Casati

(ejtsd: kazáti), 1. Gábor gróf, olasz államférfiu, szül. Milanóban 1798 aug. 2., megh. u. o. 1873 nov. 16. Paviában jogot tanult, 1837. Milano podesztájává nevezték ki, amely állásában sokat használt az olasz nemzeti ügynek. Az 1848-ban kitört forradalom atkalmával a nép és a kormány közti közvetítő szerepe hiábavaló volt. Május 20. a községi tanácsból alakult ideiglenes kormány-elnökévé választván, sokat tett Piemont egyesítése érdekében. Később Torinóba hivták meg, ahol 1848 jul. 27. - aug. 23. a fuzionált miniszterium elnöke volt. A novarai csata után Piemontban tartózkodott, szenátor, majd 1859. közoktatásügyi miniszter, később pedig négy éven át a szenatus elnöke volt. Azután visszavonult a közügyektől.

2. C. Gaetano, afrikai utazó, szül. Brianzában, északi Olaszországban 1838. Résztvett az 1866-i háboruban, mely után mint kapitány kilépett a szolgálatból. 1879. a milanói keresk. földr. társaság a Szudánba küldte ki. 1883-ban elérte Ladot, ahol először találkozott Emin basával, aki őt 1886 májusában Vadelaiból Unyoro fejedelméhez küldte, hogy Ugandán át Zanzibárral juthasson összeköttetésbe. Ott azonban 1888 elején, mikor Stanley expedicójának közeledéséről hallottak, C.-t elfogták és a fejedelem halálra itélte. De végre mégis kiszabadult és Vadelaiba menekült, ahol Eminnel maradt, mig Stanley 1889 tavaszán értük nem jött. Utleirása németül jelent meg legelőször: Zehn Jahre in Äquatoria u. die Rückkehr mit Emin Pascha (Bamberg 1890, 2 köt.) cím alatt. Cecchi szerint nem Stanley a Ruvenzori fölfedezője, mert C. adott a hegyről először hirt 1887 ápr. 1. Emin basának.

Casaubon

(ejtsd: kazóbon, Casobonus), 1. Izsák, francia származásu filologus, szül. Genfben 1559 febr. 18., megh. Londonban 1614 jul. 1. Genfben 1578. már a görög nyelv tanára volt. 1596. Montpellierben, 1599-1610. Párisban tartózkodott, hol a királyi könyvtár igazgatójának tették meg. IV. Henrik meggyilkoltatása után, a protestáns üldözésektől félve, Londonba menekült. Kitünő kritikai és magyarázatos kiadásait adta Diogenés Laertios, Polyainos, Aristotelés, Theophrastos, Polybios, Theokritos, Strabon, halikarnaszusi Dionysios, Athénaio, az ifjabb Plinius, Persius, Suetonius, Apulejus műveinek. Munkái közül említendők: Animadversionum in Athenei Deipnosophistas libri XV (Lyon 1690, ujból kiadta Schäfer; Lipcse 3 köt.); Scriptores historie Auguste (Páris 1603, 1620), De satyrica Grecorum poësi et' Romanorum satyra (Páris 1605, ujból kiadta Ramback, Halle 1774); De rebus sacris et ecclesiasticis contra Baronium (London 1614, Genf 1655) stb. Összegyüjtött epistoláit Gronov adta ki. (Hága 1638, életrajzzal ellátva ujból kiadta Janson ab Almeloveen Rotterdam 1709). V. ö. Patterson M., J. C. (Oxford 1892).

2. C. Mericius, az előbbinek fia, teologus, szül, Genfben 1599 aug. 14., megh. 1671 jul. 14. Oxfordban a teologia tanára, Ickhamban (Canterbury mellett) rektor volt és több egyházi méltóságot viselt. Ő adta ki M. Aurelius Antonius, Terentius, Epiktétos és Kebés, Florus, Polybius stb. műveit, azonkivül irt egy: De enthusiasmo c. könyvet is (London. 1655, Greifswald 1708).

Casca

(spanyol) a. m. kéreg; a gyógyszerészi műnyelvben nagyon gyakran előfordul. C. de assacu, a Hura brasiliensis Willd. nevü délamerikai növénynek kérge, melyet hazájában féreghajtóul használnak.

Cascade

(franc., ejtsd: kászkád), mesterséges vizesés, melyen a viz vagy a sziklából faragott, v. pedig egymás fölé épített fokokon esik le.

Cascade-range

l. Kaszkad-hegység.

Cascaes

Lissabontól 16 km.-nyire fekvő város a tenger partján, 1600 lak., tengeri fürdővel és ásványvizforrásokkal. A portugál királyi család nyári tartózkodási helye.

Cascalhos

az a gyémántot tartalmazó kavics, melyben Braziliában (Minas Geraes) egyebek között a gyémántot bányásszák.

Cascane

(franc., ejtsd: kászkán), az aknaharcban azok a tárók, melyekben őrök hallgatóznak, vajjon az ellenfél dolgozik-e szintén a föld alatt.

Cascara sagrada

a rhamnus purshianus DC. nevü északamerikai cserjének törzséről és ágairól vett megszárított kéregdarabok, melyeknek gyógyító erejük van. E kéreg csatornás vagy csőalaku, 1-2 mm. vastag, kivül barna vagy szürkés barna, gyakran feketén pontozott; belül sötét fahéjbarna, hosszában finoman rostos; harántmetszete sárgásbarna; ize kesernyés, a nyálat rágás közben barnavörösre festi. A kéregben háromféle gyanta van, melyek ugy látszik krizofansavnak a származékai; van még benne emodin, talán frangulin is és egy a diasztazéhoz hasonló természetü erjesztő anyag. A B. mint enyhe hashajtó és erősítő (tonizáló) szer használatos, majdnem kizárólag folyékony kivonat (extractum fluidum) alakjában, krónikus székrekedésnél. A hashajtó hatás valószinüleg a kéregben foglalt barna gyantától származik, mely tiszta állapotában iztelen ugyan, de a gyomornedv hatása alatt részben keserü anyagokra bomlik, s ezek étvágyjavítólag is hatnak.

Cascarilla

(spanyol, a. m. kéreg), a Croton eleuthria Bennett nevü, az Antillákon és különösen a Bahama szigeteken tenyésző cserje kérge, mely a gyógyszertárban kemény, csurgószerü, összegöngyölődött, milliméternyi vastag, kivül a verrucaria albissima Ach. zuzmótól foltonkint ezüstfehér, belül vörhenyes barna, szaga fűszeres, ize csipős kesernyés. A keserü iz a cascarillin nevü tűalaku kristályos anyagtól van (C12H18O4); van benne azonkivül egy illatos olaj, mely szintelen s főkép egy C19H16 alkatu hidrokarbürből áll. Orvosilag főkép az emésztés javítására, étvágy fokozására használják, mert alkotórészei az emésztőnedvek elválasztását és a belek féregszerü mozgásait előmozdítják, ezért is főkép a gyomor atoniájánál (zsongtalanságánál), de (ritkábban) vérhas ellen is rendelik.


Kezdőlap

˙