Camogli

(ejtsd: kamolyi); város Genova olasz tartományban, a tengerpart mellett egy sziklán, (1881) 5108 lak., jelentékeny halászattal.

Camoly

cámoly (növ,), helyes olvasással: csamoly, a. m. Aquilegia L., l. Harangláb. amonica (Val-), 85 km. hosszu völgy, amelyből 60 Olaszországba, 25 pedig Tirolba esik; K-en az Adamello, Ny-on pedig a Bergamoi-Alpesek húzódnak; az Oglio folyik rajta kersztül a Pizzo dei Tre Signoritól az Iseo-tóig. Lombárdiából Tirolba a Tonalei-hágón (2133 m.) át visz az ut. A völgy termékei rozs, gesztenye, szőllő, eperfa, vas, réz és ólomérc, meg márvány. Főhelye: Breno, 2427 lakossal.

Camorra

titkos társulat az egykori nápolyi királyságban, mely eredetileg a gyengék védelmezésére alakult, de később csaló és rabló bandává fajult el. Tagjai ügyességgel és merészséggel mindenüvé befurakodtak s bámulatos furfangos eszközökkel folytatták zsarolásaikat. Mint csempészek gazdag jövedelemre tettek szert, de az erőszaktól sem riadtak vissza. Titkos bár, de szilárd szervezetök emelte őket hatalomra. Minden kerületi városban volt központi hatóságuk, magában Nápolyban pedig 12 főnökük, a társulat élén korlátlan hatalmu főnök állott és egy pénztárnok, ki a közös pénztárt kezelte. Minden uj tag rettenetes esküvel kötelezte magát hűségre és hallgatásra, s csak bizonyos próbaidő letelte után kapta meg a két különös alaku kést, a C. tagság tulajdonképi ismertető jelényét. II. Ferdinánd politikai okokból megtürte a társulatot, miniszterek és hercegek állottak zsoldjában, de II. Ferenc megkezdte az üldözést s az elfogott tagokat deportációra itéltette. Ezért a C. tagjai 1866. Garibaldit segítették Dél-Itália meghódításában; de később ismét a Bourbonok párthivei lettek s a brigantik pártolása által Viktor Emánuel és Humbert király kormányának sok bajt okoztak. E társadalmi baj mostan sincs orvosolva. A C válfaja az u. n. Maffia (l. o.). V. ö. Mac Monnier, La C., notizie storiche (Firenze (1863); Umilta, C. et Mafia (Neuchat. 1808).

Campagna

(ejtsd: kampannya), kerületi székhely Salerno olasz tartományban, püspöki székhely, (1881) 9028 lak., eperfa- és szőllőtermeléssel.

Campagna

Jeromos (da Vergna), olasz szobrász, született Verónában 1552., meghalt 1623 után. Sansovino Jakab legkitünőbb tanítványainak egyike. Kiválóbb művei: Főoltárcsoportozat bronzból a San Giorgio Maggioreban; Krisztus a kereszten szt. Márkkal és szt. Ferenccel a San Redenta templom főoltárán; Madonna a kisded Jézussal a San Salvatoreban; szt. Sebestyén a San Lorenzóban; szt. Rókus, Ker. János, Sebestyén és két próféta a Scuola di San Roccóban; az óriási Atlás a Zecca alsó folyosójában; Cicogna doge síremléke a jezsuita-templomban, valamennyi Velencében. A pádovai S. Antonio-templom egyik domboru műve, mely egy halott föltámadását ábrázolja, szintén tőle való.

Campagna di Roma

(ejtsd: kampanya), szükebb értelemben véve, Róma közeli környéke, tágabb értelemben, mintegy 185 km.-nyi hosszu és legfölebb 70 km.-nyi széles terület a Tiberis folyó torkolata körül Közép-Olaszországban; csaknem összeesik a régi Latiummal. A C. v. Agro Romano (Pareto szerint) három zónára osztható: az alsó a Tirreni-tenger partján a Marittima miként az olaszok nevezik, részint homokos, részint alluviális föld, amelyet sok helyen sós mocsarak takarnak; itt van a malária hazája. A középső zóna vulkáni természetü alacsony fensik, amelyet számos patak szel át és amelyen rendkivül nagy a források száma. A harmadik az Apenninek mészkőgerincéből álló öve, amely már csekély kivétellel mindenütt egészséges. A Nettuno és Terracina közt fekvő rész a Pontini-mocsarak. A C. nagyobb része lakatlan, csak itt-ott láthatni egy-egy korcsmát v. vmi pásztorgunyhót; de még ott is, ahol a föld teljesen pusztának látszik, termékeny, csak a munkás kéz hiányzik, amely megművelje. Még a római uralom idejében 33 város állott itt; a föld bőven termett buzát és a mocsarak kétség kivül sokkal kevesebb területet foglaltak el. Ma a föld nagyobb része legelőül szolgál; rajta a pásztorok lóháton legeltetik a félvad állapotban levő szarvasmarhákat és juhokat. A megművelhető föld csak minden 3-dik (terzeria) v. 4-ik évben (quarteria) kerül eke alá. A föld felszántása és bevetése után a munkások csakhamar elmenekülnek, hogy csak későbben térjenek vissza, amidőn hasonló sietséggel végzik el az aratást. A fölszántható föld területe 95,449 ha., az állandó legelőké 54,000 ha., az erdőé (nagyobbára pinia-erdő) 39,338, rét 12,268, szőllőkkel és kereskedelmi növényekkel beültetett földé 2114, a mocsaras felületé 1143. A C. régi és mostani állapota közti különbség fő oka azok a pusztítások, amelyeknek a gótok, bizánciak, longobárdok, szaracénok részéről ki volt téve és amelyeket a későbbi háborukban is szenvednie kellett. Már a pápai uralom alatt történtek kisérletek a C. kiszárítására és egészségesebbé tételére; a Lariccia, Regillus Juturnus tavak kiszáríttattak; ugyanez történt a Fucinóval. Mindamellett a siker nagyon csekély volt. Az olasz kormány megujította a kisérleteket; de mind e törekvések csak lassan látszanak célhoz vezetni és igen költségesek. Az Eucalyptus globulus-ültetvények, amelyekkel Tre Fontanánál megkezdték a kisérleteket, sikerrel kecsegtetnek. V. ö. Westphal, Die römische Campagna in topogr u.. antiqu. Hinsicht dargestellt (Berlin 1829); Desjardins, Essai sur la topogr. du Latium (Páris 1854); Pareto Ráffáel, Relazione sulle condizioni agrarie ed igieniche della C. (Firenze 1872); Mantovani, Descrizione geologica della C. (Torino 1884).

Campagne

(franc., ejtsd: kampány), falusi vidék (ellentétben a várossal); hadjárat; a képviselő-választások ideje. - C. lovaglás, a lónak vadászatra és hadi szolgálatra való idomítása, ellentétben a magas (spanyol) iskolai idomítással. Főcélja az, hogy a lovas bármely terepen lehetőleg rövid idő alatt, a ló erőinek lehető kimélésével kitüzött céljához jusson.

Campagnola

1. Domokos, olasz festő a XVI. század első felében. Születési helyét és évét, halálának idejét nem tudjuk, 1511. Tizián segéde volt Pádovában és mesterével versenyt festett freskókat a Scuola del Santóban és a Scuola del Carminében. 1511-68. Pádovában dolgozott és már ekkor nagyrabecsülték tájképeit főleg pedig tollrajzait, melyeket még ma is gyákran összetevesztenek Tiziánéivel. Kevésbbé jelentékeny mint réz- és fametsző. - 2. C. Gyula, olasz rézmetsző és festő, szül. Pádovában állítólag 1481 v. 1482., metszeteiről ismeretes; melyeken már a pontozást alkalmazta. Ezek egyike az 1509. évszámmal van jelölve.

Campan

(ejtsd: kampan), város Hautes-Pyrénées francia départementban az Adour partján, (1891) 2872 lak. közelében 20 km.-nyire, az Arbizon hegy alján híres márványbányákkal. C.-i márványból van 8 oszlop a párisi operában és 22 a berlini porosz királyi palotában.

Campan

(ejtsd: kampan) Janka Lujza Henrietta, szül. Genest; Mária Antoinette hű komornája. Szül. Párisban 1752 okt. 6., megh. Nantes-ban 1822 máj. 16. 1770 óta M. Antoinette bizalmas barátnője volt. Feleségül ment a királyné titkárának fiához, mire kinevezték első udvarhölggyé és St-Germain-ben leány-nevelő intezetet nyitott, mely csakhamar hírre kapott. I. Napoleon pedig trónralépte után a becsületrend tagjainak leányai és rokonai számára Ecouen-ben alapított leánynevelő intézetének berendezésével bízta meg, mely intézet C. vezetése alatt hamar felvirágzott, melyet azonban a restauráció után a kormány bezáratott. Emlékirataiban behatóan foglalkozik XVI. Lajos udvarának szórakozásaival, pletykatörténeteivel, annák fény- és olykor árnyoldalaival is. E 3 kötetnyi munka: Mémoires sur la vie privée de la reine Marie-Antoinette címmel 1822. jelent meg Párisban (uj kiadás 1849). C. irta még a: De l'éducation és a Journal anecdotique-ot (megjelent 1824. Párisban). Kiadta végre a köv. levelezést: Correspondance inédite avec la reine Hortense (1835. 2 köt. Páris), mely levelezés I. Napoleonról, I. Sándorról s a kor egyéb nevezetesebb embereiről érdekes adatokat tartalmaz. C. pedagogiai munkái 1823. jelentek meg Párisban. 2 kötetben. V: ö. Bonneville le Marsangy, Mad. C. á. Écouen. (Páris 1879). Flammermont, Etudes critiques sur les sources histor. (I.) Memoires de Mme C. (1886). Carette, M. C. (1890). Mily keveset ér emlékiratainak történeti becse, azt kimutatta Stockmar Zur Kritik d. Mem. der Mad. Campan c. értekezésében. (Sybel, Histor. Zeitschr. XVIII. 33 lap.)


Kezdőlap

˙