Cédrusfa

v. cédrusfenyő (növ.), a fenyőfélék tekintélyes és szép fája. Főbb gallyai többé-kevésbbé örvesek, ágai ellenben kétsorosak. Levele tűalaku s mint a rokon rozmaring fenyőnkéi a kurtan maradt hajtás tetején csoportosan áll. Az utóbbi fenyőtől a C. főleg abban tér el, hogy a tűje nem egynyári, hajtása pelyhes és a magva másod- v. harmadévre érik, a toboza pedig nem hegyes, hanem a csúcsa benyomott, különben meglehetős nagy tojásalaku v. vastagon hosszukás. Hím barkája kurta hajtások csúcsán egyenkint, a fiatal toboz pedig rövid nyél végen szintén magánosan van. Magván széles zászló van. Fajai a libanoni (C. Cedrus Libani Barr., C. Libanotica Link, Larix Cedrus Mill., Pinus Cedrus L.) pompás, néha 40 m. magas törzsü fa; kérge szürke-barna, koronája eleinte tornyos, később ernyő alaku. Ága gyakran egész a földig lecsüng, legyezőmódra szétágazó tűje szürkezöld, szétterpedő, 15-35 cm. hosszu, toboza 8-10 cm. hosszu ellipszoid. Sziria és Kis-Ázsia hegyein (Taurus és Antitaurus) 1300-1828 m. magasságban rengeteg erdőt alkot. A kistobozu, amely meglehetős gyorsan növekszik, koronája mindig tornyos marad, a tűje kékeszöld, egész ezüstszin s az Atlaszon (Cedrus Atlantica Manetti, Pinus Atlantica Endl., Larix argentea Lond atlaszcédrus, ezüstcédrus) a nagyobb tobozu, lassan növekedő, kissé zömökebb termetü és ernyős koronával pompázó tőalaktól mint geografiai s két hegységben egymást helyettesitő fajt el is választják. Ily értelemben a libanoni C. Ázsia növénye marad. A Cedrus Libani főkép azért kapott hirnévre, mert Salamon király belőle építtette a jeruzsálemi templomot. Fájából a cedrusolajat (oleum cedri, cedrinum) kapták, melyet az egyiptusiak bebalzsamozáshoz is használták; gyümölcséből a Libanon lakói balzsam s kenőcs alakjában orvosságot készítettek. A C. fájával jó illatáért füstöltek is. Az orvosságtárakban a C.-t lignum Cedri v. l. cedrinumnak nevezték, ma ezt a nevet különféle borókafára ruházzák. Levele némelykor mannanemü édes nedvet izzad, ez a cédrusmanna (manna cedrina).

A cédrusfa nevet azonban még más ujabb használatu fákra is gyakran ruházzák. Igy p. a Barbados-cédrus a Juniperus barbadensis fája, a vad Barbadoscédrus a Cedrela odoratáé, a bastardcédrus a Guayania ulmifoliáé, sőt a Cedrela odoratáé is, a Bermuda-cédrus a Juniperus bermudianáé, a Guavana-cédrus az Icica altissimáé, a Hondurascédrus a Cedrela odoratáé, a japáni C. a Cryptomeria japonica, a Goa-cédrus a Cupressus lusitaniáé, a kaliforniai C. a Taxodium distichum, a kubai C. a Cedrela odoratáé, a Prickly-cedrus a Cyathodes oxycedrus, a piros v. virginiai C. a Juniperus virginiana, a spanyol C. a Juniperus oxycedrus, meg a Cedrela odoratáé. A kubacédrusfa cukorládafa a Cedrela odoratától származik.

Cédrusmanna

(növ.), l. Cédrusfa.

Cédula

(franc. cédule) a. m. árujegy. - C.-ház, igy nevezik az alföldi városokban azt a vásártéri épületet melyben a helypénzt szedik, illetőleg az arról szóló jegyet kiadják.

Cefalů

(ejtsd: csefalu), járási székhely Sziciliában, Palermo tartományban, a tengerbe nyuló sziklán, püspöki székhely, (1881) 13227 lak., márványbányákkal, olaj- és szardiniakereskedéssel. A XI. századból, normannok által épített székesegyháza félig román, félig bizanci stilusban épült. Közelében Cephaloedis görög város romjai, a többi közt egy jó állapotban levő templom a dór művészet első korszakából.

Cefre

általában igy neveznek minden többé-kevésbé sűrü, több-kevesebb cukrot tartalmazó anyagot, mely abból a célból készült, hogy szeszes erjedésen menjen keresztül; van szőllő-C., szilva-C., gyümölcs-C., szesz-C., sör-C. stb. Az erjedés megkezdése előtt a C.-t «édes cefrének», utána «érett cefrének» nevezik. Szükebb értelemben a C. elnevezés csak a szeszgyári és sörgyári nyers anyagot jelenti a malátával és vizzel való keverés és a lepárlás után.

Cefreaprító gép

Különálló cefreaprító gépeket ugy kapcsolnak a gőzölő és cefréző gépek közé, hogy a gőzölt anyag az aprítóba s onnan vissza a gőzölőbe kerül, vagy az aprítóból a cefréző gépbe és szükség esetén ujból az aprítóba és vissza a cefréző gépbe kering. Nagy elterjedésnek örvend az ábrán látható Bohme-féle aprító gép, mely lényegében a centrifugál-szivattyuhoz hasonlít csakhogy egyuttal őrlőfelülete van. Ezen recés felületek közt lesz a cefre aprítva, mielőtt a lapátok tovaszállítanák. Gyakoriabbak azon szerkezetek, melyeknél a cefreaprító készülék a cefréző gépbe van elhelyezve.

[ÁBRA] A Bohme-féle cefreaprító gép hosszmetszetben.

Cefrefőző gép

l. Lepárlók.

Cefrefőző oszlop

l. Lepárlók.

Cefrehűtő gépek

A legrégibb eljárás szerint a cefrét csak a levegőn hűtötték s hogy e hűtés gyorsabban menjen, a cefréhez hideg vizet v. jeget kevertek. Miután e nyilt edényekben a cefrébe részint a hűtő vízből vagy jégből, részint a levegőből tisztátlanító anyagok jutottak, ujabban általánosabbak azon szerkezetek, melyeknél a cefre hűtött, zárt csövekben kering. A különböző hűtöszerkezetek közül legismertebb a hűtő hajó v. hűtő bárka. Ez szellős helyen, rendesen a szeszgyár padlásán felállított négyszegletü helyesebben köralaku mintegy 20-25 cm. magas edény, melyben a cefre mintegy 7-9 cm. magas rétegben terül el és kavaró gereblyékkel v. lapátokkal kavartatik, miközben mesterséges légáramlattal a felszálló gőzök eltávolíttatnak. Eleintén ezen hűtőhajókat fából, később vaspléhből és öntöttvasból készítették. - Legjobb a vaspléh, ha tisztántartására ügyelünk.

[ÁBRA] A Pauksch-féle ellenáramu csöves cefrehűtő gép.

Nagysága szükség szerint lesz megállapítva s ennek kiszámításánál alapul lehet felvenni ha abban a cefre 8 cm. magasan áll ekkor minden hektoliter cefrére egy és egynegyed négyszögméter felület kell. - Komprimált levegővel való hűtést is alkalmaznak olyképen hogy egy teknőalaku edény alsó részébe kellő számu legvezető csövet helyeznek el és ezeket gummi-csővel kötik a kompresszorral kapcsolatos légvezető csőhöz. A sűrített levegő a cefre közé tódulva kiterjed, s eközben nagymennyiségü meleget köt le s így a hűtési időt tetemesen csökkenti. Léghűtést vízhűtéssel kombinálva két hullámlemez, öntöttvasból való álló oldalfakkal köttetik össze s mig a cefre fölül az oldalfalakra rávezetve lassan lecsurog s igy a levegő által is hűttetik addig a hűtővíz a két hullámlemez közé alul lép be, fölül pedig elvezettetik. Csöves hűtőgépeknél a bemutatott ábra szerint 2-3 egymásba fektetett csőrendszer olyképen kapcsoltatik egymással össze, hogy mig p. egyik csőben a cefre fölülről lefelé az egyik irányban folyik, addig a hűtő víz a cefrecsövet körülvevő csőben a másik irányban alulról fölfelé nyomatik. Ezen ellenirányu áramlatnál a belépő hideg viz már részben hűtött cefre mellett vezettetik el s midőn megmelegedve a csőrendszer végére ért, itt még mindig hűteni képes a belépő cefrét. Ily hűtőkkel tehát a hűtővíz lehetőleg tökéletesen hasznosíttatik.

Cefre-regulátor

l. Lepárlók.


Kezdőlap

˙