Campana

(ol., harang), várak és városi erődítmények falaiba, gyakran emeletek-szerint fölrakott és karzatszerüen beépített fülkék, a sánc védelmére szolgáló lövőrésekkel. Dürer gyakorta alkalmazta.

Campana

Péter (tkp. P. de Kempeneer) nénetalföldi festő, szül. Brüsszelben 1503., megh. u. o. 1580. Korán Olaszországba ment, már 1530. tekintélyes festő volt Bolognában; innen Rómába költözött és Michelangelo s Ráffáel műveit tanulmányozta. 1548. festett híres műve, mely Krisztus levételét a keresztről ábrázolja, most a szevillai székesegyház nagy sekrestyéjében van. C. többi művei Szevilla templomaiban és magángyüjteményeiben vannak. 1560. visszatért Brüsszelbe.

Campanella

(Punta della-), a Nápolyi és Salernoi-öböl közt kinyúló hegyfok. Rajta még láthatók azon erősség romjai, amelyről nevét kapta.

Campanella

Tamás, olasz filozofus, domokosrendi szerzetes, született Stiloban (Calabria) 1568 szept. 5. megh. Párisban 1639 május 31. Nápolyban és Cosenzában tanult filozofiát. Ez utóbbi helyen hol az ottani akadémia alapítójának, Telesius Bernátnak tanai még életben voltak, C. eltért az aristotelesi skolaszticizmustól. Szabadelvü nyilatkozataiért s azon gyanuból, hogy résztvett az ellene szőtt összeesküvésben a spanyol kormány 1599-ben elfogatta és kínoztatta. 27 évig maradt fogságban, míg végre VIII. Orbán pápa az alatt az ürügy alatt, hogy mint eretneket megbüntesse 1626-ben kiszabadította; erre a látszat kedvéért a római inquizició börtönébe zárták, de 1629. tekintélyes évi járadékkal szabadon bocsátották s VIII. Orbán pápa bizalmas embere lett. Minthogy a spanyolok ujból üldözni akarták, 1634. Franciaországba menekült, hol Párisban nagy kitüntetéssel fogadták. Számszerint 82 irata a filozofia, természettudomány, asztronomia, asztrologia, orvostan, teologia, dogmatika, etika és államtudományok körébe tartozik. Iratai legnagyobb részét a börtönben készítette, de azért külföldön is ismeretesekké lettek azok, mert a szász Adami Tóbiás, aki a börtönben ismerkedett meg vele, kinyomtatta azokat Németországban; hasonló történt a fogságbán írt kanzonáival és szonettjeivel, melyeket Adami Scelta d'alcune poesie filosofiche di Septimontano Squilla címen adott ki. Ezek egy részét Herder németre is lefordította. Művei közül felemlítendők: De sensu rerum et magia (Frankf. 1620, 2. kiad. Páris 1636); Atheismus triumphatus, nec non de gentilismo non retinendo (Páris 1636, 2. kiad. 1638); Civitas solis és Philosophia epilogistica realis (Frankf. 1623, a kettő külön-külön Utrecht 1643). C. filozofiai nézetei részben a Telesius szenzualizmusán alapulnak. Isten kétféleképen nyilatkoztatta ki magát: először a természetben másodszor a bibliában; az elsőn alapul a filozofia, a másikon a hit. C. filozofiája némikép hasonlít a Descarteséhöz, és Kantéhoz; felfogása, hogy a szubjektum a megismerés alapja az egész világegyetemre nézve hogy a megismerés dolgában érzékeinkre vagyunk korlátozva s hogy az érzésekben aktiv és passziv (szubjektiv és objektiv) momentum van. A világegyetem létrejöttét C. az ujplatonikus felfogás szerint az istenség emanáciajának vallja. Kedvenc tana C.-nak, hogy a dolgok általában lélekkel birnak s erre alapítja az ösztönökre, jóslásokra és magikus viszonyokra vonatkozó nézeteit. Védelmezvén a katolicizmust s papizmust (Monarchia Messie, Aix 1633 és Discors, i della libertá e deMa felioe suggestione allo stato 'ecclesiastico, u. o. 1633), megnyerte a pápa kegyét. Mint a pápai világuralom védelmezője a Civitas solis-ban hevesen polemizált Macchiavellival, aki a független; olasz nemzeti állam-eszméje mellett küzdött. C. összes műveit Alessandro Ancona adta ki Opere di Tommaso Campanella címen (2 köt. Torino 1854). V. ö. Luigi Amabile: Fra Tommaso C. e la sua congiura, i Suoi processi e la sua pazzia (3 köt. Náp. 1883); Cyprian: Vita et philosophia Th. Campanelle (Amsterd. 1705); Baldachini: Vita di Th. C. (Nápoly 1840-43).

Campanha

város Minas Geraes braziliai államban, a Rio Verde egyik mellékvizénél 6600 lak.; közelében a seltersi-hez hasonló ásványvíz-források fakadnak, az Agoas Virtuozas.

Campania

(lat. ) a. m. síkság, hajdan vidék Itália nyugati partján; magába foglalta azt a síkságot, mely a Massicus hegységtől Sorrentum (Sorrento) félszigetig terjed s amelyet ÉNy-ra Latium, ÉK-re Samnium és DK-re a picentinek vidéke környezett. Körülbelől a mai Napoli és Caserta tartományok. A Mons Massicus tövében terjed el, a jó borairól hires Falernus ager, Capuatól É-ra a Mons Tifata Diana templomával. A vidéken átmenő folyók közül a legjelentékenyebb volt a Volturnus (Volturno) - a kisebbek: Clanius (Lagno) és Sarnus (Sarno), mely utóbbi közelében állt Pompeji. Tavai közül felemlítendő a Lacus Avernus (Lago di Averno). C. termékeny vidék volt gabonanemüekben, borban állattenyésztésben és pompás halakban ugyanazért a rómaiak C. felix-nek nevezték, Bajoe (l. o.) fürdőhelyén az előkelő világ tartózkodott. Egyéb helységei: Cume, Puteoli, Neapolis, Herculanum, Pompeji, Stabie, Salernum, Volturnum, Sorrentum, Liternum, Capua (főváros) Suessula, Casilinum, Teanum, Cales, Atella, Acerre, Nola, Abella, Nuceria stb. A vidék első lakól az oszkok voltak akik később a bevándorolt műveltebb népbe olvadtak be. Ős-régi időben egy görög kolónia alapította az ipara és kereskedelme által hiressé vált Kyme (Cume) várost, melyből Dikearchia(Puteoli), Paleopolis, Neapolis és más városok keletkeztek. C. állam megalapítói voltaképen a vitéz samniaiak voltak (440-420 közt). Mikor a népvándorlás Róma hatalmát megdöntötte a bizanciak csak néhány parti városban tartották magokat. A IX. és X. sz.-ban a régi C.-ban Benevento, Capua és Salerno fejedelemségek voltak; a XI. sz.-ban a normannok fészkelték be oda magukat. (V. össze Beloch K., Topographie, Geschichte otc. Berlin 1879.)

Campanile

(ol., ejtsd: kámpánile), harangláb, harangtorony a székesegyházak mellett. Legelőször az ó-keresztény bazilikáknál találjuk (VI-VII. század Kr. sz. u.); többé-kevésbbé gazdagon fejlesztette azt ki az olasz korai renaissance, főleg azonban az orosz építészet.

Campano

János (Johannes Campanus de Navarra), matematikus a XIII. században. Életéről csak annyit tudunk, hogy IV. Orbán pápa udvari káplánja és később párisi kanonok volt. Irt egy értekezést De quadratura circuli és fordította Euklidés elemeit s önálló levezetésekkel és jegyzetekkel látta el őket. Önálló művei abszolut értéküket már elvesztették, de C. érdeme, hogy oly időben, mikor kevesen foglalkoztak tudománnyal, nagy lelkesedéssel terjesztette a mennyiségtani ismereteket.

Campanula

L. (növ.), 1. Csengetyüke. Campanulaceoe, l. Csengetyükefelék. - cammpanulinoe, l. Csengetyükeképüek.

Campanus

János (voltaképen WulfJános Kampenból) antitrinitárius szül. 1500 körül, megh. 1574. Düsseldorfban. 1529. hitvitára Marburgba ment, abban a reményben, hogy az urvacsora felett folyt vitának véget vethet, mi azonban nem sikerült, mert magyarázatát sem a lutheránusok, sem a helvétek el nem fogadták. A szentlélek istenségét tagadta; a Fiút istennek állította, de az időben Atyától születettnek. A földműveseket a mezei munka abbanhagyására ösztönözte, mert nemsokára vége lesz a világnak. Nemsokára megőrült. V. ö. Trechsel, Die protest. Antitrinitarier vor Faustus Socin (Heidelberga 1839).


Kezdőlap

˙