Cherso

(ejtsd: kerzo), 68 km. hosszu és legfölebb 2 km. széles sziget a quarneroi öbölben, Lussin isztriai ker. kapitányságban 399 km2 területtel. É-on a Farasina határolja, Vegliától a Mozzo-csatorna választja el. Partjai meglehetősen meredekek; közepén a Syssben (637 m.) és a Chelmben (483 m.) éri el a legnagyobb magasságát. D-i részén, a közepe felé a Vrana, 6 km2 területü édes vizü tó fekszik; ezt, miként vizének alacsony hőmérséklete mutatja, a közeli száraz föld vizei táplálják (v. ö. E.. Mayer: Der Vrana-See auf der Insel C a Mitth. aus dem Gebiete d. Seewesensben.) É-on a szigetet meglehetősen nagy erdő tekarja. A lakosok (1890 10180) főképen juhtenyésztéssel szőllő-, olajfa-, gyümölcs- és selyemtenyésztéssel foglalkoznak. Székhelye C., a Ny.-i parton (1890) 4725 lak., több templommal és hajóépítéssel, a fő kereskedőhelye. Tőle délre van a jóval kisebb Osero, a róla elnevezett cavanella partján.

Chersonésus

sziget, l. Kerzonezus.

Chertek

Emil báró, szül. 1841., az állami hivatalokban töltött 30 évi szolgálat után, melyben a pénzügyi igazgatóságig felvitte, 1892 novemb. I. Ferenc József és a császári család hitbizományi birtokainak igazgatója lett.

Cherub

l. Kerub.

Cherubini

(ejtsd: kerubíni) Lajos Mária Zenób Károly Szalvátor, olasz zeneszerző, szül. Firenzében 1760 szept. (saját állítása szerint 14-én; Choron kimutatása szerint 8-án); megh. Párisban 1842 márc. 15. Első, gondos mestere atyja volt, a Pergola-szinház zenésze; 13 éves korában jelentkezett zeneszerzői tehetségét többen is mívelték mig nagyhercege, a későbbi III. Lipót császár 1778. Bolognába küldte Sarti-hoz, az ellenpontozás kimerítő tanulmánya végett. Eleinte az egyházi zenét mívelte, de csakhamar az operára adta magát: első dalművét Quinto Fabio c. 1780. adták Alessandriában. Nehány év alatt 6 más dalműve került szinre különböző városokban; 1784. Londonba hívták, itt két operáját irta, udv. zeneszerző címét nyerte, s már mint hires ember élt 1787. Párisban. Az elhagyott Dido bresciai és Ifigenia Auliszban torinói bemutatása után Párisban telepedett le 1808.; itt nagy hatással volt reá, a telivér olasz zeneköltőre, Gluck drámai stilja, s Haydn és Mozart múzsája. Ezóta irt műveiben nemcsak több tudás, gondosabb munka, hanem az érzés nagyobb mélysége, a harmóniák és ritmus merészebb volta uralkodik. Már a francia szövegre elsőnek irt Démophoon (1788), sokkal inkább a korszakalkotó Lodoďska (1791), Medeia (1797), a Beethoven által is nagyratartott Két nap (Les deux journées, 1800; magyar címe Párisi vizhordó volt a bpesti Nemzeti Szinház bemutatóján 1842 nov., ujabban csak a német ford. mintájára A vizhordó), Anacréon (1803) stb. az ő ujabb, nemesebb modorában vannak alkotva. Ezeket a «de la foire St: Germain» szinházban C. maga igazgatta (e szinházat Léonard alapította, Mária Antoinette fodrásza). 1793. a Conservato-irenak, szervezésekor, egyik felügyelője lett; többre nem vitte, mert egyszer elég őszinte volt, tagadni, hogy Bonaparte Napoleon tábornok ért a zenéhez; ezt neki Napoleon még császárkorában sem bocsátotta meg. 1805. felszólították C.-t: irjon operát Bécs számára; ő ide is utazott s Lodoďska és Faniska nagy dicsőséget szereztek neki, Haydn és Beethoven elismerték a legnagyobb drámai zeneszerzőnek. Az 1806-ban Bécsbe jött Napoleonnak kénytelen volt schönbrunni hangversenyeit igazgatni; sértődve tért Franciaországba, s két évig Chimay hg. birtokán kártyafestéssel ölte az időt, mindentől visszavonultan. Végre felszólították egy templomfelszentelő mise irására; vonakodott, de mégis megszületett a stilszerü remekmű (kemény hangsorban). Ennek a külföldre is kiterjedt nagy sikere rábirta, hogy a nehány többi operán kivül egyebet is irjon; 1815. nehány hónapot Londonban töltött hol a filharmoniai társaság számára szimfoniát, megnyitót s tavaszi himnuszt (zenekarral) irt. A restauráció ez időben megszüntette a Conservatoire-t és C. állását, de 1816. a zeneszerzés tanárává s kir. udv. fő-zeneintendánssá nevezték ki. 1821 óta a hanyatlott Conservatoire-nak, mint igazgatója, megszerezte régi hirnevét. Halála előtt egy évvel vonult nyugalomba; 73 éves korában még üde leleménnyel irta meg Ali Baba és a 40 rabló c. utolsó operáját. Tanárnak is kitünő volt, tanítványai közé tartoztak Auber, Halévy; emez kidolgozta C. előadásait, s ez alakban 1835. jelent meg a könyv Cours de contrepoint c. (Németországban is nagy elismeréssel fogadták fordítását). Mint zeneköltő C. a leglelkiismeretesebb lángelmék egyike; nem ismétli magát, nem egyoldalu, a legtisztább munka, virtuóz ellenpontozás emelik elragadó műveinek becsét. Egyházi jellegü művei és vonós négyesei állanak a legmagasabban. Sajátkezü jegyzékét, hagyatékából, Bottée de Toulmon kiadta; van e szerint C.-nek 11 nagy miséje (5 kiadva); 2 requiemje, számos miserészlete (nem egy meg is jelent), egy 8 szólamu Credo-ja orgonával, Magnificat, Miserere, Te Deum orgonával, oratorium, 38 motett, graduálék, himnuszok stb. zenekarral, 15 olasz és 14 francia dalmű, számos ária, kettős (betétül idegen dalművekbe), Achille á Scyros c. ballet, 17 nagy kántáte zenekarral, 77 románc, forradalmi dalok zenekarral, solfeggio-k, 1 szimfonia, 1 megnyitó, 6 vonósnégyes 1 vonós ötös 6 szonáta zongorára, 1 pedig két orgonára, 1 nagy zongora-ábránd stb. Életrajzát megirták névtelenűl 1809.; franciául: Laménie (Homme de rien álnéven), Miel 1842., Place 1842., Rochette 1843.; olaszul: Picchianti 1844., Gamucci 1869.; angolul Bellasis 1876. Firenzében emléke áll 1869 óta. V. ö. Crowest F. J.: Cherubini (London 1890).

Chéruel

(ejtsd: sérüell) Péter Adolf, francia történetiró, szül. Rouenban 1809 jan. 17., megh. Párisban 1891 máj. 1. Iskoláit szülőhelyén végezte s ezután Rouenban lett tanár. 1866. a straszburgi akadémia rektorává s később a poitiersi főiskola rektorává nevezték ki. Művei közül említést érdemelnek különösen: Histoire de l'administration monarchique en France (2 köt., 1855); Dictionnaire histor. des institutions, moeurs et coutumes de France (2 köt. 6. kiad., 1884); Mémoires sur la vie de Fouquet (1864, 2 köt.); Hist. de France pendant la minorité de Louis XIV. (4 köt. 1879-80); Hist. de France sous le ministere de Mazarin (3 köt., 1882-83). Kiadta továbbá Saint-Simon, Montpensier és D'Ormesson emlékiratait. Műveit rendkívüli alaposság jellemzi. 1836 óta a becsületrendnek volt tagja.

Cheruszkok

a régi Germánia leghiresebb népe. Tán a Harz hegységtől kapta a nevét, miután a régi római irók nem is tesznek különbséget az egyes cheruszk-törzsek közt. Eleinte barátságos viszonyban éltek a rómaiakkal, később azonban tönkre vervén Varus légióit a teutoburgi erdőben, élére léptek a germán törzseknek és megalapitották az u. n. cheruszk szövetséget. Belvillongások következtében megverettek a chattoktól és longobárdoktól s már a IV. század óta nyomuk vész a történelemben.

Cherven

Flóris, tanár és földrájzi iró szül. Chizsnén, Árvamegyében 1840. 1864. tanári oklevelet nyert történelemből és földrajzból. Működött Pozsonyban, Besztercebanyán s 1868 óta állandóan Budapesten a kir. főgimnáziumban, egyuttal egyetemi magántanár, a tanárvizsgálóbizottság és az orsz. közoktatásügyi tanács tagja. Földrajzi tankönyvei s térképei nagyon elterjedtek. Irt Hacke F. után egy három kötetes egyetemes földiratot (Budapest 1876-77) s több földrajzi cikket különböző folyóiratokban.

Cherville

(ejtsd: servil) Gáspár György, marquis de, francia iró, szül. Chartresben 1821 dec. 11. Hosszabb időn át volt az id. Dumas munkatársa, de később kizárólag a vadász-irodalomnak szentelte magát és ezen a téren jelentékeny hirnevet szerzett magának. Első önálló műve: Les. aventures d'un chien de chasse (2. kiad. 1882) cimen 1862. jelent meg. Ő vezette a La vie á la campagne (3 köt., Páris 1879-85) c. diszmunka kiadását és a Tempsban ugyanezen a cimen ő maga is kitünő cikksorozatot közölt a falusi életről. Iratai közül felemlítjük még a következőket: Histoire d'un trop bon chien (Pácns 1867, 1884. illusztrált kiadás); Pauvres bętes et pauvres gens (u. o. 1869); Histoire naturelle en action (ugyanott 1873); La chasse aux souvenirs (u. o. 1875); Contes de chasse et de pęche (u. o. 1878); Les bętes en robe de chambre (u. o. 1882); Le gibier plume et poil (2 köt., u. o. 1884-85); Les mois aux champs (u. o. 1886) és Chiens et chats (Lambert illusztrációival, u. o. 1888).

Chesapeake-öböl

(ejtsd: csesszepik), mély öble az Atlanti-oceánnak, Maryland és Virginia É.-amerikai államok partjain a Charles- és Henry-fok közt körülbelül 20000 km2-nyi területtel (287 km. hosszu, legfölebb 27 széles), amelybe a Susquehannah, Potomac, Rappahannoc, York, Patapsco, James stb. folyók torkolnak. A legnagyobb hajók is beevezhetnek. Az osztriga-tenyésztés partjain nagyon jelentékeny.


Kezdőlap

˙