Bucsánszky

Alajos, könyvkiadó és nyomdász, szül. Egerben 1802., megh. Budapest 1883 febr. 13. B. 1818. Pozsonyban teltepedett le. Itt kezdte meg az elhanyagolt népies irodalom termékeinek kiadását; emellett még egyéb közhasznu munkák kiadásával is foglalkozott. B. adta ki az első földrajzi atlaszt 24 lapon; lefordíttatta Peregrinyi Elek jeles pedagogusunk által Campe Amerika felfedezését és később az angol erdetei után Robinson Crusoét. Nevét legjobban mégis a ponyvairodalmi termékeinek kiadványaitartották fenn. Üzletét vej, Rózsa Kálmán folytatja.

Bucsány

kisközség Nyitra vm. galgóci j.-ban 1445 tót lak. vasuti megálló, postahivatal és postatakarékpénztár.

Bucsányi

Régi magyar család, mely a Hunt-Pázmán nemzetségből származott. neve XIV. századbeli oklevelekben Bacyani, Bachyáni, Bathyani, Bottyani stb. alakban fordul elő s ezért sokan a Batthyány-családdal zavarták össze. Öse Albert a XII. sz. vége felé s a XIII. sz. kezdetén élt. Fia Mihály - ugy látszik - ifju korában részt vett II. Endre királynak Galiciai birtokáért viselt hadjáratában s ezen alkalommal kerülhetett orosz fogságba, melyről Mária királyné 1266. adománylevelében emlékezik meg, midőn Mihály fiának Mykének a pozsegavmegyei Chekvenig és Rudovanch birtokot ajándékozza. Ugyanezen időtájban István ifjabb király is megajándékozza Mykét és testvérét Zalouchot (Szalókot) az ungi várhoz tartozó Gragyssa földdel. Ugyanezen adománylevelet Zalouch és fia Albert részére 1284. átirja és megerősíti Kun László király. Zalounchnak ifjabb Alberten kivül Mihály nevü fia is volt, ki legelébb 1289. említtetik; ezen Mihály vette föl a B. nevet, él még 1308-ban is, midőn a szatmárvmegyei Dobos helység miatt az Aba nembeli Mihállyal pörösködött. Fia Péter 1335-45 közt fordul elő, mint Dobos és a szabolcsvmegyei Ujfalu birtokosa. (Wertner M. A magy. nemz. II. 55.)

Bucsáva

l. Solymos-Bucsáva.

Bucsecs

a Kárpátok D-i határláncolatában, a Brassói vagy Barcasági hegység legmagasabb s a Negoj után Erdély másod legmagasabb csucsa, hatalmas hegykolosszus, mely a törcsvári és tömösi szoros közt, Törcsvártól DK-re emelkedik s legnagyobb részt már Romániában esik. A B. tulajdonkép óriási sziklakatlan, melyen a Jalomica folyik végig; ennek völgyéből köröskörül enyhén emelkednek a hegygerincek egy félköralaku hegypárkánnyá, mely kifelé irtoztató sziklacsoportokban rémítő meredekséggel esik alá. E kivülről hozzáférhetetlen sziklapárkány középpontjában a B. legmagasabb csucsa, az Om (Omu, azaz ember) emelkedik (2508 m.) Magyarország határán, mig a Szinája feletti Karajmán (2495 m.) már egészen Romániába esik. A Jalomica-szakadékban (oláh területen) Szkit la Jalomica sziklakolostor fekszik, vadregényes helyen, sziklabarlang nyilása előtt, néhány kalugyer lakóhelye; az Om csucsán a Siebenbürgischer Karpathenverein menedékháza áll. A B. Tölcsvár felől a Simon-völgyön, Sztrunga vámházon és az említett kolostoron át 10 óta alatt, a Porta völgyön át, nehezebb uton 5 óra alatt, v. végül Rozsónyóról a hires Malajesti völgyön át 8 óra alatt érhető el; Szinaja felől 7 óra alatt. V. ö. Hunfalvy János: A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása, II. 139-142; Filtsch József: Die Stadt Kronstadt und deren Umgebung (Bécs 1886); Mysz Edw.: Touren-Weiser für Ausflüge in die Umgebung von Krosntadt (Brassó 1892); Emke uti kalauza Magyarország erdélyi részében (Kolozsvár 1891); Orbán Balázs: A Székelyföld leirása, VI. 386-389.

Bucsesd

kisközség Hunyad vm. brádi j.-ban, 806 (12 magyar) oláh lak., a község 7 km. hosszuságban van elszórva s egész a Vulkán tetőig vonul fel. A Hunyad vármegyéből Alsó-Fehér vmegyében átvezető brád-abrudbányai (most épülő) országut nyugati kaptatójának kiindulása s a két vármegye határjeléül szolgáló nyeregig a 10 km. hágó gyönyörü kilátást nyujt. A felette kimagasló Vulkán (1264 m.) az Érchegység legfeltünőbb mészszirtje növénytanilag is érdekes.

Bucsk

Árpádkori magyar személynév, melyet 1191. Kaár nembeli Siklós Simon idősb fia, a Beremendi-család őse a XIII. sz. közepe táján ennek egyik ivadéka az 1296. említett Beremendi Péter apja viselt. a név talán kazáni tatár mucska, azaz kutya szónak felel meg s régi neveink azon sorozatában tartozik, melybe az Ebed, Agár.

Bucska-nemzetség

1271-1334 közt virágzott Szlavóniában és Abaujban, hol a nemzetségből származott Péderi-család még 1481. is előfordul.

Bucsó

Régi magyar nőnév. 1190. említtetik Buchou asszony, a Miskócz nembeli Turna felesége. A név valószínüleg kun eredetü (bucsu, ozsmani: bucsuk a. m. fel) s megfelel a magyar Feledi névnek.

Bucsu

(indulgentia), a római jogban amnesztiát, büntetés elengedését jelenti (v. ö. Cod. Theod. I. 9. tit. 38), előfordul a szentirásban is ilyen értelenben: szabadon bocsátatni, elengedni remissio (Izsaiás 61, 1 és szt. Lukács 4, 18). Egyházi értelemben a B. a gyónáson kivül való elengedése az ideigtartó büntetéseknek, melyeket még ezen a világon, vagy a tisztitó helyen kellene kiállnia. A B. magyarázata a következő: Az egyház Krisztustól a bűnök föloldásának és föntartásának hatalmával jogot nyert a hivektől elégtételül bizonyos ideig tartó büntetések elszenvedését követelni; de jogot nyert arra is, hogy ezt a büntetést elengedhesse. S az egyház kezdettől fogva él ezzel a hatalommal. Érdemök szerint föloldotta vagy föl nem oldotta híveit a bűnök köteléke alól. Azoknak pedig, kiket a bűnbocsánatra érdemesnek tartott és akik a szentség erejénél, tehát Krisztus érdemeinél fogva az örök büntetéstől megmenekültek, azoknak, ha kiszabott föltételeknek eleget tette, elengedte, és elengedi most is az ideig tartó büntetést. Ez a kegyelmet B.-nak nevezik. A B. tehát nem a böntől való föloldozás, hanem, mivel a penitenciatartás szentségének, erejénél fogva az örök büntetés el lett engedve és a tridenti szt. zsinat tanítása szerint a keresztség után bűnbe esett embernek megigazulása rendszerint («plerumque») nem olyan teljes (Conc. Trident. sess. XIV. de paen. can. 15), hogy ideigtartó büntetés elengedésénél ne maradjon még leróni való, azért az egyház alkalmat ad a hiveknek, hogy a pax, a cummunicatio istennel és egyházával a B. segítségével teljes legyen.

Érvényességük tartamára nézve vannak olyan B.-k, amelyek mindenkorra (perpetuae) vagy bizonytalan időre (in definitae) vagy csak meghatározott időre (temporales) szólnak. Ha a B. nem a hivek összességének, hanem csak egyeseknek vagy testületeknek adatik, akkor személyes B. a neve (personalis); ha helyhez van kötve, p. egy templomhoz (localis), ha tárgyhoz, p. olvasó, kereszt, szobor, érem, akkor reális. A tulajdonképeni B.-k között a jubileumi B. a legünnepélyesebb és legkiválóbb. A haldoklóknak az egyház kezdettől fogva teljes B.-t engedélyezett. E teljes B., ha a beteg egyébként megfelelt az előirt feltételeknek (gyónás, áldozás, isten akaratában való teljes megnyugvás stb.) a pap közbenjárása nélkül is elnyerhető. Ettől azonban meg kell különböztetni az absolutio generalis elenvezés alatt ismeretes teljes B., melyet a pápa meghatalmazásából in articulo mortis bármely pap adományozhat a haldoklónak a szokásos imádságok elmodása mellett. Teljes B.-val van összekötve az ünnepélyes pápai áldás. A helyhez kötöttek közül legnevezetesebbek a Róma hét főtemplomához és a római szt. Péter templomában létező 7 privilegiált oltárhoz kötött teljes B.-k. Ugyanilyen B.-ban részesülnek azok, akik a jeruzsálemi szt. sirhoz, szt. Jakab komposztellai sirjához zarándokolnak. Nagyon elterjedt az u. n. portiuncula-B.


Kezdőlap

˙