Bornu

királyság Közép-Szudánban, Afrikában, a Csad-tó K-i partján, Kanem, a Szahara, Haussza, Adamaua és Bagirmi között; mintegy 148000 km2 térülettel és 5 millió lak. Felülete és vizei: A Csad környéki sikság alkotja B.-t, amelybe a környező magaslatokról lefolyó vizeket a Csad gyüjti magába; csakis DNy-i részében van a 600 m. magasra emelkedő Gudsba nevü dombos vidék. A Csad (l. o.) az egyes évszakok szerint nagyon különböző felületü. Két nagyobb mellékvizet vesz föl: a Sárit, amely Bagirmi felől B. határa és a Vaubet (Jeu, Jo folyót) vagy Komadugu Vaubet,. amely Ny-ról K-nek folyik keresztül az országon.

Az éghajlat nagyon forró, egyenletes és igen nedves; a jun.-tól okt.-ig tartó esős évszak után szokott csak a levegő jobban lehülni (dec.-ben 24, áprilisban 34° átlagos meleg). Növényés állatvilág. Az É-i részében ritkás akácfaerdőket tamariszkusz és baobabfák és végül pálmaerdők váltják föl; a durrha, kukorica, rizs, szezám, citrom, narancs és füge szolgál az ember táplálékául. A házi állatok: ló, szamár, szarvasmarha, kecske és csekélyebb mértékben a disznó. É-i részében sok a ragadozó és egyéb vad: oroszlán, elefánt, zsiráf, a különböző antilopék, strucok, sakálok és hiénák; a D-i részeken már csak a rinocerosz.

A lakosság kevert, az uralkodó elem a néger,. legtöbben vannak a kanuri-k, szorgalmat és tisztaságot szerető emberek, nyelvök az uralkodó. A makarik a Sári mellékein laknak. A sua arab törzs ló- és marhatenyésztő. Elszórtan találhatók még fulbék, hausszák, tuaregek; Ny-on mangák és D-en a vad muszguk. Kormányzás. B. ura a szultán, korlátlan deszpota, aki rabszolgáival kormányoztatja országát: néha azonban a sereg vezéréből, a kanurik és arabok örökös képviselőiből egybehivott gyülekezetnek is meghallgatja tanácsát. Az adót pénz helyett rabszolgákkal fizetik, pénzük különben a Mária Terézia-tallér és a kanuri-kagyló (4000=1 tallér). A székes főváros Kuka (l. o.); nagyobb helységek még Ngornu és Gudsba. A hadersereg 5000 gyalogosból és 1000 lovasból áll.

Történet. Bornu alaptójánák Ali Dunamamit 1472-1505) tartják, addig Kanem része volt. Legnagyobb virágzását Edrisz Alaoma alatt (1571-1603) érte el. A mostani szultán családjának alapítója egy fezzani arab, Mohammed-el-Kanemi. Az európaiak közül 1823. Denham, Clapperton, Oudney, Hillmann és Toole. 1852. Richardson, Barth és Overweg, 1853. Vogel és Beurmann, 1871 és 72. Nachtigal, 1880. pedig Matteucci és. Manari utazták be B.-t. V. ö.: Denham Clapperton etc.: Narrative of travels etc. London 1826; Barth,. Reisen etc. Gotha 1855-58; Rohlfs, Quer durch Afrika, Lipcse 1874-75; Nachtigal, Sahara und Sudan, Berlin 1879-89.

Bornyomó zsák

l. Borzsák.

Boro-Budor

nevezetes és ugy fénye mint nagy terjedelménél fogva hires Buddha-templom Jáva szigetén, a Kedu tartományban fekvő pogoi sikságban, 4 hatalmas tűzhányó hegy között; melyek 2900-3200 méternyi magasságig emelkednek. E templom széles gulát képez, melynek oldala 114 méternyi hosszu és 6 terrásszon fokozatosan emelkedik 29.25 méternyi magasságig; minden terrássz hosszában egy szobrászati művekkel ellátott fal képezi a legközelebbi magasabb fokot. A legfelsőbb fokon három körszerü terrássz helyezkedik egymás fölé, 72 harangalaku templommal, melyek mindegyikében egy-egy Buddha ül; közülök kiemelkedik egy 16ˇ25 méternyi átméretü és 6.5 méternyi magasságu kupola. Az egész épület mesterségesen egymásba illesztett négyszögalaku trachitkövekből áll, és a bejáró ivezeteken ugy mint a lépcsőkön, kupolákon és fülkékben nagyszerü szobrászati és domború műveket tartalmaz, melyek szertartásokat, bucsujárásokat, csatákat, tengeri ütközeteket stb. ábrázolnak. A nagyobb domború művek száma vagy 2000, az öt karzaton levő szobrászati alakoké vagy 20000. A B. némelyek szerint a XIV. században épült, biztos hagyomány azonban erre nézve már nincsen. V. ö.: Crawfurd, On the ruins of B. in Java (a Transactions of the Literary Society of Bombay-ban, 2. köt., Lond. 1823); Leemans, Boro-Boedoer op het eiland Java (Leida 1873). gr. Zichy Ágost irt erről magyar nyelven tanulmányt.

Borodin

Sándor, orosz zeneszerző, szül. Szt.Pétervárott 1834 nov. 12., megh. u o. 1887 febr. 27. Katonaorvos és a kémia tanára volt. A mellett a nemzeti zenének Liszt és Wagner irányához hajló nagytehetségü ujítója.

Borodino

falu Moszkva orosz kormányzóságban, a Kolocsa partján; a mellette elterülő sikon vivták a franciák és oroszok 1812 szept. 7. azt a véres csatát, melyet I. Napoleon moszkvainak, az oroszok pedig B.-i csatának híttak. Az oroszok kápolnát és később oszlopot állítottak föl a csata szinhelyén.

Borogatás

(fomentatio), a test bizonyos részeinek v. legnagyobb részének borogatókészülékekkel való födése azon célból, hogy az illető testrésztől meleget elvonjunk, v. a hővesztést feltartóztassuk v. meleget adjunk. A hideg B. célja, hogy az illető testrészlet vérbőségét és fájdalmasságát csökkentsük; ezt 4-6-szorosan összehajtott vászondarabbal (kompressz) eszközöljük, melyet előzetesen annyira kicsavarunk, hogy a viz belőle le ne csöpögjön. Ha mélyen fekvő izmok v. csontrétegek és üregek gyuladását akarjuk csökkenteni, akkor a jeges B. van helyén, mely különösen kaucsokból készült jégtömlőkkel és az u. n. Leiter-féle fémborgatókkal eszközölhető célszerüen. A felmelegedő Priessnitz-féle B. nemcsak hogy nem von el meleget a test felületéről, mint az a hideg B.-nál történik, ha nem az alkalmazás helyén éppen hőfelhalmozódást eredményez; a bőrerek kitágulnak, bennük a vér bővebben kering s ezáltal a mélyebben fekvő gyuladástermékek, izzadmányok stb. felszivódása elősegíttetik. A pépes B. (kataplazma) szintén a nedves meleg B.-ok közé tartozik s rendesen vászon v. mullszövetbe takart lenmaglisztből, zsemlyéből vagy téaelegyekből áll, melyeket 35-40° C. hőmérsékü vizbe áztatnak; célja e B.-oknak szintén felszivódások v. genyedések siettetése. Vannak végül szárazmeleg B. ok is (a testfelületnek rosz melegvezetőkkel, vattával stb. való betakarása); ennek a száraz meleg borogatásnak az a célja, hogy a test saját melegének vesztését meggátolja, p. összeesett; sok vért vesztett embereknél.

Boróka

(növ,, borsfenyő, apró fenyő, gyalogfenyő, fenyőtüske, pattogó, gúzsfenyő Juniperus L. a ciprusfélék örökzöld, bőgyantás cserjéje; levele hármastagu örvekben tűalaku, vagy ciprusnemü apró s keresztesen átellenes helyzetben az ágakra ránő, csak a csucsa szabad; virága kétlaki, némelykor egylaki s ilyenkor a hímvirágok többnyire-kurta hajtások tetején, a bogyótermő virágok pedig a levelek tövében vannak vagy a kurta ágakat tetőzik. Álbogyoja (tobozbogyó), mely a tobozpikkelykék elhusosodásából és összeforradásából támad, csak jövő őszre érik meg, azért a tavali meg zöld idei egy ágacskán is látható.

A borókának 27 faja terem az É-i földgömb mérsékelt és hidegebb vidékein, 6 nálunk is honos. Két alneme van: az igazi boróka (Oxycedrus Spach) tűlevelekkel meg a lóciprus (l. o. Sabina Spach, Säbenbaum, Sevebaum) apró tűkkel és ciprus-termettel. Az Oxycedrus alnem legközönségesebbike a gyalogfenyő B. (J. communis L., töviskes fenyő) 1-10 m. magas bokor v. cserjefa, tornyos termettel; mint fa egész 15 m. magasra megnő, piramis alaku koronája gyakran majd nem a földig leér. Tűjének szine gyengén csatornás, világoszöld, a közepén kékesfehér csik huzódik végig, a visszája zöld, a fán 4 esztendeig marad. Álbogyója gömbölyded, kékesfekete, deres, a tetején három, de nem mindig jól felismerhető emelkedése s három kemény, felfelé háromélü magja van. Közönséges száraz lejtőkön, erdők szélein, erdőkben, dombokon (sőt a homokon is hazánkban) egész Európában, Szibériában Kamcsatkáig, Észak-Amerikában, Grönlandon, a Kaspi-tó mellékén s É.-Afrikában. A hegyeken magasra felhat, de bizonyos magasságban a törpe B. váltja fel. Megnő a legsoványabb földben is s 6-800 esztendeig elél. Gyümölcse kesernyés édes izü, erős balzsamos szagot áraszt. Van benne elpárolgó olaj, gyanta, cukor bőven és viasz, ezért fűszernek, házi orvosságnak (roob, baccoe, aqua, spiritus et oleum juniperi) s füstölőnek (száraz ágával együtt, áltömjén, német szandarak, resina juniperi) is jók. A borovicskát (l. Borókapálinka) készítik belőle, bogyóiból meg a fájából elpárolgó olajat is állítanak elő. Vékonyabb hajtásaiból ostornyelet, furulyát, finom esztergályosmunkát, sétapálcát stb. csinálnak. Hullámos törzsgumó alakjában ügyesen fölmetszve remek asztalka-lapok összeállítására alkalmas. A fájából való kátrány mint népies fűszer nevezetes. Kertbe és sövénynek is ültetik, mert a bogár nem nagyon bántja. Mint szentelt barkát is használja a nép. Homokkötésre jó, Alföldünkön a télizöldek és fenyvek egyetlen képviselője. A törpe B. (J. nana.Willd. J. Sibirica Burgsd.) földön heverő cserje kurtább, sűrűbb görbe tűkkel. Hazánk tengerparti vidékén szép piros bogyós B. terem; l. Cédrusboróka. Arceuthos.

[ÁBRA] 1. A gyalogfenyő boróka ága kicsinyítve; 2. a bogyó keresztmetszete; 3. a hímbarka; 4. ennek örves pikkelyei a hímgömbökkel; 5. és 6. a boróka tűje és keresztmetszete.

Boróka-gubacs

(Kiekbeere, galla juniperi, növ.), a. boróka fiatal hajtásainak tetején, a Cecidomyia (Lasioptera) juniperina L. nevü légyféle állatkának lárvája okozta gubacsképződmény, mely el torzult 3 levélnek összeforradásából támad. Régen officinalis volt.

Borokalcit

l. Bechilit.

Borókaolaj

l. Boróka.


Kezdőlap

˙