1. Chlorus (a sápadt), nagy Constantinus atyja, szülei a dardán Eurtropius és Claudius császár leánya, Claudia voltak. Szül. Kr. u. 250. a birodalom felosztása alkalmával 292. Diocletianus és Maximianus, mint olyant, ki a katonai szolgálatban már kivált, megtették caesárrá s Hispania, Gallia és Britannia igazgatásával bizták meg. Amint C. átvette az igazgatást, Britannia carausius birtokában volt, egyelőre azonban békét kötött vele, de nemsokára reá háborura készült ellene. Előbb kiverte a frankokat a batávok földjéről s Galliát biztosította; már Britanniába készült átmenni, midőn értesült, hogy Carausiust megölte Allectus minisztere (293). Ez ellen fordult tehát s 296. Britanniát ismét a római birodalomhoz csatolta. Miután 305. Diocletanus és Maximianus lemondtak a császári méltóságról, C. augustussá lett, még pedig Galerius mellett az idősebbbik, e méltóságot azonban nem sokáig viselte, meghalt 306 jul. 25. Uralkodása igazságos és szelid volt, melyért zaklatott alattvalói is szerették. A kereszténység iránt jóindulattal viseltetett.
2. C. (II), Nagy Constantinus második fia, szül. Sirmiumban 317. már 324. Caesarrá lett, apja halálakor 337. pedig a Keletet, Ázsiát és Egyptomot kapta. Örökségét azonban legott gyarapította, meggyilkolván két nagybátyját, ki a görög félsziget birtokában volt, uralmát aztán még további két rokonának kivégeztetésével biztosította. Gallust és Julianust csak kis koruk miatt kimélte meg. C. majdnem egész uralkodása alatt Szapor perzsa királlyal folytatott háborut s 348. Singaránál Mezopotámiában teljes vereséget szenvedett. Erre egyidőre fegyverszünet állott be, mert a persa királyt a scithák szólították el. C.-nak ezalatt a Nyugaton akadt dolga. Előbb Vetranjot, Illyricum helytartóját, ki császárrá kiáltatta ki magát, győzte le, majd Magnentius, Constans gyilkosa ellen fordult, s Mursanál (Eszék) 351. szept. 28. megverte. Magnentius több más veresége után végre 353. saját kezével vetett véget életének. C., jóllehet ilyen uton egyeduralomra tett szert, Gallus bátyját megtette caesarnak s a Keletre küldte, erőszakoskodásai miatt azonban visszahivta s 354. kivégeztette. 356. másik bátyját Julianust nevezte ki caesarrá s a gall tartományok kormányzásával bizta meg. C., miután rövid ideig Rómában tartózkodott, a quádokra támadt, kik a Dunán át a birodalomba törtek, s békességre kényszerítette őket. Sapor betörése 359. azonban ismét Mezopotamiába szólította. Időközben Julianus Galliában ismételten sikerrel harcolt, de győzelmei felkeltették C. irigységét. Azt követelte tehát, hogy hadseregének java részét bocsássa rendelkezésére. Julianus hajlandó volt erre, csapatai azonban nem engedelmeskedtek parancsának. Ellenkezőleg kikiáltották császárrá. C. erre nyomban ellene indult, de utközben mopsukrenenál Kilikiában 361. nov. 3. meghalt. Vallás dolgában c. már annyira türelmetlen keresztény volt, hogy a pogányoknak az áldozást és templombajárást megtiltotta. Azért a kereszténységnek sem vált nagy hasznára. Habozása a dogmatikus kérdésekben még jobban szította a pártoskodást.
(lat) a. m. áll; bizonyos.
(lat., constipatio a. m. székszorulás), dugulást okozó szerek, melyek a hatásukat azáltal gyakorolják, hogy a bél belsejét bevonják, s igy némely bélsáralkotó résznek fokozott bélmozgást és hasmenést okozó hatását kizárják; vagy a belek ideges mozgató készülékét bénítják, vagy pedig összehuzólag (adstringensek módjára) hatnak.
(franc., ejtsd: koňsztituáňt), kiegészítve: C. assemblée a. m. alkotmányhozó gyülés a fr. Forradalomban..
kikötő város Maule chilei tartományban; a Maule jobb partján, annak torkolata közelében, (1885) 6533 lak. Bár kikötője egy zátony miatt nehezen hozzáférhető, gabonával és különösen épületfával élénk kereskedést űz.
(lat.), l, Alkotmány; fiziologiai szempontból l. Alkat.
(lat.) az V. Károly német császár parancsára kidolgozott büntetőjog kódexe.
l. Álapostoli gyüjtemények.
(lat.), másként Decretales, Decreta, Edicta, Statua, oly pápai határozatok, melyek általános jogszabályt, vagy rendelkezést tartalmaznak, s vagy az egész egyházra, vagy annak egy részére nézve kötelező szabályként adatnak ki.
(lat.), II. Frigyes császárnak Szicilia számára készített törvénykönyve 1231-ből. Készítette a császár megbizásából kancellárja s udvari főbírája Petrus a Vineis. Mint önálló, rendszeres törvénykönyv, a középkori kodifikációnak egyik legnevezetesebb terméke.