Burger

1. János, osztrák mezőgazda, született Wolfsbergben (Karintia) 1773., megh. Bécsben 1842. Bécsben 1842. Bécsben és a freiburgi egyetemen az orvosi pályára készült s azután szülővárosában gyakorlati orvos lett, mi mellett eleinte kertészkedett s utóbb a mezőgazdaság iránt fejlődött ki vonzalma. Magyarországi utazása alkalmával a tengeri termelésével behatóan megismerkedvén, erről ily cimmel: Abhandlung über die Naturgeschichte, Kultur u. Benutzung des Mais (1809, és 2. kiadás 1811) oly munkát irt, mely még ma is számot tesz. 1809. a klagenfurti liceum gazd. tanszékét foglalta el és Harbach nevü jószágán mintaszerü gazdaságot folytatott. Számos munkája közül legnagyobb elismerésben részesült: Lehrbuch der Landwirtschaft (2 köt. 1819, 4. kiadása 1838), mely ily cimmel: Mezei gazdaság kézikönyve. Magában foglaló utmutatás a földmüvelés, növénytermelés marhatenyésztés és háztartásra (Pest 1838) hazai irodalmunkba van átültetve.

2. B. Lajos, német festő és illusztrátor, szül. Krakóban 1825 szept. 19-én, megh. Berlinben, 1884 okt. 22. 1842-ben Berlinbe ment és a művészeti akadémiát látogatta, miközben kenyérkeresetül illusztrációkat készített. 1852. Antwerpenbe és Párisba tett tanulmányutat. Rajzai közül legjobbak az 1864-i schleswig-holsteini és az 1866-i hadjáratokból készül illusztrációk és 20 lapból álló «Ágyu» képsorozata. 1869 óta díszitményi munkákkal is foglalkozik és 1872-73-i olaszországi utján főleg e nemben tett tanulmányokat. Rajzainak technikája néha kissé fogyatékos.

Burghausen

város Bajorországban, a felső bajor kerületben, a Salzach mellett, 3426 lak., harangöntővel. A város fölötti magaslaton terjedelmes régi kastély van, amelyben Horn svéd generális volt fogva.

Burgio

János Antal báró, pápai követ Magyarországon. VII. Kelemen pápa küldte 1524 elején a magyar kir. udvarhoz. Az általános romlottság és fölbomlás közepette, melyek a mohácsi vészt közvetlenül megelőzték, foglalta el rendkívül fontos állását s nagy buzgalommal karolta fel a szerencsétlen ország érdekeit. Tanáccsal, tettel támogatta II. Lajost, tevékenységre buzdította a főurakat és egyesíteni iparkodott a nemzetet. Köztiszteletet vívott ki magának; 1525-ben a rákosi és hatvani országgyüléseken zajongva követelték a rendek a királytól a császári és velencei követek eltávolítását; B. ellen nem emeltek szót. B. pápai pénzen Morvában és Sziléziában zsoldosokat szerzett, jelentékeny pénzösszeggel támogatta a király s míg ez hadainak élén a török ellen vonult, ő Budán maradt s tevékenységét folytatta. A mohácsi vész után a királynét Pozsonyba kisérte s szomoruan hagyta el az országot, melynek megmentéseért maga többet tett, mint az egész elfajult oligárkia. Jelentéseit lásd: Pray: Epistolae Procerum I. és Theiner Monumenta Historica Hungarae II.

Burglary

(angol), a bűntények egy neme. Elköveti az: a) aki éjjel vm. lakóházba felonyt képező, bűntett szándékával betör és behatol; b) aki vm. lakóházban felonyt követel; c) aki vm. lakóházba felony elkövetésére irányzott szándékkal bemenvén, a lakóházból éjjel - ha a szándékolt bűntettet el nem követte is - kimenekül. A bűntett egyes elemeinek meghatározásánál azután az angol kazuisztika kifogyhatatlan. A B. büntetése életfogytig való, vagy három évnél nem rövidebb fegyház (penal servitude), v. agy börtön (imprisonment).

Burglengenfeld

járási székhely Bajorországban, Felső-Pfalz kerületben, a Naab partján, erdős vidéken, 3271 lak., közelében nagy barnaszénbányákkal és Maxhütte nevü nagy vasművel.

Burgmüller

Róbert, német zenész, szül. Düsseldorfban 1808 jan. 14., megh. Aachenben 1836 május 7. Irt szimfoniákat, nyitányokat, hangversenydarabokat, zongoranyitányokat és dalokat, Fitestvére B. Frigyes Ferenc (szül. Regensburgban 1806., meghalt Beaulieuben, Franciaországban 1874 febr. 13.) zongorára való szalondarabokat irt.

Burgonya

csucsorka, földi alma, kartifli, kolompér, krumpér, krumpli, kutyatök pityóka, sváb-tök (Solanum tuberosum L.), a róla nevezett Solanaceák faja és változéka kitelelő gumókkal, melyekből a burgonyának 60-150 cm. magas bokra növekedik.

[ÁBRA] Burgonya-növény.

Husos, elágazó szára s ágas, váltakozva és egyenetlenül szárnyas levele rövidszőrű; levélkéje tojásdad, tövén ferde-szivü, épszélü. Hosszukocsányos, bogernyős virágának tányéralaku pártája mocskos-fehér, sárga, rózsaszinü v. ibolyaszinü, ami a gumó szinével is megegyező; sárga porzója összecsucsorodva áll; bogyója zöldesfekete és sokmagvu.

A B. hazájáról csak annyit tudunk, hogy Amerika mérsékelt részeinek valamelyikéből való. Vadon találták gumós rokonát az Egyesült-Államokban. Annyit tudunk, hogy a rabszolgakereskedő John Hawkins 1565-ben, Walther Raleigh 1584-ben és Drake Ferenc 1585-ben éppen nem a B., hanem a batátasz gumóját hozták Európába. A B. Európában már jóval azelőtt ismeretes volt. Már 1536-ban szól róla Petrus Martyr, 1544-ben Zarata, 1553-ban Pietro Cieca Peru leirásában említi meg, 1578-ban Benzoni irja le, aki 1542-től 1556-ig járt Dél-Amerikában. A sokat szenvedett Acosta korában 1570 körül Spanyolországban termesztették, de mivel a B. délamerikai nevét (papasz) a batátasszal, összetévesztették, itt nem követhetjük történetét. Angolországban is hiába kutatnók, mert a B. neve ott is potato. Világosabb a B. termesztésének haladása Itália felől, ahova (Rómába) Redi 1654. hozta Spanyolországból. Innen a belgiumi pápai legátus közvetítésével Sivry Fülöp kormányzó kapta. Ő küldte a gumókat 1588 elején az akkor Bécsben élő Clusiusnak, aki a növénykertben el is ültette. Valamivel előbb a boroszlói Scholtz doktornak is birtokába jutott, elültette, lerajzolta és 1587-ben a rajzát Bauhinus Gáspárnak küldte. Ő a rajzot lemásolta, a növényt leírta és Phytopinax cimü művében 1599. közölte először. Ő nevezte el Solanum tuberosumnak és nemcsak saját kutatásáról tudósította Clusiust, hanem még Scholtz eredeti rajzát is elküldte neki. Clusius az 1601-iki művében (Rariorum plantarum historia) ismét bemutatja a B. képét és leirását. Már Bauhinus emlegeti a B. termesztésének és étkül való elkészítésének módját, amint ezt Franciaország Bourgogne nevü hegyvidékén látta. Magyarországba innen kerülhetett, amint ezt a más nyelvben ismeretlen B. névből következtethetjük. Itáliában Clusius tanusága szerint általánosan termesztették; ez a tudós csodálkozik rajta, hogy a hasznos növényt másutt nem veszik mivelés alá.

Hadadi Wesselényi Ferenc nádor alatt az 1654. Németországból hazakerült protestáns akadémikusok Budán azért kerültek tömlöcbe, mert tarisznyájokban B. volt. A nádor maga hallgatta ki őket; tőlök meg a budavidéki sváboktól megtudta, hogy a B. termesztésre érdemes jó eleség-növény. A nádor javaslatára III. Ferdinánd hiába rendelte el termesztését, nálunk a «sváb-tök»-ön senki sem kapkodott. Liptóban, Árvában és a Szepességben 1760. kezdik a B.-t termelni. Gömörben Császár András 1775 óta fáradozott az elterjesztésén. Báró Bujanovszky de Bujanov Elek Szilvius, cs. kir. lovass. tábornok (szül. Sziléziában 1711-ben, megh. Rákos-Kereszturon Budapest mellett 1799-ben) nejének Podmaniczky báróné révén Rákos-Keresztur birtokához jutván, itt teljes lelkesedéssel a gazdaságnak élt. A többi közt kiosztott 200 mérő B.-t. Egy borsodmegyei földbirtokos, az adoma szerint, a szétosztott gumókat, melyeket jobbágyai az árokba dobáltak, összeszedette és saját földjén elültette, amiből a parasztok azután lopkodtak. «Hál' isten, csakhogy lopják» kiáltott föl a földesur, amikor ezt megtudta. Arad-, Bihar- és Szabolcsban, valamint Pozsega vidékén 1788-ban virágzott a B. termesztése. De ugy látszik, a magyar ember nem igen akart vele megbarátkozni. Ezt árulja el közmondásunk «se jó, se rossz, mint a krumpli», valamint Gvadányi iratai p.: «Többnyire ebédem vala most csak krumpir, talom viz» - «Pajtások, ha mindig mi igy élni fogunk, a krumpliba ugyan ki nem törik fogunk» (Ronót Pál, 1807). Dr. Gyarmathy Sámuel 1798-ban Göttingából kétféle B.-t hozott Erdélybe. Az erdélyi gubernium az éhinség idején 1815 febr. 15-én különösen figyelmeztet könnyü termelésére, melyhez jószág nem kell. Ezen időtájban terjedt el a határőrségi székelyeknél is (Csik- s Háromszék), kiket, mint még ma is emlegetik, a katonai hatóság botbüntetéssel kényszerített termelésére. Az 1816-iki Magyar Kurir említi, hogy csak a szükség birta rá a magyar embert a zab, alakor és krumpli termesztésére. 1816. és 1817-ben Gyika a zalamegyei bellatinci urodalmán termesztette. Azóta szerteszét elterjedt a felvidéken is, melyről a nóta ezt énekli: «Jaj szegény tót legény, mindig krumplit zabálnyi.» Mig itt a fejenkint való évi fogyasztás két métermázsát is meghalad, addig meg az Alföldön egy métermázsánál több esik. Galiciában ugyanakkor terjedt el mint nálunk; de Oroszországban még 1844. is jutalmakat igértek a miveléséért. Montenegróban ugyanakkor, Görögországban 1836. Ottó király bajor környezete terjesztette el. Persiában, Indiában, a Fok-tartományban és Ausztráliában az angolok honosították meg.

Termelése.

A B. fajtái felosztatnak érésük szerint koraiakra, középkoraiakra és későiekre, alakjuk szerint hosszuk, gömbölyük, tojásdadok, használati céljuk szerint étkezésre, szeszgyártásra és takarmányozásra valók. Az osztályozásnál figyelembe vétetik még a héj minősége, a B. husának szine, a rügyek elhelyezése, mélysége, az indák hossza stb. Étkezésre alkalmas ismertebb B.-féleségek korai és kései rózsa, hópehely, sárga Jakab, veseb, a szász vöröshagyma; szeszgyártási B.-féleségek: a Richter-féle hópehely, Daher, Climax, Aurora, Alkohol, Magnum bonum, Champion, Richter-féle Imperator. Takarmány-B. a heiligenstadti Goodrich, Sced, Imperator, a szepesi bujók stb. Az étkezésre való B.-tól jó izt, lisztességet kivánnak, a szesz-B.-ból bő termőképességet. A B.-féleség értékét ezenkivül nagyban befolyásolja, hogy mily mértékben tud a B.-vésznek ellenállani. A B. a mérsékelt égöv alatt diszlik legjobban, a zordabb klimát jobban tűri mint a szárazat és igen meleget. A korai B. tenyésztő idejének tartalma 70-90 nap, a késeié 160-180. Legjobban diszlik a jóerőben levő homokos vályogon, itt válik legjobb izüvé, keményítődussá és rajta bőven is terem, homokon kevesebb, de jó terem, agyagon vizenyős, szappanos lesz. Friss istállótrágyába csak sovány földbe vessük a B.-t, különben kevés lesz benne a keményítő, legjobb az előző növény alá trágyázni. A mesterséges trágyaféléket és a chili-salétromot hálálja meg, ellentétben a kálitrágyát, habár sok kálit von el a talajból, csak nagy ritkán. Leginkább termelik őszi gabona után, ültetik friss törésbe, lucerna s baltacim után is, de a maga sajátos földjében is jól megterem. A talajt ősszel kell mélyen megszántani alája és tavasszal megporhanyítani. A B. érzékeny a fagy iránt, s ezért nem célszerü ültetésével nagyon sietni, leginkább április közepétől május közepéig ültetik. Ismételten megpróbálták az őszi ültetést is, de az nem sikerült. A B.-t gumó utján szaporítjuk, lehet ugyan mag utján is szaporítani, de ekkor első évben csak apró és nagyon különféle B.-t kapunk, s ezért a magvetésnek csak uj fajták előállítása céljából van értelme. Legcélszerübb a közép nagyságu, ép B.-t ültetni. Néha szétvágják a B.-t az ültetés előtt, hogy igy kevesebb gumóval beérjék, de ez nem célszerü. A B.-t ültetik, kapa, jelző, eke, töltögetőeke, lyuggató gép után kézzel vagy néha B.-t ültető géppel, amilyen több rendszerü van. A gumókat a talaj minősége szerint 5-12 cm. mélyre ültetik; minél könnyebb minőségü a talaj, annál mélyebbre ültetendő a B. és ellenkezőleg. A kikelt B.-t megboronálják, megkapálják és 1-2-szer feltöltik.

Különleges B.-művelési módok a Gülich és a Jensen-féle; mind a kettő azt célozza, hogy a B.-t a B.-vésztől megóvja, de a gyakorlatban nem váltak be. A Gülich-féle eljárásnál a sortávolság (mely különben 40-60 cm.) 120 cm.-nyi, a távolság a sorokban (25-40 cm. helyett) 90 cm.-nyi. A jelzővel megjelölt helyekre trágya és e fölé föld kerül; erre jő a B., mely sekélyen takartatik be. Ha a szárak 30 cm.-nyire megnőttek, lehajlittatnak és részben földdel betakartatnak. Jensen a B.-t 80 cm.-nyi távolságra ülteti, és a védőtöltögetéssel egyik oldalról erősen feltölti. A B. legveszedelmesebb ellensége a B.-vagy kolorádó-bogár, legveszedelmesebb betegsége a B.-vész. Egyéb betegségei a kosz v. himlő, a fonal- és a fodrosbetegség, a bábosodás (l. alább). A B. akkor érett, ha különben egészséges szára elfonnyad s a gumók a törzsről könnyen leválnak. A korai juliusban, a késői szeptember-októberben érik. A B.-t kapával, ásóval, villával, közönséges vagy töltögető ekével B.-szedő gépekkel szedik ki. Kiszedés után a B.-t megválogatják, kézzel vagy rostával elkülönítve a nagyot az aprótól. A beteg gumót már a ki, vagy összeszedéskor kell az egészségesek közül kiválasztani. A B.-t pincében v. pedig vermekben ill. prizmákban tartják, melyek vm. partosabb helyen 120-150 cm.-nyi szélesre, 20-30 cm.-nyi mélyre és szükség szerinti hosszuságura készíttetnek. A B.-t tetőalakulag halmozzák fel. Az orom magassága a fenéktől 120-150 cm.-nyi legyen. Az összerakott B.-ra előbb vékony, majd vastagabb 60-80 cm. vastagságu földtakaró kerül. - A B. termése katasztrális holdankint 50-150 hl., illetőleg 70-100 hl. közép termés. Hl.-kin sulya 70--80 kg.

Hazánkban a B. a szántóföldnek aránylag csak kis részét foglalja el, nem egészen 4 %-át. Egyes megyékben, különösen a felföldiekben: Liptó, Árva, Turóc stb. megyékben azonban a legfontosabb növény, a szántóföld 25-30 %-át foglalja el. V. ö. Jattka, B. termesztése a mai okszerü alapon.

Betegségei.

A) Kedvezőtlen életviszonyok által okozott betegségek:

1. Fonalkórság. Abban áll, hogy az elültetett gumók a helyett, hogy rendes leveles szárat hajtanának ki rügyeikből, ezek vékony fonalakká nőnek, melyek a földet áttörni nem képesek. Oka az, hogy mielőtt a burgonyagumók kifejlődtek volna, tartós szárazság állott be, melynél azok kényszeredve értek meg; különösen az erősen felmelegedett talajokban szokott jelentkezni. Védekezni ellene jól kifejlődött gumók ültetése álta lehet. 2. Földfölötti gumósodás. Abban áll, hogy a föld fölötti zöld száron, a levelek hónaljában, a földalatti gumókhoz hasonló, csakhogy zöld, keményitőben szegény gumók képződnek; oka az, hogy a gyökerek működése a nitrogénhiány vagy tulságos nedvesség következtében - megzavartatott. 3. Fiasodás az, midőn a gumókon, mielőtt kiszedetnének, a rügyek helyén kisebb fiók burgonyák találhatók; néha pedig a rügyek kihajtanak, s csak a vékony szárakon képződnek a fiókok. Oka az, hogy nagy szárazság alkalmával a gumók fejlődésüket befejezik, s ha ezután hirtelen, a nélkül hogy a hőmérséklet csökkenne, nedves idők állanak be, a gumók azonnal rügyeiket hajtják ki. 4. Szárfelpattanás. Értjük rajta azt, ha a föld fölötti szár megrepedezik; tartós szárazságot követő esőzés után szokott beállani. 5. Édesedés. Abban áll, hogy alacsony hőfokon (körülbelül 2 C.°-on) a pincébe vagy vermekbe helyezett gumók keményítőjének egy része cukorrá alakul át; ha az édes gumókat néhány napig +20 C.°-u vizbe helyezzük, azok ismét élvezhetőkké válnak.

B) Elősködők által okozott betegségek:

1. A burgonyavész. A burgonyának legveszélyesebb betegsége, mely hazánkban is több évben óriási kárt, s a felvidéken nem egyszer éhinséget okozott. A betegséget a Phytophthora infestans de By. nevü gomba okozza. A betegség rendesen juniusban szokott először a leveleken jelentkezni; a megtámadott levelek hegye, avagy azok szélén egy-két folt megbarnul; a foltok folyton terjednek s ha az időjárás nedves, ruganyosak maradnak, ellenkező esetben elszáradnak. Meleg nedves időben a betegség átterjed a földfölötti szárra is, ugy hogy némely évben már julius végén vagy augusztusban egész burgonyabokrok el vannak feketedve. A betegség megtámadja a gumókat is, amelyeken barna foltok keletkeznek; e foltok addig, mig csak a Phytophthora bántja a gumót, kemények és nedvesek maradnak, de legtöbbször a Phytophtora támadása után a gumó részben különféle rothasztó gombák letelepedése, részint egyéb, még eléggé nem tanulmányozott okok következtében nedves v. pedig száraz rothadásba megy át, annyira, hogy nagyon sok esetben az egész gumó átváltozik, tönkre megy. A betegség fejlődése még nincs egészen tisztázva. Védekezés. Mivel a gomba e gumókban telel át, fődolog, hogy csak teljes egészséges gumók használtassanak az ültetéshez, továbbá, mert tapasztaltatott, hogy némely burgonyafajta egyes vidékeken a betegséggel szemben meglehetős ellenállást fejt ki, ajánlatos az ilyen fajták termelése; leginkább a pirosszinü vastaghéju fajták között találkoznak ellenállók. A további védekezés állhat a művelésmódban, vagy kémiai szerek alkalmazásában. Az előbbiek közé tartozik a burgonyaszár lesarlózása v. lehengerzése a nyár vége felé, továbbá a Jensen- és a Gülich-féle művelésmódok. Jensen eljárása abban áll, hogy amint a burgonyaszár kimagasodik a földből, kapával v. külön e célra szerkesztett ekékkel a bokrokra földet huznak, ugy, hogy ezek betemetve a földdel, a sorok melletti barázdákba hajlíttatnak; ezt az eljárást többször ismételni kell. Gülich eljárása az előbbitől abban különbözik, hogy mig annál a bokrok mindig a sorok egyik oldala felé (vagy mindig balra vagy mindig jobbra) hajlíttatnak, addig ennél a fészekbe ültetett burgonya szárait a fészken köröskörül kell lehajlítani, itt tehát a föld a fészek közepére jő, mellyel a hajtások mintegy szétteríttetnek; Jensen 30 hüvelyknyi sor- és bokortávolságot, Gülich 48 hüvelyknyi sor- és 36 hüvelyknyi bokortávolságot alkalmaz. E két eljárás megvédelmezi ugyan a termést a burgonyavésztől, de a termés nagyon megcsökken, miért is drága. Mindkét eljárás hatásának magyarázata az, hogy a lehajlított hajtásokról a netalán itt fejlődő konidiákat nem mossa le a víz egyenest a bokor aljába, ahol a gumók találhatók, hanem vagy a sorok közti barázdába, vagy - Gülich eljárásánál - a fészek kerületére. Kémiai szerek közül használatban van a tiszta rézgálic-oldat, a rézgálic-szóda-oldat, a bordeaux-i keverék és még sok egyéb más. Legjobb hatása van határozottan a bordeaux-i keveréknek, mellyel a burgonyabokrokat 3-szor kell bepermetezni, juniusban, juliusban és augusztus közepén; az első permetezéshez 2 %-os, a második- és harmadikhoz 4 %-os oldatot célszerü venni; egy kataszter-holdra az első permetezésnél körülbelül 2, a másik kettőnél körülbelül 3 hl. oldat szükséges. Az oldat permetező készülékekkel fecskendeztetik az burgonyára. - A burgonyavész által megtámadott gumókat nem érdemes elvermelni, mert a betegség a vermekben még tovább terjed. Legjobb a beteg gumókat szeszkészítésre felhasználni, vagy pedig megfőzve vagy gőzölten az állatokkal feletetni; ezt az eljárást célszerü követni egyéb betegségben szenvedő gumóknál is.

2. Nedves rothadás v. taknyosság. A gumók vagy már künn a szántóföldeken, vagy a vermekben megpuhulnak, elnyálkásodnak s megbüdösödnek. A felbomlás a vajsav erjesztő gomba (Clostridium butyricum Prazm.) működése következtében áll be. 3. Száraz rothadás. A gumók belsejében lyukak támadnak, melyeknek megbarnult szélei fehér porral vannak borítva; egyik feltevés szerint a száraz rothadást is a vajsav-erjesztő gomba okozza, ha a burgonya száraz helyen fekszik, még egy másik feltevés szerint a száraz rothadást a Phytophthora infestans okozza akkor, ha a gumók a levegőtől el vannak zárva. 4. Varasodás (Schorf). A gumó felületén előbb bibircses kiemelkedések, majd barna, szabálytalan, tányéralaku bemélyedések támadnak, melyek körülete kimartnak látszik; e mélyedések lassankint terjednek mind kerület-, mind mélységben; oka nem egészen ismeretes, Brunchorst az általa Spongospora Solani-nak nevezett nyálkagombát mondja a betegség előidézőjének, mig az ujabb vizsgálatok szerint többféle hasadó gomba (bacillusok és mikrokokkuszok) oka a betegségnek. 5. Koszosodás. A gumó felületén eleinte fehér-, később megbarnuló egy-két mm. átmérőjü szemcsék támadnak, melyek könnyen leválnak; oka felderítve nincs, állítólag a Rhizoctonia Solani Kühn idézi elő. 6. A gyökérgyilkoló (a Leptosphaeria circinans Sacc nevü gomba), még a fészekben violaszinü, sűrü kéreggel vonja be a gumót s később ennek belsejébe hatolva azt elnyálkásítja; néha a szárak tövét is megtámadja. 7. A Periola tomentosa Fr. nevü gomba a gumók kerek, v. szabálytalan, elszórtan v. csomókban álló 4-6 mm.-nyi átmérőjü fehér varancsokat okoz, melyeknek belseje szilárd, kissé husos állományu. 8. Üszög. A gumófelületén kis szemecskék támadnak, melyek későb felrepednek s melyekből fekete por (spórák) szóródik ki; egy üszöggomba a Sorosporium Scabies F. v. W. okozza. 9. Szárfeketedés. A burgonya levelei elsárgulnak és ellankadnak s lassankint alulról felfelé elszáradnak; a beteglevelü szárak eleinte egyenesen állanak, de később lekonyulnak s tövükön megfeketednek, még később ilynemü fekete foltok a szárak felső részén támadnak s a foltokat krétafehér gomba-fonalcsomók borítják; a gomba fejlődése nem ismeretes, a fehér csomók Fusarium képződmények. 10. Szár-redvesedés. A földfölötti szár a tőtől felfelé elhal és összeesik; a beteg szár sejtjei tartalmukat kiürítik és sötét szint vesznek fel; néha a szár csak az egyik oldalon betegszik meg, s itt barázda támad; e betegséget a Bacillus caulivorus Prill. et Delacr. okozza. 11. A földfölötti száron a Vermicularia atramentaria B. u. Br. sugaras fekete foltokat okoz. 12. A Sclerotinia Libertiana Fckl. a szár külsején és belsejében néhány mm. nagyságu fekete, belül fehér gumókat okoz. 13. A leveleken lassan terjedő, kerekded v. szabálytalan foltok támadnak, melyeket később egy viola-szürke, penészszerü bevonat lep be. A betegséget a Cercospora concors Sacc. nevü gomba okozza.

C) Ismeretlen oku betegség:

Bodrosság. A földfölötti szárak törpék maradnak, a levelek elveszítik eleven szinüket, nyelük hátra konyul, lapjuk - lemezük - összeráncosodik. A levelek és szárak néha törékenyekké lesznek, s hosszukás barna foltok támadnak rajtuk. A bodros burgonya korán elhal s emiatt gumók vagy éppen nem, vagy csak jelentéktelen mennyiségben és nagyságban képződnek. A betegséget némelyek több gomba (a Pleospora polytricha Tul., a Polydesmus exitiosus Kühn s a Verticillium albo-atrum Reinke) támadásának tartják, mig mások azt az erős trágyázásnak tulajdonítják.

Gépek.

A B. műveléséhez és felhasználásához gépek készülnek. Nevezetesebbek: B. fészekkészítőgép; eddig kétféle rendszer van leginkább alkalmazásban. Az egyik rendszernél egy közös tengelyre karok vannak erősítve, mely karoknak végeire kis kapák vannak szerelve. A gép járó kereke forgásba hozza a közös tengelyt, s az erre erősített karoskapák a földön szabályos távolságokban egy-egy hossukás vájatat készítenek, melybe az elvetendő burgonya gumó helyét jelölik meg. Egy másik rendszernél a Ring-féle B.-nél ugyancsak egy közös tengelyre 3 v. 5 egyenlő vékony vas v. acél kerék van szerelve, mely kerekek abroncsán fa- vagy öntött vas koloncok vannak elhelyezve s pedig 7-12 darab. A gép előre menvén, a vetőkerekek mozgásba jönnek és a rajtok lévő koloncok egyenletes távolságban 4-6 hüvelyk mély lyukakat nyomnak a földbe a burgonya befogadására. A gép elég könnyen jár kétlovasan, munkaképessége az 5 sorosnak 10 munkaórában 10 ha., a 3 sorosé 6 ha.

B.-vető gép. Eddig még nem sikerült a célnak teljesen megfelelő burgonya vető gépet szerkeszteni. Ismertebb a gróf Münster féle B., mely áll egy garatból, melyből az elvetendő burgonya két bádogcsövön át a vető csoroszlyák által vont barázdákba esik. A barázdába jutott gumókat a gép hátulsó részére szerelt töltögető eketestek födik be. Munkaképessége állítólag 4 kat. hold. Erőszükséglet 2 igás állat és 2 munkás. A Garret-féle B. nehézkessége miatt a mi viszonyaink közé nem való. Ujabban Swinarszki szerkeszt egy B.-et, mely még teljese kipróbálva nincs. Általában nálunk eddig a burgonyát kézzel vetik.

B.-kiemelő eke. A burgonyának kiszedésére használják ott, ahol azt nagyban termelik. Kézi erővel ugyanis tetemes pénzáldozat árán eszközölhető, de néha még igy sem kapható elegendő számu munkás kéz. Ennek következménye lett a burgonya kiszedésére a fogatos erő alkalmazása s igy keletkeztek a különböző burgonya kiemelő ekék.

[ÁBRA] Burgonyakiemelő.

Ezek ugyan korántsem végeznek oly munkát mint a kézi erő, mert sok gumót megsértenek és ott is hagynak, de mivel gyors és olcsó munkát végeznek, alkalmazásuk okolt és sok helyen nélkülözhetetlen. Szerkezetük általában a következő: az eketest a kormánylemezek helyén több ágra oszlik, melyek oly sürün állanak egymás mellett, hogya burgonya gumó nem fér át, mig a burgonyával együtt kiemelt föld áthull az ágak között. Hibájuk ezeknek az ekéknek az, hogy az eketest előtt a burgonyaszárak felhalmozódva az ekét munkájában hátráltatják, mert többször meg kell állni és megtisztítani, ami nagy idő- és munkaveszteséggel jár. Nevezetesebbek közülök a Howard-féle burgonyakiemelő eke, melynek kormánylemeze nyolc águ; a Sack-féle burgonyakiemelő eketest a Sack-féle egyetemes ekére szerelve szintén használható. Ez két alakban készül s pedig öt és hat águ kormánylemezzel; az öt águ nehéz, kötött talajra, a hét águ laza, homokos talajra való s el van látva indaemelő készülékkel, azonkivül az eketest előtt egy előmunkáló van a gerendelyre erősítve, mely a burgonya töveket fél oldalra döntve, az eketest munkáját megkönnyíti. Használják a burgonya kiemelésére még a töltögető, sőt a közönséges ekét is, de ezek a burgonyát földestől emelvén ki, megnehezítik a gumók összeszedését s igy sok elmarad belőlük.

B.-arató gép. Miután a nagyban való burgonyatermelésnél még a burgonyakiemelő ekék sem bizonyultak elégségeseknek, oly gépeket iparkodtak szerkeszteni, melyek még a burgonya kiemelő ekéknél is gyorsabb munkát végeznek. Eddig töbféle szerkezet ismeretes, de a célnak teljesen megfelelő gép még nincs. Ismeretesebbek a gróf Münster-féle B., mely a burgonyát, kitépve a gumókat, a szárrészektől elválasztva, szétszórja. Egy másik gép a Gülich-féle B., mely a burgonyát a földdel együtt kiemeli s azt egy teknőalaku rostára juttatja.

[ÁBRA] Gülich-féle burgonyaarató.

E rostán elválik a föld a gumóktól, s utóbbiak egy emelőkarszerkezet segélyével a gép által vont mélyesébe jutnak, honnan kiszedhetők. Ujabban M. Lieselang készít B.-t, mely a burgonyát kosarakba gyüjti össze egy kupalaku csigamenettel ellátott sodrony-dob segélyével. A föld a drót közt kihull, a burgonya szárai kampók segélyével letépve és fonatalakban összesodorva a drótból kivétetnek. Hátránya e gépnek az, hogy nagy vonóerőt (4 erős ló) igényel s munkaképessége aránylag csekély: 1-11/2 ha. 10 órában. Ismeretes még F. W. Warneck burgonyaaratója, mely a Münster-féle gép elvén készült. De mind e gépek még nem tökéletesek.

B.-mosó gép. A szeszgyártásnál felhasznált burgonyát feldolgozás előtt megmossák, hogy a reátapadt földrészektől megtisztuljon. Ez szükséges azért, hogy a további feldolgozás alatt a tisztátlanságok a gépek valamely részén kárt ne okozzanak. De nemcsak a sáros, piszkos, hanem még a látszólag tiszta burgonyát is meg kell mosni, hogy minden esetleg közéje keveredett kavics-, szalma- stb.-től megszabadítsuk. A burgonya mosását a B. végzi, mely áll egy pléh-, fa- v. cementvályuból, melyben a burgonyát kavaró lapátokkal addig mossák, mig meg nem tisztult. A kavaró lapátok, melyek ferde irányuak, a vályuban levő vizszintes tengelyre vannak erősítve, s a mosás közben felkavart, uszó burgonyákat a vályuban előre felé terelik. A lapátok alatt mintegy 5 cm.-nyire rácsozott teknőalaku fenék van a vályuhoz erősítve, ugy hogy a mosógép ezen a helyen kettős fenékkel bir.

[ÁBRA] Burgonyamosó

A rácsok közt levő hézag körülbelül 1 cm.-nyi széles, a föld vagy egyéb piszok tehát itt áthullhat, mig a burgonya közé keveredett kavics a rácsozaton marad. A mosás történhetik hideg vagy meleg vizzel (utóbbi alkalmasabb), mely viz a vályuba jutva, onnan annak oldalain levő nyilásain távozhatik. A vályu egyik oldalfalán vizállóan készített ajtó van, melyen át a vályu megtisztítható. A vályu folytatását egy a apátok tengelyén ülő lyukasztott mosó dob alkotja, melybe a lapátok által hajtott, már megmosott burgonya beléjut; itt a velejött viz lecsepeghet s a megszikkadt burgonya innen a további feldolgozásra különféle elevátor-szerkezetek segítségével eltávolodik.

B.-zuzó gép. A takarmányozásra szánt burgonyát feletetés előtt el kell aprózni, vagy meg kell főzni, illetve gőzölni. A kisebb gazdaságokban, hol gőzölő nincs, a burgonyát az u. n. burgonyazuzó gépen aprítják. A zuzó szerkezet áll egy végnélküli csavarból, mellyel ellenkező irányban szeges dob forog. A burgonya egy garaton az ellenkező irányban forgó szeges dob és éles végnélküli csavar közé jutva szétzuzatik. E gép hajtása lehet kézi erőre vagy járgányra is berendezve. Munkaképessége óránkint a gép nagysága szerint 3-10 q. burgonya lehet. E gépet egyszersmind a takarmányrépa zuzására is szokták használni. Kis gazdák a burgonya zuzására az u. n. S vasat használják, mely egy S alakban meghajtott és egy nyélre az S közepén keresztben megerősített vasabroncs darab. Ezzel az eszközzel a sajtárba v. teknőbe öntött burgonyát összezuzzák, oly módon kezelve az S vasat, mint a mozsártörőt.

[ÁBRA] Burgonyazúzó.

B.-osztályozó gép. A burgonyát annak használati célja szerint osztályozni kell, mert a kis gumók vetésre nem alkalmasak, épen igy a tulságos nagyok sem, mig takarmányozásra megfelelnek; a piacra szánt terményt is nagyság szerint osztályozni kell. Nagyban való termelésnél az osztályozást egy a gabona-rosta elvén készült B. végzi. E gépen rendesen három egymás fölött lévő rostalemez van különböző nagyságu nyilásokkal. A rosta-lemezek készülhetnek fából vagy sodronyból. A felső rostalemezen a legnagyobb gumók maradnak fönt, legalól pedig a legkisebb gumók hullanak le. E gépet egyszersmind a burgonya rostálására, illetőleg tisztítására is lehet használni, mert a burgonya közé keveredett kavics és földrészek legnagyobb része a rosták ide-oda mozgásánál kiválik és a földre hull. Ilyen szerkezetü az ugynevezett szász burgonya-osztályozó.

Burgonya-bodrosodás

l. Burgonya.

Burgonyacukor

l. Cukor.

Burgonyafélék

(Solanaceae), a kétszikűek, forrtszirmuinak családja ötösszámu virágszerkezettel, kétrekeszü magrejtővel, melynek a közepén husos magléc van, sok magjával, bogyó v. különféle módon felrepedő tokgyümölccsel. Füvek v. cserjék, levelök pálhátlan; mintegy 1250 fajuk van a melegebb és mérsékelt tartományokban. Sokban narkotikus alkaloid van, azért sok köztük a mérges és orvosi fű. Ilyen a nadragulya, maszlag, Mandragora, paprika, dohány, beléndfű.


Kezdőlap

˙