Bűnszövetség

l. Részesség.

Büntetendő

cselekmény. Először tárgyi (objektiv) értelemben emberi magatartás által a külvilágban okozott, előidézett változás; alanyi (szubjektiv) értelemben az emberi magatartás, mely a külvilági változáshoz, mint okozathoz, oki viszonyban áll. Cselekményről azért csak akkor szólhatunk, ha a külvilági változás emberi magatartásra is, mint okára vezethető vissza.

Másodszor: B. az a cselekmény, melyet a tételes törvény büntetendőnek nyilvánít. A tételes törvényen kivül B.-ek nincsenek. A jogbölcselet a tételes törvényhozások intézkedéseit jog- és célszerüség szempontjából birálat tárgyává teheti, de sem a tételes törvény szerint büntetendő cselekményeket a büntetendőség jellegével fel nem ruházhat, sem a törvény B.-eket a jellegöktől meg nem foszthat. A B.-nek minden más fogalommeghatározása, mely a tételes törvénytől eltekint, hiba és tévedés. Ekként döntendő el a polgári és a büntetendő jogtalanság között levő különbségnek, a kettő között huzható határvonalnak sokat vitatott kérdése is. Az egyedül elfogadható, egyedül helyes ismérv a törvény.

A B.-ek hármas v. kettős felosztását illetőleg 1. Bűntett. Egy másik inkább elméleti felosztás különbséget tesz: a) jogsértő, b) jogveszélyeztető és c) oly B.-ek között, melyek egyszerü engedetlenségben állanak. Ez utóbbihoz tartoznának a kihágások, vagyis az u. n. rendőri jogtalanság, mint a szorosabb értelemben vett büntetőjogi -kriminális - jogtalanságnak ellentéte, habár e megkülönböztetésnek ma egyáltalán, s különösen oly tételes törvényhozásban, hol a kihágások között valóságos jogsértő cselekmények is fordulnak elő, gyakorlati jelentősége nincs.

Büntetés

alatt a büntetőjogban azt a bajt vagy rosszat értjük, mellyel az állam arra rendelt hatóságai által sujtja azokat, akik törvényszerü eljárás utján a törvény által büntetendőnek nyilvánított cselekményben bűnösöknök bizonyultak. Ebben az értelemben különbözik a büntetés: a) a fegyelmi büntetésektől, melyek a családi, házi, tanodai, fogházi, községi, államszolgálati s az egyes testületeket, társulatokat, rendeket (p. ügyvédi rend) illető fegyelmi hatalom gyakorlatában alkalmaztatnak; b) a rendes B.- től, melyet nyilvános hatóságok intézkedéseiknek foganatot szerezni jogosítvák, p. idézésre meg nem jelenés, a tárgyalásnál illetlen magaviselet esetében; c) a szerződési B.-től, milyen a kötbér és a bánatpénz; d) a kártérítéstől; e) a tettnek polgárjogi és f) természeti következményeitől, p. aki sokat eszik, elrontja a gyomrát s beteg lesz. A büntetésnek Hugó Grotius által adott fogalom-meghatározása «malom passionis propter malom actionis», mindezekre tehát nem csak a szoros vagyis a büntetőjogi értelemben vett büntetésre alkalkalmazható. A büntetés mint társadalmi tünemény oly régi, mint az emberi társadalom. Ahol emberek együtt élnek, az együttlét feltételei ellen irányzottaknak tekintett cselekmény ellen büntetésnek van helye. A büntetés alapja és céljai iránt eltérők a vélemények, l. erről Büntentetőjogi elméletek.

A büntetés a bűnösnek jogi javai ellen irányul, s e javak különbségéhez képest (élet, testi épség, szabadság, vagyon, becsület) halál-, testi, szabadságvesztés-, vagyon- és becsület - B.-eket lehet megkülönböztetni (l. ezeket), amelyek között az első hely kétségtelenül a szabadságvesztés-B.- t illeti meg, mint amely büntetés jól felfogott céljai által föltételezett kellékeknek leginkább megfelel, mert kiváló mértékben a) személyes; b) arányos azaz a bűnösség mérvéhez idomítható; c) egyenlő és osztékony azaz mindenkire s mégis szigorára, tartamára nézve különfélekép alkalmazható. d) hatásában s következményeiben megbecsülhető; e) leginkább helyrehozható;f) akként hajtható végre, hogy az emberiség és erkölcsiség követelményeinek, s a védelem és javitás céljainak megfeleljen. Mellette legnagyobb jelentőséggel bír a pénz-B., melynek az eddiginél nagyobb mérvben kiaknázása a bűntett elleni védelemben kétségkivül lehetséges és ajánlatos. A B.-ek továbbá aszerint, amint önállóan vagy mások járulékaiként alkalmaztatnak, fő- és mellék-B-ek. A magyar btkv-ek büntetési nemei a következők: 1. halálbüntetés, mely zárt helyen, kötél által hajtandó végre; 2. fegyház, mely v. életfogytiglan tart v. határozott időtartamu, ez utóbbinak leghosszabb tartama 15 év, legrövidebb 2 év; 3. államfogház, leghosszabb tartama 15 év, legrövidebb 1 nap 4. börtön, 10 évi leghosszabb, 6 havi legrövidebb tartammal; 5. fogház, melynek leghosszabb tartama 5 év, legrövidebb 1 nap; 6. pénzbüntetés 1-4000 frtig. A halál-, fegyház- és börtön-B. csak bűntettekre, a fogház-büntetés kizárólag vétségekre alkalmazandók. Az államfogház 5 évnél rövidebb tartamban vétség, 5 évi vagy ezt meghaladó tartamban bűntett esetében alkalmazandó. A pénz-B., mint fő-B. kizárólag vétségekre, mint mellék-B., szabadságvesztés-B.- sel kapcsolatban bűntettekre és vétségekre alkalmazandó; 7. a szabadságvesztés-büntetés mellett, mint mellék-B. a hivatalvesztés s politikai jogok gyakorlatának felfüggesztése együtt vagy külön: 8. bizonyos esetekben a viselt hivatal elvesztése, mely a hivatalvesztéstől abban különbözik, hogy ez utóbbi a közhivatalok elnyerésére való képesség elvesztésével is jár. A közhivatalon kivül tárgyai a B.-nek még: az ügyvédi, közjegyzői, nyilvános tanári vagy tanítói állás; gyámság és gondnokság, az örökösökre át nem szálló nyilvános cimek, belföldi rend- és diszjelek, s ez állások, s kitüntetések elnyerésére való képesség. A politikai jogok gyakorlatának felfüggesztésére itélt nem lehet tagja az országgyülésnek, törvényhatósági v. községi képviselőtestületnek, esküdtszéki tag, s nem bir aktiv választói joggal. E büntetéseknek tartama vétség esetében 1-3 évig, bűntett esetében 3-10 évig terjedhet, s a szabadságvesztés-büntetésnek befejeztével kezdődik, mert annak tartama alatt a büntetésnek tárgyát képező jogok különben is nyugszanak. 9. A szakképzettséget kivánó foglalkozás gyakorlatától való eltiltás. 10. Külföldieknél az országból való kiutasítás örökre v. határozott időre 11. Elkobzása azon tárgyaknak, melyek a bűntett vagy vétség elkövetésére hozattak létre, vagy a bűntett vagy vétség elkövetésére szolgáltak, amennyiben a bűnös tulajdonát képezik, ellenkező esetben csak akkor, ha birtoklásuk különben is tiltva van; nyomtatvány, irat v. képes ábrázolat közzétetele által elkövetett bűnös cselekmény esetében a szerzőnek, nyomdásznak, elárusítónak, terjesztőnek birtokában talált példányok, minták v. lemezeknek elkobzása és pedig akkor is, ha a bűnv. eljárás senki ellen sem indíttathatik,(u. n. objektiv eljárás). Az elkobzott tárgyak megsemmisítendők s a befolyt pénz a pénzbüntetésekre nézve megállapított célokra fordítandó. A 9. és 10. alattinak büntetés jellege különben vitás. A kihágásoknak büntetései: 1. elzárás; 2. pénzbüntetés, melynek legrövidebb tartama 3 óra illetve 50 kr., leghosszabb tartama aszerint változik amint a törvényben (2 hó - 300 frt), miniszteri rendeletben (15 nap- -100 frt), törvényhatósági (5 nap-50 frt) vagy községi szabályrendeletben (3 nap-.20 frt) kihágásnak nyilvánított cselekményről van szó. Továbbá a 7. és 9. a. B.- ek.

B. nevelési szempontból. A nevelés által alkalmazott büntetés sok tekintetben különbözik a jogi büntetéstől; főcélja tudniillik a büntetendő egyén javítása. S e célból az egyént tartja szem előtt, annak neméhez, korához, erkölcsi érzékenységéhez, stb.- hez tartozik alkalmazkodni. A pedagogiai büntetés tehát az erkölcsi nevelésnek egyik eszköze, amellyel valamely tilalom vagy parancs áthágásáért a rosszulesés érzelmét akarjuk a gyermekben kelteni. Ez oly célból történik, hogyha a gyermek a jövőben hasonló helyzetbe találna jutni, hogy t. i. a nevelő parancsa s az ő saját vágya küzdelemben volnának egymással a gyermek ne az ő vágyának engedjen megint, hanem a büntetés által keltett rosszulesés emléke mint indító ok csatlakozzék a nevelő parancsához és segítse azt győzelemre a gyermek lelkében. Látni való ebből hogy a büntetéssel a nevelés erkölcsi motivumot törekszik a gyermek lelkébe vinni. Abból, hogy a büntetés a rosszulesés érzelmét akarja a gyermek lelkében kelteni, az következnék, hogy büntetés lehet akármi, ami által neki kellemetlenséget v. fájdalmat okozunk. Csakhogy a nevelési büntetésnek fentebb kifejtett célja - az erkölcsi javítás - a fenyítő eszközök gondos megválasztását követeli és kizár minden olyan büntetést, amivel a növendék testében-lelkében könnyen kárt okozhatnánk. Legalkalmasabb büntetésnek az a rosszulesés, mely a gyermek lelkében keletkezik, ha valamely helytelen cselekedetével a közte és szülei v. nevelője közt levő gyöngéd barátságos viszonyt megzavarta. Erre nézve elegendő egy komoly tekintet, egy intőleg felemelt ujj, egy feddő szó. Az okos nevelés az ilyen csekély büntetéssel is beéri. Mindjárt szigoru büntetéseket alkalmazni, ahol egy rosszaló szó is lelkén találná a gyermeket, fölötte félszeg és veszedelmes. Félszeg, mivel ha mindjárt a fenyítésnék durvább végét választjuk, megfosztjuk magunkat a gyöngédebb büntető eszközök egész sorától, és veszedelmes, mert vele olyan gyermeki lélekben, amely egy intésre is reagál, kimondhatatlan károkat okozunk. - Célszerü a büntetés nemét olykép megválasztani, mintha az a helytelen cselekedetből önként folyó következmény volna. P. a veszekedő gyermek, aki másokkal megférni v. nem tud v. nem akar, a társaságból kirekesztendő; a hazugnak nem kell hitelt adni; az evésben mértéktelentől meg kell vonni az ételt; a henyének nem szabad alkalmat adni a szórakozásra, üdülésre; aki a szabadsággal visszaél annak a szabadságát meg kell szorítani stb. -- Helytelen dolog büntetéskép irni v. tanulni valót feladni mert ezáltal gyülöltté tesszük a gyermek előtt azt, amit neki kedvvel és szeretettel kellene teljesítenie. Az éheztetés és bezárás csak okkal-móddal alkalmazandó, mert mindkettőnek könnyen káros következménye lehet. A testi fenyiték a büntetésnemek közt a legszigorubb. Sokan mint helytelent és károst elítélik, mivel attól tartanak, hogy a büntetés e neme a gyermek becsületérzését találja sérteni, s akkor a javulás, a remélt engedelmesség helyett dac s ellenszegülés lesz a büntetés eredménye. De ahol még nincsen becsületérzés különösen pedig ahol már teljesen eltompult, ahol csakis a testi fájdalom által lehet még rosszuleső érzelmet kelteni: ott bizony a testi fenyitékről, mint nevelési eszközről lemondani alig lehet. Kétségtelen azonban, hogy csakis e végső esetben, a lehető legnagyobb óvatossággal s a növendék egészségére való különös ügyelettel szabad alkalmazni. És kétségtelen az is, hogy a testi büntetést csak a szülőnek vagy nevelőnek szabad végrehajtani, mert csak az tud ugy fenyíteni, hogy a gyermek még a büntetésből is kiérezhesse a szeretetet.

Büntetés elévülése

1. Elévülés.

Büntetési jegyzőkönyv

a katonaságnál minden fegyelmi fenyítés, valamint minden birói büntetés ugy amint az kiszabatott, a minden katona számára külön lapra irt B.-be vezettetik be. Ha az illető katona fegyelmi fenyítések miatt panaszt emel s ezt egészben vagy részben alaposnak ismerték el, akkor az erre vonatkozó végzést a B.-be jegyzik s a büntetést v. teljesen v. részben érvénytelenítik, s a panaszost értesítik. A B.-ket vezető alosztályparancsnokok az egy hó folyamában előforduló fenyítésekről és büntetésekről kivonatokat készítenek s azokat megvizsgálás végett azon parancsnok elé terjesztik, aki az illető alosztályok fölött a csapattest parancsnokának fenyítő hatalmát gyakorolja.

Büntetési tételek

A büntető törvények nemcsak a büntetendő cselekményeknek tényálladékát határozzák meg, hanem megállapítják egyuttal a büntetendő cselekményre alkalmazandó büntetést. A btkv. 1. §-ában kifejezett elv, hogy senki se büntethető más büntetéssel, mint amelyet az őt terhelő a cselekményre annak elkövetése előtt a törvény megállapított, a bűntetőjognak általánosan elfogadott elvét képezi. A törvény által megállapított büntetés lehet a) feltétlenül határozott, p. halál v. öt évi börtön, amely esetben a birónak nincs más feladata, mint a bűnösség megállapítása után a törvény által megállapított büntetési tételt, tehát a például felhozott esetek elsejében a halálbüntetést, másikában az öt évi börtönt kimondani. Az alanyi bűnösséget, a bűntettnek szubjektiv momentumát, amelynél fogva az azonos nemü bűntettek között soha sincs kettő, mely akárcsak ugy hasonlítana egymáshoz mint egyik tojás a másikhoz, teljesen tekinteten kivül hagyó ily büntetési tételek fölött pálcát tört a tudomány, s a halálbüntetést fentartott btkv-ek között a magyar btkv.-et illeti a dicsőség, hogy ezt a legsulyosabb büntetést sem állapítja meg - ellentétben p. a német btkv.-vel - abszolut büntetéstképen, hanem megengedi a birónak, hogy enyhítő körülmények fenforgása esetén enyhébb büntetést alkalmazzon. b) Az a) alattinak éppen ellentétét képeznék az abszolute határozatlan büntetések, amelyeknek még neme sem, vagy ha az igen, sem legkisebb sem legnagyobb mértéke meghatározva nincsen. Kodifikált törvényekben az ilyen abszolut határozatlan büntetések nem fordulnak elő s szabályt képeznek c) az u. n. relative vagy viszonylag meghatározott B., amelyeknek t. i. ugy legkisebb mint legmagasabb mértékök törvényileg meg van határozva. Ilyen B. p. 5-10 évig terjedhető börtön.

A B. felállításánál két szempont irányadó. Nem szabad sem felette tágasaknak, sem felette szükeknek lenniök. A kelleténél tágabb B. a határozatlan büntetésekhez közelednek, s tág tért nyitnak a birói önkénynek, s akadályozzák a lényegileg hasonló bűntetteknek hasonló megbüntetését. A felette szűk B.-t viszont a szubjektiv mozzanatok kellő méltatásában akadályozzák a birót s igy a tettnek individuális megitélését lehetetlenné teszik. A magyar btkv.-ek, eltekintve a csak öt évig terjedhető fogháztól, s a még rövidebb elzárástól, szabadságvesztés-büntetéseknél kevés kivétellel az öttel való felosztást fogadták el. A bűntetteknek határozott idejü szabadságbüntetése eszerint akként fokoztatik: 5 évig, 5-10 évig, 10-15 évig. d) A relative határozatlan B. azok, amelyeknél csak a legmagasabb mértékét határozza meg a törvény, melyet a biró meg nem haladhat, mig azon alul mind a büntetés enyhébb neme, mind pedig csekélyebb mértéke között szabadon választhatja azt, melyet a tett és annak körülményei valamint a tettes személyes viszonyai szempontjából igazságosnak tart. E rendszert fogadta volna el az 1843. évi magyar btkvi javaslat. Hiánya a tett objektiv sulyának teljes félreismerése, melynek mint állandónak s változatlannak a törvény által való megállapítása nem csak nem lehetetlen, de ellenkezőleg kivánatos. A c) és d) rendszerek fölötti duló harc a büntetőjogban a minimum kérdése alatt (minimum fentartása, eltörlése) ismeretes.

A két rendszernek közvetítését célozza az a rendszer, mely rendes körülmények között a minimumban s a maximumban meghatározott rendes B.-hez köti a birót, de felhatalmazza egyuttal arra is, hogy midőn tulnyomó enyhítő körülmények fenforgása esetén a rendes büntetésnek legkisebb mértéke is aránytalanul sulyos volna, a legkisebb mértéken alul is leszállhasson, sőt enyhébb büntetési nemre is áttérhessen. Ez v. ugy történhetik, hogy a törvény két B. t állít fel, melynek egyike a rendes a másik tulnyomó enyhítő körülmények esetén alkalmazandó rendkivüli B., igy p. a német btkv., vagy pedig a törvény általános részében a birónak rendkivüli enyhítési jogát és ennek terjedelmét általános szabály határozza meg. Igy a magyar büntetőtörvénykönyv, melynek idevonatkozó 92. §-át a külföld legnevezetesebb tudósai a törvénykönyv gyöngyének nevezték el.

Büntetés kiszabása

A magyar btkv. szerint a büntetés kiszabásánál figyelembe veendők a bűnösség fokára befolyással biró sulyosító és enyhítő körülmények, s aszerint, amint amazok v. emezek számuk v. nyomatékuk tekintetében tulnyomóak, a cselekményre megállapított büntetésnek az első esetben legmagassabb, a második esetben legkisebb mértéke közelítendő meg vagy alkalmazandó. Tulnyomóan enyhítő körülmények esetében a halálbüntetés életfogytig tartandó fegyházra az életfogytig tartandó fegyház pedig 15 évre változtatandó át. A törvény azonban a birót rendkivüli büntetésenyhítési joggal is felruházta, amennyiben megengedi neki, hogy ha az enyhítő körülmények annyira nyomatékosak vagy oly nagy számmal forognak fenn, hogy a cselekményre meghatározott büntetésnek legcsekélyebb mértéke is aránytalanul sulyos volna, ez esetben ugyanazon büntetési nemet a legkisebb mértékig leszállíthassa, s ha még ez is tulszigoru volna, fegyház helyett börtönt, börtön helyett fogházat, fogház helyett a pénzbüntetésnek eme büntetési nemek legkisebb mértékeig szállíthassa le. 10-15 évi fegyházzal büntetendő bűntett esetében tehát a biró rendkivüli enyhítési jog (btkv. 92. §) igénybevételével két évi fegyházra, sőt ha ezt is tulszigorunak találná, fegyház helyett börtönnek alkalmazásával, 6 hónapi börtönre - mint a börtönbüntetés abszolut minimumára - szállhat le. A büntetési nemeknél tehát csak egy foku leszállításnak van helye s nem szállhatni le fegyházról fogházra, sem börtönről pénzbüntetésre. Halálbüntetés helyett 15 évi, életfogytig tartó fegyház helyett pedig 10 évi fegyháznál kisebb büntetés egyáltalán ki nem mérhető. A B.-nál továbbá a törvény az életkort s egészségi állapotot is tekintetbe veszi, amennyiben, ha a bűnösre aggkora v. testi gyöngesége miatt a. fegyházbüntetés egyáltalán tulságosan sulyosnak mutatkoznék s nem életfogytig tartó fegyházról van szó, a büntetés fegyház helyett börtönre változtatható át, mely esetben azonban a börtön-büntetésnek tartama 15 évre emelhető fel.

Büntetést kizáró okok

A bűnösséget kizáró okokon kivül a büntető jog oly okokat is ismer, melyek a bűnösséget nem; csakis a büntetést zárják ki. Ily okok felállítására jobbára büntető politikai indokok irányadók. A megkülönböztetésnek gyakorlati fontossága és jelentősége is van, mely leginkább a részesség és a kapcsolatos büntetendő cselekmények esetében nyilvánul.

A B. körül teljes egyetértést hiába keresünk akár az irodalomban, akár a tételes törvényekben A magyar btkv. szerint B-ul a következőket kell tekinteni: 1. Kisérlet esetében a) önkénytes elállás és b) az eredménynek a cselekmény fölfedezése előtt való önkéntes elhárítása, az u. n. tevékeny bűnbánat (thatige Reue) (btkv. 67. §), mely utóbbi némely törvényhozásban sokkal tágabb mérvben érvényesül, amennyiben vagyoni bevégzett bűntettek esetében is a felfedeztetés előtti teljes kárpótlás a büntetéstől mentesít. 2. Felségsértési esetekben (btkv. 126., 127, 130., 131., 133., 134. §-ok) a cselekmény büntethetősége megszünik, ha a bűnös önként, és mielőtt a cselekmény fölfedeztetett volna:az előkészítést v. megkezdett véghezvitelt abban hagyja, és minden káros következményt, mely a tettesek, részesek és szövetkezettek tevékenységéből netalán maga elhárít, v. ha a hatóságnál kellő időben tett feljelentése folytán a következmények elháríttatnak (136. §); tehát csak az önkéntes elállás és tevékeny bűnbánat együttes fenforgása esetében. 3. Fölségsértésre irányzott szövetség (131. §) esetében nem büntetetik a szövetségesség miatt az, aki, mielőtt a szövetségen felül valami merényeltetett, s mielőtt azt a hatóság fölfedezte volna, a szövetségtől eláll s elállását nem csak társainak tudomására juttatja, hanem azokat is elállásra birni törekszik, vagy pedig a szövetséget a hatóságnak feljelenti (137. §). Ugyanez áll: 4. hűtlenség elkövetésére létrejött szövetség (egy esetnek kivételével) (151. §); 5. lázadás elkövetésére létrejött szövetség eseteiben (160. §). 6. Lázadás eseteiben a felbujtók és vezetők kivételével nem büntettetnek azok, kik hatósági felhivásra a lázadás szinhelyét elhagyják, s a lázadásban többé részt nem vesznek (159. §). 7. Hamis eskü s hamis tanuzás, szakértői véleményadás, fordítás miatt nem büntettetik az: a) aki a valónak megvallása által önmagát büntetendő cselekménnyel vádolná; b) aki büntető v. fegyelmi ügyben jogosítva volt a tanuzást v. véleményadást megtagadni de erre a jogára a biróság őt nem figyelmeztette; c) aki vallomását stb. az illetö hatóságnál a feljelentés megtétele v. a bűnvádi eljárás megindítása előtt és mielőtt cselekményéből másra hátrány háramlott volna, visszavonja (224. és 225. §). 8. Az erőszakos nemi közösülés szemérem elleni erőszak és megfertőztetés esetében büntetést kizáró okot képez a tettes és a sértett között a bűnvádi itélet kihirdetése előtt létrejött házasság (240. §). Következetlenség a törvénytől, hogy ezt a büntetést kizáró okot a fajtalanságra v. házasságkötésre irányzott nőrablás esetében el nem ismeri. 9. Felmenő és lemenő rokonok közti vérfertőztetés és fajtalanság esetében nem büntettetik a lemenő, ha a cselekmény elkövetésekor 18. életevét meg nem haladta (243. §). 10. Rágalmazás és becsületsértés esetében B.-t kizáró ok az állítás vagy kifejezés valódiságának bebizonyítása, amennyiben ez (exceptio veritatis) meg van engedve (263. §). 11. Páros viadalnál elállás esetében senki sem büntethető. 12. Könnyü testi sértés nem büntettetik, ha házi fegyelemre jogosított személy által annak gyakorlatában követtetett el (313. §). 12. A gyujtogatás nem büntettetik, ha a tűz tovább terjedése, előbb, mint a tett felfedeztetett és nagyobb kár okoztatott volna, a tettes által v. az ő intézkedései következtében eloltatott (426. §).

E büntetést kizáró okok némelyiket illet. már a törvény szövegezése szerint is kétségtelen, hogy csak arra ill. azokra vonatkoznak, akikben fenforognak, a 11. pont alatt felvett esetben viszont kétségtelen az ellenkező. Azokban az esetekben ellenben, melyekben a törvény nem a bűnösnek, hanem a cselekménynek büntetlenségét állapítja meg igy jelesül kisérlet és gyujtogatás esetében, vitás vajjon a büntetést kizáró ok egyénileg hat-e pusztán v. az esetleges bűnrészesekre is kiterjed. Sajátságos büntetést kizáró okot képez végül rágalmazás és becsületsértésnél a kölcsönösség, amennyiben a törvény a büntetés alkalmazását vagy mindkét félnek v. csak azok egyikének a büntetés alól való felmentését a biró belátására bizza (275. §). Azt a kérdést, vajjon a 12-ik életéven felül való, de a 16. éven alól való életkor, és a siketnémaság, ha a tettes a cselekmény bűnösségének felismerésére szükséges képességgel nem bir, bűnösséget v. büntetést kizáró okot képez-e, a magyar btkv. szempontjából (84. és 88. §-ok) ez utóbbi értelemben kell eldönteni, mert a btkv. illető §-ai mindkét esetben nem a beszámítást, hanem határozottan csak a tettesnek megbüntetését zárják ki .

Büntetés végrehajtásának elhalasztása

Csak a jogerős itélettel megállapított büntetés hajtható végre. Ez alól kivételnek a kir. járásbiróságok előtt folyó eljárásban van helye, ahol meg van engedve hogy a vádlott a rája kiszabott szabadságvesztés-büntetést fölebbezett itélet alapján is megkezdhesse, ha az itéletnek büntető része ellen ő maga nem föllebbezett. Minthogy azonban a vádló fölebbezésére az itélet a vádlott javára is megváltoztatható, megtörténhetik, hogy az elitélt oly büntetést áll ki önként, amely alól őt a felső biróságok felmentik. Viszont a büntetés az itélet jogerőre emelkedése után rendszerint azonnal foganatosítandó, ha különös méltánylást érdemlő okok az elhalasztást meg nem okolják. A halasztás megadására kir. törvényszékek előtt folyó eljárásban nem a biróság, hanem a kir. ügyész illetékes, aki, amennyiben a kért halasztás hatáskörét meghaladná, a kérelmet az elintézésre illetékes felettes hatóságához terjeszti föl. A kir. jbiróság 30 napi, a kir. ügyész beleegyezésével 3 havi halasztást adhat egy izben az elítéltnek, elhalaszthatatlan és fontos vagyoni és családi ügyeinek rendezése céljából. Fenyítés esetében az itélet végrehajtásának felfüggesztését kimondó határozat a biróságot illeti. L. Föltételes elitélés.

Büntető bill

angol kivételes törvények, melyek különös bűntettekre vagy zavargások idejében hozatnak.


Kezdőlap

˙