Corpus doctrinae

(lat). A XVI. században oly gyüjtemények, melyek az egyház által hivatalosan elismert tan- s hitvallásos iratokat tartalmazták. Az első ily gyüjtemény volt az 1559. Készített Corpus doctrinae Philippicum s Misnicum, mely 1560. Ily cím alatt jelent meg C. Christianae, mely a három egyetemes hitvalláson kívűl csupa melanchthoni iratokat tartalmazott. A hamburgi C. 1560., melyet a város minden lelkésze és tanítója aláirt, s mely itt hitszabályzóul szolgált. Braunschweig városa 1563. Készített és szentesített ily gyüjteményt, 1564. Készült a C. Pomeranicum, következő években más német tartományoké és városoké. Midőn azonban a Formula concordiae megjelent 1577., ezen egyes hitszabályzó gyüjtemények feleslegesekké lettek. A református egyházban a genfi Corpus et syntagma fidei 1612 címü gyüjtemény nyert itt-amott C.-hoz hasonló jelentőséget.

Corpus evangelicorum

L. Birodalmi gyülés és Corpus catholicorum.

Corpus inscriptionum

l. Epigráfika.

Corpus juris canonici

(lat.), a. m. kánontörvénytár, mely elnevezés a XVI. sz.-tól kezdve vált szokásossá, amióta t. i. annak alkatrészeit nem mint addig történt, három külön kötetben, hanem egy kötetbe összefoglalva adták ki. A C. kiadásai jobbára az 1582-ben XIII. Gergely pápa alatt Rómában megjelent hiteles kiadáson sarkallanak. Alkatrészei: I. a Gratian-féle dekrétum, 1150 körüli évekből. Szerzője Gratian kamalduli szerzetes. A dekrétum az összes akkor érvényes egyházjognak rendszeres s gyakorlati feldolgozása. II. IX. Gergely pápának ügylevelei. III. az u. n. Liver Sextus vagyis VIII. Bonifác pápa megbizásából a IX. Gergely utáni ügylevelek s gyüjteményének feldolgozásából 1298-ban készített, hasonlag öt könyvből álló gyüjtemény. IV. a Clementinák, V. Kelemen pápa által készített s a vienni zsinat végzéseit s az ő ügyleveleit tartalmazó gyüjtemény, mely Liber septimusnak neveztetett. V. a XXII. János-féle külkalandozók (Extravagantes Joannis), XXII. És VI. a közönséges külkalandozók (Extravagantes Communes). A kánontörvénytárnak mai jogérvényét illetőleg az hazánkban polgári ügyekben egyáltalán nem, az egyházügyekben annyira bir törvényerővel, amennyiben az ország törvényeink p. az 1458. IX., az 1553. XXII., az 1563. XXVII. És az 1567. XXV. T.-c. rendelik, hogy az egyházbiráskodás a kánonok szerint folytattassék. A kánonok jogérvénye tahát a terjedelemtől függött, melyben az egyházbiráskodásnak helye lehetett, Igy p. míg a hamis eskü az egyházi biráskodás alá tartozott, az egyházi biróságok ellenkező hazai törvények hiányában, a kánonok szabályait követhették és követték. Az 1855. Konkordátum számos helyen az egyház közönséges jogát emeli érvényre, ez azonban az alkotmány visszaállítása óta hazánkra nézve irányadónak nem takinthető. A legfontosabb terület mai nap a szorosan vett egyházi ügyeken kívűl, a házassági jognak területe, mindaddig, amíg a korszellemnek elutasíthatatlan követelménye szerint itt is az állami törvényhozás egész teljességében és függetlenségében nem érvényesül.

Corpus juris civilis

(lat.). Igy nevezik a justinianusi joggyüjteményt Gothofredus Dzonisius óta, aki először alkalmazta. A cím általánosan és minden kiadásnál használtatik. A corpus juris egyes részeinek rendsora a különböző kiadásokban különböző. A nálunk leginkább használatban levő Kriegel-.féle kiadás (Kriegel Albert és Móric Ede, 11. Kiadás 1866. Lipcsében jelent meg) 3 kötetben 3 részből áll. Az I. kötet tartalmazza Justinian Institutiót és a Pandektákat v. Diegestákat, függelékül nehány szinoptikus táblázattal; a II. kötet a kódexet; a III. kötet novellákat s egyebeket, jelesül Justinianus 13. Ediktumát, Justinus Augustus (5) uj konstitucióit (novellae constitutiones); Tiberius Augustus (5) uj konstitucióit, a most nevezett három császárnak nehány (9) más konstitucióit; az 5. Novellának (de monarchis) és a 122. Novellának (de diversis ecclesiasticis capitibus) régi latin fordítását, az utóbbit töredékben; Leo Augustus császárnak (113) uj konstitucióit; a hűbéri két könyvet (Libri feudorum), mely a longobard hűbérjogszokásoknak gyüjteménye a XII. századból, s most is főforrása a német közönséges hűbérjognak, függelékkel (libri feudorum appendices) és Cujacius de feudis műve 5. Könyvének 14. Fejezetével; II. Frigyes császár és fia Henrik egyrészt és a lombardi szövetséges városok között másrészt kötött kostnici békét tartalmazó Acta de pace Constantiae.

Corpus juris hungarici

(lat.). A magyarországi 1848 előtti törvényeknek zárt alakkal biró gyüjteményét a XVII. század vége óta magyar törvénytárnak, C.-nak nevezik. Alapjául az a törvénygyüjtemény sozlgált, melyet Mossóczy Zakár nyitrai és Telegdy Miklós pécsi püspökök Nagyszombatban adtak ki 1584., s melynek bővített kiadása Bécsben jelent meg 1628. A harmadik kiadást - először Corpus juris Hungarici cím alatt - Szentiványi Márton eszközölte Nagyszombatban 1696. Ez a kiadás ismételtetett Nagyszombatban 1733 és 1734. A negyedik kiadást közzétette Szegedi János 1742-1751. És 1771-1779. Nagyszombatban s ismételten Budán 1822. És 1884.

A törvénytárnak tartalma: Törvények és egyebek. Törvények az I. kötetben: 1. szent István királynak két végzeménye; 2. I. Endre király u. n. ediktuma; 3. szent László király végzeményének három könyve; 4. Kálmán király végzeményének két könyve; 5. II. Endre királynak 1222. Végzeménye vagyis az u. n. arany bulla, melyben a 31. Cikknek az ellenállásra vonatkozó záradéka («quodsi vero Nos» szavaktól «in perpetuum facultatem» szavakig) a legujabb időkig a koronázás alkalmával leteendő királyi eskünek képezi tárgyát; 6. Róbert Károly királynak 1341. végzeménye; 7. I. Lajos királynak az arany bulla megerősítését tartalmazó 1351. Végzeménye; 8. I. Mária királynőnek az arany bullát és I. Lajosnak azt megerősítő végzeményáét ujra megerősítő 1384. Privilegiuma; 9. Zsigmond királynak hat végzeménye (1404; kettő 1405; 1411; kettő 1435); 10 Albert irálynak 1439. Végzeménye; 11. Az országos rendek 1445. És 1446. Két végzeményének töredéke; 12. V. vagy utószületett László királynak 1453. És 1454. Két végzeménye; 13. Horogszegi Szilágyi Mihálynak 1458. Végzeménye; 14. I. Mátyás királynak hat végzeménye (1462, 1464, 1471, 1478, 1481, 1486) az országos rendeknek 1474. Határozataival és az 1485. Nádori cikkekkel; 15. II. Ulászló királynak 1490. Választási okmánya és két végzeménye (1492, 1495, 1498, 1500, 1514); 16. II. Lajos király hat végzeményének töredékei (kettő 1518, 1519, 1522, 1523, 1525), és 1526. Végzeménye; 17. I. Ferdinánd király husz végzeménye (1546, 1548, 1550, 1552, 1553, 1554, 1556, 1557, 1559, 1563, 1527, 1528, 1537, 1538, kettő 1542, 1543, 1545, de csak az első helyen említett 11 ép alakban, a többi 9 csonkán); 18. Miksa király hét végzeménye (1566, 1567, 1569, kettő 1572, 1574, 1676); 19. Rudolf király tizenöt végzeménye (1578, 1582, 1583, 1588, 1593, 1596, 1597, 1598, 1599, 1600, 1601, 1602, 1603, 1604); 20. II. Mátyás király négy végzeménye (1608, 1609, 1613, 1618); 21. II. Ferdinánd király négy végzeménye (1622, 1625, 1630, 1635); 12. III. Ferdinánd király négy végzeménye (1638, 1647, 1649, 1655). II. kötetben: 23. I. Lipót király négy végzeménye (1659,1662, 1681, 1687-88); 24. III. Károly királynak három végzeménye (1715, 1723, 1729); 25. Mária Teréziának három végzeménye (1741, 1751, 1764-65); 26. II. Lipót királynak 1790-91. Egy végzeménye (1792, 1796, 1802, 1805, 1812, 1825-27, 1830); 28. V. Ferdinánd királynak négy végzeménye (1822-26, 1839-40, 1843-44) és pedig V. Ferdinánd előttiek latin, V. Ferdinán király végzeményei magyar nyelven; a 1836. III. t.-c.-be (a magyar nyelvről) iktatván törvénybe hálás érzéssel a királynak kinyilatkoztatása, «hogy a törvények magyar szerkezete az eredeti és a két (latin és magyar) szerkezet között támadható ktséges értelem esetén elhatározó legyen». Megjegyzendő azonban, hogy a felsorolt törvények között olyanok is vannak, melyek helytelenül neveztetnek törvényeknek, igy p. Szt. István első u. n. végzeménye nem törvény, hanem fiahoz Imre herceghez intézett tanirat. Ugyanaz áll. I. Endre király u. n. ediktumáról és Róbert Károly király végzeményéről.

A törvénytár egyéb tartalma: 1. Verbőczy hármas könyve; 2. Szlavonia két municipalis határozata 1492 és 1538-ból; 3. Az u. n. tárnokjogi cikkek )articuli tavernicales), melyeket Rudolf király Prágában 1602. Megerősített; 4. Observationes processus causarum militaris Curiae in facto honoris, a kir. Főtörvényszéknek becsületsértési esetekre vonatkozó eljárási szabályai; 5. Különféle régi esküminták (jurisjurandi formulae variae); 8. Mária Terézia-féle u. n. Regulamentum militare 1747-ből; 7. Az u. n. praxis criminalis vagyis III. Ferdinándnak Alsó-Ausztria számára 1656. Kihirdetett büntető törvénye, illetve Der Röm. Kais. Auch zu Hungern und Böhmen Königl. Majestät Ferdinándi III. Neue peinliche Landesgerichtsordnung cím alatti német eredetinek latinre fordítása; 8. Kosztnaich Kitonich János jogi munkája: Directio methodica procwsus judiciarii Juris consuetundinarii Inclyti Regni Hungariae, és az u. n. Száz kételyei (Centuria certarum contrarietatum et dubietatum ex Decreto Tripartito desumptarum et resolutarum); 9. Régi jogszabályok (Regulae juris antiqui patrii et canonici); 10. Magyar királyok életleirása; 11. A törvények lajstroma (Index omnium Decretorum); 12. Az u. n. Cynosura (universi Juris Hungarici) vagyis a tárgymutató Szegedi Jánostól.

Eltekintve már most a törvénytárban foglalt azon alkatrészektől, melyek nem törvények, különbséget kell tenni a törvénytár mint gyüjtemény és az abban foglalt egyes tövények között. Az egyes törvények mint ilyenek törvények; a törvénytár mint gyüjtemény azonban magángyüjtemény, s a törvényhozsnak szentesítését mint törvény sohasem nyerte. Tekintélye ethát nem a törvény tekintélyén, hanem a százados gyakorlaton alapszik. A törényeknek szövege nem egyszer hibás, amennyiben a törvénytár kiadói az egyes törvényeknek néha csak hibás másolatait ismerték és használták. A későbben felfedezett eredetiek, - miben különösen Kovachich Józs. Miklós Lectiones variantes címü 1816-ban Pesten megjelent munkájával kiváló érdemeket szerzett, - a hibás másolatokon kifejlődött gyakorlaton nem változtathattak. Szent István, Szent László és Kálmán vágzeményei fejezetekre (capitula), a többiek törvénycikkekre (articuli) oszlanak. Amazoknál az idézés a király neve, a végzemény száma és a fejezetnek kitételével, emezeknél egyszerüen az esztendőknek és a cikknek számával törtéuik. P. S. Steph. II. D. 35 (a. m. Szent István 2. Végzeményének 35. Fejezete) és 1498: 38 (a. m. 1498. Évi XXXVIII. t.-c.). Igy történik az alkotmány helyreállítása óta hozott történyeinknek idézése is.

Némely törvényeknél szükséges kitenni az országgyülésnek helyét p. 1518. Tolnai vagy bácsi. Az 1608. Törvényeknél pedig «Kor. e» (a. m. koronázás előtt) vagy «Kor. u» (a. m. koronázás után). Ha az országgyülés több évig tartott, megkezdésének és befejezésének évszáma tört alakban egybevonandó p. 1790/1. Ujabb törvényeinknél ez nem fordulhat elő, mert minden naptári évről külön törvénygyüjtemény adatik ki, s minden ily gyüjteménynél a sorszámolás ujra kezdődik. A törvénytárban végül nemcsak némely törvények hibás szövegben fordulnak elő, igy p. mindjárt Szent István törvényei is, melyeknek eredeti szövegét csak 1846. A porosz dr. Wattenbach Vilmos Stajerországban az admonti kolostorban egy XII. századbeli kézirati kódexben fedezte fel, de számos törvények abból egyáltalán hiányoznak, mert csak később fedeztetvén fel, a törvénytár kiadói azokat a törvénytárba fel nem vehették, későbbi felvételök pedig nem volt eszközölhető azért, mert a törvénytárt a gyakorlta harmadfél század óta befejezett és elzárt gyüjteménynek tekinti (Corpus juris clausum), melyet lényegesen átidomítani már nem szabad.

A törvénytárba fel nem vett törvényeknek érvényességére nézve a nézetek szétágazak, míg ugyanis némelyek azoknak érvényességét kétségbe vonják azért, mert a zárt alakkal biró törvénytárban elő nem fordulnak, mások, tekintve hogy ezek a törvények is eredetöknél fogva valóságos törvények, érvényességöket vitatják. Középutat követ dr. Wenzel Gusztáv kitünő hazai jogtudósunk, aki szerint ezek a törvények nem feltétlenül, de feltételesen érvényesek, amennyiben t. i. a fennálló gyakorlattal nem ellenkeznek. A kérdés ma gyakorlati jelentőséggel alig bír, mert ujabbkori törvényhozásunk ugy a törvénytárba felvett, mint az abban hiányzó régi törvényeinket nagyrészt meghaladta.

Corr.

növénynevek mellett Correa de Serra József Ferenc (szül. Serpában Portugáliában 1751 jun. 5., megh. Caldasban 1823 szept. 11.) diplomata, botanikus és É.-amerikai követ nevének rövidítése; 1. Aegle.

Corr. corr. impr.

nyomdai műkifejezés, rövidítése ennek: correctis corrigendis imprimatur, azaz: kijavítván a kijavítandókat, nyomtatható.

Corral

Valdivia (l. o.) kikötője.

Corrales

(spany.) a. m. udvarok, a spanyol szinházak neve, míg nagy épületek udvarát használták ily célra.


Kezdőlap

˙