Calas

János, a vallási fanatizmus áldozata, szül. Lacaparede-ben 1698 márc. 19., kerékbe törték 1762 márc. 9. Feddhetetlen életü protestáns kereskedő volt, s családjával együtt Toulouseban élt. 1761 okt. 13. egyik fiát, ki egy idő óta búskomorságban szenvedett, felakasztva találták. Mivel a fiu állítólag katolikussá akart lenni, bevádolták az atyát hogy vallási gyülöletből ő ölte meg a fiut. Az egész családot elfogták. Hiába erősítgette C. ártatlanságát, a törvényszék, bűnösnek mondta ki, kerékbetörésre itélte, s ezt rajta végre is hajtatta. Voltaire az ügyet Sur la tolérance á cause de la mort de Jean Calas cimü iratában a nyilvánosság elé vitte, ami az idevonatkozó ügyiratok átvizsgálását vonta maga után. Ugy a király, mint a tanács 1765. egyhangulag ártatlannak nyilvánították C.-t; az elkobzott vagyont a családnak visszaadták. V. ö. Coquerel, J. C. et sa famille (2. kiad. Páris 1870).

Calasanza

szt. József, a kegyesrendiek (piaristák) szerzetének alapítója, szül. Petralta de la Sala aragoniai helységben 1556., a Calasanza nemes család sarja, megh. 1648 aug. 25. Tanulmányait Leridában, majd Valenciában, végre Alcala d'Hennaresben végezte. Itt sulyos betegségbe esvén midőn abból csodálatosan kigyógyult, a papi pályára lépett és 1583. már áldozárrá szenteltetett. Eleinte a leridai püspök oldalán, majd ennek halála után az urgell püspök mellett működött. Végre leghőbb vágya teljesült és Rómába jutott. Itt Colonna Márk Antal biboros unokaöccse gyóntatóatyjává nevezte ki, emellett azonban C. templomokban köztereken a legnagyobb buzgósággal prédikált és tanított. Látván, hogy mennyire el van maradva a nép ugy tudás, mint erkölcs dolgában a szt. Dorottya-egyház plébánosával egyetértve a Settimania kapunál házat bérelt és megvetette alapját a később elterjedt kegyes iskoláknak. III. Kelemen ez intézetet «egyházilag szabályozott testületté» változtatta, annak fejéül C.-t rendelte, aki azután lelkének egész buzgóságával és szeretetével a gyermekek oktatásán és nevelésén munkálkodott. XV. Gergely megerősítette a testületet és szt. Józsefre a főkormányzói méltóságot (Prepositus Generalis) ruházta. XV. Benedek pápa őt 1748 aug. 18-án a boldogok, XIII. Kelemen pedig a szentek sorába iktatta. Az anyaszentegyház aug. 27. üli emlékezetét.

Calascibetta

(ejtsd: kalassi-), város Sziciliában, Caltanissetta tartományban, 782 m. magasban, (1881) 6867 lak., olajfa-termesztéssel és selyemhernyótenyésztéssel.

Calascione

(olasz; franc.: Calachon), Alsó-Olaszországban használatos huros hangszer, melynek csak két ötödhangköznek megfelelően hangolt bélhurja van. E hangszernek hangképző része a lantéhoz hasonló, csakhogy aránylag kisebb. A hurokon külön e célra alakított fakéreggel v. halcsonttal játszanak.

Calatafimi

város Sziciliában, Trapani tartományban, hegyszakadékok közt, sziklás vidéken, (1881) 10419 lak., régi erősséggel, sajtkészítéssel; közelében Segesta romjai láthatók. 1860-ban itt ütközött meg először Garibaldi a Landi vezérlete alatt álló nápolyi csapatokkal és őket legyőzte.

Calatayud

kerületi székhely Saragossa spanyol tartományban, a Jalon partján, hideg vidéken, .(1887) 11055 lak., gyümölcs- és kitünő kendertermeléssel, arab erődítmények romjaival. Santa-Maria székesegyházának sajátságos görbe tornya van. A szegény nép barlangokban lakik; városrészük a Moreria. C.-ot az egykori római városnak, Bilbilisnek, Martialis szülővárosának romjaiból, Ajub arab vezér építtette.

Calator

(lat.) a. m. kikiáltó; a régi Rómában szolga, akinek kötelessége volt olyan személyeket, akikkel ura beszélni akart, előhivni.

Calatrava

(ejtsd: kal-), La Vieja, egykori erősség és kastély Ciudad Real spanyol tartományban, a Guadiana balpartján. Az erősségnek, amely a C. rendnek (l. o.) volt tulajdona, alig maradtak fenn romjai, de neve még most is él; Campos de C.-nek nevezik a dabalon öntözte pompás legelőket Almagro és Ciudad Real közt.

Calatrava

József Mária, spanyol államférfiu, szül. Leridában, Estremadurában 1781 febr. 26., megh. Madridban 1846 jan. 24. Jogot tanult s 1805. ügyvéd lett Badajozban. Midőn 1808. a spanyolok a francia kényuralom ellen felkeltek, C. előbb az estremadurai, majd 1810. az Isla de Leonban székelő egyetemes junta tagjává választatott meg. 1813. VII. Ferdinánd szabadelvü nézetei miatt Marokkóba számüzte, honnan 6 év mulva, az 1820-iki forradalom hirére visszatért s az uj cortesnek lett tagja. Az uj minisztériummal szemben ellenzéki állást foglalt el s bár nagy tehetségét és ismereteit nem tagadhatni, méltán illeti a vád, hogy cselszövényei és uralomvágya az uj kormány megszilárdulását nagyban akadályozták. 1823. belügy-, majd igazságügyminiszter lett s fökép az ő műve volt, hogy a cortes a közeledő francia hadsereg elől a királyt Cadizba magával vitte. Belátván az ellenállás lehetetlenségét, a megadást ajánlotta s ő fogalmazta az okiratot, melyben a király az alkotmány hiveinek közbocsánatot igért. Midőn a király már másnap 1823 szept. 30. az igéretet visszavonta, C. Angliába menekült. 1834. visszahivatván a radikális párt egyik vezére, 1836. a minisztérium elnöke lett, de már 1837. lemondani volt kénytelen. Később szenátorrá nevezték ki, de politikai befolyását többé vissza nem nyerte.

Calatrava-rend

spanyol egyházi és katonai lovagrend. A templomosok, a móroktól sokat zaklatott Calatrava várost elhagyván, III. Sancho kasztiliai király azt Raimond fiterói apátnak és Velasquez Dezsőnek adományozta, kik a további védelem vezérei voltak s a mórok támadásait visszaverték. 1158. e védelem biztosítására u. o. egy lovagrendet alapított a ciszterciták szabályai szerint s két osztályra osztotta, melynek egyike egyházi, másika katonai szolgálatokat teljesített, III. Sándor pápa a rendet 1164 szept. 26-iki dekretumában megerősítette s Raimond halála után Don Garzias de Rebon-t nevezte ki első nagymesterré. A C. a mórok ellen folytatott több szerencsés hadviselés után nagy tekintélyre és vagyonra tett szert, amiért VIII. Ince pápa, a koronára nézve veszélyesnek látva a rend hatalmát, 1489. Katolikus Ferdinánd királyra ruházta át a nagymesteri méltóságot, teljes hatalmat adva neki a parancsnokok kinevezésénél. VIII. Sándor pápa örökösen a koronára ruházta át a nagymesteri méltóságot. III. Pál pápa megengedte, hogy a lovagok egyszer házasodhassanak. A köztársaság 1872 március 13-án a rendet beszüntette de XII. Alfonz 1874 jan. 13. ismét visszaállította. Öltözetük fehér köpeny, balvállon veres liliomos kereszt, jelvényük: biborszin szalagon függő arany dülény, rajta piros liliomos kereszt.


Kezdőlap

˙