Colon

1. départamento Hondurasban, az Atlanti-oceán partján, Nikaragua határán, 2825 lak., Trujillo székhellyel. - 2. C. v. Aspinwall, a Panama-szoros mellet Manzanillo szigeten, 77 km.-nyire Panama várostól, amellyel vasút köti össze. Mintegy 3000 lak. 1849. a Panama-vasut építésének megkezdésekor alapították; kikötőjének a Navy-baynek, meglehetősen élénk a forgalma. A várost 1870 óta Kolumbus Kristóf bronzszobra ékesíti. Bár hivatalosan Kolumbiához tartozik, mióta a vasuttársulat a manzanillo szigetet megvette, szabad város. - 3. Város Entre Rios argentinai tartományban, az Uruguay partján, 5000 lak. - 4. Város Kuba szigetén, l. Nueva Bermeja.

Colon

a. m. vastagbél, l. Belek.

Colonel

(franc. ejtsd: kolonel) a. m. ezredes; a fr. hadseregben Lieutenant-C. a. m. alezredes. A forradalom előtt C.-Lieutenant-nak oly ezredest neveztek, aki nem volt egyszersmind az ezred tulajdonosa is. C.-Général a forradalom előtt puszta cim volt, melyet a királyok magas tábornokoknak adományoztak.

Colonel

betünem elnevezése. Nagyságra a nonpareille és petit betük között áll. Lásd Betünemek.

Colnia

(C. del Sacramento), az ugyanily nevü departamento (5682 km2, 37 344 lak.) székhelye, Buenos Ayresszel szemben, 5000 lak., félköralaku, jól védett kikötővel. Az 1679. alapított város birtokáért 1683, 1705, 1715, 1750, 1761, 1862, 1863 és 1877. küzdöttek spanyolok és portugálok.

Colonia

(lat.) A. m. gyarmat, telepítvény. Innen ered számos római város neve, melyek eredetileg gyarmatok voltak, vagy csak valamely császár által nyerték ezen cimet; többnyire melléknevekkel birnak, igy C. Agrippina, Köln; C. Aelia Capitolina, Jeruzsálem, stb. A középkorban C. olyan terjedelmü parasztjószág volt, melyet egy paraszt megművelhetett.

Colonna

hires római nemesi nemzetség, nevét az albániai hegység lejtőjén fekvő ugyanily nevüó helységtől (La C.) kapta; e nemzetség az egész középkoron keresztül (a XI-XVI. századig) a pápai állam ügyeire és a pápák választására nagy hatással volt. A császárság és a pápaság közötti harcban a C.-k jobbára a ghibellinek partján állottak. A C.-családból, melynek jelenleg négy ága (Paliano, Stigliano, Sciarra és Romano) él, V. Márton pápán kivül, számos biboros, államférfiu és tudós származott. Különösen megemlítendők:

1. C. István, római szenátor, szül. a XIII. század második felében, VIII. Bonifác pápa elől Franciaországba menekült, ahonnan azonban francia zsoldosokkal tért vissza és a pápa megaláztatásában közreműködött. Később Bajor Lajos császár elől mint XXII. János pápa hive Avignonban keresett menhelyet. A Cola Rienzi tribuntól támasztott mozgalmak idején C. a nemesség élén állott és e harcokban életét vesztette.

2. János Pál, olasz zeneszerző, szül. Bresciában 1640 táján, megh. Bolognában 1695. dec. 4. 1672. a bolognai Petronius-templom karnagya s a filharmóniai Akadémia egyik alapítója és igazgatója lett; 8-szólamu zsoltárkötetei (1681, 1686, 1694) az olasz határon tul is vitték nevét;miséi, motettjei, siralmai, vecsernyéi hangszerekkel stb., éppoly értékesek, mint a Szt. Basilio, és az Elizeus jóslata c. oratóriumok.

3. Márk Antal, Medina Celi hercege, szül. 1536., megh. 1584 aug. 1. IV. Pius pápától Rómából számüzve, II. Fülöp spanyol király szolgálatába állott. V. Pius pápa 1571. a török ellen felszerelt expedició élére állította, mely aztán a Juan d'Austria alatt sorakozott spanyolokkal egyesült és Lepanto mellett a pogányt fényesen megverte. Visszatérése után a pápa engedelmével ókori szokás szerint diadalmenetben vonulhatott be Rómába. Ezután mint spanyol alkirály Sziciliát kormányozta s éppen akkor halt meg, midőn II. Fülöp az Anglia ellen felszerelt armáda vezetésével bizta meg.

4. C. Michel Angelo, olasz festő, szül. Ravennában 1600 körül, megh. Bolognában 1687. Caprera és Ferrantini tanítványa, kora legtekintélyesebb falfestői közé tartozik. Társával, Mitellivel együtt számtalan falfestményt készített, főleg Bolognában, mígnem IV. Fülöp spanyol király udvarához hivta meg őket. Mitelli hatála után C. csakhamar visszatért olaszországba.

5. C. Propsero, pápai hadvezér, szül. 1452., megh. 1523. dec. 30. Nemzetiségének leghiresebb tagja; egyideig VIII. Károly francia király oldalán küzdött, midőn ez 1495. Olaszországba tört; de azután a spanyolokhoz szegődött és Gonsalvo de Cordova tábornokkal vállvetve kiüzte a franciákat Olaszorzságból. A következő olasz háboruban Vicenzánál győzött, és ő vezérelte a svájci lándsásokat Piemont ellen. 1515. a franciák elfogták, de 350 font arannyal kiváltotta magát, mire mint a szövetségesek fővezére a franciákat Olaszország földjéről másodszor is elüzte. A Lautrec alatt betört uj francia sereget 1522. april 27. Bicocca mellett szintén megverte és Cremona és Genova elfoglalásával e hadjáratnak is győztesen véget vetett. Olaszország «Paganorum defensor et italie pentis pater» jelzővel tisztelte emlékét.

6. C. Pompeo, biboros, az előbbinek unokája, szül. 1479 máj. 12., megh. 1532 junius 18. II. Gyula pápa halálának álhirére a kapitoliumot hatalmába kerítette, miért aztán méltóságaitól megfosztották, az uj pápa X. Leó azonban biborossá nevezte ki. - VI. Hadrian pápát és ennek utódját, VII. Kelement C. segítette a tiara elnyerésében. Később Anconába nevezték ki legátus-nak és Monreale érsekévé, V. Károly császár pedig 1530. a nápolyi alkirályi székbe emelte. Mint költő is hirnévre emelkedett; főmunkáját: De laudibus mulierum rokonának, C. Viktóriának tiszteletére irta.

7. C. Sciarra, Palesztina parancsnoka. Midőn VIII. Bonifác e várat ostrom alá fogta, C. megszökött, de Anzo mellett kalózok fogságába esett, kik gályarabbá tették. Családja megtudván balsorsát, kiváltotta, mire Marseilleből István testvérével és Nogaret francia kancellárral együtt 1303. visszatért és kezébe kerítvén Anagni városát, Bonifác pápát elfogta és lealázta, 1327. Bajor Lajos császár előtt megnyittatta Róma kapuit és 1328 jan. 17. a Péter-templomban a császári koronát nyujtotta neki. Midőn XXII. János pápát trónjától meg akarta fosztani, számüzetésbe kellett távoznia.

8. C. Viktória, olasz költőnő, szül. Marinoban 1490., megh. Rómában 1547 febr. 25. Tizenkilenc éves korában mint ünnepelt szépség közcsodálkozásra férjhez ment az agg és komor D'Avalos Ferdinand pescarai marchesehez, akit tizenhat évi házasság után elveszített. Főkép e csapás után kezdett sűrübben verselgetni, a petrarca-utánzók csoportjához csatlakozva, akik között egyike volt a legkitünőbbeknek. 48 éves korában megismerkedett Rómában Michel Angelóval, akiben még ekkor is szerelmet birt fakasztani. hazája legjelesb szellemeivel érintkezett és kivált azokkal, akik bizonyos egyházi reformokat kivántak megvalósítani. L. Campori, V. C. (Atti delle RR. dep, di St. patria, Modena); Reumont, V. C. (Freiburg 1881). Müvei legteljesebb kiadása: Róma 1840.

Colonnade

(franc., ejtsd: kolonád) a. m. oszlopcsarnok (l. o.).

Colonna de Castiglione

hgné, Adele d'Affry, Marcello álnéven ismeretes svájci szobrásznő, született Freiburgban 1837., meghalt Párisban 1879. Altorf, svájci város számára készítette Tell Vilmos nagy szobrát, a párisi uj opera számára a Bacchánsnőt és a Pythiát. Hátrahagyott művei szülővárosában vannak fölállítva.

Colonna-palota

Rómában a Quirinál tövében épült. Mai alakja a XV-XVIII. sz. való; hires pompás képgyüjteményéről, mely egykor 1362 hires képet tartalmazott, s noha osztozkodás folytán nagyon megfogyott, elsőrangu festményekben még mindig gazdag. A képcsarnokból a Quirinál keleti oldalán terraszszerüen emelkedő gyönyörü kertbe jut az ember, melyben Konstantin császár fürdőjének romjai találhatók. V. ö. Coppi, Memorie Colonnensi (Róma 1855); Reumont, Beiträge zur italienischen Geschichte, V. köt. (Berl. 1877).


Kezdőlap

˙