a. m. taurokólsav.
v. Cholon, város és járási székhely Mytho tartományban, francia Kokinkinában, 7 km.-nyire Szájgontól, 42,000 lak., élénk rizskereskedéssel. Az 1778. kivándorlott khinaiak által alapított város a franciák uralma alatt jelentékenyen átalakult, illetőleg megszépült. Lakói a nagy pagodára igen büszkék.
l. Kolera.
l. Kolerin.
(gör.-lat.), 1-2 mm. átmérőjü, gyöngyfényü ritkán előforduló daganatok, melyek a lágy agykérgen, az agyban stb. találhatók, hámelemekből állnak s néha finom hajszálacskát és cholesterin kristályokat zárnak magukba. Jóindulatu, az életre nem veszélyes, teljesen még fel nem derített természetü megbetegedés.
járási székhely Maine-et-Loire francia départementban, 60 km.-nyire Angerstól a Maine partján. 16,891 lak., élénk vászon- és pamutiparral. A C.-i cikkek: fehér és szines vászon-zsebkendők-, vászon, batiszt és flanell hiresek. Nagyban űzik itt még a marhatenyésztést; magába Párisba több mint 100,000-et küldenek. A vendéei lázadás alatt kétszer égett le, a béke helyreálltával ujra fölépült szebben és rendesebben mint azelőtt.
Károly Leó, német irodalomtörténész szül. Bartenben 1814 márc. 11., meghalt 1878 dec. 13. 1823 óta geológiát és történelmet tanult Königsbergában, utóbb a rastenburgi, majd a königsbergai gimnáziumban tanított. 1857. nyugdijazták. Neveléstani munkáin kivül, minők: Dispositionen und Materialien zu deutschen Auf sätzen (2 köt. Lipcse 1860-61; 10. kiad. 1886-1887) és Praktische Anleitung zur Abfassung deutscher Aufsätze (u. o. 1868; 6. kiad. 1882), a következő munkákat irta; Geschichte der deutschen Poesie nach ihren antiken Elementen (2 köt., u. o. 1854-56); Über Herkules' u. Valiskas Wundergeschichte von A. H. Buchholtz (Königsberga 1814); ezekhez a tanulmányokhoz csatlakozik a Die bedeutendsten Romane des XVII. Jahrhunderts (Lipcse 1866), és az Aesthetische u. historische Einleitung nebst fortlaufender Erläuterung zu Gthes Hermann und Dorothea (u. o. 1863, 2. kiad. 1877).
(gör.-lat.) a. m. sánta jambus, máskép skárón az olyan jambusi sor, melyben az utolsó jambusi láb helyett látszólag trocheus van s igy a ritmus az egyenletes folyásból a sor végén mintegy kizökken. A görög metrikusok ugyanis az olyan jambus rendet, melyben a ritmus a rövid tézis és hosszu arzis szakadatlan során kezdettől végig egyformán halad, nevezték egyenestjáró jambusnak, ellenben sántának az olyat, melyben az utolsó két szótag az ellenkezőre változik. C.-nak nevezik különösen a jambusi trimeternek (hatos jambusnak) megfelelő trochaikus végződésü jambust, melynek prozódiai képlete a következő:
Megjegyzendő azonban, hogy ritmikailag tekintve, trocheusi lábról szó sincs e formában, hanem szinkopéval van dolgunk, összevont jambusi lábbal, t. i. az utolsó előtti (hosszu) jel egy egész jambuslábat jelent. A sánta C. négy végső szótagja pontosabban igy jelezhető:
A szinkopé (az egész jambusi lábnak egy szótagba olvasztása) mindenesetre megakasztja a simán folyó jambusi ritmust, az egymás mellé kerülő két arzis itt a sorvégződés kényes pontján különös jellemet, rikitó szinezetet kölcsönöz neki, s valóban a görögök gunyversekben használták. Feltalálója állítólag H pponax szatirikus költő volt (Kr. e. 540). A rómaiak közt Catullus és Martialis éltek vele gyakrabban; nálunk a klasszikai irány hivei tettek vele 7-8 ízben próbát, de nyomósabb hatás nélkül, Berzsenyinél nem fordul elő.
l. Epe.
László, lengyel politikus, szül. Mielczynben 1843 márc. 15. Papi pályára készült s 1868. pappá szentelték, 1872. a hamburgi reáliskolában a hittan tanárává, azután a poseni Szoldeki-konviktus rektorává 1882. a krakói egyetem egyháztörténelmi tanárává, 1891. rektorává neveztek ki. 1885 óta tagja az osztrák képviselőháznak s a lengyel klubhoz tartozik, melyben szigoruan klerikális álláspontot foglal el.