el, melyből a köztársasági, alkotmányos szellem hiányzott, s mivel Boliviában a sajtószabadságot elnyomta s visszaállította a papi iskolákat: országszerte azzal vádolták, hogy egyeduralomra törekszik s hogy Napoleon szerepét akarja játszani. Peru hadat izent a kolumbiai diktátornak, Venezuela pedig az Unióból kilépett. B. erre az 1830. Bogotába összehivott nemzeti kongresszuson elnöki méltóságáról leköszönt, mely alkalommal a kongresszus 30 ezer piaszter évi dijat és köszönetet szavazott neki. Nov. Santa Marta-ba utazott, hol váratlanul meghalt. Hamvait az uj-granadai kongresszus határozata értelmében Caracas szülővárosába vitték, ahol a szabadító emlékének diadalívet emeltek.

Bolivar

1. boliviai aranypénz = 10 boliviano = 48 korona 20 fillér. 2. Venezuelában jelenleg 1 frank = 100 centavo.


Kezdőlap

˙