Burkolólemezek

(fliszek, a ném. «Fliesen»-ből), rendesen négyszögü vagy sokszögü, ritkábban kerek, márványból, majolikából, porcellánból vagy üvegnemü anyagból álló csekély vastagságu lemezek padozatok vagy falak burkolására, melyek közönséges vagy cement vakolatba fektetve egyszinü v. többszinü, többé-kevésbbé gazdag diszítményt alkotnak. A padozatnak és falaknak márványlemezekkel való burkolása Rómában már Kr. u. a VI. sz.- ban közkedveltségnek örvendett, és e szokás az egész középkorban fenmaradt. A lemezeket a későbbi időkben alakos és ornamentális diszítményekkel, címerekkel stb. látták el, eleinte fehér alapon fekete rajzokban, később tarka márvány borításban. A burkolás e nemének fényes példáját látjuk a sienai dóm-ban. A XIII. sz.- tól kezdve a majolikából készült B.- ek jönnek divatba festett, vagy préselt mustrákkal diszítve, részben emallozva, részben aranyozva. Az ily módon készült B.-ek a spanyolországi arab-mór diszítésnek egyebek közt fő-tényezői voltak, mint ezt az Alhambrában, Szevillában és másutt mai napig ránk maradt példák bizonyítják (l. Azulejo). Nagy tökélyre vitték a majolika B.-ekkel való diszítést a persák, nemkülönben a XVI-XVII. századbeli olasz renaissance építészet. Napjainkban a majolika és porcellán B.-ek gyártása és az azokkal való diszítés ujból nagy lendületet vett. Számottevő gyárak e tekintetben: Stoke upon Trent (Minton), Mettlach (Villeroy és Bock), Pécs (Zsolnay). V. ö. Anie: Les carrelages émaillés du moyen-âge et de la renaissance (Páris 1859); Rotulini és Bremi: Raccolta di Ornamenti tratti de terre cotte dissinet in Siena nel secolo XV e XVI (Siena 1873); Bremi és Lessing: Majolikafliesen aus Siena 1500-1550, és mások.

Burkoló tégla

(Verblendziegel). Ezek finomabb téglák, melyekből a vakolatlan házak homlokzatát építik, holott a fal belseje közönséges téglából készül. A B.- t rendszerint sajtolják, hogy felülete sima legyen és nagyobb gonddal is égetik, hogy szine is egyforma legyen. Rendszerint különböző szinü B.-t is készítenek és alakjuk is többféle, aszerint amint azt párkánynak, boltivnek stb. alkalmazzák. Üreges és vékony lemezszerü B.- k is készülnek. L. Téglagyártás.

Burkony

elnevezésen kivált a folyamhajósok a hajónak vagy csónaknak oldalfalazatát alkotó deszkáit értik, ugyszintén ama deszkázatot is, mely a hajó fenekét alkotja. Ez utóbbi B.-t az oldalburkonytól való megkülönböztetése végett mederburkonynak nevezik. L. Palánk.

Burkus

igy nevezik nálunk a poroszt, onnét, hogy a bécsi kongresszus alatt ottlevő főuraink a brandenburgus nevezetet burgus-ra rövidítették és magyar főnévként használták.

Burlak

szegény napszámosok neve Oroszországban, akik különösen régebbi időkben, mikor még a közlekedési eszközök orosz földön kezdetleges állapotban voltak; főképen hajó-vontatással keresték kenyeröket. Meghatóan irta le őket Nekraszov Miklós orosz költő a Volga c. nagyobb költeményében. V. ö. Orosz költők, ford. Szabó Endre, Budapest 1891.

Burle-féle ötvény

aranysárga szinü, készítik 1 r. sárgaréz, 4 r. cink, 6 r. réz és 1 r. platina, v. 1 r. réz, 1 r. cink, 12 r. réz, 2 r. ezüst és 2 r. platina elegyéből.

Burleigh

Vilmos lord, l. Cecil.

Burleson

(ejtsd: börleszon), county Texas északamerikai államban, 2950 km2-nyi területtel, 9243 lak. Főhelye Caldwell.

Burleszk

(eszt.), a furcsának alantos neme, az ol. burla (tréfa, ez meg a későlatin burrtae, mókából) származtatva. Azt mondják, hogy a B. költészet a középkori olasz farsangi tréfás, gunyoros versekből keletkezett volna. Megkezdte volna Burchiello (innen burchielli versek, tarkabarkaságok, durva tréfák), utóbb Firenzében a canti carnascialeschi Medici Lőrinc által szabályokba szedettek. Tetőpontját érte a B. költészet Berni Ferenc (innen a berneszki költészet), utóbb Lulli ésCaporaliban. Amennyire a B.-ben ugy szomoru mint mókás elemek vegyülnek össze, az ugynevezett tragikomikus költészetben Gozzi Károly remekelt.

Burletta

(ol.; franc. a. m. Opéra bouffe) a. m. bohózatos dalmű.


Kezdőlap

˙