Claudatur

(lat.) a. m. be kell zárni!

Claude

(ejtsd: klód), 1. János, francia teologus, szül. Dél-Franciaországban 1619., megh. 1687. 1654. Nîmes-be hivták lelkészi és tanári minőségben, de ugy itt, mint Montaubanban a kormány hallgatásra kényszerítette. Párisban apologetikai művei, főleg pedig Défense de la réformation (Rouen 1673, 4 köt.) cimü műve által jelentékeny névre tett szert s 1666 óta a Páris melletti Charentonban nyert lelkészi állást. A nantesi ediktum megszüntetésével Franciaországot 24 óra alatt el kellett hagynia, Hágába ment, ahol a Plaintes des protestantes cruellement opprimés dans le royaume de France (Köln 1686) cimü művét irta. Összegyüjtött munkái: Oeuvres posthumes de J. Claude (Amsterdam 1688, 5 köt.) cimen jelentek meg.

2. C. Lorrain (tulajdonképen Claude Gellée), francia tájképfestő (lásd a mellékelt képet), szül. a lotaringiai Chamagneban 1600-ban, meghalt Rómában 1682-ben.

[ÁBRA] VILLA A RÓMAI CAMPAGNABAN. Claude Lorraintól. Eredetije az országos képtárban.

Egészen fiatal korában mint pástétomsütő Rómába került és szolgának szegődött Tassi Agostino festőhöz, ki felismervén tehetségét, tanítványul fogadta. Rómából el-ellátogatott Nápolyba is, hol Wals Gottfried kölni festővel jó viszonyban állott. 1625. egy ideig Münchenben rokonainál tartózkodott, majd Nancyban Desuet festőnél talált foglalkozást, de már 1627. Errard francia festő társaságában visszatért Rómába, s ezentúl állandóan ott lakott. Különösen szerette a derült, napos tájakat és buzgón tanulmányozta a lég- és fénytávlatot, mig élő alakok ábrázolására kevésbbé volt tehetsége; azért később festményein az élő alakokat másokkal festette. Festményei közül az elsők, melyeken a természet tanulmányozása igazán meglátszik, az 1639. VIII. Orbán pápa megrendelésére festett 2 tájkép (Falusi ünnep, Kikötő), melyeket jelenleg a Louvreban őriznek. Ettőlfogva Rómában igen nagy kedveltségnek örvendett, a nagy urak egymással vetekedve rendelték festményeit. De még ezen virágkorában is kimutatható bizonyos fejlődés, habár csak a technikában és szinezésben. A negyvenes évek közepéig a barnás szineket használta előszeretettel. Ezen korszakból való számos festménye a londoni nemzeti képcsarnokban és a Louvreban, de még valamivel későbbi festményei is, mint a hires Malom a római Palazzo Doriában és a pompás Menekülés Egyiptomba (1647) Drezdában, minden szingazdagságuk dacára is még aranyos-barnás szinüek. De már Sába királynőjének megérkezése, a londoni nemzeti képtárban, nemkülönben számos elragadó szépségü festménye az 50-es évekből londoni gyüjteményekben, a pétervári Eremitageban és Drezdában a világos, ezüstös szinek páratlan pompáját mutatják. A hatvanas és hetvenes években vissza-visszatér a barnás szinezet; az utolsó festményeken már nagyon jelentkezik a mester aggkora. C. festményeinek legnagyobb része Angliában van, a londoni nemzeti képtárban és számos magángyüjteményben, a Louvreban 16 képe, Grenobleban is 1, Drezdában, a nápolyi muzeumban, az Uffizi-gyüjteményben, római magángyüjteményekben, a pétervári Eremitageban, a madridi muzeumban 10 festménye. Végre a budapesti országos képtárban is van egy csinos tájképe pásztorjelenettel. Bámulatos szorgalmáról tanuskodik az a rajzgyüjtemény, melyet már élemedett korában kezdett el és melybe festményeit vázolta, azon célból, hogy hamisításokat megakadályozzon és festményei eredetiségét bebizonyíthassa. Ez a könyv, mely: Liber veritatis cim alatt ismeretes, 200 rajzot tartalmaz. - Claude az előtérbe hatalmas facsoportot vagy templomépületet szeret állítani, hogy a közép- és háttér annál mélyebben tünjék fel. Szemünk tágas, csak kevéssé hajlott sikokra talál; kivált tengerparti képeiben a látókör végtelen távolságban vész el. A tenger majd a déli nap fényében ragyog, majd reggeli szellő fodorítja szinét, majd pedig a nap izzón ereszkedik ölébe. Hatásos világítás, a fény és árnyék finom fokozása, harmonikus szinezés művészetében páratlanul áll Claude kortársai között; festményeinek elrendezése néha mesterkélt, de a természetbeli hangulat mindig tökéletesen van visszaadva, az eszményi boldog nyugalom, az igazán nemes, gyöngéd költői felfogás zavartalanul hat a szemlélőre.

Claude os, aperi oculos

latin közmondás, a. m. fogd be a szád s nyisd ki a szemed; azaz láss, de hallgass.

Claudetit

(ásv.), az egyik dimorf módosulata a szénoxidnak. (As2O3) a másik az arzenit; ritkább ennél; kristályait régebben rombos rendszerbelinek tartották, ujabban egyhajtásunak veszik. Sokáig csakis Portugáliából (San-Domingo bányák) volt ismeretes. 1887. nálunk Szomolnokon is találták (Szabó J., Claudetit Szomolnokról. Földt. Közl. 1877). Kohótermények között Freibergből is ismeretes, valamint nedves uton is előállították.

Claudia

(Claude de France), I. Ferenc francia királynak felesége, szül. 1499 okt. 14., megh. 1524. Legidősb lánya volt XII. Lajos és bretagnei Annának, és örököse az anyja révén Franciaországhoz került Bretagne tartománynak, eleinte a még fiatalabb habsburgházi Károllyal, azután a francia trónörökössel, angoulęmei Ferenccel jegyezték el (1506), kihez 1514. ment nőül. Férjére nagy volt a befolyása; a nép pedig csak: a jó királynénak nevezte. Egy szilvafajt is neveztek el nevéről, a Reine claude-ot, melyet nálunk közönségesen ringlónak neveznek. Fiai közül II. Henrik 1574. került a trónra.

Claudianum senatusconsultum

(lat.), Claudius konzul alatt hozott végzése a római tanácsnak (senatus), mely szerint az önjogu (sui juris) nő, ha másnak szolgájával, a szolga urának akarata ellenére ágyasságban (contubernium) él, sikeretlen megintés után szolganővé legyen. - A C.-ot Justinianus császár megszüntette.

Claudianus

1. Claudius, Alexandriában Kr. u. a IV-ik század végén és a rákövetkezőnek elején élt pogány latin költő. Megh. szülővárosában 408 táján. Irt ugyan görögül is, de latinul többet és ügyesebben verselt. Egészen kora eseményeinek költője, s azért költeményei az epokának, amelyben élt, igen értékes, bár kritikával használandó kutforrásai. Rómában, udvari körökben folyt le élete a maga javarészében, s innen magyarázható a viszonyokba való beavatottsága. Igen sok költeménye jutott ránk (kiadta Jeep, Lipcse 1876 és 79, két kötetben és Birt a Monumenta Germanica X. köt., Berlin 1892), melyek közül kiemeljük a De bello Gildonico c.-t, mely a mór fejedelem Gildo ellen való hadi készülődéseket énekli meg, a De consulatu Stilichonis libri III-t pártfogójának, Stilichonak konzulságáról, De raptu Proserpinae címü nagy mitologiai költeményét 3 könyvben, mely azonban nem jutott teljesen reánk. Latin epigrammáin kivül ránk maradt két görög epigramma is (a görög Anthologiában), s töredékesen egy görög nyelven irt Gigantomachia. E görög költeményeket némelyek aligha jogosan egy ifjabb Claudianusnak, a latin költő rokonának tulajdonítják. C. nagy utánzója Vergiliusnak és Statiusnak nyelv és versforma dolgában, viszont az ő költészete sem maradt hatás nélkül az V. században élt Sidonius Apollinaris, clermonti püspökre, ki erősen utánozta.

2. C. Mamertus, élt az V. században. Kezdetben szerzetes, azután pap és fivérének Mamertus püspöknek hű segédje volt Vienneben. Meghalt 470-474 körül. Klasszikus műveltségü, tudós, jámbor férfiu, költő bölcsész és teologus. Ő irta a feketevasárnapi officiumban lévő: Pange lingua gloriosi lauream certaminis c. szép himnuszt. Legfontosabb munkája: Libri tres de statu animae.

Claudicatio

(lat.) a. m. sántítás, tökéletlenség; versus claudicans, sántikáló vers.

Claudius

1. szent, előkelő burgundi családból született. Először szerzetes volt, majd apát, később besanconi püspök. Néhány évi püspökség után azonban visszatért szerzetesi magányába, hol 696. meghalt. A róla elnevezett St.-Claude kolostor bucsujáró hely lett. Szt. Claudius Franciaország egyik védszentje.

2. C., spanyol eredetü exegeta (szentirásmagyarázó); 820. torinói püspök. A szentképek tiszteletének szóval és tettel ellensége volt annyira, hogy a képtisztelőket bálványozóknak nevezte. Hasonlóképen ellensége volt a szentek ereklyéinek, a keresztnek és a bucsujárásoknak. Meghalt 840 körül.

Claudius

1. Tiberius C. Drusus Nero Germannicus, római császár, Drusus fia, szül. Lugdunumban (Lyon) Kr. e. 10. Beteges s gyönge elméjü lévén Autustus és Tiberius mellőzték. Teljes visszavonultságban szabadosok és nők körében nőtt fel, idejét irodalmi dolgozatokkal töltve. Caligula megtette ugyan konzullá, ő is azonban mindenképen gyötörte s csak szánalomból nem gyilkoltatta meg. Caligula erőszakos halálának hirére Claudius félelmében egy függöny mögé rejtőzött. De a pretoriánusok végig tombolva a császári palotán ráakadtak. Nyomban diadalmenetben a kaszárnyába kisérték s kikiáltottak császárra. A szenátus, mely már azt hitte, hogy régi hatalmát helyreállíthatja, nem tehetett mást, mint hogy hozzájáruljon a katonaság választásához. C. alapjában jóakaratu ember volt. A felségsértési törvényeket eltörölte, a szenátussal szemben előzékenységet tanusított, a szegény polgárokon segített. Rómában uj vízvezetéket (aqua Claudia) építtetett, az ostiai kikötőt helyreállította s a fucini tavat levezettette. Kifelé is elég szerencsés volt. Hadvezérei Mauretaniából római provinciát csináltak s megkezdték Britannia meghódítását. Mint önállótlan s érzékeinek rabja azonban teljesen szabadosainak s a nők befolyása alatt állott. Mialatt tudományos kérdésekkel foglalkozott, három uj betüt feltalált, továbbá megirta Karthago történetét görög nyelven s egy önéletrajzot szerkesztett latin nyelven, azonkivül a jogtudománnyal törődött: a kormányzást első felesége, Messalina s szabadosai, Pallas és Narcissus vezették. Ahhoz gyönge volt, hogy Messalina kicsapongásainak határt szabjon, amint azonban Messalina merészsége a két szabados életét veszélyeztette, ezek rábírták C.-t, hogy eltaszítsa magától s meggyilkoltassa. Második felesége Agrippina szintén csakhamar hatalmába ejtette s rábirta, hogy fiát Nerót adoptálja. Mihelyt Agrippina aztán észrevette, hogy C. megbánta e tettét s válni készül, hogy Messalinától való fia, Britannicus legyen utódja s ne Nero, 54 okt. 13. megmérgeztette. Mellékelt ábránk C.-nak a párisi Louvreben levő bronz-mellszobrát mutatja.

[ÁBRA] Claudius.

2. C. Marcus Aurelius Flavius C. Goticus, római császár Kr. u. 268-270. Származására illir volt, kit a katonák mint bátor tisztet Gallienus halála után császárrá kiáltottak ki. Először az alamannokat verte vissza, kik Észak-Itáliába betörtek. Rómában azon fáradozott, hogy szigoru, de igazságos kormányzatával a birodalom békéjét helyreállítsa. A gótok borzasztó betörése 290. a Duna vidékére s a Balkán félszigetre azonban elszólította Rómából. Naissos (mai Nis) körül győzte le őket s felvette a Goticus melléknevet. Nemsokára Sirmiumban dögvészben meghalt.


Kezdőlap

˙