Bukhara

l. Bokhara.

Bukin

1. nagyközség Bács-Bodrog vármegye német-palánkai j.-ban, 3089 német lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. B., kisközség Krassó-Szörény vmegye karánsebesi j-ban 571 oláh lakossal. Határában kitünő minőségü gránitkő fordul elő nagy mennyiségben.

Bukkari

(Buccari, Bakar) sz. kir. város Modrus-Fiume Horvát-szalavonaországi megyében 408 házzal és 1950 horvát lak. (közte csak 3 magyar). B. az Adriai tenger B.-öblének, ezen hegyektől körülvett s a nyilt tenger hullámverésétől ezárt gyönyörü hegyi tóhoz hasonló medencének legbelsőbb szögletében, meredek hegylejtőn, félkörben gyönyörüen fekszik. Apró házai festői rendetlenségben épültek, zig-zugos meredek utcáinak és sikátorainak utvesztőjében kocsi nem mehet. B. házai olasz módra, több emeletesen, sűrün egymás mellé vannak építve, hátterében magaslaton áll a Szt. András temploma és közelében a Frangepánok régi roskadozó várkastélya. B.-ban van járásbiróság és adóhivatal, kir. közjegyzőség, takarékpénztár, vámhivatal, haditengerészet, vasuti állomás (a várostól egy órányira tetemes magasságban), gőzhajó-állomás, posta- és táviróhivatal és postatakarékpénztár. Lakói mind hajósok v. halászok, sokan kedvelt Bakar-bort készítik. B. helyén Velcera római város állott; a horvátok hajóhadának itt volt az állomása. IV. Béla Zenggel együtt a Frangepánoknak adományozta, kiktől a város sok privilégiumot nyert, melyeket Mátyás király 1470-ben megerősített. A XVII. sz.-ban B. kastélya a Zrinyiek birtokába került s Zrinyi Péternek is az volt utolsó székhelye. 1777. a város és öböl a fiumei kerületekkel együtt a magyar kormány alá jutott s mint szabad kikötő élénk virágzásnak indult; a francia foglalás után csak 1822. csatoltatták ismét Fiuméhez s a kormányzóság különös gondot fordított felvirágoztatására. Amióta horvát közigazgatás alá került, folyton hanyatlik, lakossága fogy, kereskedelme pang, hajók alig látogatják öblét. V. ö. Salvator Lajos főherceg, Der Golf von B.-Portoré (Prága 1871).

Bukkarizza

(Bakarac), község Modrus-Fiume horvát-szlavonországi megye susáki j.-ban, a Bukkari-öbölben, 308 horvát lak., jelentékeny tintahalászattal.

Bukkefjord

(Buknfjord), öböl Norvégia Ny-i partján; hosszu nyulványai közt a legjelentékenyebb a Lysefjord. (L.o.)

Bukkócserje

(Barosma Willd., Parapetalifera Wendl.), a Diosmafélék cserjéje, 15 fajjal Afrika déli részén. L. Bucco és Agasthosma.

Bukkócserjefélék

(Diosmaceae) a rutafélékkel rokon család, de a tokgyümölcsök belfala (endocarpiuma) rugalmasan pattan le. Mintegy 250 faja van, 5/6 -a a déli mérsékelt földön terem, s az elpárolgó olaj bősége tünteti ki (Gelipea, Pilocarpus, Esenbeckia, Barosma, Empleurum, Correa, nálunk az ezerjó).

Bukna

(Bohna). Régi magyar személynév, melyet Vámbéry (Magy. Ered. 183) a török «bokra» (azaz himteve) szóval vesz egynek, a B. alakot hibás irásnak gondolva. De Anonymus és tőle függetlenül a Márk-féle krónika egész világosan Bucnának, Buhnának irják a nevet, másolási v. olvasási hibáról tehát szó sem lehet. Ugy látszik, hogy B. a Bua, Buha név törökös kicsinyitése s megfelel a magyar Bikács névnek.

Buknfjord

l. Bukkefjord.

Bukogát

valamely folyóviz medrébe beépített szilárd töltés. Hogy patakok és kisebb folyókon ipartelepek üzeméhez a kellő vizierőt létrehozhassuk: a meder fenekére keresztgátat építünk be, mely a vizet felduzzasztja. Ez által egyrészt ennek esését egy rövid szakaszra összpontosítván a vizszin-különbözetet hajtóéerő gyanánt lehet ott fölhasználni: másrészt pedig a B. fölött nagyobb vizmélység jövén létre a vizi járművek közlekedése megkönnyebbül, illetőleg lehetségessé válik. A kétféle cél szerint a B.-ak részben különböző berendezésüek.

Legyegyszerübb része a fenékgát, mely rendesen a meder egész szélességében keresztülhuzódó kőhányásból, esetleg falazatból, néha gerendázatból áll. Hátránya az, hogy nem csupán a kis-, hanem az árvizeket is felduzzasztja és igy erre való tekintetből ritkán lehet neki kellő magasságot adni. Másrészt, hogy a gát fölött levő meder lassanként egész a gát magasságáig föliszaposodik. Ezért csak a meder egy részét szokták B.-tal elzárni: a többi részén ezt tiltókkal helyettesítik, melyeket az árviz megérkezésekor kinyitnak. Ez által ugy a meder föliszaposodásának elje van véve, mint az árvizek káros magasságra való fölemelkedésének. A B. hatása egyébiránt az árviz nagyságával fordított arányban van.

A hajózás és tutajozás céljaira is alkalmatlan a fenékgát, mert fölötte sellő (ragadó vízfolyás) képződik, miért is a hajók akadálytalan átvonulására a B. mellé csehéket építenek. (Hajózás céljaira szolgáló berendezéseknél különben újabb időben a B.-t már csaknem mellőzik és mozgógáttal helyettesítik.) Sziklás talajon a B. egyszerü szerkezetü: állhat megfelelő rovátkákban egymás fölé eregetett s a medre elzáró gerendákból; v. a meder fenekére kötőszer nélkül rakott vagy beépített falazatból. Kavicsos v. agyagos, szóval olyan talajnál azonban, mely nem képes a viz támadásának huzamosabban ellenállni, már gondoskodni kell arról, hogy az átbukó és a meder fenekét erősen megtámadó viz ki nem mélyíthesse azt a B. alatt; mert az alámosás következtében ugy ez maga, mint a két partoldal beomlanának. Ezenkivül a duzzasztott viznek a műépítmény mellett v. alatt való átszivárgását is meg kell akadályozni nádfalakkal és agyagolással.

Hatásukra nézve az átbukás tökéletesnek mondjuk akkor, ha a B. teteje magasabb az alsó vizszinnél; ellenkező esetben nem teljes a neve. Eme megkülönböztetés az átfolyó viztömeg kiszámításánál jön figyelembe. Gyakran már előre szükséges tudnunk azt a távolságot is, ameddig a duzzasztás visszahat: nehogy a kellőnél magasabbra emelkedvén a B.-at a fölötte fekvő vidéket elárasszuk. Előbbinek kiszámítására a következő képlet szolgál:

[ÁBRA]

melyben x jelenti a duzzasztott vizszin magasságát a B. teteje fölött, q a lefolyó viztömeget, c azon sebességet, mellyel ez a B.-hoz érkezik, h. a gát hosszát s végre g a szabadesés gyorsulását, m egy kisérletek által meghatározandó gyakorlati szorzó

Ha T jelenti ama távolságot, meddig a duzzasztás visszahat, a a duzzasztott vizszin magasságát az eredeti (duzzasztás előtti) fölött, végre b ugyancsak az eredeti vizszin esését, akkor T = 2a/b.

E képletek rendesen kielégítők a gyakorlati igényekre, bár nem adnak tökéletesen pontos eredményt. Ehhez még több, a B.-nak meg fölötte levő mederrésznek alakjára vonatkozó adat ismeretére és hatásának számításba vételére van szükség. V. ö. Hydrodínamik von G. Wex, Lipcse 1888.


Kezdőlap

˙