Corolliflorae

(növ.) a. m. pártásak v. nagyszirmuak; De Candolle rendszerében a forrtszirmuak nagyobb csoportja, amelyeknek rendesen nagy és könnyen szembetünö szirma a magrejtő alatt van, p. a hajnalka, Gentiana, ajakosak. Himjök rendesen a párta (corolla) csövének belsejéhez nött. Corolliflorus általában a. m. szirmosvirágu.

Corollinus

(növ.) a. m. sziromnemü, l. Archichlamydeoe.

Coromandel

lakk a neve a lakkfestés egy sajátos fajának, melynek eredete még ismeretlen, valószinü, hogy a Coromandel partvidék valamely kikötő városából, talán Madraszból v. Pondicseriből került Európába. Az a fajta lakkfestés butorok diszítéséül szolgál, s a feketére lakkozott alapba a bevésett alakok és diszítmények tarka szinüek.

Corona

(lat.) a. m. koszoru, az ókori római hadsereg tagjainak adott érdemjel. Volt C. civica, aranyból készített tölgylevélkoszoru, melyet annak adtak, aki római polgár életét mentette meg; e koszorura ki is vésették az «ob civem servatum» (polgárnak megmentéseért) féle felirást; a kitüntetett e C.-t ünnepélyek alkalmával viselte, megjelenésekor a nép felkelt s az ilető a szenátorok mellett foglalt helyet. Aki elsőnek nyomult az ellenség táborába, az C. vallariát, aki az első volt ellenséges várfal megmászásakor, az a C. muralis-t, aki ellenséges hajót elfoglalók közül az első volt az ellenséges hajó fedélzetén, az C. navalis-t kapott. C. rostrata-t - több hajóorral diszített C.-t - csaki Varro kapott Pompjeustól sé Agrippa Augustus császártól. Az ellenségtől körülzárt római tábor v. város felmentőjének, a felmentett helyiségen nőtt fűből készített C. graminea obsidionalist adtak, amit a rómaiak a legnagyobb kitüntetésnek tekintettek, amit katonának adni lehetett. A győzedelmes hadjárat után triumfusra méltőnak nyilvánított vezér babérlevelekből kötött C. triumphalist viselt, míg az ovációra érdemesnek talált vezér C. ovalist tett a fejére. Az ókori rómaiak azt a céltáblát is C.-nak nevezték, amelyre az ijászok célba lőttek. - C. az építészetben a klasszikus tilusok koszoru párkányát jelenti. - C. l. még Korona; a Nap C.-ját l. Nap, a zenében l. Nyugvójel.

Coronado

Karolina, spanyol költőnő, született Almendralejoban (Badajoz) 1823. Költői tehetségéről már a 15 éves korában irt: A la palma c. ódája tanuskodott, melynek révén a madridi irodalmi körökbe juthatott. Egyéb lirikus költeményeit, melyek a különböző madridi lapokban jelentek meg, a közönség és az irók egyaránt nagy tetszéssel fogadták. Összegyüjtve e költemények Poesia címen jelentek meg. Irt még C. egy vígjátékot: El Cuador de la Esperanza és egy történeti drámát: Alfonso IV de Aragon. Ezeken kivül több regény és novella: Paquita, La Luz del Tajo, Adoracion, Jarilla, Sigea, La Rueda de desgracia, utirajz: Del Tajo al Rheno és irodalmi értekezés jelent meg tőle. C. 1840. Percy Horatiuhoz, az amerikai követség titkárához ment nőül.

Corona medularis

(növ.), l. Bél öve.

Coronaira

L. (növ.), l. Konkoly. Coromariae az egyszikü növények rendje, ahová nagyszirmu, liliomnemü növények tartoznak (spárgafélék, liliomfélék, kikiricsfélék stb.).

Coronaro

Gellio Benveuto, olasz zeneszerző, szül. Vicenzában 1871., egyike azon fiatal zeneköltőknek, kik a Sonzogo cég által hirdetett verseny révén emelkedtek hirnévre. Pályanyertes egyfelvonásos dalművének címe: Festa a Marina, melyet nemcsak Olaszorszában, hanem 1893 tavaszán Bécsben és Berlinben is előadtak. Az operának nemcsak meséje, hanem zenéje is szakasztott mása a Parasztbecsületnek.

Corona Veneris

(lat.) a. m. bujakoszoru, a másodlagos bujakóros bőrkiütések azon alakulása, mely a homlokon rendesen azon időben mutatkozik, midőn ezen bántyalom tünetei a köztakaró más helyein is láthatók. A C. hámlemezzel fedett vagy kifekélyesedett bibircsek sorozatából áll, mely a homlok felső részén a hajzat homloki szélével párhuzamosan sorakozik v. pedig homorulatával a hajzatos fejbőr felé tovább folytatódik. A kórisme megállapításánál a bujakór egyéb tünetei is figyelembe veendők. A corona veneris gyógykezelését l. Szifilis.

Coronel

kikötő város Concepcion chilei tartományban, az Araco-öbölnél, (1885) 2292 lak., a közeli kőszénbányák fő exportáló helye.


Kezdőlap

˙