Buzgatni

szokták a beolvasztott nyers rezet, midőn rondító keverékeitől megtisztítani, és kovácsolhatóvá tenni kivánják. A buzgatás abban áll, hogy száraz fadarabokkal kavargatják a megolvadt rezet, a fából fejlődő gázak, melyek redukáló képességgel birnak, nagy erővel törnek föl a megolvadt anyagból, és a benne levő rézoxidult, mely a kovácsolhatóságot megakadályozná, szinítik. Buzgatás közben a rézből gyakran próbát kell venni, és ha a kivánt minőséget elérte, abba kell hagyni a buzgatást, mert a tulságos buzgatás következtében szenet vesz fel a réz, ami ismét a nyujthatóság rovására történik.

Buzgóság

a lélek érdeklődése, mely ha magas fokra hág szóban, tettben nyilvánul. Értéke akkor van, ha kitartással párosul, különben szalmatűz. Régi mondásunk is azt tartja: «Rendetlen rutság, midőn elin buzog, közepin pösög, végin pedig ugyan meg is hül.» A B. becse különben attól függ, mit ér a tárgy, mely felkelti s milyen belátással s értelmi erővel párosul a cselekvés. Az ilyen kitételben «buzgón imádkozni» a buzgóság annyi, mint bensőség, meleg érzelem.

Buziás

kisk. Temes vmegye buziási járásában, (1891) 2626 német, oláh és magyar lakossal, a járás szolgabirói hivatalának, méhészeti felügyelőnek, vándortanítói kerületnek s alapítványi jószági főtisztségnek székhelye; van járásbirósága, adóhivatala, takarékpénztára, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára. Marhavásárai, mézkivitele Németországba élénk. Az alacsony dombos vidéken fekvő buziási fürdőt (132 m. magasságban), mely jelenleg a közalapítvány tulajdona, csinos park övezi körül s Trefort miniszter által kitünő karba hozatott, ugy, hogy ma elsőrendü fürdőink közé tartozik. Kitünő vasas savanyuvizei számos forrásban fakadnak; a nevezetesebbek alkatrészei 1000 rész vizben:

[ÁBRA]

A fürdőben 54 kád- és 20 hideg ásványvizfürdő, ásványvizes uszoda van. A B.-i igen erős vasas savanyúvizet, mely kereskedelmi cikk is, főleg vérhiány s az ez okozta gyomor-, bél-, hólyag- és méhhurutok, valamint idegbajok ellen használják sikerrel. A vendégek száma (1890) 1239; rendelkezésükre 3 nagy szálló (100 szobával), azonkivül a közvetlen közelben levő községben 50 ház áll. B. éghajlata enyhe és egészséges. Temesvárról kocsin 3 1/2, Lugosról 2 1/2 óra alatt érhető el. A fürdőt már a rómaiak ismerték Centum putei néven. V. ö. Hirschfeld: Der Kurort B. und seine Stahlquellen (Temesvár 1874); Der Kurort B. in Ungarn (Budapest 1883). Századok 1868. 109.

Buzilla

Roger sziciliai fejedelem leánya, Kálmán király felesége. Kálmán, ki idáig nyilt háboruban állott a normannokkal, 1097. a normann Rogertől megkérte és meg is nyerte B.-t. Májusban 300 lovag kiséretében menyasszonyát haza hozatta, kit, midőn Bielogradban partra szállt, Vinkur comes vezetése alatt 5000 főnyi fegyveres diszkiséret fogadott. A fényesen megült lakodalom után számos normann ur maradt vissza a magyar király udvarában. 1100. B. László és István ikerfiukkal ajándékozta meg férjét; amaz 1104. meghalt, emez azonban Kálmán halála után Magyarország királya lett. 1102. elhunyt az ifju királyné is. Kálmán másodszor 1112. az orosz Eufémiával lépett házasságra.

Buzinkai

Mihály, ref. teologus, született Kölesden a Bodrogközön, hol atyja lelkész és esperes volt, 1628 körül, meghalt Gyulafehérvárt 1783 november 28. Tanult S.-Patakon, 1652. az utrechti egyetemre ment, 1655 körül a nagybányai iskola igazgatója volt, 1656. Patakon lett tanár. Báthory Zsófia elfoglaltatván a pataki főiskolát, 1671. B. a szomszéd Kenézlő faluban vonta meg magát tanár társaival együtt. 1672. Erdélybe ment Apafy oltalma alá s Gyulafehérvárott a Bethlen-féle főiskolában folytatta tanári tisztét. Munkái: Institutionum rhetoricarum libri duo (Patak 1658); Institutiones oratoriae (U. o. 1659); Institutionum dialecticarum libri duo (U. o. 1659); Compendii logici libri duo (U. o. 1661).

Buzita

kisk. Abauj-Torna vmegye csereháti járásában, (1891) 1203 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Buzogány

(növ.), általában a vastagtengelyü és vaskosabb fajta füzérvirágzat; ily virágzatról néhol B.-nak nevezik a gyékényt; l. o.

Buzogány

Régi magyar fegyver, bar nem a legrégebbiek közül való. A honfoglaló magyarság még nem ismerte; Bölcs Leo császár «Taktikája»szerint Árpád népének támadó fegyverei közé a nyil, kard és kopja tartozott,; az ősmagyar leletekben ezeken kivül ritkábban még csákány vagy fokos is előfordul, de buzogányt egyben sem találtak. A B. a XIV. század folyamán kezd a nyugati népeknél ismeretessé válni, nálunk valamivel előbb terjedhetett el s alighanem a XIII. század közepén letelepült kunok honosították meg, vagy pedig a tatárok. A neve mindenesetre arra mutat, hogy a törökségtől került hozzánk; a boszgán v. buszgán a. m. zuzó, romboló, ami teljesen kifejezi a fegyvernem tulajdonképeni rendeltetését. Ez egyszersmind mutatja, hogy vezéri vagy fejedelmi jelvényül való használata későbbi eredetü. Valószinüleg legelőbb az oszmán törökök alkalmazták a bizánci és nyugat-európai sceptrum mintájára s tőlük jött át hozzánk, midőn az erdélyi fejedelmelmek B.- t küldtek a fejedelmi székbe való beiktatásuk alkalmával. A M. N. Muzeum régiségtárában van egy pár ilyen, türkiszekkel kirakott stb. fejedelmi buzogány, többek közt egy II. Rákóczi György cimerével. Mind a mellett már egy 1512. képen (Arch. Ért. 1891, 391.) azt látjuk, hogy a XVI. sz. elején a magyar főuri viselet kiegészitő része a B. volt. A B.-nak többféle változata ismeretes; nálunk a legrégibb formája az u. n. tollas B., mely öt, hat vagy hét háromszögü lapból álló szárnyszerü kiágazással volt ellátva, ezeknél a fej idoma hegyére állított négyszöghöz hasonló; későbbi a gerezdes B., melynél a szárnyak szorosan egymás mellett vannak, ennél a fej körteidomu s ilyenek vagy gömbös fejüek voltak a török szultánoktól ajándékozott disz-buzogányok; egy más változat volt a tüskés B. vagy csatacsillag, melynek nálunk legrégibb emléke a XV. század kezdetéről való homoród-szent-mártoni falfestmény kun vitézeinek a buzogánya; a láncos B.-nál vagy láncos botnál a B.-fej egy lánccal van a nyéllel összekötve. (Arch. Ért. 1890. 403.)

Buzogány

Áron (ujszékhelyi), miniszteri osztálytanácsos, szül. Hosszuaszón, Küküllő vmegyében ősnemes székely családból 1834 máj. 1., megh. Budapesten 1888 febr. 25. Torockón, az unitáriusok gimnáziumában tanult. 1848. atyja a szabadságharc áldozatául esvén és kevés vagyona is felprédáltatván, B. 1850. Kolozsvárra ment és ott nevelősködés mellett folytatta tanulmányait. 1855. végezte el a főgimnáziumot és köztanító lett a kolozsvári unitárius kollégiumban. 1857. külföldre ment és két évet töltött a göttingai, berlini, heidelbergai, párisi és londoni egyetemeken. 1859 végén visszatért hazájába s a kolozsvári unitárius főgimnáziumhoz rendes tanárul választatott meg. 1868. a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz titkárrá, később osztálytanácsossá neveztetett ki. Munkái: Zsinati beszéd (Kolozsvár 1865); A föld egyes népeinek és országainak ismertetése (u. o. 1867, 3. kiad. u. o. 1878). Szerkesztette az unitáriusok folyóiratát, a Keresztény Magvetőt 1867-1868. Kolozsvárt és a Székely Művelődési és Közgazdasági Egylet Évkönyvének hat évfolyamát (1876-81-re).

Buzogánycirok

l. Cirok.


Kezdőlap

˙